Dolgozók Lapja, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

2 Mi nap a külpolitikában ELŐZETES TÁRGYALÁSOK A STOPH—BRANDT TALÁLKOZÓRÓL Miközben Jordániában nyu­galom uralkodik a királyi kor­mány és a palesztin felszaba­­dítási szervezetek közötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvélemény fi­gyelme egy rendkívül lénye­ges hír nyomán ismét Euró­pa felé fordult Ez a hír, amely villámgyor­san bejárta a világot, így hangzik: Alders, a bonni kor­­­mány hivatalos szóvivője be­jelen­tette, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya telex-üzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köz­társaság államtitkárától. „Hi­vatkozással Brandt kancellár február 18-i levelére — közli az üzenet — az NDK kormá­nya közli, hogy Gerhard Schaesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezető­jét jelölte ki a Brandt—Stoph találkozó végleges időpontjá­nak, valamint az ezzel össze­függő más technikai és pro­tokolláris kérdéseknek a tisz­tázására. Az NDK kormánya kéri, hogy az NSZK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án délelőtt tíz órára várnak Berlinben, minisztertanács épületében.”­ A bonni szóvivő haladékta­lanul hozzáfűzte, hogy kor­mánya a javasolt időpontot el­fogadja és valószínűleg Lahm kancellár hivatali osztályve­zetőt küldi Berlinbe. Mikor egy újságíró megkérdezte, ezek után biztosra vehető-e a Stopha Brandt találkozó, Ahlers egyértelmű igennel fe­lelt. Nem csoda tehát, hogy fenti hír világszerte rendkí­­­vül intenzív érdeklődést vál­tott ki. A berlini válasz nagy lépéssel közelebb hozta megvalósuláshoz a két Német­­­ország kormányfői találkozó­ját. A két német állam pár­beszéde tehát folytatódik és bizonyos értelemben mind konkrétabb formát ölt. A rea­litások valamennyi híve elég­tétellel veheti tudomásul, hogy végleg összeomlott az a két évtizeden át Washington által intenzíven támogatott nyugat­német politika, amely az „egyedüli képviselet” irreális, tehát tartalmatlan dogmáján alapult. A TÁRGYALÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK FELTÉTELE Más kérdés persze a tár­gyalások megvalósulása és is­mét más a világszerte annyira várt eredmény. Ehhez az kel­lene, hogy Bonnban kérlelhe­tetlen következetességgel — a CDU/CSU megélénkülő akna­munkájával határozottabban szembefordulva — levonják az új helyzet valamennyi kon­zekvenciáját és megfosszák azt jelenlegi felemás karakterétől. Ez a felemás jelleg abban áll, hogy miközben az NSZK kancellárja személyes megje­lenésével is látványosan elis­meri a másik Németország alapvető tényét, továbbra is vonakodik attól, hogy ennek az elismerésnek nemzetközi jo­gi formát adjon. Márpedig az erre irányuló hajlandóság nélkül lényeges eredmény nem várható a most már hamarosan sorra kerülő NDK/NSZK kormányfői tár­gyalásokon. A nemzetközi jo­gi elismerés a továbbhala­dás alfája és ómegája. Rendőrattak Washingtonban Az 1968. évi nyári chica­gói rendőrattakra emlékeztető módszerekkel verte szét csü­törtökön a washingtoni ren­dőrség azt a tüntetést, amel­­­lyel az amerikai fővárosban tiltakoztak az úgynevezett „chicagói összeesküvési per­ben” hozott ítélet ellen. A déli órákban ezernél több tüntető vonult az amerikai fővárosban az elé a luxus­lakóépület elé, ahol a Nixön­kormány több tagja, köztük John Mitchell igazságügymi­niszter, valamint az elnök né­hány más munkatársa, személyi titkárnője lakik.IQV A Watergate luxus-lakó­tömb előtt több száz roham­­sisakos, gázálarcos roham­­rendőr sorakozott fel. Amikor a tüntetők megkísérelték át­hatolni a kordonon, hogy be­jussanak az épületbe, a ren­dőrök megrohanták őket, anélkül, hogy a csoport tag­­­jai bármiféle erőszakot alkal­maztak volna, ütlegelni kezd­ték a fiatal cigzt. A tüntetőket a rendőrök a földön ráncigál­­ták, vonszolták, rugdalták, üt­legelték őket, s a helyszínen levő újságírója szerint indoko­latlan erőszakot alkalmaztak a felvonulókkal szemben. A rendőrattak elől a csoport tagjai, túlnyomórészt egyete­mi hallgatók, a közeli George Washington egyetem épületei­ben kerestek menedéket, a rohamrendőrök is követték őket, azonban ide s tovább ütlegelték a fiatalokat, polgá­ri ruhába öltözött rendőrök számos letartóztatást hajtot­tak végre, annak ellenére, hogy a város rendőrfőnöke tagadta a polgári ruhás ügy­nökök és besúgók jelenlétét. A rendőrök könnygáz-gráná­tokkal oszlatták el a tüntető csoport maradványait. Az összecsapásnak sok sebesültje van, mintegy ISO fiatalt le­tartóztattak. Az esti órákban változatla­­nul rohamrendőri egységek őrizték a Watergate lakóépü­leteit és megerősített járőrök cirkáltak az egyetem épületei környékén. Sisakos rendőrség őrizte a Fehér Ház bejáratait is, amelyek csak néhány ki­lométerre vannak a délutáni összecsapástól. Veterán wa­shingtoni újságírók vélemé­­nye szerint eddig még soha­sem került sor ilyen durva rendőrattakra az amerikai fővárosban, még a novemberi emlékezetes háborúellenes tüntetés alkalmával sem. * DOLGOZÓK LAPJA Tárgyalt a négy nagy a közel-keleti helyzetről A négy nagyhatalom ENSZ­ nagykövetei csütörtökön este három és fél órás eszmecse­rét folytattak lord Caradon­­nak, a brit misszió vezetőjé­nek szálláshelyén. A megbeszélésről részlete­ket nem közöltek, mindös­­­sze annyi vált ismeretessé, hogy a következő találkozóra egy hét múlva, február 27-én kerül sor. Diplomáciai forrásoik nem tartják valószínűnek, hogy a négy nagyhatalom közös fel­hívást bocsát ki a közel-kele­ti tűzszüneti vonalak helyre­állítása ügyében- Közlemény Arafat moszkvai látogatásáról Moszkvában közölték, hogy tárgyalások folytak az Ázsiai és Afrikai Országokkal való Szolidaritás Szovjet Bizottsá­ga és a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet küldöttség kö­zött a feleket kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. A megbe­szélések érintették az együtt­működést abban a közös harc­ban, amely az imperialista­­cionista izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és érdekei­nek védelméért folyik. A küldöttség őszinte köszö­netét fejezte ki a szovjet nép­nek azért a változatlan és szi­lárd támogatásért, amelyben az arab népek igazságos har­cát részesíti. A vendégek a szovjet bi­zottság meghívására február 10-ig tartózkodtak Moszkvá­ban és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldött­séget Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának el­nöke­­ vezette. Az Ázsiai és Afrikai Orszá­gokkal való Szolidaritás Szov­jet Bizottsága határozottan el­ítélte az izraeli agresszorok­­nak, az amerikai imperialista körök támogatásával, az arab népek ellen folytatott provo­kációit, a megszállt arab terü­letek békés lakossága ellen végrehajtott gaztetteit. Hang­súlyozta, hogy a szovjet nép határozottan fellép az arab népek mellett, az izraeli ag­­resszorok és imperialista támo­gatóik ellen, támogatja a Pa­lesztinat arab nép nemzet­ fel­szabadító, antiimperialista harcát. A tárgyalások baráti légkör­ben folytak. Szovjet—amerikai tárgyalások a békés célú atomrobbantásokról A megbeszélésekről közös közleményt adtak ki, amely hangoztatja, hogy a felek megvitatták a nukleáris rob­bantások békés célokra való esetleges felhasználásának ki­váló felhsználására. Ezek vonatkozásait és he­gésben végrehajtott kísérleti r­óbontásokról. A két küldöttség egyetér­tett abban, hogy a vélemény­­csere és a kölcsönös tájékoz­tatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre ju­tott, hogy a­­ tárgyalásokat folytatni kell. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy február 12. és 17. között szovjet—amerikai műszaki tárgyalások folytak a szovjet fővárosban, a nuk­leáris robbantások békés cél­ara való felhasználásáról. Ezek rílisában, Bécsben m­égkez­­dett , eszmecsere­­ folytatását, képezték. Mao-embléma a gép­­ocsin A 136. nagyköveti találkozó Varsóban Varsóban az Egyesült Álla­mok nagykövetségének Ujaz­­dowskie­ sugárúti palotájában pénteken délután az előzetes bejelentéshez híven megtartot­ták a 136. amerikai—kínai nagyköveti találkozót. Lej Jang kínai ügyvivő „Hangi” típusú, Mao Ce-tung emblé­mával és a pekingi „kulturá­lis forradalom” jelszavaival dí­szített személygépkocsija pont­ban délután két órakor érke­zett meg a nagykövetség fő­bejáratához, ahol Walter Stoessel nagykövet fogadta. Stoessel nagykövet, Lej Jang ügyvivő és kíséretük tag­jai a nagykövetség első eme­leti tanácstermében ültek tár­gyalóasztalhoz. Megbeszélésük egy órán át tartott, s az digiekhez hasonlóan most el­zárt ajtók mögött,­ szigorú ti­is­toktartás mellett zajlott le. A tárgyalások után a felek­ ki­jelentették: a tanácskozás „szakszerű légkörben” zajlott­ le. A mostani találkozóra egy­, hónapos szünet után került sor. Folytatódott tehát a dip­lomácia történetének leghos­­­szabb és legtitkosabb tanács­kozás-sorozata, amely Varsó­ban nagyköveti szinten tizen­két éve folyik. A Figaro leleplezése: Super-Mirage” harcigépet gyártanak Izraelben Yves Cuan, a párizsi Figa­ro közel-keleti riportjairól is­mert munkatársa, a lap pén­teki számában szenzációszám­ba menő hírt közöl: Izrael úgynevezett „Super-Mirage” típusú harci repülőgép előállí­tásán munkálkodik, s valószí­nű, hogy a hazai gyártmányú „Mirage-koppintás” prototí­pusa már 1971 végén vagy 1972 elején kipróbálásra kerül. Cuan szerint az új Mirage megkonstruálásához Izraelt nagymértékben hozzásegítet­ték azok a tervek, amelyeket a közismert kémbotrányban nap­világra került adatok sze­rint egy svájci mérnök jutta­tott el az izraeli titkosszolgá­lathoz. Cuan arról is tud, hogy Washington és Tel Aviv között titkos megállapodás jött lét­re, amelynek­ értelmében min­den lelőtt Phantom vagy Skyhawk repülőgépet újjal pótolnak. Járási választások Franciaországban Csütörtökön este lezárult a jelölések határideje a már­cius 8—15-re kitűzött fran­ciaországi járási választások­ra. A választásokon a járások fele részében hatévi időtartam­ra megválasztják a járási ta­nácsosokat, akik a megyei ta­nácsokat alkotják. Bár a já­rási tanácsosok hatásköre he­lyi jellegű, a választásoknak országos fontosságuk van, mert a tavalyi elnökválasz­tás óta es az első eset, hogy a választópolgárok fele újból az urnákhoz járul és szava­zatával véleményt nyilvánít­hat a gaullista—centrista kor­mány politikáj­áról A Francia Kommunista Párt nagy erővel készül a szomba­ton kezdődő választási kam­pányra. A párt vezetői több mint száz helyen tartanak gyűléseket, március 1-én pe­dig a párt aktivistái a l’Hu­­manité­ Dimanche különszá­mával felkeresik kát­­­ a szavazó­ Lemondott a RAI elnöke Tovább mélyült az olasz kormányválság Rumor kijelölt olasz mi­niszterelnök,­­ péntek estére, újabb megbeszélésre hívta össze, a „középbal’’ koalíciós kormány létrehozása céljából az érdekelt négy párt — ke­reszténydemokraták, szocia­listák, szociáldemokraták és köztársaságiak, — Vezetőit. A kormányválság közben tovább mélyült Aldo Sandul­­linak, az állami ellenőrzés alatt álló RAI­ rádió- és tele­­vízió­társaság elnökének le­mondásával­ Sandulli, aki ko­rábban az olasz Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, „megmá­­síthatatlannak” mondta le­mondását, amelyet a RAI al­­elnökével, a szociáldemokra­­de Fpoval kirobbant nézetel­térése váltott ki. De Feo, alá az Olasz Kommunista Pártot elhagyva csatlakozott a szó­ egy köz­ciáldemokratákhoz és ideig Saragat jelenlegi társasági elnök magántitkára is vall, heves kirohanást in­tézett a RAI két héttel ez­előtt sugárzott egyik műsora ellen- Ez elavultnak és anti­­demokratikusnak minősítette az­­ olasz büntető törvény­­könyvet, amely még a fasisz­ta időkből származik. Az olasz szakszervezetek erre nyilatkozatban ítélték el de Feot és helyeslésüket nyilvá­nították a műsor felett­ A nyilatkozat hangoztatta, hogy a kormány tömeges megtorlá­sokat alkalmaz a múlt év őszi nagy munkás- és diák­megmozdulások résztvevői ellen. Egyes baloldali politi­kusok éppen kitett mintegy az üldözésnek 9000 munkás­nak és diáknak adandó am­nesztiát jelölték meg a közép­bal kormányban való részvé­telük feltételeként. Sandulli, aki helytelenítette de Feo állásfoglalását, csütör­tökön este bejelentette le­mondását a RAI elnökségé­ről, amely igen fontos politi­kai poszt Olaszországban- A kommunista sajtó szemére ve­ti de Feo alelnöknek, hogy az intézménynél titkos kartoték­­rendszert készíttetett a mun­­katársak­ politikai beállított­ságáról-A RAI válságával kapcso­latban parlamenti bizottságot jelöltek ki, amelynek felada­ta megvizsgálni az olasz tele­vízió műsorainak objektivi­tását. 1M0‘ február 81 *s*ÓrtiS*{ Párbeszéd Brüsszelben BULGÁRIAI útját követő­en — és svédországi látogatá­sa előtt — Péter János ma­gyar külügyminiszter látoga­tást tesz Brüsszelben, Belgi­um fővárosában. A bulgáriai tárgyalások arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biztonság kérdéseiben. Svédország ugyanerre a sem­leges országok viszonylatában ad majd lehetőséget. A bel­giumi hivatalos tárgyalások­nak azért van különleges je­lentőségük és érdekességük, mert Belgium egyike azoknak a NATO-országoknak, amelyek — természetesen a NATO szer­vezetével egyeztetve — aktív szerepet vállaltak a nyugati együttműködés, kelet— az európai biztonság és konkré­tan az európai biztonsági kon­ferencia lehetőségeinek fel­kutatásában. Ami Magyaror­szágot illeti, hivatalos külügy­miniszteri nyilatkozat szögez­te le, hogy hazánk fontos fel­adatának tartja az új bizton­sági rendszer kidolgozásában való részvételt — „ha kell kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebból a szempontból úgy ér­tékelendő, mint a magyar dip­lomácia sorozatos európai erő­feszítésének egy része. Még­pedig olyan szakasza, ahol az atlanti blokk nézeteit közvetí­tő diplomáciai partnerrel ke­rülünk szembe. AZ EURÓPAI konferencia vonatkozásában a fő vitakér­dés alighanem a témák meg­határozása és a konferencia jellegének tisztázása lesz. Em­­­lékezetes, hogy a szocialista or­szágok prágai felhívása lehe­tőséget adott az európai biz­tonsági értekezlet előkészüle­teinek meggyorsítására. Az erőszakról való lemondásról és a gazdasági—kulturális együtt­működés elmélyítéséről szóló megállapodások indítványozá­sával pedig gyakorlati napi­­rendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkozatok alapján úgy látszik, hogy a belga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napirendi kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szükségesnek tartja, hogy a napirendi témák tekintetében már a nagy konferencia ös­­­szehívása előtt, előzetes elvi megállapodások szülessenek. Ehhez Brüisszel szerint esetleg előkészítő konferenciák soro­zatára is szükség lenne. Az eddigiekből­­ látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és né­zetkülönbségek. Kétségtelen azonban, hogy a belgiumi lá­togatás hozzájárulhat csökkentéséhez, minthogy ezek belga külpolitika — és szemé­­­lyesen Harmel külügyminisz­ter — az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben be­következett változásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitásérzéke a nagy európai kérdések tekintetében termé­szetesen párosul a NATO irán­ti kötelezettségek szigorú be­tartásával. Ez szükségszerűen fékezi a belga külpolitikának az európai konferencia irá­nyában kifejtett akcióit. Ez a fékező hatás azonban a két­oldalú kapcsolatok területén kevésbé érvényesül A MAGYAR külügyminisz­teri látogatás küszöbén el­mondható, hogy kétoldalú kap­csolataink Belgiummal kielé­gítően fejlődnek. A személyes látogatások száma és színvo­nala is bizonyítja ezt. Az utóbbi két és fél évben láto­gatást tett Magyarországon Harmel belga külügyminisz­ter, van Acker a parlament és Struye, a szenátus elnöke. Ugyanebben az időszakban,­ de még a korábbi kormány mi­nisztereként látogatta meg, az országot Wigny akkori igaz­­ságügyi és de Winter külke­reskedelmi miniszter. Magyar részről Bíró József külkeres­kedelmi miniszter járt Bel­giumban, m­ost p­edig Pétig­.Já­nos külügyminiszter viszonoz­za ,,a­z íram­tólT látogatást, par­lamenti szinten Kállai Gyula vezetésével magas szintű ma­gyar parlamenti delegáció lá­togatott Brüsszelbe, a rövid­del ezelőtt mindkét főváros­ban megalakultak a magyar­­belga parlamenti csoportok. A személyes kapcsolatok lég­köre mellett a kétoldalú gaz­dasági megállapodások is elő­rehaladást m­­utattak. A leglé­nyegesebb kérdés természete­sen az, hogy Belgium, mint a BENELUX gazdasági unió és a Közös Piac tagja­i mikép­pen egyezteti össze a Közös Piac­ alapvetően diszkriminá­ciós gazdasági irányvonalát a szocialista országokkal kialakí­tott kapcsolatok­ fejlesztésével. A jelek és a tények azt mu­tatják, hogy a belga partne­rek a kétoldalú gazdasági kap­csolatokban is keresik e két ellentmondó irányzat szintézi­sét. Belgium abszolút híve a teljes közös piaci integráció­nak, 1967-ben azonban ma­gyar viszonylatban mégis olyan hosszú lejáratú szerződés született, amelynek során BENELUX mintegy 80 száza­a­lékban liberalizálta importját. A magyar export az utóbbi két évben 50 százalékkal emelkedett, s a két ország kö­zötti külkereskedelmi mérleg kiegyenlített. Márciusban, magyar külügyminiszteri láto­­­gatás után­, kétoldalú tárgya­lások kezdődnek. Ezek célja is­mét hosszú lejáratú egyezmény létrehozása és a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése. Belga rész­ről az utóbbi időben készsé­get mutattak a gazdasági és ipari kooperáció kifejlesztésé­re is, amely kiterjedhet egy harmadik piacon történő együttműködésre. AZ TERMÉSZETESEN vi­tathatatlan, hogy a Közös Piac gazdasági integrációs politiká­ja egyre újabb és nehezebb problémákat vet majd fel kétoldalú gazdasági kapcsola­a­tokban. A belga külpolitika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az: milyen mértékben képes a gyakorlat­ban feloldani e politika belső ellen­tmondás­ai­t. , • '-le-

Next