Dolgozók Lapja, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

4 DOLGOZÓK LAPJA jobb művelődési — szórakozási lehetőségeiért A KISZ-korosztály kultu­rált művelődési—szórakozási lehetősége korlátozott. Ez al­kalmat ad különböző nem kí­vánatos csoportosulásokra, időtöltésre is. Engedtessék meg, hogy itt kizárólag a meglévő lehetőségek kihasz­nálásáról és a további teen­dőkről szóljak. Az utóbbi években különö­sen erőteljes a törekvés fia­taljaink jobb művelődési, szórakozási lehetőségeinek ki­alakítására, kiszélesítésére. Konkrét eredményként köny­velhető el az utóbbi időben megizmosodott ifjúsági klub­mozgalom, és ennek elismeré­se: több Komárom megyei ifjúsági klub a kitüntető „Ki­váló” cím birtokosa lett. Kéz­zelfogható az amatőr művé­szeti mozgalom és a KISZ ak­tív, élő kapcsolata, mely több helyen elsősorban a társadal­mi—politikai ünnepek rend­szeres közös lebonyolításában nyilvánul meg. Természetesen ezek a formák túlnyomó több­ségben művelődési intézmé­nyeinkben élnek. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy más tömeg­szervezetek mellett a KISZ is jelentős erőfeszítéseket tesz a kétkezi munkások gyermekei­nek továbbtanulásra való fel­készítéséért, nem egyszer mű­velődési intézménnyel közö­sen. Gondot fordít a me­gyénkben élő fiatal alkotómű­vészek munkakörülményei­nek javítására, és tömegbázi­suk kialakítására. Ez termé­szetesen csak néhány műkö­dési terület, de a formák fel­sorolása helyett nézzünk meg néhány szervezési, tartalmi problémát. Azok a tevékenységi for­mák élnek, melyeknél lembe veszik a fiatalok figyő­ér­deklődési körét, alkotó ked­vét és nem utolsósorban egyéni elképzelését. Az alkotó kollektívák létrehozása külö­nösen elősegíti a résztvevők közéleti,politikai, művelődé­si és a „civil” munkában ta­núsított aktivitásának foko­zását. Jó példa ennek „mozgásnak” az igazolására a a tatabányai Bányász Művész­együttes tevékenysége. Igen sok résztvevő fiatal aktíva lett — az együttesben folytatott tevékenysége hatására — munkahelyén társadalmi tiszt­ségviselő, vagy éppen műve­lődési munkás. Fontosabb és általánosabb jelenség az, hogy az itt folyó tudatos nevelő­munka hatására váltak és válnak igényesebbé a fiatalok hétköznapi életükben, saját munkaterületükön, legyen az bármilyen foglalkozás. Az együttes tagjainak több mint 60 százaléka KISZ-kor­­osztályú, illetve KISZ-tag. Az intézmény vezetése a megyei és városi KISZ-bizottsággal karöltve alakítja nevelő te­vékenységét, valamint szerve­zi az öntevékeny csoportot, és a csoporton kívüli fiatalok találkozóit. A buktatók ott kezdődnek, mikor az említett korosztály érdeklődését, alkotó- és vita­a kedvét figyelmen kívül hagyva „rendezvény-szemlélet” ér­vényesül. A ráerőltetett prog­ramra minden korosztály hosszabb-rövidebb idő után ugyanúgy reagál: passzívvá válik. Elsősorban ebben kérdésben kell a KISZ-bizott­­­­ságoknak és a művelődési in­tézményeknek — az igények­nek és az adott lehetőségek­nek a figyelembevételével — közös nevezőre jutni. Problémát jelent az KISZ-alapszervezeteknél egyes ta­pasztalható olyan irányú tö­rekvés, hogy teljesen önálló­an alakítsák ki és teremtsék meg tagságuk művelődési, szórakozási programját, felté­teleit. Ez a legtöbb erőn felüli vállalkozás, esetben Fel kell ismerni a KISZ-szerveze­­teknek, hogy sok esetben cél­ravezetőbb, ha egyes műve­lődési objektumok jól előké­szített és perspektivikusan tervezett programját szerve­zéssel támogatják. Ez azért is indokolt, mert intézményeink szervezési kapacitása sok esetben korlátozott. Ezek a sorok a gondolatéb­resztés szándékával íródtak. Jó lenne a KISZ és a műve­lődési intézmények együttmű­ködésének hasznos tapasztala­tait — a helyi kezdeménye­zéseket is — összegezni, köz­readni, megvitatni, hogy if­júságpolitikai törekvéseink mind hatékonyabban érvénye­süljenek ebben a tekintetben is. Gengeliczky László Rádió- és KOSSUTH RADIO 3,20: Erkel operáiból. 9,00: Har­sán a kürtszó! 9,35: Cigánydalok, csárdások. 10,05: A Rádió Hang­­­m­úzeumából: Misoga László em­­­lékezete. 10,31: Zenekari muzsika. 12,20: Ki nyer ma? 12,30: Melódia­­koktél. 13,42: Törvénykönyv. 13,57: Életem. Gorkij regényének rádió­változata. v. (utolsó) rész (Ism.) 15,10: Wagner: Trisztán és Izolda — Szerelmi kettős. 15,30: Megyeri Mária énekel, az Express-együttes játszik. 15,39: A Vietnami Kultú­­­ra Hete. I. rész. 16,00: A világgaz­daság hírei. 16,05: Mihály András: Emlék és intelem — kantáta. 16,14: Geszty Szilvia népdalokat éne­kel. 16,42: Szabó Ferenc: Szoná­ta klarinétre és zongorára. 17,95: Lipovecz Iván jegyzete. 17,20: Ope­­rarészletek. 18,00: MEO — I. osz­tály. Riport. 18,15: Könnyűzenei híradó. 18,45: Az ókori Róma élés­tára. 19,25: A Szabó-család. 19,55: Prokofjev: Romeo és Júlia — ba­lettszvit. 20,25: Farkas Gyula: Csárdás rapszódia. 20,36: Az el­múlt hónap slágerei. 21,14: Gon­dolatok a zenés színházról. 22,20: Meditáció. 22,30: Az utas. Rádió­játék -ballada. 23,12: Brahms-mű­­vek. 0,10: Ránki György: Filmme­­lódiák. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Verbunkosok. 6,43: Külpolitikai figyelő népdalok. (Ism.) 9,00: Bach csembaló-művek. 9,40: A belpolitikai rovat műsora (Ism.) 10,00: Zenés műsor üdülőknek. 12,00: Bogáncs. Fekete István re­génye XIX. (befejező) rész (Ism.) 12,19: Mosonyi Mihály: Gyászban­ tv-műsor­ ­ok Széchenyi halálára. 12,30: Ri­­goletto. Részletek. 13,03: Kórusok, hangszerszólók. 14,00: Tánczenei koktél. 14,50: Találkozás a stú­dióban. 16,33: Csúcsforgalom. 18,10: Mesélő Magyarország. Gyöngyös, a Mátra kapuja. 18,4ü: Pol-presszó Házigazda: Ipper Pál. 18,55: Ifjú Zenebarátok Klubja. 19,33: Pálya­­választás. 19,47: Zoo este — top nép­dal. 20,27: Új könyvek. (Ism.) 20,30: Csajkovszkij hangverseny. Közben: Kb. 21,10: A művelődés­politikai rovat műsora. 22,20: Nó­ták. 23,15: Könnyűzene — éjfélig. TELEVÍZIÓ 17,58: Hírek. 18,05: Az Üzemi de­mokráciáról. 18,45: Letűnt kultú­rák nyomában,­ Fekete Afrika (IV. rész). 19,15: Esti mese. 19,30: Hob­bym a csillagos ég. Riportfilm 1. rész (Ism.) 20,00: Tv-híradó. 20,20: Tizenkét szék. A Miskolci Nem­zeti Színház előadása, felvételről Az előadás előtt: Máriássy Judit színházi jegyzete. 22,45: Tv-híradó — 2. kiadás. BRATISLAVA­ TV 9,00: A közúti forgalomról. Ri­portfilm (Ism.) 6,30: A 87. reviz. (Ism.) 10,55: Az amszterdami Álla­mi Színház együttesének műsora. 11,23: Tv-híradó. 17,30: Hírek. 17,35: Az utolsó bártfai fazekas­mester. Riportfilm. 17,55: Tele­sport. 18,40: Esti mese. 19,00: Tv­­híradó. 19,35: Az új tanév előtt. 20,00: Párbaj az emlékezettel. Ve­télkedő-sorozat. 20,35: Észak-Viet­­namban. 21,35: Művészet a hétköz­napokban. 22,10: Tv-híradó. 19?0. szeptember L kedd évre ismétlődő ese­mény a szeptem­beri kapunyitás az iskolákban: di­ákok, pedagógu­sok, szülők nekilendülnek minden esztendőben újra és újra, hogy egy-egy sikeres tanév munkájával járuljanak hozzá népünk gyarapodásá­hoz. Valóban, nem kevesebb­ről, mint egy egész nép gya­rapodásáról beszélhetünk. Mert nem mindegy, hogy a gazdasági, technikai viszo­nyok, a szocializmus építésé­nek „tárgyi feltételei” milyen személyi feltételekkel társul­nak. A megfelelő szakmai és általános műveltség megszer­zése nemcsak azért, szükséges, hogy egy adott munkakörben az előírt követelményeknek megfeleljen az ember. Azért is, hogy ne csak a dolgokat lássuk, hanem a dolgok kö­zötti összefüggéseket is. Vagy­is: minden technikai lehető­ségünknek azt az embert kell szolgálnia, aki maga alá ren­deli a természeti erőket. A mi társadalmi viszonyainkból fakadóan ez nem egy réteg érdekeit, ez a közérdeket je­lenti. Az oktatási reform beve­zetése, gyakorlati kimunkálá­sa folyamat — ezért nem ta­lálkozni az utóbbi években robbanásszerű változásokkal. Egyszersmind továbbra is vi­tatéma : mit tanítsunk, hogyan tanítsunk az iskolában, amennyiben korszerű oktatást és nevelést kívánunk megva­lósítani? A változások tehát nem szűnnek meg, hanem ra­cionálisabban épülnek át a gyakorlatba. Ennek a folyamatnak szer­ves része lesz az a nevelés­ügyi kongresszus, amelyet szeptember végén rendeznek meg Budapesten. A mához igazodás, a jövő feladatainak kijelölése lesz itt is a célki­tűzés, mint ahogy oktatás­ügyünk egészére ma ez a jel­lemző. A tudás fáján egészséges gyümölcsök teremnek. Az már az emberen múlik, milyen célra hasznosítja ismereteit. Lehet a patika­ adagot káros, mérgező dózissá is emelni. De ne menjünk messzire: ha úgy épülünk tudással, hogy csak a magunk hasznát lessük, a ki­tűnő bizonyítványban, a meg­növekedett fizetésben keres­sük csak megelégedésünket, s nem abban, hogy mindkettő annak révén nyeri értelmét, amivel környezetünket, né­pünket is szolgálhatjuk — akkor bizony nem teljes a tudásunk. Mert lehet öröm a gyarapodás, de elvész minden örömünk, ha mások ellené­ben, de akár csak mások tu­domásulvétele nélkül törek­szünk erre. Ma a tudás fá­járól szakíthatunk gyümöl­csöt, ismereteink körét bővít­hetjük holtig — csak egyet nem tehetünk, hogy elszige­telt jelenségként élünk a vi­lágban. A tanulás tehát egy­ben nyúlást viszo­n­ kíván. Az ________________ öncélú is­meretszerzés sokszor még azt jelenti a köznyelvben, hogy az illetőnek mondjuk a fizetése nem emelkedett. Ez a vi­szonynak egyik oldala. Hogy a másik oldal is valósággá váljon, ez a nevelés központi kérdése. A jó, az értékes ka­tegóriái nem önmagukban nyerik el értelmüket; közeg­ben kell látnunk, összehason­lítanunk. Nehéz tehát az is­kolázottságot, a tudást a kö­zösség és a közösség érdeke nélkül értékelnünk. Amint hogy csak ez a szempont sem érvényesülhet egyedül, az il­lető ellenére­ ismét rágzik ki­i­az iskolák ud­varán. Jel­______ kép ez — olyan jelkép, amibe beleérez­­hetjük a népmesés hősök vá­gyait is. Századokkal előbb születtek ezek a mesék, ne­gyedszázada éljük a szocia­­lista társadalmi változás va­­­­lóságát — s ma már, éppen mert olyan természetesen élünk a mi sokat változott valóságunkban, kezd anakro­nisztikusan hatni a népmesei hősök emlegetése. Pedig van valami heroikus abban, ahogy nekiindultunk a hódításnak eszméinkkel — s én ma is, amikor megnyílnak az isko­lák kapui, megtelnek az is­kolapadok fényes szemű fia­talokkal, tudásra szomjas gyerekekkel, a valóságra kí­váncsi új nemzedékkel, úgy­­ vélem, mégis csak igaz szív­vel mondhatom: holnapra ez a sereg kész átvenni tőlünk.a stafétabotot Új iskola, televízió, ízléses tankönyv — eszközök. Igazi töltéssel, tartalommal az a kapcsolat tölti meg ezt az eszközrendszert, ami diák és pedagógus között kialakult vagy újra elevenedik, ami is­kolát és szülői házat össze­kapcsol, ami a társadalom, az ország jövője ígéretet jelent. szempontjából Megint csak a viszonyításban jelentkezik az érték — a tudásfa gyü­mölcsének értéke. Ilyen ös­­­szefüggésben kell tovább nö­velnünk a szerzett ismeret becsületét. J. J. A tudásfa Vöröskőy János: 1 A fekete meceka KEDVES OLVASÓ! A maga nemében jól sikerült kémregényt nyújtunk át ön­nek, s egyúttal jó szórakozást kívánunk hozzá. De hogy még ér­dekesebb, élvezetesebb legyen az olvasmány, játszani is hívjuk önt, egy-két hasznos tárgy és néhány szép könyv nyerése re­ményében. A regényben — mint minden ehhez hasonlóban — az idegen érdekek szolgálatában állók ellen küzd a hazai kémelhárítás, s le is leplezi őket. E feladat nehézségéről, sok munkát igénylő ap­rólékosságáról, szigorú logikájáról nem kívánunk részletesen szólni, mindez úgy is érzékelhető lesz a regény olvasása közben, önnek kedves olvasó, egyszerű szerepet szánunk. Mindössze an­­­nyit, hogy próbálja meg kitalálni, kikövetkeztetni, hogy a sok gyanúsítható szereplő közül kik a kémek. Eláruljuk, hogy egy­nél több, de tíznél kevesebb lelepleződő szereplő van a történet­ben. Ezek neveit kell majd beküldeni, s a tetteseket eltalálók között sorsoljuk ki a nyereményeket. A beküldés időpontját ké­sőbb jelezzük olvasóinknak, akkor, amikor a történetben köz­vetlenül vagy közvetve, már minden leleplezendő személy a szín­re lépett. Ekkor közöljük a játék nyereményeit, a nyerés felté­teleit, s a beküldés határidejét is. Kedves Olvasó! Mindebből látható, hogy a játékban való részvételhez a legfontosabb feltétel: ha nem tartozik előfizetőink sorába, ne mulassza el minden nap megvásárolni a Dolgozók Lapját. Ezzel kezdődjék tehát a regény, s vele a játék. Mindkettőhöz ismételten jó szórakozást. Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Beke őrnagy be­zárta garzonlakását, s a sza­badságát élvező ember derű­jével lesétált a csendes, or­gonaillatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi natúr volt, az őrnagy vado­úgy gondolta, hogy a szabadsága alatt bejáratja. Barátai a lel­kére kötötték, hogy sík utat válasszon, de Beke erdő és hegyvidék után vágyott. Úgy döntött hát, hogy Körmendre menet, keresztül szeli a Ba­konyt. Télen, amikor húga el­jegyzését tartották, ígéretet tett a fiataloknak: májusban a saját kocsiján viszi őket az anyakönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi, és a szabad­ M­ázaiéi Szémregény — ság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárító tiszt, az őr­nagy többnyire civilben járt, de ma egyenruhát öltött, szálas, fekete hajú férfit pa­­­rancsnokai az osztály egyik legtehetségesebb tisztjének tartották. A fürkésző értelmet, a hivatásával járó feszültséget azonban ezúttal otthon hagy­ta. Most, ezen a májusi hajna­lon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült gyengédségével autótulajdonos megtörölgette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcán már ott piroslott a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt, de Beke türelmesen me­legítette a motort. Nem kel­lett sietnie. Úgy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég, ha délre Körmendre ér, így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két he­te asszony volt már, mire Be­ke valóban Körmendre ért... * Messziről megérezte az er­dők frissítő leheletét, s örö­m­ében rátaposott a gázpedál­ra. Ez, persze hiba volt, vé­tek a zsenge ifjúkorát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Be­ke tudta: a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el kell nézni a heves­kedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpen­tinen már korántsem érezte sietősnek az utat. Örült, hogy a sok tervezgetés ellenére — „no, majd a szabadságom alatt kialszom magam”, — korán kelt föl. Az egyetlen, ami za­varta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Fél óra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát: „ÖNT IS VÁRJA A VAD­GALAMB TURISTAHÁZ Meleg koszt, éjjeli szállás, presszó kávé” — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarral díszített tábla. Béke órájára pillantott, és megállapította, hogy nyu­godtan ellátogathat a Vadga­­lamb­ba. Iszik egy kávét, és átfutja a magával hozott új­ságot. Tűnődve, szórakozot­tan, a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentőséget. De Bekének kis híján az életébe került... (Folytatjuk) z ígéret Korányi Attila esztergomi kiállításáról Sajátos karakterű fiatal fes­tő képei láthatók ezekben a napokban az esztergomi mű­velődési központ libresszójá­­ban. Korányi Attila neve nem ismeretlen Esztergomban. Korényi hangulatait festi meg; jazz-zenészi múltjának emlékei imitt-amott úgy buk-Nem lenne haszontalan va­lamennyi képről külön-külön is szólni. Itt talán egy-kettő­ről tegyünk említést, ami tet­szett, és ami a „miért” kérdő­jelét veti fel. A „Szőnyeg­­terv”-et említsük először. Fur­csa jelenség. A csomagolópa­pírra festett kompozíció bur­kannak fel, hogy improvizál, sonyos színeivel, eleven kom Majd feltámad a rajztanár kö­telességtudata, és akadémikus módon kezeli az ecsetet. nem is baj, hiszen éppen Ez ez adja munkájának értékét: bát­ran kitárulkozik, élményeinek szintézisét tudja adni a te­nyérnyi papíron, vagy akár falhossznyi tábláin. Kiállítása óta pozíciójával talán a legjobban sikerült darabja a kiállítás­nak. A portrékról­ csak „Julika” tetszett egyértelmű­­­en. A többi túl energikus, és kubista-picassós utánérzések fedezhetők fel bennük. Az ok­kal — vagy éppen ok nélkül­­ való torzítások, ritmus-arány­talanságok több esetben za­varólag hatnak. Itt elsősorban Legutóbbi valamiféle metamorfózison az „Ülő nő” és a „Támaszko­­ment át Kerényi. A korábbi dó” képekre gondolunk, intim hangulatú, lírikus fogal­mazás helyébe másfajta kate­góriák léptek. Megkedvelte a monumentális méreteket — ebben viszont elvész énje. Színei élénkebbé korábbi vál­tak, mondhatnék, „agresszí-Tulajdonképpen a régi mon­dás, ami az ízlések közötti különbözőséget illeti, Korényi esetében is igaz. Viszont — és talán nem árt ezt ismétel­getni — képei érdeklődést vál­tak” lettek. Hatalmas, vastag tanak kis esemény a kiállítás kontúrokkal dolgozik, ezzel ebb­en a mostani „uborkaszó­nemcsak elhatárol, hanem már-már maníros alapossággal meghökkenti a szemlélőt. Mostani kiállítása meglehe­tősen vegyes érzelmeket vál­tott ki.­­Nagy érdeklődést is a­­zonban ő is. Fiatal, egyéni hangját, stí­lusát — és egyáltalán önmagát most kereső alkotó mutatko­zott be. Az Esztergomban élő művészek között új stílust. A vendégkönyvben a dicsérő bandot képvisel. Reménytel­bejegyzések mellett akadnak a nemértést, vagy akár nemtetszést jelző mondatok is.­­ Jó, ha egy művésznek a képei vitát váltanak ki. jes bemutatkozását ígéretnek vehetjük. Most már a bizonyí­tás nem kis munkája vár Korényi Attilára. — sipeki — Felhívás!: Kérjük kedves ügyfeleinket, hogy a tisztításra leadott ruhá­kat két héten belül váltsák ki. A ki nem váltott ruhákat, a fennálló rendelkezések értel­mében 6 hónap után a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZNAK vagyunk kénytelenek átadni. A Komárom megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Szövetkezet

Next