Dolgozók Lapja, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

4 Gorkij: Leninről 22. Nagyon csodálkoztam, mi­lyen nagyra becsülte Trockij szervezőképességét. Vlagyimir Iljics észrevette­ csodálkozáso­mat. — Igen, tudom, hazudnak valamit a kettőnk viszonyá­ról. De ami igaz, az igaz, ami pedig nincs, az nincs, ezt én is tudom. Ugye, hogy meg tudta szervezni a katonai szakértő­ket! Egy ideig hallgatott, majd halkabban, szárazon hozzá­fűzte: — És mégsem a mi emberün­k! Velünk tart, de nem a mi emberünk. Becsvá­gyó. És van benne valami... valami rossz. Lassalleból... E szavakat, hogy „velünk tart, de nem a mi emberünk”, két ízben hallottam tőle, má­sodszor ugyancsak egy nagy emberrel nem sokkal kapcsolatban, aki Vlagyimir Iljics után halt meg. Lenin nyilván­valóan nagyon jól ismerte az embereket. Egyszer, a dolgo­zószobájába belépve, egy em­berbe botlottam, aki hátrál­va igyekezett az ajtóhoz, na­gyokat hajlongott Lenin felé, ő pedig rá sem hederített, hanem írt. — Ismeri? — kérdezte az­után, az ajtó felé mutatva, s én megmodtam, hogy kétszer­­ is ehhez az emberhez fordul­tam a világirodalom dolgá­ban. — No és? — Mit tagadjam: faragatlan, durva ember. — Hm... hm..­ Afféle talp­nyaló. És bizonyára csirkefogó. Egyébként most láttam első ízben, lehet hogy tévedek. Nem, nem tévedett: az az ember néhány hónappal ké­sőbb teljes mértékben igazolta, amit Lenin mondott róla. Sokat gondolkozott az em­berekről, nyugtalanította az, amit így fejezett ki: — A mi apparátusunk ve­gyes. Október után sok idegen is bekerült. Ez az ön kedven­cének, a jámbor értelmiségnek a bűne, ez az ő alávaló szabo­tázsuk következménye- Úgy bizony! Ezt akkor mondta, amikor együtt sétáltunk Gorkiban. Nem emlékszem, miért terel­tem a szót Alekszinszkijra; azt hiszem, éppen az idő tájt követett el valami gazember­séget. — Elképzelheti: első talál­kozásunk óta valóságosan fizi­kailag undorodom tőle. Le­küzdhetetlen az undorom. So­ha, senki nem ébresztett ben­nem ilyen érzést Amikor együtt kellett minden erőmmel dolgoznunk, uralkodtam magamon, nem volt könnyű dolog, mert éreztem, hogy ki nem állhatom ezt az elfajzott embert! Csodálkozva vont vállat, és így folytatta: — És lám, azon a semmire­kellő Malonovszkijon nem bírtam keresztüllátni. Nagyon sötét eset ez a Malonovszkij.. (R. V­ Malonovszkij 1906-ban csatlakozott a munkásmozga­lomhoz, és adatokat szolgálta­tott a rendőrségnek­. Velem úgy viselkedett, mint a szigorú tanító és jóságos, „gondos barát”. — Rejtélyes ember maga — jegyezte meg egyszer tré­fálkozva. — Az irodalomban, a jelek szerint, kiváló realista, az emberekkel való kapcsolatai­ban pedig romantikus. Magá­nál mindenki a történelem ál­dozata? Mi ismerjük a törté­­nelm­et, s azt mondjuk az áldo­zatoknak: döntsétek le az ál­­dozati oltárokat, zúzzátok szét a szentélyeket, le az istenek­kel! Maga pedig arról akar meggyőzni, hogy a munkásosz­tály harcos pártja mindenek­előtt az értelmiségiek kényel­méről köteles gondoskodni. (Folytatjuk) DOLGOZÓK LAPJA Mini,monográfia A magyar film 25 éve ízléses, igényes kis képes kiadványt hozott a posta. A gazdag képanyaggal illusztrált összefoglalóban röviden szó esik a „film Magyarországon” témakörének legutóbbi hu­szonöt évi eseményeiről. tesztmetszetben mutatják be­be a demokratikus magyar film­gyártástól a szocialista alko­tásokhoz vezető utat, tájékoz­tatnak a pécsi, miskolci, kő­szegi filmszemlékről, a Balázs Béla Stúdió pályára indító te­vékenységéről. A Pannónia Filmstúdió szinkronmunkája éppúgy­ helyet kapott a füzet­ben, mint a rajz- és bábfilm­gyártásról szóló rövid beszá­moló. . A rendszeres filmes együtt­működés más országokkal ná­lunk elég lassan alakult ki. A külföldi színészek a magyar műtermekben azonban ma már éppúgy nem jelentenek különös meglepetést, mint ahogy a magyar filmek nem­zetközi visszhangja is közis­mert Számos díjat hoztak ha­za a nagy filmfesztiválokról is alkotóink, művészeink, hogy csak néhány művet em­lítsünk a jelentősebbek közül: Talpalatnyi föld (1949, Ma­rianske Lazne), Gyöngyvirág­tól lombhullásig (1953, Ve­lence), Ház a sziklák alatt (1958, San Francisco), Angya­lok földje (1963, Mar del Pla­ta), Húsz óra (1965, Moszkva, Róma­i nagydíj), s aztán 1967 óta évente három díjas film, a rövidfilmek sikeréről nem is szólva. A felszabadulás óta egy 300 játékfilmünket mint­ázották a filmszínházak. Iát­legsikeresebbek: Mágnás Mis­­­ka, Gábor diák, Rákóczi had­nagya ... és sorolhatnánk. A Királylány a feleségem című francia filmet hazánk lakos­ságának több mint fele látta. Ápolják a hagyományokat Oroszlány szlovák nem­--------------- t . zetiségű köz­­ség volt. S noha e telepü­lés ma már szerves része fiatal szocialista bányaváro­sunknak, beolvadt a város éle­tének vérkeringésébe, némileg ma is őrzi község-jellegét, la­kói tovább ápolják hagyomá­­nyaikat, népszokásaikat Ho­gyan, milyen formában, mi­lyen körülmények között megy ez végbe, erre kerestünk vá­laszt a Rákóczi Ferenc klub­­könyvtárban tett látogatásunk alkalmával. A klubkönyvtár rendezvé­nyei iránt van érdeklődés. A TIT-előadásokat például, me­lyek a nevelési problémáktól a csillagászatig szinte minden tudományágat, szakterületet átfognak, átlagosan 30—40 em­ber látogatja. A klubban min­den szombaton szlovák nyel­vű dokumentumfilmeket vetí­tenek Csehszlovákia gazdasá­gi-kulturális életéről, tájairól, a hazánkban élő szlovákokról. Ez a filmsorozat olyan nép­szerű lett, hogy öregektől fia­talokig mindenki látogatja. Igaz, hogy a fiatalok zöme már nem érti meg a szlovák szöve­get: nekik lefordítja Kertész Imre, a mozigépész. Működik a klubban, immár hatodik éve, a filmesek klub­­ja, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy megörökíti a szlo­vák hagyományokat- népszoká­sokat. S már nagyon sok ilyen filmet készítettek: a tollfosz­­tásról, a szüreti bálról, a máj­­raállításról-döntésről, húsvéti ünnepségről, lánykérésről. Eze­ket a filmeket­ összejövetele­ken, rendezvényeken vetítik. Ilyenkor az idősebbek, akiknek emlékezetében még elevenen él ez vagy az a szokás, meg is bírálják a filmet. A tollfosz­­tásról készült film végéről például elmaradt a kukorica­főzés, illetve a p iztogatott ku­korica szórás, s ezt szóvá is tették. Egyes családok lakása- szo­bája még ma is híven őrzi sajátos népi hangulatát, s így a nagyszerű díszletül­nak a felvételekhez­ szolgál­ilyen Krizsán Mártonná lakása, aki maga egyik legidősebb lakója a községnek, s a népszokások legjobb ismerője is. A fonás­ról szóló filmet Babirák András lakásában készítették. A szlo­vák népszokásokról készített filmeket a megye és az ország több községében is bemutatják a jövőben- A népszokásokról gazdag diasorozatuk is van. A népi használati tárgyakat, népviseleti ruhadarabokat a községben az idősebb asszo­nyok gyűjti. Egy, szép gyűjte­ményt (használati tárgyakat) adtak a tatai Kuny Domokos Múzeumnak, s az Arany Já­nos Általános Iskolában is őriznek gyűjteményt. Gyakran rendeznek az összegyűjtött anyagból kiállításokat. Ez év­ben, a Vértesi Napok program­jában szintén szerepel tájjel­legű népművészeti kiállítás. Az új művelődési házban állandó népművészeti kiállítás nyílik majd. Ennek célja: megőrizni, átmenteni a még fellelhető népművészeti tárgyakat. A néphagyományok, népszo­kások ápolói Oroszlányban az idősebb generáció tagjai. A fiatalokat nem nagyon érdekli ez. Megpróbáltak nyelvtanfo­lyamot is szervezni számukra, de nem tartottak rá igényt. A fiatalok már nem is beszélik apáik, őseik nyelvét­ , hogy nem érdeklődnek a népi-nem­zetiségi hagyományok iránt, az részben az urbanizációval, a városiasodással magyarázható. Mást dolog persze az is- ha az utódok már szégyellik-meg­­tagad­ják elődeik szokásait, vi­seletét. Nos, Oroszlányban a fiatalok általában elismerik, hogy szépek ezek a szokások­­hagyományok, de aktívan csak nagyon nehezen vesznek részt egy-egy nemzetiségi szokás felelevenítésében, megtartá­sában. Varga Istvánná, a klub­­könyvtár gondnoka, aki maga is egyik legaktívabb szervező­je a nemzetiségi hagyományok élesztgetésének, így beszél gondjaikról: — A népszokások gyűjtésé­­be (például hogy magnóra vesszük a népdalokat-mondó­­kákat) a fiatalok nem kapcso­lódnak be. Ezt mi, idősebbek csináljuk szívvel-lélekkel. Sok­szor elkeseredünk, ha nem úgy sikerül valamilyen rendezvény, ahogy szeretnénk. — Mik a további elképzelé­seik, hogyan ápolják tovább a néphagyományokat? — kérdez­tük. — Mi már, amíg tehetjük, tovább gazdagítjuk népi ha­gyományainkat, mert olyan szépek ezek a szokások. Meg­szervezzük az idén is a máj­­raállítást és döntést, népvise­letbe öltözve akarunk felvo­nulni május elsején. Azért én remélem, hogy támogatnak majd a fiatalok is. Jöjjön el egy felvonulásos ünnepünkre, meglátja, milyen szépen mula­tunk: népviseletben vonulunk fel, zenekar kísér, népdalokat énekelünk, s amelyik háznál megállunk (mert sokan várnak ilyenkor bennünket), meg­vendégelnek. Vidám táncokat ropunk az utcán- Meg aztán a népviseletbe öltözött csikó­sok, kalapjuknál árvalányhaj­­jal — gyönyörű látvány. Elhalnak .e hát a népi ...............hagyományok? Amíg ilyen lelkes mentői-to­­vábbfejlesztői akadnak, mint Varga Istvánná, aligha. S nem­csak muzeális tárgyakban, fil­meken maradnak fenn, hanem egy-egy mozzanatuk a hétköz­napokba is beolvad. És így he­lyes... Györke Zoltán A 25 éve szabad Tatabánya Úttörők vetélkedője a megyei könyvtárban Ismerni és szeretni a vá­rost, ahol lakunk, illő köte­lesség. Tatabánya gyors ira­mú fejlődését nyomon követni nem könnyű, hisz napról nap­ra, évről évre épül-szépül, változtatja arculatát. De is­merik-e városukat, annak múltját, jelenét, társadalmi­gazdasági és kulturális életét a legifjabbak, az úttörők? Igen, ismerik. Erről győződ­tünk meg azon a felszabadu­lási úttörő-vetélkedőn, melyet március 27-én tartottak a „25 éve szabad Tatabánya” cí­men a megyei könyvtár gyer­mekrészlegében. A játékos vetélkedőre sok pajtás jött el, a tatabánya­újvárosi általános iskolák ta­nulói, akik egyben aktív ol­vasói is a könyvtárnak. A ve­télkedőn mindenki részt ve­hetett, aki úgy érezte, ismeri Tatabányát, különösen a fel­­szabadulás óta eltelt negyed­század történetét. A vetélkedő kérdéseinek csak nagyon kis részére vála­szolhattak a tananyagból, zö­mére csak más forrásokból, időszaki kiadványokból vagy a sajtóból találhattak választ. A vetélkedő tematikailag sok­oldalú volt, hiszen a földrajzi­helytörténeti kérdésektől, a város múltján-jelenén, ipari­kulturális létesítményein át az ötletszerű, ügyességi kér­désekig, a tűzoltók-mentők­­rendőrség telefonszámáig min­den területet átfogott. A verseny két részből állt: a totószelvények kitöltéséből, s ez egyben elődöntő is volt, s a döntőből. Izgultak-szorong­­tak, néha kapkodtak is a ver­senyzők, de mindig feltalálták magukat, talpraesett, pontos feleletet adtak a sebre. S mint minden kérdő­játé­kos vetélkedőn, a szerencse itt is közrejátszhatott, mert a kérdéseket maguk húzták. Utolsó feladatként a város egy-egy intézményének fény­képét kellett összerakni a da­rabokra vágott papírokból. A vetélkedő színvona­lát, sikerét, a jubileumi ünnepélyességen kívül a komoly tét is fokozta. Az első három helyezett be­utalót kapott az esztergomi nyári úttörőriporter-táborba. Első helyen Varga Sándor (2. sz. iskola) végzett, aki mivel a KRESZ-vetélkedő nyerte­seként úgyis ott lesz az esz­tergomi táborban, a nyári ha­tártalálkozó résztvevője Második: Varga Katalin lesz. (2. sz. iskola), a harmadik helyet holtversenyben 3 tanuló sze­rezte meg: Rigó Árpád (2. sz. iskola), Dankó Zsolt és Lo­­hinger László (Mező Imre Ál­talános Iskola). A negyedik­ötödik helyezettek könyvet nyertek. Lakásépítés vállalati segítséggel A HVDSZ megyebizottságá­hoz tartozó vállalatok 1970- ben a múlt évit meghaladó mértékben foglalkoznak dol­gozóik lakásgondjainak eny­hítésével, segítik építkezései­ket. A múlt évben még a vál­lalatok összesen 623 ezer­ fo­rintot fordítottak ilyen célok­ra a szakszervezeti bizottsá­gok javaslata alapján, az idén viszont már­ csaknem 1,8 mil­lió forintot. Az Oroszlányi Ingatlankeze­lő Vállalat például, két régi épület felújítása révén, két családos dolgozójának adott lakást. A Komárom megyei Vízmű Vállalat ebben az esz­tendőben hat szolgálati­ lakást épít egymillió forintos költ­séggel, ugyanakkor fejlesztési alapjából mintegy 240 ezer forint hosszú lejáratú köl­csönt ad lakásépítésre. 1970. március 28. szombat FELSZABADULÁSI REJZVÉNYPÁLYÁZAT 1. Szeged kertvárosában. Újszegeden épültek ezek a házak A város az elmúlt évtizedben sokat fejlődött. Középületek, üze­mek, iskolák fiatalítják Szegedet, amely a hagyományt is őrzi. Most nem a paprikára és a papucsokra gondoltunk, hanem arra az iparágra, amelynek legfontosabbb üzemei Szegeden vannak. A két világháború között a baloldali fiatal művészek egyik jelentős szervezete is itt működött. Kérdésünk: Melyik iparágról valn szó, és mi volt az értel­miségi­ művész szervezet neve? A Rejtvényszelvény I. következő két rejtvé­nyünk lapunk április 1-i, szerdai és április 4-i, szom­bati számában jelenik meg. Az 1., 2. és 3. forduló rejt­vényeinek megfejtéseit április 12-ig kell beküldeni a Dol­gozók Lapja szerkesztősége (Tatabánya V., Megyei Tanács) címére. Csak rejtvényszel­vénnyel ellátott megfejtéseket fogadunk el. a három fordu­ló kérdéseire adott helyes vá­laszokkal 24 pontot lehet sze­rezni. a legtöbb pontot szer­zők között kisorsolunk 3 db 100 forintos vásárlási ványt, amelyet a nyertes utas­a lakóhelyén válthat be. Ismételten felhívjuk olva­sóink figyelmét, hogy 10 hetes pályázatunk során a legtöbb pontot szerző pályázók érté­kes díjakat nyernek. A győz­tes jutalma: külföldi utazás, a második helyezett Zorkij— 10 fényképezőgépet, a harma­dik helyezett Sokol rádiót nyer. A gyerekek öröme, az úttörővasút 11,2 km hosszú, hegyek között kanyargó pályán köti össze a Széchenyi hegyet és a Hűvösvölgyet. Egy-egy nyári vasárnapon 10—15 ezer felnőt­tet és gyereket szállít. Egyik végállomása mellett az egész országgal kapcsolatban álló torony épült. Megállóinak egyikéről pedig könnyen megközelíthető a legmagasabb bit­kérdésünk: Milyen bapesti kilátó­­toronyról van szó, és ki tervezte a kilátót? Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8,20: Lányok-asszonyok. 8,40: Zenekari muzsika. 10,05: Egy rádiós naplójából. Sebestyén János műsora (Ism.) 10,50: Kaza­­csay Tibor: Pantomim szvit. 11,05: Rádiószinház: Ki beszél? Játék több hangra. Irta: Szako­­nyi Károly­­(Ism.) 12,20: Zenei anyanyelvünk. 12,30: Melódiakok­­tél. 14,00: Csárdáscsokor. 14,08: Kóruspódium. 14,20: Kis magyar néprajz. 14,25: Új Zenei Újság. 15,20: Csak fiataloknak! 16,07: Huszas stúdió. Párhuzamos élet­rajzok. 17,05: Gigli művészi pá­lyája. Carelli Gábor előadása IX. rész. 17,31: Raksányi Gellért val­lomásai önmagáról. 18,10: Le­mezalbum. Csajkovszkij: VI. ..Patetákus” szimfónia. 19,25: 139—­ 660. a Magyar Rádió közönségszolgálata. 22,20: automata Táncol­junk! 0,10: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO 8,05: Kedvelt régi melódiák. 8,45: Nóta- és népdalest. 9,45: Válaszolunk hallgatóinknak. 10,00: A zene hullámhosszán. 11,50: Czi­­ne Mihály könyvszemléje. 12,00: Virágénekek. 12,10: Emlékmű­­sor Lukács Lászlóról. 13,00: Egy korty tenger. Fekete Gyula mű­sora. 13,10: Hugenották. Rész­letek Meyerbeer operájából. 14,00: Napraforgó. A Gyermekrá­dió órája. 15,00: Orvosi tanácsok. A nyers kosztról. (Ism.) 15,05: Svéd Sándor nótafelvételeiből. 15,26: Földes Andor Bartók-mű­­veket játszik. 15,40: Tudósok fó­ruma. 16,20: A hét műsorából. Közben: 17,00: Sportközvetítés. 17,20: Az élő népdal. (Ism.) 17,30: Operacsillagok operaslá­gerek. 18,10: Szeretlek Ágnes! Tóth Eszter rádiójá­téka (Ism.) 19,00: A Lórántffy Zsuzsanna ka­marakórus énekel. 19,05: Se­bestyén János csembalóestje. Köz­ben. 19,50: Jó estét, gyerekek! 20,40: A Rádiószínház bemutató­ja. 21,34: Albert István népi ze­nekara játszik. 22,20: Zenélő Ma­gyarország. 23,30: Szólistaparádé.. TELEVÍZIÓ 9,30: Nótaszó (Ism.) 9,50: Viri­­nea. Magyarul beszélő szovjet film (Ism.) 11,35: Teleimpex. Külkereskedelmi és világgazda­sági híradó. (Ism.) 14,50: Reklám­műsor. 14,55: Telesport: Csepel— FTC bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Csepelről. 16,50: Kert­barátok. 17,20: Hírek. 17,25: Haj­nali kivégzés. Magyarul beszélő szovjet film. 18,45: A Tv­ jelenti... Aktuális riportműsor.. 19,30: Ci­cavízió. 19,40: Kedves verseim. Mádi Szabó Gábor műsora. 20,00: Tv-híradó. 20,20: őrjárat az égen. Tv-film III. rész. 21,30: Kodály Zoltán. A „Felszabadult melódi­ák” sorozat adása. 21,45: Tv-hír­adó — 2. kiadás. 22.05: Éjszakai előadás: Az öreg halász és a tenger. Ernst Hemingway kisre­gényének magyarul beszélő ame­rikai filmváltozata. Előtte: Ne­­meskürty István bevezetője. 23.40: Jó éjszakát, felnőttek! Üzenet a jövőből. Mézga-család rajzfilm­sorozat. 11. Memumo (Ism.). BRATISLAVAI tv 11.25: Slágerstúdió. 12.00: Tv­­híradó. 15.25: Lokomotív Kosice —Sono Kladno labdarúgó-mér­kőzés. 17.30: Tavaszi játékok. 18,00: Lányok-fiúk magazinja. 19,00: Tv-híraadó. 19,50: A lambe­­renei expedíció. 20,10: Csehov humoros írásaiból. 21,00: Lemea* újdonsá­nok. 21,55: Tv-híradó .2.15: r*­in ossági parancs. NDA- tv-film.

Next