Dolgozók Lapja, 1983. február (38. évfolyam, 27-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
4 Kölcsönös érdek Mezőgazdasági könyvhónap ja , folynak a zárszámadó közgyű IQYCIO CUT. lesek, a termelőszövetkezetei ( ________________________ életének kiemelkedő eseményei, még véget sem érnek, máris megkezdődik egy másik fontos és nevezetes eseménysorozat, a mezőgazdasági könyvhónap. Az országos rendező szervek által összehívott sajtótájékoztatón a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa két feltűnést keltő statisztikai adatot közölt. Az első 1964-ből származik. Akkor a mezőgazdasági lakosság 60 százaléka egyetlen percet sem töltött olvasással. A másik, adat i mostani: mezőgazdasági lakosságnak 72 százaléka nem olvas. Tegyük a félre a kiadói, könyvterjesztői prosperitusokat, amelyek könyvhónap szép választékát ismertetik, s egy kissé járjuk a körül e keményen hangzó adatpárt- és, környékét, mert nem volt igaza annak a könyvterjesztőnek, aki azt mondta hogy számukra a könyvhónap elsősorban misszió. Valódi mozgatórugók nélkül ugyanis. hogyan lehetne valódi eredményeket elérni az olvastatásban, a könyvterjesztésben? S vajon hiányoznak-e az olvasás mozgatórugói a mezőgazdasági lakosságból olyannyira, hogy tetemes része semmit sem olvas, beleértve tehát a szakkönyveket is Mit mutatnak a felmérések? Csakugyan ,nem olvadnak a falun? Gereben Ferenc: A falusi lakosok olvasási és könyvbeszerzési szokásai címmel egy kétszakaszos felmérés eredményeit tette közzé 1982-ben. Felmérését nemcsak a mezőgazdaságból élő falusi lakosság körében végezte, de adatai a falusi társadalom minden jelentősebb rétegére kiterjednek. 1971-ben a megkérdezettek 27 százaléka, 1978-ban 35 százaléka nem olvasott egyáltalán, vagyis valóban nőtt a nemolvasók aránya, habár az ő vizsgálatában korántsem olyan rosszak az adatok, mint amilyenek a tájékoztatón elhangzottak. Lehet, hogy hibám, de a fölméréseket — nehézségei folytán — nem tudom teljes értékűeknek elfogadni, legföljebb orientálóknak, tájékoztatóknak. A százalékokat így fogadom. Például azt a továbbit is, hogy a falusi „olvasmányszerkezetben” a szépirodalom uralkodik. Gereben felmérése szerint 1971-ben szakkönyvet, ismeretterjesztő művet a megkérdezetteknek csupán 3 százaléka, 1978-ban pedig 11,5 százaléka forgatott. Egybehangzanak a kimutatások: az idő múlásával kevesebbet olvasztak falun; másfelől — Gereben Ferenc vizsgálódásából — viszont az derül ki, hogy többen olvasnak, s a többen olvasók valamivel több szakirodalmat, s föltehetően több mezőgazdasági könyvet is böngésznek, mint korábban. A kép ezzel egy kicsit megváltozik. A magyar mezőgazdaság gabonatermesztése a világ élvonalában van. Talán csak a termelési rendszerek, csak a modern technológiák alkalmazása folytán? Csak ennyi? Vagy a könyvkiadás valamennyire lépést tudott tartani a termeléssel, és nagyon is konkrét, praktikus tanácsokat tudott adni ? Saját érdekeit, saját érdekeinek mozgatórugóját többékevésbé bizonyára mindenki fel tudja ismerni. Miért éppen a mezőgazdaságból élők ne ismernék föl? S még egyszer:vajon a felmérések mennyire adnak reális képet? kistermelők — bármilyen minőségben, akár állami gazdasági dolgozókként, akár termelőszövetkezeti tagokként, akár nem mezőgazdaságból élőkként — gondozzák háziállataikat, nyesegetik kiskertjüket, elkapkodják a termelési kiskátékat, rendszeresen forgatják a Szhiflapokat." A mezőgazdasági könyv hónapon a kistermelők számára", tartott ankétok mindig sjr^jenek sokan , vannak, záporoznak a kérdések. Nem misszionáriusok tartják, s nem térítendő bennszülöttek hallgatják, kérdezik végig őket — a siker mozgatórugója a kölcsönös érdek. » , , , , • annyira keményen reális tény, JLiOCfGlCIDID mint néhány tapogatózó felmé________________________ rés eredménye. Másfelől az is tény, hogy ma már nem pusztán a könyv, a szaklap az egyedüli információhordozó, a tovrasz. sok egyéb olyan dokumentum is van, amely ugyanúgy termelőeszköz, mint a könyv. A mezőgazdasági könyvhónapon erről se feledkezzünk meg, s ha akadnak is ellentmondások, töprengésre késztető, kedvezőtlen tények, egy biztos: nem szabad vég«■••»•letevT megítélni a falusi olvasáskultúrát. Mint láttuk: irtás- más felmérés más-más tükröt tart elénk. Valaha a kalendrárium volt az egyetlen könyv a tanyákon, a pusztákon, falusi házaknál. Most a huszonhatodik mezőgazdasági könyv- a hónapon a kiadók 51 művet ajánlanak 600 ezer- példányban. Persze, nem ez a mostani 51 könyv, nem ez az egy hónap viszi előre a mezőgazdaságot, de igenis, fontos kulturális, sőt agrokulturális esemény. Gy. L. DOLGOZÓK LAPJA Tv-előzetes 831 szám iNEGYÉNK kulturális, iro-SZ-------- —dalmi és művészeti folyóirata idei első,februári száma változatos torta árpával hívja fel magára az olvasók figyelmét. Általában nem a szépirodalmi összeállítással készdjük ismertetéseinket. Ebben bizonyos értékítélet is van, hiszen a számos rfiás rovata — folyóirat véleményem szerint — az átlagosnál több újdonsággal képes szolgálni. Ezzel szemben az irodalmi anyag értékei, minősége, kvalitásai ellenére sem tudott mindmáig egyfajta — egyirányú törekvést pontosan is meghatározni. Nem beszélek itt az általam is nagyra sebesült kísérletekről, amelyekből azonban diós szerkesztési elvet tindenvégül nem lehetett kiolvasni. Ki tudja: talán az alkotók a hibásak, hogy ilyen nagyon pozitív értelmezésű „skatulyáól”, valahová a tartozástól irtóznak? Lehet. Eszem ágában sincsen a sokszínűség ellen szólná — ám ennek a hatnak, mint a többinek folyóis, van valami célíia — s kellene, hogy legyen karaktere. (Az elmúlt évi. számokról — a XIV. évfolyaméról! — készült, és most közreadott katalógus, tartalommutató is 3 ezt a problémáimat látszik igazolni.) Ité keresem az igazolást. Szinegyetlen hír? példányban sem kell messzire menni. A tudós alapossággal szociográfiákat író Csiszi László korábbi írásai is halmozottan körvonalazták már aj szerző törekvéseit — ehhez most újabb adalékkal javult (s persze, a szerkesztés érdeme is, hogy folyamatosan helyet biztosít az ilyen írások csak!):Ipari-mezőgazdasági terüelőszövetkezetek a dorogi járásban címmel készítette el újabb tanulmányát. Az utóbbi húsz év hatalmas villó%a salt mar Útravaló című vezetője néhány mondatában kitűnően érzékelteti a szerző. ..Amikor ezeket a sorokat írom, azt jelenti be a ? rádió szenzációs hírként, hogy a sáfrisápi tsz számítógépek gyártását kezdte meg bedolgozási rendszerrel, minimális beruházással, ezért olcsón. Nemrégen pedig, a kesztölci tapétaüzamről jelent meg reklámcélú képes riport. Emlékszem viszont arra, hogy a 60-as években, de még a 70-es évek elején is ugyanazok a hírközlő szervek, talán az újságírók, akik ugyanazok ma szuperlatívuszokból írnak és beszélnek a tsz-ek ipari tevékenységéről el marasztalták, bírálták, vagy gúnyolták a “gazdaságokat ugyanilyen tévényomozást folytat, hogy ezt a nagy változást érzékletesen szinte tapinthatóan bemutassa és megmagyarázza Egyik fejezetcíme igen találó Szükség törvényt bont, írja a kezdeti változásokról. Ám tapintatosan-okosan így zárja tanulmányát: „A válaszokért tovább kell még vallatni a valóságot.” A képzőművészeti rovatban olvashatjuk Salamon Nándor írását: Tóvári Tóth István műtermében. A hetvenesztendős művésszel folytatott beszélgetés önvallomásértékű mondatait mindenképpen idézni kell itt. ..Azt a világot festem, amelyikpen a mai ember él. Vallom, hogy a művész akkor tölti be hivatását, ha az alkotásaiban foglalt gondolatok, élmények sajátos jelrendszer segítségével es juthatnak az emberekhez. Munkáim hozzájuk szólnak, úgy érzem, megértenek, s ez boldogsággal tölt el.” Ugyanebben a rovatban idézik Páskándi Gézának azt a kiállításmegnyitóját, amelyet a tatai Kuny Domokos Múzeumban tavaly augusztusban B. Hegyi László műveinek bemutatásakor elmondott. A Kritika rovatban Doboi Péter: Vadon. Gasparovich László: Végeken. Cselényi László: Jelen és történelem. Pintér Lajos: Európai diákdal. Benke László: Változás című könyvéről olvashatunk katikát Bécsy Ágnestől, Mezei László Miklóstól, BotHk Józseftől, Monostori Imrétől, és Bakonyi Istvánitól. A folyóirat utolsó oldalain régészetről, műemlékekről olvashatunk ismertetéseket. Ezúttal Vadász Bea érdekesen, élményszerűen számol be egy Süttő határában lelt,vaskori halomsír feltárásáról, Tapolcainé Sáray Ssabó Éva pedig az 1824-ben megjelent, Laura című ...Oktatva Mulattató Újságot” mutatja be az olvasóknak. A SZÉPIRODALMI ^z.. . ——:----— - ■ ■ ben Géczi János versét Turczi István költményeit (eléjük bevezetőt .Sárándi József írt), Brtőcz András, Sárénálizsef verseit. Varga Csaba Jóés Horváth Péter regény részletei olvasati új.. .A .képanyag , jórészt a fentebb már említett írásokhoz kapcsolódik. Ezzel bizonyos egyetérthetünk. megfontolásból Más szempontból azonban az önálló művészi reprodukciók mellett a fotóművészet jelenlétét joggal kifogásolhatjuk. — jenkei — 1383. február 12., szambái Mesevilág 1901. december 5-én Chicagóban Wait Disney, a született rajzfilmek varázslója. 1928-ban jelent meg a filmvásznon híressé vált alkotása (Vízszintes szalagon (vízszintes 26.) A film2.) Gyermekek és felnőttek egyaránt sz ivükbe zárták, éppúgy, mint Donald kacsát és (47. számú sor’). „A* három kismalac” már színes film volt, fülbemászó kísérőzenéje (függőleges 1.) Disney kiváló üzletember volt más területen is. Ezt bizonyítja a bámulatosan ötletes Los Angeles-i csodapark (71. számú sor). betűi: N. N. A. D.A sarokkockák VÍZSZINTES: 2 (Beküldendő.) 13. Meg tudja érinteni. 14. Reá betűi. 13. könyörög. 16. Ritka férfinév. 17. Kerülj elém. 19. Vissza: alán eredetű alföldi nép. 20. F1Ó .21. Energia 22. Vissza, föléd. 24. Áss, jobbról balra! 25. Csermely. 26. (Beküldendő.) 28. A cink vegyjele. 29. Névelős női és férfi becenév. 30. Átkutat. 31. Pihen. 33. Női név. 35. Norvég, sbanvQi és belsa autóv betűjel10. 35. Te és Ő. 37. Tessék, fogjad. 39. Mint a 33. számú sor. 41. Seárrosan. 43. Kivermel. 44. Hivatali helyiség. 46. Borsod megyei község. 47. (Beküldendő.) 50. Növény. 52. Meztelen műalkotás 54. KBS. 55. Kilogramm. 56. Kalapban van! 58. Kieszel. 81. Pálca. 62. Céda. 64. Becézett iskolák. 65. Vesztesége. 66. Egyiptom 16 . városa. 68. Férfinév. 70. Lakli. 71. (Beküldendő.) FÜGGŐLEGES: 1. (Beküldendő.) 2. Szignál. 3. Nulla. . 4. Heves megyei község. 5. Fordított határrag. 6. Föláraszitja. 7. Mint a ’vízszintes 21. számú sor. 8. Hozzáfogok. 9. Szemben van! 10. Évszak. 11. Madárriasztó szó. 12. A menyegző. 17. Női név. 18. Község Brassó mellett. 21. Nem oda. 23. Sütemény. 26. Nércos vadászob. 27. Száguldás. 32. Román Pénz. 34. Juttatok. 38. Eszme. 38. Tisztességtelen haszon. 3a. Vajkészítés mellékterméke. 40. Tromf. 42. Pulóvert készít. *4. Ezen a helyen szintén. 45. Pókféle élősködők. 48. Veszprém megyei község. 49. Az Operaház építője. 51. Kazi nevén, másképpen. 53. Salvador . . . 55. idő előtt. 57. A'megyef. 50. ...piros, tűzpiros. 60. Kúszónövény. c.. ■ Gyanot-kötet. 63. Fordító, időmérő. 65 .^’zd. Pz. : K’Sá!Ta4*'« szállása. 68. ED. 60. Tagadószó. 70. MY. G. Gy. Beküldendő: vízszintes 28.. 47.. a függőleges l. és a vízszintes 71. számú sörök megfejtése. Vasárnaptól — elmebajnokság A, emberiség eddig felhalmozott és naponta szédületes ira’mban növekvő tudáskincse és az emberi elme befogadóképessége között kibékíthetetlen ellentét feszül. Mégis valamennyien arra törekszünk, hogy minél többet tudjunk a minnket’ körülvevő’ világról. Éppen ezért hasznos minden olyan játék, ami edzésben tartja az elmét, ugyanakkor Szórakoztat. Egri János szerkesztésében, vezetésével már több ilyen társasjátékol, vezői lehettünk, s lehetünk február 13-ától. A kéthetenként jelentkező Elmebajnokság versenyzői 2x2 percben bizonyíthatják felkészültségüket. A kérdéseket az első részben ki-ki az általa leginkább kedvelt, s így bizonyára leginkább ismert témákörben kapja, míg általános múltságáról a második inforkérdéscsoportban tehet tanúbizonyságot. A zenétől az hajózásig, az irodalomtól áta technikatörténetig, a képzőművészettől a biológiáig Mb., minden terület szerepel a válogatásban. Tisztelet a szülőföldnek Vörös Béla szobrászművész 1899—1983 Február első napjaiban zárta be kapuit a budapesti Műcsarnok nagyszabású kiállítása, amelyen a magyar származású, Magyarország hatásain kívül élő, de a szülőfölddel eleven kapcsolatot tartó képzőművészek mutatták be alkotásaikat. ..A Tisztelet a szülőföldnek című tárlat hatalmas műegyüttesében Vörös Béla szobraival is találkozhattunk. Az idős mester tiszteletadása, újabb budapesti bemutatkozása jelképes tartalmúvá érlelődött a szomorú hír megérkezésével: nyolcvannégy éves korában 1983 február 5- én Párizs peremvárosában, Sévres-ben elhunyt Vörös Béla szobrászművész. Jóllehet immár hat évtizede élettere, s így életműve kibontakozásának és kiterjedésének színtere Franciaország volt, mégis szó és szálakba kötődött Magyarországhoz, és szülővárosához Esztergomhoz. Az 1899. december 14-én született Vörös Béla megpróbáltatásokkal terhes gyermekkor után 1916-ban kezdte meg művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolában main Stróbl Alajos mesteriskolájában fejlesztette tudását s később a Tanácsköztársaság hónapjai alatt Vedres Márk tanítványa volt. A baloldali érzelmű, művész pályakezdő éveinek nem kedvezett a húszas évek Magyarorszázának fotogatta légköre. 1925-ben elhagyta hazáját, Párizsban telepedett meg. Gyorsan beilleszkedett új környezetének pezsgő ritmusú művészeti életébe. kisplasztikáival , rendszeresen és sikerrel szerepelt a párizsi • franciaországi kiállításokon A harmincas években — elsősorban egziztenciális okok miatt — Nizzában élt, ahol vészettel, elsjáratcsontfaragással főként iparműfoglakozott, de, hogy e tevékenykedése sem csupán kentárkereső munka volt, azt bizonyítja egy e műveiről feljegyzett kritika részéél is: „Vörös Béla mindenben' alkalmazkodik az elefántcsont természetéhez, mondhatnánk: elefántcsontban gondolkozik. Tevékenységével új utat mutatott, valósággal forradalmasította az elefántcsontfaragást.” A negyvenes években már újra a művészetek fővárosában dolgozott, a kor legkiválóbb mestereinek, Matisse, Léger. Picasso műveinek társaságában láthatta alkotásait a közönség. 1947-ben és 1948-ban szerepelt, a budapesti nemzetközi képzőművészeti kiállásokon művészetéről Kassák Lajos folyóirataiban, a Kortárs és az Alkotás lapjain jelentek meg méltatások. A hetvenes években még szorosabbba fűződött Vörös Béla kapcsolata Magyarországgal. 1970-ben részt vett a külföldön élő, XX. századi magyar származású művészek első budapesti seregszemléjén, művei — ajándékaként — magyar körgyűjteményekbe a budapesti Szépművészeti Múzeumba, a pécsi és az esztergomi múzeumokba kerültek. Két évvel később a Corvina Kiadó gondozásában munkásságát részérősen elemző, gazdagon illusztrált album látott napvilágot. '974-ben végre realizálódhatott a művész régi elképzelése, óhaja: az életművét reprezentáló, több, mint háromszáz művet — kisplasztikákat, domborműveket, plaketteket festményeket és grafikákat — felölelő gyűjteményét szülővárosának, az esztergomi Balassa Bálint Múzeumnak adományozta. hetvenes évtized második felében e gyűjteményt láthatta Esztergom, s e gyűjtemény válogatását több magyar város közönsége is. Vörös Béla szobrászművészt Esztergom díszpolgárává avatta, s a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tiszteletbeli tagjai sorába választottja- A művész végakarata szerint hamvait Franciaországból hazaszállítják, és esztergomi sírjára a bronzba öntött „Haldokló fiú" című szobrát helyezik majd. Maradandó anyagban, szuggesztív művészi üzenetként őrzi majd ez az alkotás is egy nagy utat megjárt, munkásságát a „társadalom fejlődése érdekében a humánus érzés expresszív kifejezése” szolgálatába állító művész emlékét. Wehner Tibor Vöriis Béla: Jazz-zenekar