Dolgozók Lapja, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
DOLGOZÓK LAPJA Kodály Zoltán emlékére Száz esztendeje, 1882. december 16-án született a nagy zeneszerző Haily és GMa Galánta nevét Kodály Zoltán tette világhíressé. A Csallóköz határán, a Vág és a Kis-iounaszegeden megnúzodó városka neve a Galántai táncok révén öt földrész valamennyi sarkába eljutott, ahol muzsikál nek. Vajon szerető emberek ésmit tesznek viszonzásul hogyan él az itt élő emberek, közöttük a nagy magyar zeneköltő emléke. A mintegy tízezer lakosú kisváros kilencven évvel ezelőtt is jelentős település volt. Vasúti csomópont. Az állomásépület emeleti lakásába 1885- ben kötözött be a Kodály-család. A későbbi zeneszerző itt kezdett iskolába járni, itt töltötte gyermekkora felejthetetlen „hét boldog esztendejét’ mezítlábas pajtásaival. Köztük a közeli rendkívül cigánysor eleven és muzikális purdéival, akik gyakran kijöttek hegedűjükkel az állomásra, s akiket szülei bandája’-ként „Zoltán malac. emlegettek. Tanítás után iskolatársaival együtt játszottak, csatangolták. Zoltán lebilincselve hallgatta, dúdolta dalaikat, mondókáikat. S itt, Galántán hallgatta a világot járt híres-neves Mihók prímás bandájának verbunkosait is, amelyeknek a motívumai közül nem egy fölcsillan számos művében. Tehát itt érték az első népzenei hatások; nem véletlen, hogy első szlovákiai népdalgyűjtő útját is ezen a tájon kezdte el Kodály Zoltán. Ma már csak az egykori pajtások leszármazottai élnek. Szívesen, készséggel szólnak! örömmel emlékeznek mindarra, ami Kodály nevével kapcsolatos. Kodály emlékének őrzésében nem elsősorban a külsőségek, a készülő emlékmű, a tervezett háromnapos centenáriumi ünnepség, inkább az évente tömegeket mozgató dalostalálkozók dominálnak. A Tavaszi szél vizet áraszt (a szlovákiai megrendezett magyarság évente népdaléneklő versenye), a háromévenkénti Kodály-napok (a szlovákiai magyar kórusok találkozója és versnye Galántán) és a szlovákiai magyar folklóregyüttesek Országos Népművészeti Fesztiválja minden év nyarán, a Garam-menti Zselizben — voltaképp mind egy tőről, a kodályi gondolatból fakadnak. Galántán 1956-ban alakult újjá a Kodály Zoltán Daloskör. Nevének viseléséhez még a Mester adta személyes hozzájárulását, szigorúan meghagyva; „nehogy a daloskor munkája minden estén borozgatássá váljék.. . ” A figyelmeztetést, megszívlelték. Ez az énekkar a házigazdája a háromévenkénti Kodály-napok dalosünnepének és a kórusversenynek, amelyeket a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének járási titkársága, illetve pozsonyi központja szervez. Néhány éve a galántai kórus nyerte a III. díjat. Ez azért jelentős, mivel az utóbbi időszakban nem a tömeges részvétel, hanem a minőség a döntő. A Galántai Magyar Oktatási Nyelvű év tavaszán Gimnáziumban ez alakult meg egy női kórus. A Mester nevét viseli, s jobbára Kodály-műveket és magyar gotásokat énekel.népdalfeldolA Tavaszi szél... ugyancsak országos vonzáskörű népdaléneklő verenyét immár nyolcadszor hirdette meg a CSEMADOK. Ebben a Szlovák Szocialista Köztársaság területén működő magyar folklórcsoportok, énekkarok, hangszeres szólisták, népdalénekesek és hagyományőrző együttesek vehetnek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a mozgalom évente ezreket állít a pódiumra népdalokat dalolni, s hogy például csak a galántai járásból legutóbb 32 énekes és 10 muzsikus, 12 énekkar és két néptáncegyüttes vett részt, akkor bizony rá kell jönnünk, mennyire megkopott, elszűkült ehhez képest a mi, valaha tömegeket mozgósító Páva-mozgalmunk! A galántai járás területén az idei évben 22 magyar ajkú énekkar, 5 citerazenekar és két hagyományőrző falusi együttes működik. A harmadik az Országos Népművészeti Fesztivál a Garam menti Zseliz városában (előzsürizés után) meghívott 10-10 együttes fesztiválja minden év júniuséban. Az idén Diószeg, Somorja, Komárom, Fülekpüspöki, Szína, Nagyida, Nagykapos, Királyhelmec, Dunaszerdahely és a galántai magyar csoportjai gimnázium néptánc- és kórusai vettek részt. A galántai járás hagyományőrző csoportjai, népi énekesei és hangszeresei Csak tiszta forrásból címmel eredeti folklórműsort adtak. Az idősebb korosztályból sokan meghatottan emlékeznek Kodály Zoltán legutolsó látogatására Galántán, amikor ezrek gyűltek össze tiszteletére az Esterházy-kastély parkjában, 1943. májusában, hogy hallhassák szavát. A programban a galántai járás 15 népiskolájának kórusai adtak műsort, az összkar pedig — 1000 gyerek! — az egykori „mezítlábas pajtások” unokái külön népdalcsokrot énekeltek. Ekkor mondta ünnepi beszéden Kodály: „ .. . Rozi. Ágnes! És ti, többiek: vágai, vízikeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim! ... Titőletek tanulhattam meg magyarul dalolni... Lehettem volna zeneszerző klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha sohasem találkoztam volna Galántával. De magyar zeneszerző, magyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló, s élő szolgálólányok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak, az a mi, ismeretlen, történelmünk során tőlünk elidegenedett, de most újra megtalált saját zenei anyanyelvünk, az igazi klasszikus magyar zene világa ...” Erre emlékeznek talán legszívesebben ma is Galánatán. Wallinger Endre A kassai Csermely Kórus a galántai Kodály-napok kórushangversenyén Kodály Zoltán arcképéhez A közéleti ember 1927. november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulójának előestéjén munkás-szimfonikus hangversenyen, munkáskórus közreműködésével mutatták be Bécsben Kodály Psalmus Hungaricusát. A hangversenyt „Forradalmi ünnep” mottóval rendezték, a műsorfüzetben Kodály Zsoltárának forradalmiságáról, a zeneszerző mély szociális érzéséről, progresszivitásáról lehetett olvasni. A műsorlap forradalmi cselekedetnek minősítette, hogy Kodály összegyűjtötte a magyar parasztság dalait. * Részvétele a magyar szellemi forradalmakban sokkal korábbi keletű. 1904-ben, amikor Bánóczi László, Hevesi Sándor és Lukács György új színházat alapított, a Tháliát, hogy megreformálja a poros magyar színjátszást, és a munkásságnak hozzáférhetővé tegye a nagy drámairodalmat, zenei tanácsadónak Kodály Zoltánt hívta meg. A Nyugat folyóirat 1908-ban történt megalapításától kezdve mély konszennel figyelte a zeneszerző Kodály tevékenységét, ros 1917-től cikkírójának is meghívta. A Nyolcak progresszív festőcsoportja azzal, hogy 1911-ben rendezett nagy kiállításán Kodályt adott elő, éppúgy elismerte szellemi rokonságát a zeneszerzővel, akár a forradalmi eszméket éltető Galilei-kör, amelynek egyik 1911-es hangversenyén szintén hallható volt Kodály zenéje. A kulturális politikai haladásnak ebbe a vonulatába tartozott a Bartók vezetésével 1911 őszén megalakult Új Magyar Zene-Egyesület, melynek irányításában Kodály fontos szerepet vállalt. A magyar polgári forradalom győzelme után Kodály is aláírta azt a Jászi Oszkár eszméit összefoglaló felhívást amely a magyarországi nemzetiségek szabadságáért és önrendelkezéséért szállt síkra. 1918. végén nevezték ki a Zeneakadémia aligazgatójául, a Tanácsköztársaság 133 napja idején pedig Bartók, Dohmányi társaságában tagja lett zenei direktóriumnak, a zenekultúra forradalmi átalakításét irányító társadalmi testületnek. Ekkor születtek meg a zenei élet demokratikus reformjának azok az átfogó terve, amelyek megvalósítására idő híján akkor nem, csupán a felszabadulás után kerülhetett sor. A dirokrórum tagjai közül akkor még Kodály nemzetközileg a legkevésbé ismert. A fehérterror ezért volt az # maghurcolásával akart példát statuálni. Fegyelmi bizottság elé citálták, hogy örök időkre eltiltsák a zeneakadémiai tanítástól. Nem sikerült a tervük. Ezek után bontakozott ki Kodály programja a kórusmozgalom és az iskolai énektanítás megújítására. A kodályi program sokat növekedett erejében 1935 után, amikor a növekvő fasiszta veszéllyel szembeforduló népfronteszme Magyarországon is életre kelt. Ekkortól terjedtek el Kodály művei a munkáskórusokban, alkotásai a II. világháború idején, több antifasiszta béketüntetésen elhangzottak. Kodály anttifasizmusa közismert tény volt. A növekvő náci befolyás idején franciás zenei orientációja ismét társadalmipolitikai tényezővé vált, számtalanszor óvott a német — akkor egyértelműen fasiszta — befolyástól. Kodály Zoltán közéleti tevékenysége a felszabadulás után bontakozott ki a legteljesebben. Túl a 60. évén, hatalmas részt vállalt az újjáépítésből, a Magyar Tudományos Akadémia, a Művészeti Tanács, a Magyar Zeneművészek Szabad Szervezete, a Zeneművészeti Főiskola elnökeként. 1945. tavaszán tagja volt annak a szűk körű előkészítő bizottságnak, amely a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot — a mai MSZBT-t — megszervezte. Ettől fogva rendkívül eleven és tartalmas kapcsolata volt a Szovjetunióval s annak muzsikusaival. Számtalanszor hívta fel a sigvelmet, mennyit tanulhatunk abból, ahonnan a szovjet állam tudósait, művészeit a legjobb munkafeltételek megteremtésével megbecsüli. A személyi kultusz éveiben volt vitája is, hatalmas tekintélyével sok mindent kimondhatott mások helyett is. 75 évén túl ismét tevékenyen részt vett a demokratikus társadalmi folyamatokban, többek között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjaként. Kodály az Országos Tanácsban elmondott beszédében a népgazdaság és kultúra összefüggését, kölcsönhatását elemezte ma is megszívlelendő gondolatmenettel. ..Tehát a két dolognak együtt kell működnie, és nagyon kell vigyázni arra, hogy egyik rész se essen egyoldalúságba. A kulturális rész mindig elismerte az anyagi rész fontosságát, már csak azért is, mert mindig nagyobb és nagyobb fizetést kívánt. De a gazdasági rész is könnyen eltéved a kulturális rész szemléletében, mert ide nem lehet sem a gyáripar, sem az agrikultúra eszmeköré’° 1 közelíteni, itt nincs nyersanyag, nincs gépesítés, itt csak néha selejt van, sajnos. Ez egészen más terület, amelynek ” itt törvényei vannak.” mutatott Kodály Zoltán mint zeneszer-Példátzó, népzenekutató és pedagógus, de példát a közéleti szerep vállalásában is magyar muzsikusoknak. Egész életműve a társadalmi hálaadást szolgálta. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóján hosszú élete hatalmas alkotásából talán ez a legfontosabb tanulság. Breuer János — Vér»— Jr *1982. december 18., e^ütörtfk Mátyás Ferenc: Kodály Meghalt-e, kit a zene szelleme szült, meghalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete, — s elapadhat-e nyelvünk édes teje? Mint páva szállsz házfödelünk elé, el sose földelünk, tsek veled szálljuk be az űrt, magunkból kiűzve a bűnt, — teremtő zene, 'élünk gyógyító teje. Fájdalmad lelkünkbe szorult, sírod lezárta koszorúd, csak a tested az, mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyűlsz, emberségünk eleje, szívünk éltető teje. Félrevert harang vagy, ha baj fenyeget, mennydörgés, robaj csap szét ajkadról, — s bíztató, ha te lehetsz a mennynyitó, — nyugtató zene, lelkünk édes teje. VALLOMÁSOK Valamikor harcoltam a népies ellen: egy túlélt és epigon népiesség volt az, a Szabolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból a régi, a népi nős ritmusú talajból... Külön magyar lélek életének, hogy ez összeesik Kodályék gyönyörű fölfedezéseivel. (....) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni, és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalomnál, s ma is él még, noha bujkálva, s kiveszőben Mély hála.a nagyszerű gyűjtőknek, akik — mint Kodály Zoltán — átmentik az irodalom többé-kevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit. Babits Mihály (1933) Nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság én láttam hasznának legjavát és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatos biztos ’és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását. Bartók Béla Mily óriási örökséget hagyott ránk. Páratlan szépségű kórusműveket, a Psalmus Hungaricust, színpadi alkotásokat, amelyek ma is állandóan műsoron szerepelnek. Számomra azonban talán gyermekkorainak gyűjteménye a legkedvesebb. Mindnyájan tanulhatunk belőle, hangzásuk szépségéből, friss elevenségükből. Eredetiek, mesen egyszerűek, gazdagok, nem hallgató önkéntelenül is Kodály szavaira gondol: Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá. Benjamin Britten Én az ő nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy milyen munkát vállalt egy ugyancsak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt lenyúlt a népzenéhez, nemcsak azt eredményezte, amit Európában Stravinsky és a többiek csináltak, vagyis hogy az ősforrásból merítettek értéket. Sokkal többet adott ő: egy nép lelkületét hozta felszínre; ez abban az időben már, azt lehet mondani, a zenében volt konzerválva. Kodály munkája ezért óriási, öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őneki is van sajátos értéke: hogy büszke lehet arra, amit az ősei véghezvittek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tágabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelő munka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szívósabban végzett, nemcsak énekelni tanította meg százezerszámra a gyerekeket. Százezreket ébresztett arra, hogy közösségi öntudatra hívek legyenek a közösséghez, amelyben születtek. Illyés Gyula Kodály Zoltán jóvoltából a katlan peremhegyeit áttörte a zene, s ami tegnap még helyi különösség, provincializmus volt; Oltón, Dunán megindult a tenger felé. Németh László (1932) i i Kő Pál szobra