Dolgozók Lapja, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-10 / 59. szám
A lélek pompája Biike mondja egyik versében: a szegénység a lélek pompája. Szép, de lefegyverző gondolata még megszorításokkal sem igaz. Rilke a dúskáló kevesek és az éhező tömegek társadalmában élt, ahol a szegénység azonos volt a nyomorral. Kiáltó volt az ellentét a kivételezettek fényűzése és a sokaság szűkölködése között. Ezért lefegyverző a relkei gondolat. Beletörődést sugall a vérlázító igazságtalanságba, mintegy a nyomor felsőbbrendűségét, nagyszerűségét hirdeti. Szándéka ellenére azok mellé áll, akik szemforgatón a tisztes szegénységről és a javak birtoklásának hívságáról beszéltek. Nemcsak lefegyverző ez a gondolat. Nem is igaz. A nyomorúság legfeljebb kivételes egyéniségeket nemesíthet meg, emelhet fel, edzhet gyémánt keménységűvé. A nagy tömegeket lealjasítja és elnyomorítja a körülmények kényszerítő hatalma. Tanúk vagyunk erre mindannyian, akik abban a korban is éltünk. Tisztes szegénység? Ugyan ki tisztelte a kopott gúnyánkat, lyukas cipőnket, korgó gyomrunkat? Még kevésbé éreztük tisztességnek mi magunk. Annál inkább megalázásnak, embertelenségnek. S hogy ebből a lélek pompája származott volna? Inkább a lélek nyomorúsága. A tiszazúgi arzénés asszonyok nem kivételes eset voltak, a puszta létért való irgalmatlan küzdelem mindennapos tiszazúgokra kényszerített sokakat. A művészeket is. Vagy pedig hajlongásra és bukfencre. Mert aki nem volt elég erős, lakájjá vagy bohóccá züllöt. Végső soron retrográd a rilkei életmű, amit persze magyaráz klerikális fogantatása: könnyebb a tevének átjutni a tű fokán ... A megoldást éppen a kijelenti: kei gondolat tagadása annak felismerése, hogy a nyomor emberhez méltatlan állapot, amely ellen harcolni kell, méghozzá a körülmények megváltoztatásával, mert csak akkor változhat, nemesedhet meg a lélek is. Éppen ez a marxista, forradalmi gondolat egyik alaptétele. S igazát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szociális forradalomnak a szellem kincseit is fel kell szabadítania, igazságosan újra el kell osztania, mert azok is a kiváltságos kevesek birtokában vannak, noha a lelkei értelmezésben fordítva kellene lennie. Mindez persze közhely ma már, senkinek sem kell nálunk bizonygatni. A kiváltságok megszüntetése, az éhség száműzése nyújtott és nyújt módot a lélek pompájának kibontakozására is, ha megragadjuk az új körülmények adta lehetőségeket. Nem is a tétel bizonyítása volt a cél, elvégezte azt már a történelem. Egy életmű számbavétele kapcsán merült fel, amelynek igazi értékei ennek fényében villának is a legélesebben. Nagy halottunk, Kodály Zoltán életművére gondolok. Annak is a népnevelő részére. A hivatalos nekrológban fölemlített „Éneklő Magyarország” mozgalomra, amelyet Kodály indított el és vitt diadalra. A lélek nemesítésén való munkálkodásnak aligha van ennél ragyogóbb példája.Kaga fogalmazta meg ennek a munkának alaptételét is. Tíz éve jelent meg publicisztikai írásainak gyűjteménye. A kötetnek azt a címet adta: A zene mándenkié. Ez a cím egyszerre fejezett ki követelményt és igényt, megvalósítandó feladatot és elérendő eszményt. Olyan programot és olyan eszményt, amelyet csak a mi feltételeink között fogalmazhatott meg és csak a mi körülményeink biztathatták sikerrel a megvalósítás szándékát. Rilke megejtően szép gondolata, íme, mily könnyen fonákjára fordult. Kodály egyszerű kijelentő mondata pedig mennyi igazságot, megdönthetetlen igazságot rejt. Mint minden lángésznek, a világ igazi törvényeit felismerő és pontosan megfogalmazó, egyszerű mondataizért értékeljük oly magasra Kodály halhatatlan életművét, ezért oly megrendült a gyászunk, amelyet halála felett érzünk. Népünk lelki pompájának még gazdagabb kivirágoztatásával róhatjuk le a legigazabbul iránta hálánkat és kegyeletünket. Homoródy József Kisplasztikai biennáléra készülnek A Baranya megyei Tanács az országos művészeti szervek közreműködésével ez év őszén nagyszabású tárlatot rendez. Pécsett kerül sor az I. Országos Kisplasztikai Biennáléra. A kiállításon a képzőművészek olyan új alkotásai, kisplasztikái (szobor, érem, plakett, dombormű, illetve az alkotásokhoz kapcsolódó rajz) kaphatnak helyet, amelyek az utóbbi 1—2 esztendőben készültek és csoportos kiállításon még nem szerepeltek. A kiállítás csak 1967 októberében, nyílik, de a műveket 1967 július közepéig el kell juttatni a rendező bizottság címére, Budapestre a Műcsarnokba, vagy Pécsre a Technika Házába. A kiállítás legjobb alkotásait, a műfajuktól függetlenül díjazzák. Az első díj 10 ezer, a második díj 7 ezer, a harmadik díj 5 ezer forint. Ezen kívül több külön díj kerül kiosztásra. A díjazott művek alkotói elnyerik a Biennálé plakettjét is. Betonútépítő Vállalat állandó munkára, változó munkahellyel felvesz útépítéshez földmunkára és KUBIKOS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezni lehet Betonútépítő Vállalat, Martonvásár Főépítésvezetőségnél és Hatvan Főépítésvezetőségnél. Munkásszállást, napi egyszeri meleg ételt, munkaruhát, különélési pótlékot biztosítunk. A Komáromi Lenfonógyár felvételre keres: lakatos, csőszerelő és kőműves szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat, továbbá 18-től 35 éves korig betanuló szövőnőket. DOLGOZÓK LAPJA WWWUWWWWWWA 1867. március 10. péntek Autót loptam Figyelmet érdemlő új szovjet filmet, krimi-vígjátékot játszanak filmszínházaink. Rendezője Eldar Rjazanov, főszereplője pedig Innokentyij Szmoktunovszkij, aki a Hamlet világhírűvé vált megjelenítője volt. Most új oldaláról mutatja be tehetségét. Érdekessége szerepének, hogy a vígjátékban mulatságos öniróniával játssza a dán királyfi szerepét egy műkedvelő előadáson. A filmet a héten az almásfüzitői Petőfi és a csolnoki Rákóczi-telepi mozi, a jövő héten a kesztölci Petőfi Filmszínház mutatja be. SOK „E”- KÉVÉS “ 99 Nyomdai szakembereken kívül nem igen jutna senkinek eszébe a „betűk gán” gondolkodni. gyakorisáA nyomdászaiknak a munkájához tartozik a játék a betűkkel, pontosabban a betűk játéka. Statisztikát készítettek betűk gyakoriságáról, tehát a mert ezen alapul a jegyzék, illetve az betűöntődet úgynevezett öntőcédula összeállítása. Ebből a statisztikából kiderül, hogy: a magyar nyelv leggyakrabban használt betűe az „e”. Minden száz betű közül majdnem 11 „e” betű — tehát, hogy stílszerűek legyünk, az „e” szerfelett tekintélyes mennyiségben szerepel. (Nem véletlen hogy Karinthy is „feltalált” egy olyan érdekes játékot, az „eszperente”-ét, amelyben minden magánhangzót „e” betűre kell helyettesíteni. A gyakorisági rangsor második betűje az „a” (9.90%), a harmadik pedig a „t” betű (7.70 %). Vannak persze olyan mostoha betűk is, amelyeket a magyar nyelv meglehetősen elhanyagol. Ilyenek például az „ü” (0.75%), az „ny” (0.74%) és a „cs” (0.56%). A legritkábban előforduló betűje a magyar nyelvnek száz betű a „zs” — minden közül mindössze 0.06-szor fordul elő. 95' i I Pintér látván: Egérfogó SS ntedres Dokumentum-regény wwwwwwwwwywwwwwwwwwww (2.) I A Sturmbannführer megnyomja a csengőt. Néhány másodperc múlva kivágódott az ajtó, s négyszögében, megjelent Doris Koch. Pompás alakján, jól érvényesült az ugyancsak fekete egyenruha, s annak sötét színe kiemelte a feje búbján koszorúba font hajának szőkeségét A lány előírásos jelentkezésre készült, s náci köszöntésre lendítette a karját. Főnöke azonban leintette: — Hagyja! A 89-es érkezik, értesítse az őrséget! A lány már hátraarcot akart csinálni, hogy távozzék, de Höttl egy kézmozdulattal megállította. — És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel, tudod, aminek az anyagiát Párizsból hozattam! A titkárnő némán bólintott és kiment. A vacsorameghívást is úgy mint parancsot, dehát fogadta, tulajdonképpen úgy is hangzott. Höttl mindig megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy elérje. Az intim, helyzetekben is épp olyan határozott maradt, mint íróasztala mögött. A hölgyeket nem kérdezte meg, hogy ráérnek-e, van e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpontját. És aztán megmutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mindezzel több eredményt ért el, mint mások hosszas udvarlással, ajándékokkal Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmarkú: mind a magánéletben, mind a hírszerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan, bűn, mint valamit túlfizetni. S mindenkit azzal kell jutalmazni, ami a legcélszerűbb. Egy olyan ügynököt, mint Fejacsevichet, a horvát követség tanácsosát, az elszegényedett grófot, a pénzzel. Az olyan nőt, mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férjhez adja valamelyik beosztottjához. Ez az elv juttatta Hötzl már fiatalon sok sikerhez, s jelentős beosztáshoz. Huszonhárom esztendős volt, amikor Hitler megszállta éppen, akkor szerezte Ausztriát, meg a doktorátusát a bécsi jogi egyetemen. Rövidesen sikerült bekerülnie a bécsi Sieberheitsdiensthez, ahol jelentéktelen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tisztviselőként kezdte. Kalttenbrunner SSObergruppenführer, aki maga is osztrák volt, ban Heydrich megölése s 1943 után az egész biztonsági főhivatal az RSHA főnöke lett, azonnal felfigyelt rejlő kvalitásokra. dr. Höttlben Áthelyezték a VI-os ügyosztályhoz, a külföldi hírszerzéshez. Ott Höttl előbb az olasz ügyekkel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S amikor a Führer elhatározta ország megszállását, Magyar- Kaltenbrunner megbízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listáját, akiket a megszállás napján letartóztat a Gestapo. Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarországi nyilas ügynökeinek segítségével végrehajtotta. A letartóztatásokat maga Kaltensbrunner irányította, aki az 194? március 19-i vasárnapon néhány napra maga is Magyarországra érkezett, amikor távozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Sturmbannführer hallotta, amint a ház nehéz vaskapuja becsapódik. Az órájára pillantott — egy negyedóránál valamivel több telt el azóta, hogy Pejacsevichcsel befejezte a telefonbeszélgetést. Nem kétséges, a horvát követségi tanácsos érkezett. Követségi tanácsos? A 89- es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilvántartásában. Már odahaza, a Pavelics féle fasiszta horvát államban különböző szolgálatokat tett a Gastaponak, abban az időben, amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalkozott. Amikor megkezdődött Magyarország megszállásának előkészítése, éppen Höttl elhatározására és beavatkozására nevezték ki Pejacsevichet a budapesti horvát követségre. A tőle kapott értesüléseket jól fel tudták használni az előkészületek, a listák összeállítása során. Most Pejacsevich hazautazni készült: a követség személyzetét lecserélték. Höttlnek nem volt már többé szüksége Pejacsevichre Budapesten, annál inkább kérte őt belgrádi központja, a Gestapo A front közeledett Jugoszláviához,egyre inkább égett a talaj az ottani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósítania kellett, hogy legalább valamilyen eredményt elérjen az ellenállási mozgalom ellen. Az új horvát követ és tanácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutatkozott a kormányzónál. Pejacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fővárost. Vajon milyen jelenteni valója lehet búcsúzóul? fi (Folytatjuk) j /