Dolgozók Lapja, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
2 Mi nap a külpolitikában ELŐZETES TÁRGYALÁSOK A STOPH—BRANDT TALÁLKOZÓRÓL Miközben Jordániában nyugalom uralkodik a királyi kormány és a palesztin felszabadítási szervezetek közötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvélemény figyelme egy rendkívül lényeges hír nyomán ismét Európa felé fordult Ez a hír, amely villámgyorsan bejárta a világot, így hangzik: Alders, a bonni kormány hivatalos szóvivője bejelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya telex-üzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köztársaság államtitkárától. „Hivatkozással Brandt kancellár február 18-i levelére — közli az üzenet — az NDK kormánya közli, hogy Gerhard Schaesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Brandt—Stoph találkozó végleges időpontjának, valamint az ezzel összefüggő más technikai és protokolláris kérdéseknek a tisztázására. Az NDK kormánya kéri, hogy az NSZK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án délelőtt tíz órára várnak Berlinben, minisztertanács épületében.” A bonni szóvivő haladéktalanul hozzáfűzte, hogy kormánya a javasolt időpontot elfogadja és valószínűleg Lahm kancellár hivatali osztályvezetőt küldi Berlinbe. Mikor egy újságíró megkérdezte, ezek után biztosra vehető-e a Stopha Brandt találkozó, Ahlers egyértelmű igennel felelt. Nem csoda tehát, hogy fenti hír világszerte rendkívül intenzív érdeklődést váltott ki. A berlini válasz nagy lépéssel közelebb hozta megvalósuláshoz a két Németország kormányfői találkozóját. A két német állam párbeszéde tehát folytatódik és bizonyos értelemben mind konkrétabb formát ölt. A realitások valamennyi híve elégtétellel veheti tudomásul, hogy végleg összeomlott az a két évtizeden át Washington által intenzíven támogatott nyugatnémet politika, amely az „egyedüli képviselet” irreális, tehát tartalmatlan dogmáján alapult. A TÁRGYALÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK FELTÉTELE Más kérdés persze a tárgyalások megvalósulása és ismét más a világszerte annyira várt eredmény. Ehhez az kellene, hogy Bonnban kérlelhetetlen következetességgel — a CDU/CSU megélénkülő aknamunkájával határozottabban szembefordulva — levonják az új helyzet valamennyi konzekvenciáját és megfosszák azt jelenlegi felemás karakterétől. Ez a felemás jelleg abban áll, hogy miközben az NSZK kancellárja személyes megjelenésével is látványosan elismeri a másik Németország alapvető tényét, továbbra is vonakodik attól, hogy ennek az elismerésnek nemzetközi jogi formát adjon. Márpedig az erre irányuló hajlandóság nélkül lényeges eredmény nem várható a most már hamarosan sorra kerülő NDK/NSZK kormányfői tárgyalásokon. A nemzetközi jogi elismerés a továbbhaladás alfája és ómegája. Rendőrattak Washingtonban Az 1968. évi nyári chicagói rendőrattakra emlékeztető módszerekkel verte szét csütörtökön a washingtoni rendőrség azt a tüntetést, amellyel az amerikai fővárosban tiltakoztak az úgynevezett „chicagói összeesküvési perben” hozott ítélet ellen. A déli órákban ezernél több tüntető vonult az amerikai fővárosban az elé a luxuslakóépület elé, ahol a Nixönkormány több tagja, köztük John Mitchell igazságügyminiszter, valamint az elnök néhány más munkatársa, személyi titkárnője lakik.IQV A Watergate luxus-lakótömb előtt több száz rohamsisakos, gázálarcos rohamrendőr sorakozott fel. Amikor a tüntetők megkísérelték áthatolni a kordonon, hogy bejussanak az épületbe, a rendőrök megrohanták őket, anélkül, hogy a csoport tagjai bármiféle erőszakot alkalmaztak volna, ütlegelni kezdték a fiatal cigzt. A tüntetőket a rendőrök a földön ráncigálták, vonszolták, rugdalták, ütlegelték őket, s a helyszínen levő újságírója szerint indokolatlan erőszakot alkalmaztak a felvonulókkal szemben. A rendőrattak elől a csoport tagjai, túlnyomórészt egyetemi hallgatók, a közeli George Washington egyetem épületeiben kerestek menedéket, a rohamrendőrök is követték őket, azonban ide s tovább ütlegelték a fiatalokat, polgári ruhába öltözött rendőrök számos letartóztatást hajtottak végre, annak ellenére, hogy a város rendőrfőnöke tagadta a polgári ruhás ügynökök és besúgók jelenlétét. A rendőrök könnygáz-gránátokkal oszlatták el a tüntető csoport maradványait. Az összecsapásnak sok sebesültje van, mintegy ISO fiatalt letartóztattak. Az esti órákban változatlanul rohamrendőri egységek őrizték a Watergate lakóépületeit és megerősített járőrök cirkáltak az egyetem épületei környékén. Sisakos rendőrség őrizte a Fehér Ház bejáratait is, amelyek csak néhány kilométerre vannak a délutáni összecsapástól. Veterán washingtoni újságírók véleménye szerint eddig még sohasem került sor ilyen durva rendőrattakra az amerikai fővárosban, még a novemberi emlékezetes háborúellenes tüntetés alkalmával sem. * DOLGOZÓK LAPJA Tárgyalt a négy nagy a közel-keleti helyzetről A négy nagyhatalom ENSZ nagykövetei csütörtökön este három és fél órás eszmecserét folytattak lord Caradonnak, a brit misszió vezetőjének szálláshelyén. A megbeszélésről részleteket nem közöltek, mindössze annyi vált ismeretessé, hogy a következő találkozóra egy hét múlva, február 27-én kerül sor. Diplomáciai forrásoik nem tartják valószínűnek, hogy a négy nagyhatalom közös felhívást bocsát ki a közel-keleti tűzszüneti vonalak helyreállítása ügyében- Közlemény Arafat moszkvai látogatásáról Moszkvában közölték, hogy tárgyalások folytak az Ázsiai és Afrikai Országokkal való Szolidaritás Szovjet Bizottsága és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttség között a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A megbeszélések érintették az együttműködést abban a közös harcban, amely az imperialistacionista izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek védelméért folyik. A küldöttség őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet népnek azért a változatlan és szilárd támogatásért, amelyben az arab népek igazságos harcát részesíti. A vendégek a szovjet bizottság meghívására február 10-ig tartózkodtak Moszkvában és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldöttséget Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke vezette. Az Ázsiai és Afrikai Országokkal való Szolidaritás Szovjet Bizottsága határozottan elítélte az izraeli agresszoroknak, az amerikai imperialista körök támogatásával, az arab népek ellen folytatott provokációit, a megszállt arab területek békés lakossága ellen végrehajtott gaztetteit. Hangsúlyozta, hogy a szovjet nép határozottan fellép az arab népek mellett, az izraeli agresszorok és imperialista támogatóik ellen, támogatja a Palesztinat arab nép nemzet felszabadító, antiimperialista harcát. A tárgyalások baráti légkörben folytak. Szovjet—amerikai tárgyalások a békés célú atomrobbantásokról A megbeszélésekről közös közleményt adtak ki, amely hangoztatja, hogy a felek megvitatták a nukleáris robbantások békés célokra való esetleges felhasználásának kiváló felhsználására. Ezek vonatkozásait és hegésben végrehajtott kísérleti róbontásokról. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a véleménycsere és a kölcsönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalásokat folytatni kell. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy február 12. és 17. között szovjet—amerikai műszaki tárgyalások folytak a szovjet fővárosban, a nukleáris robbantások békés célara való felhasználásáról. Ezek rílisában, Bécsben mégkezdett , eszmecsere folytatását, képezték. Mao-embléma a gépocsin A 136. nagyköveti találkozó Varsóban Varsóban az Egyesült Államok nagykövetségének Ujazdowskie sugárúti palotájában pénteken délután az előzetes bejelentéshez híven megtartották a 136. amerikai—kínai nagyköveti találkozót. Lej Jang kínai ügyvivő „Hangi” típusú, Mao Ce-tung emblémával és a pekingi „kulturális forradalom” jelszavaival díszített személygépkocsija pontban délután két órakor érkezett meg a nagykövetség főbejáratához, ahol Walter Stoessel nagykövet fogadta. Stoessel nagykövet, Lej Jang ügyvivő és kíséretük tagjai a nagykövetség első emeleti tanácstermében ültek tárgyalóasztalhoz. Megbeszélésük egy órán át tartott, s az digiekhez hasonlóan most elzárt ajtók mögött, szigorú tiistoktartás mellett zajlott le. A tárgyalások után a felek kijelentették: a tanácskozás „szakszerű légkörben” zajlott le. A mostani találkozóra egy, hónapos szünet után került sor. Folytatódott tehát a diplomácia történetének leghosszabb és legtitkosabb tanácskozás-sorozata, amely Varsóban nagyköveti szinten tizenkét éve folyik. A Figaro leleplezése: Super-Mirage” harcigépet gyártanak Izraelben Yves Cuan, a párizsi Figaro közel-keleti riportjairól ismert munkatársa, a lap pénteki számában szenzációszámba menő hírt közöl: Izrael úgynevezett „Super-Mirage” típusú harci repülőgép előállításán munkálkodik, s valószínű, hogy a hazai gyártmányú „Mirage-koppintás” prototípusa már 1971 végén vagy 1972 elején kipróbálásra kerül. Cuan szerint az új Mirage megkonstruálásához Izraelt nagymértékben hozzásegítették azok a tervek, amelyeket a közismert kémbotrányban napvilágra került adatok szerint egy svájci mérnök juttatott el az izraeli titkosszolgálathoz. Cuan arról is tud, hogy Washington és Tel Aviv között titkos megállapodás jött létre, amelynek értelmében minden lelőtt Phantom vagy Skyhawk repülőgépet újjal pótolnak. Járási választások Franciaországban Csütörtökön este lezárult a jelölések határideje a március 8—15-re kitűzött franciaországi járási választásokra. A választásokon a járások fele részében hatévi időtartamra megválasztják a járási tanácsosokat, akik a megyei tanácsokat alkotják. Bár a járási tanácsosok hatásköre helyi jellegű, a választásoknak országos fontosságuk van, mert a tavalyi elnökválasztás óta es az első eset, hogy a választópolgárok fele újból az urnákhoz járul és szavazatával véleményt nyilváníthat a gaullista—centrista kormány politikájáról A Francia Kommunista Párt nagy erővel készül a szombaton kezdődő választási kampányra. A párt vezetői több mint száz helyen tartanak gyűléseket, március 1-én pedig a párt aktivistái a l’Humanité Dimanche különszámával felkeresik kát a szavazó Lemondott a RAI elnöke Tovább mélyült az olasz kormányválság Rumor kijelölt olasz miniszterelnök, péntek estére, újabb megbeszélésre hívta össze, a „középbal’’ koalíciós kormány létrehozása céljából az érdekelt négy párt — kereszténydemokraták, szocialisták, szociáldemokraták és köztársaságiak, — Vezetőit. A kormányválság közben tovább mélyült Aldo Sandullinak, az állami ellenőrzés alatt álló RAI rádió- és televíziótársaság elnökének lemondásával Sandulli, aki korábban az olasz Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, „megmásíthatatlannak” mondta lemondását, amelyet a RAI alelnökével, a szociáldemokrade Fpoval kirobbant nézeteltérése váltott ki. De Feo, alá az Olasz Kommunista Pártot elhagyva csatlakozott a szó egy közciáldemokratákhoz és ideig Saragat jelenlegi társasági elnök magántitkára is vall, heves kirohanást intézett a RAI két héttel ezelőtt sugárzott egyik műsora ellen- Ez elavultnak és antidemokratikusnak minősítette az olasz büntető törvénykönyvet, amely még a fasiszta időkből származik. Az olasz szakszervezetek erre nyilatkozatban ítélték el de Feot és helyeslésüket nyilvánították a műsor felett A nyilatkozat hangoztatta, hogy a kormány tömeges megtorlásokat alkalmaz a múlt év őszi nagy munkás- és diákmegmozdulások résztvevői ellen. Egyes baloldali politikusok éppen kitett mintegy az üldözésnek 9000 munkásnak és diáknak adandó amnesztiát jelölték meg a középbal kormányban való részvételük feltételeként. Sandulli, aki helytelenítette de Feo állásfoglalását, csütörtökön este bejelentette lemondását a RAI elnökségéről, amely igen fontos politikai poszt Olaszországban- A kommunista sajtó szemére veti de Feo alelnöknek, hogy az intézménynél titkos kartotékrendszert készíttetett a munkatársak politikai beállítottságáról-A RAI válságával kapcsolatban parlamenti bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata megvizsgálni az olasz televízió műsorainak objektivitását. 1M0‘ február 81 *s*ÓrtiS*{ Párbeszéd Brüsszelben BULGÁRIAI útját követően — és svédországi látogatása előtt — Péter János magyar külügyminiszter látogatást tesz Brüsszelben, Belgium fővárosában. A bulgáriai tárgyalások arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biztonság kérdéseiben. Svédország ugyanerre a semleges országok viszonylatában ad majd lehetőséget. A belgiumi hivatalos tárgyalásoknak azért van különleges jelentőségük és érdekességük, mert Belgium egyike azoknak a NATO-országoknak, amelyek — természetesen a NATO szervezetével egyeztetve — aktív szerepet vállaltak a nyugati együttműködés, kelet— az európai biztonság és konkrétan az európai biztonsági konferencia lehetőségeinek felkutatásában. Ami Magyarországot illeti, hivatalos külügyminiszteri nyilatkozat szögezte le, hogy hazánk fontos feladatának tartja az új biztonsági rendszer kidolgozásában való részvételt — „ha kell kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebból a szempontból úgy értékelendő, mint a magyar diplomácia sorozatos európai erőfeszítésének egy része. Mégpedig olyan szakasza, ahol az atlanti blokk nézeteit közvetítő diplomáciai partnerrel kerülünk szembe. AZ EURÓPAI konferencia vonatkozásában a fő vitakérdés alighanem a témák meghatározása és a konferencia jellegének tisztázása lesz. Emlékezetes, hogy a szocialista országok prágai felhívása lehetőséget adott az európai biztonsági értekezlet előkészületeinek meggyorsítására. Az erőszakról való lemondásról és a gazdasági—kulturális együttműködés elmélyítéséről szóló megállapodások indítványozásával pedig gyakorlati napirendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkozatok alapján úgy látszik, hogy a belga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napirendi kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szükségesnek tartja, hogy a napirendi témák tekintetében már a nagy konferencia összehívása előtt, előzetes elvi megállapodások szülessenek. Ehhez Brüisszel szerint esetleg előkészítő konferenciák sorozatára is szükség lenne. Az eddigiekből látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és nézetkülönbségek. Kétségtelen azonban, hogy a belgiumi látogatás hozzájárulhat csökkentéséhez, minthogy ezek belga külpolitika — és személyesen Harmel külügyminiszter — az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitásérzéke a nagy európai kérdések tekintetében természetesen párosul a NATO iránti kötelezettségek szigorú betartásával. Ez szükségszerűen fékezi a belga külpolitikának az európai konferencia irányában kifejtett akcióit. Ez a fékező hatás azonban a kétoldalú kapcsolatok területén kevésbé érvényesül A MAGYAR külügyminiszteri látogatás küszöbén elmondható, hogy kétoldalú kapcsolataink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes látogatások száma és színvonala is bizonyítja ezt. Az utóbbi két és fél évben látogatást tett Magyarországon Harmel belga külügyminiszter, van Acker a parlament és Struye, a szenátus elnöke. Ugyanebben az időszakban, de még a korábbi kormány minisztereként látogatta meg, az országot Wigny akkori igazságügyi és de Winter külkereskedelmi miniszter. Magyar részről Bíró József külkereskedelmi miniszter járt Belgiumban, most pedig Pétig.János külügyminiszter viszonozza ,,az íramtólT látogatást, parlamenti szinten Kállai Gyula vezetésével magas szintű magyar parlamenti delegáció látogatott Brüsszelbe, a röviddel ezelőtt mindkét fővárosban megalakultak a magyarbelga parlamenti csoportok. A személyes kapcsolatok légköre mellett a kétoldalú gazdasági megállapodások is előrehaladást mutattak. A leglényegesebb kérdés természetesen az, hogy Belgium, mint a BENELUX gazdasági unió és a Közös Piac tagjai miképpen egyezteti össze a Közös Piac alapvetően diszkriminációs gazdasági irányvonalát a szocialista országokkal kialakított kapcsolatok fejlesztésével. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga partnerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is keresik e két ellentmondó irányzat szintézisét. Belgium abszolút híve a teljes közös piaci integrációnak, 1967-ben azonban magyar viszonylatban mégis olyan hosszú lejáratú szerződés született, amelynek során BENELUX mintegy 80 százaalékban liberalizálta importját. A magyar export az utóbbi két évben 50 százalékkal emelkedett, s a két ország közötti külkereskedelmi mérleg kiegyenlített. Márciusban, magyar külügyminiszteri látogatás után, kétoldalú tárgyalások kezdődnek. Ezek célja ismét hosszú lejáratú egyezmény létrehozása és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése. Belga részről az utóbbi időben készséget mutattak a gazdasági és ipari kooperáció kifejlesztésére is, amely kiterjedhet egy harmadik piacon történő együttműködésre. AZ TERMÉSZETESEN vitathatatlan, hogy a Közös Piac gazdasági integrációs politikája egyre újabb és nehezebb problémákat vet majd fel kétoldalú gazdasági kapcsolaatokban. A belga külpolitika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az: milyen mértékben képes a gyakorlatban feloldani e politika belső ellentmondásait. , • '-le-