Dolgozók Lapja, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

VILÁG PROLETÁRJAL EGYESÜLJETEK! 1984. november 24., SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. évf., 276. »z. I Ara: 1.80 forint Losonczi Pál Kambodzsában A Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség pénteken délelőtt — közép-európai idő szerint a kora hajnali órákban — Phnom Penhbe, Kambodzsai Népköztársaság fővárosába érkezett. Elő­­­zőleg Ho Si Minh-város repülőterén Chu Muy Man, a VKP KB PB tagja, az államtanács elnökhelyet­tese búcsúztatta Losonczi Pált és az általa vezetett küldöttséget. Megjelent az ünnepélyes búcsúztatáson Phan Van Khai, a VKP KB tagja, a városi tanács megbízott elnöke és a város társadalmi, politikai éle­tének számos képviselője, továbbá Bényei Béla, ha­zánk hanoi és Nguyen Lung, a VSZK budapesti nagykövete is. A Phnom Penhbe vezető légiút volt különben a ma­gyar küldöttség ázsiai kör­útjának­ legrövidebb szaka­sza: Kambodzsa fővárosa légvonalban mindössze 250 kilométerre van Ho Si Minh-várostól. Phnom Penhben, a Kam­bodzsai Népköztársaság fővárosában forró és lelkes fogadtatásban részesült kor­mányküldöttségünk. Losonczi Pált, az MSZMP PB tagját, az Elnöki Ta­nács elnökét, akinek szemé­lyében először érkezett ma­gyar államfő kambodzsai hivatalos, baráti látogatás­ra, a fellobogózott Pochen­­tong repülőtéren Heng Samrin, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Kambodzsai Népköztársa­ság Államtanácsának elnö­ke üdvözölte. Kambodzsai fiatalok a helyi szokásnak megfelelő­en, virágfüzérrel fogadták a magyar küldöttség vezető­jét, majd elhangzott a két nemzeti himnusz, s Loson­czi Pál Heng Samrinnal együtt ellépett a díszegység előtt. Üdvözölték a magyar küldöttséget a Phnom Penh-i magyar kolónia, valamint a népünk segítsé­gével létesült Ko­mpong Kantout-i gyermekváros épí­tőinek képviselői. A repülőtérről a kor­­mányszállásra vezető tizen­négy kilométeres út két oldalán végig magyar és kambodzsai zá­szlócskákat lobogtató Phnom Penh-iek sorakoztak fel, a városköz­pontban pedig megszólaltak a hangerősítős, gitáros ze­nekarok is. Az 1979-ben, a Pol Pot­­ék összeomlásá­ban halottnak tűnő pillanat a­város ma ismét él. Ezt bizonyítot­ta a magyar vendégek elé táruló kép. Phnom Penhnek ma ismét 700 ezer lakója van — tágas sugárállam szüntelenül áramlik a nép. Losonczi Pál a Chamcar Moon kormányszálláson péntek délelőtt udvariassá­gi látogatást tett Heng Samrinnál. Délután a program koszo­rúzással kezdődött, majd a kambodzsai függetlensé­gért elesett hősök emlék­művénél lezajlott kegyeletes tiszteletadás után ugyan­csak a kormányszálláson megkezdődtek a két kül­döttség tárgyalásai. A két küldöttség péntek délutáni tárgyalása három órán át tartott.­­ A szívélyes, őszinte és baráti légkörű tárgyaláson Heng Samrin a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Kambodzsai­ Népköztársaság Államta­nácsának elnöke örömét, hogy a két kifejezte kapcsolatai az 1980-as ország bu­dapesti látogatása alkalmá­val kiadott közös nyilatko­zat szellemében eredménye­sen fejlődnek, hazája köszönetét tolmácsolta a ma­gyar nép erkölcsi és anya­gi támogatásáért. Tájékoz­tatást adott Kambodzsa belső helyzetéről, az 1979. januárja óta a gazdaság, kulturális élet és az egész­ségügy helyreállítása kében tett lépésekről, erde­fej­lesztési tervekről. Elemezte Kambodzsa nemzetközi helyzetét, a térségben mu­tatkozó feszültség okait. Hangsúlyozta, hogy hazája a béke jószomszédság és az el nem kötelezettség po­litikájának híve. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke átadta a Magyar Nép­­köztársaság vezető testülete­inek üdvözleteit és jókíván­ságait. Egyetértően értékel­te a kétoldalú kapcsolatok elmúlt négyévi fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar párt- és állami kül­döttség mostani kambodzsai látogatása is a közös elve­ken és érdekeken alapuló kapcsolat megszilárdítását és továbbfejlesztését szol­gálja. Küldöttségünk vezetője tájékoztatást adott belfelő helyzetünkről, nemzetkö­zi gazdasági és politikai tö­rekvéseinkről. Rámutatott hogy a Magyar Népköztár­saság szerény lehetőségei szerint a feszültségek csök­kenését, a békéjs viszonyok erősödését, a kölcsönös bi­zalmon és a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén alapuló nemzetközi­ bizton­ságot igyekszik előmozdíta­ni. A magyar küldöttség a szombat délelőttöt vidéken tölti. Idős kisiparosok estje A Kisiparosok Országos Szövetségének tatabányai alapszervezete és a nőbizott­ság meghívására mintegy harminc idős iparos látogatott el a iKIOSZ-szákházba a szokásos évi találkozóra. Zettisch Mihály alapszervi titkár­­ üdvözölte a megjelente­ket, majd Grímer Lászlóné a főbizottság nevében köszöntötte Stingl Józsefné fény­képész-kisiparost, aki­­ fél évszázada áll a lakosság szolgálatában. Az est fényét a Bányász Művelődési és Oktatási Központ művészeti csoport­jának műsora emelte. Elhangzottak versek, slágerek, komolyan és parodizálva nép­dalok, s nem utolsósorban a népi zenekar húzta a talpalávalót. Képeinken: Jólesik időnként egy kis beszélgetés. Jobb oldal: Czímer Lászlóné köszönti a­­ jubiláló Stingl Józsefnét. Alatta: a vidám m­űsor egy pillanata. f—olt Védnökségvállalások A fiatalok képviselői az eocén- és liász-programok védnökségi beszámolóit hallgatják. (Fotó: Fenyvesi Ágnes) A folyamatban lévő bányászati nagyberu­házások határidőre történő átadását segítő ifjúsági védnökségek eddigi eredményeit összegezte pénteken Oroszlányban az Ipari Minisztérium ifjúsági bizottsága. Az eocén­bányák építéséről a dorogi, az oroszlányi és a tatabányai, a liász-programról pedig Mecseki Szénbányák képviselői adtak szá­­­mot. A négy bányavállalatnál több, mint hétezer fiatal különféle munkaakciókkal gyorsította, illetve gyorsítja az új szénter­melő munkahelyek kialakítását. Komárom megyében a vállalati KISZ-bi­­zottságok kezdeményezésére a fiatalok már hat esztendeje dolgoznak azon, hogy a föld­­történeti harmadkor legalsó szakaszában, az eocén korban keletkezett barnaszén kiakná­zására létesülő bányák mielőbb elkészülje­nek. Az ifjú bányászoknak nagy szerepük­­volt abban, hogy a márkushegyi bányában fél évvel, a nagyegyháziban pedig egy évvel korábban kezdték meg a termelést. Most mindkét bányában azon szorgoskodnak, hogy fokozatosan növeljék a termelést, és ezzel egyidejűleg mielőbb befejezzék az ak­nák teljes kiépítését. Márkushegyen az a cél, hogy a költségek túllépése nélkül, a kitűzött határidő előtt három hónappal, 1985. március 31-re legyen kész a beruházás. Dorogon az épülő Lencsehegyi Bányaüze­met 1988-ban adták át, ahol a 800 méter hosszú, lejtős akna szállítószalagját a KISZ- esek gyártották és helyezték üzembe. A Mecseki Szénbányáknál a kokszolható szén termelésének fejlesztésében vállaltak fontos szerepet a baranyai fiatalok. Az ifjúsági bizottság tagjai úgy ítélték meg, hogy a bányászatban dolgozó fiatalok kiemelkedő védnökségi tevékenységének tapasztalatai más iparágakban is jól hasz­nosíthatók. Az szb-titkárok munkája Az élelmezési iparban dolgozó társadalmi szak­­szervezeti bizottságok titkárainak munkáját először 1978-ban értékelte a megyei bizottság. Az azóta el­telt időszak megváltozott munkakörülményei, szemé­lyi és tárgyi feltételei indokolják, hogy most ismét sor került az szb-titkárok helyzetének, munkafeltéte­leinek, erkölcsi és anyagi megbecsülésének „vizsgá­latára”. A hét közepén, Tatabá­nyán, az SZMT s­zékházá­­ban megtartott ÉDOSZ-ülé­­sen Egry Éva, a megyei bi­zottság titkára foglalta ös­­­sze az elmúlt hat év ta­pasztalatait. A témának kü­lön aktualitást adott SZOT ez irányú káderhatá­­­rozata, valamint a jövőben sorra kerülő közel­vá­lasztások, amelyek az alap­szervezetektől a szakmai kongresszusig minden akti­vistát érintenek. Jelenleg megyénk élelmi­­szeripari­­ dolgozói tizenegy alapszervezetben tevékeny­kednek. Ezeket az alapszer­vezeteket kiforrott, stabil „titkárgárda” vezeti. A sze­mélyi feltételek, az szb­­titkárok szakmai felkészült­sége jó, tudják és értik a feladatukat. Míg régebben gond volt a vállalati felada­tok egyeztetése a szakszer­vezeti tevékenységgel, mára már ez is megoldódott. Sőt, a gazdasági vezetés egyre több információval nörek­­szik könnyíteni a bizottsá­gok munkáját. Természete­sen­, hogy ezek az informá­ciók felhasználhatók legye­nek, hogy a szakszervezetek ga­­zdasági döntésekben partnerei lehessenek a vál­is falatvezetésnek, a mai vonalat” tovább „szak­erősíteniük. Ezért jogos kell az az elvárás, amit E­őry Éva így fogalmazott meg: “ A szakszervezeti bizottságo­kat ne csak hagyják hozni, hanem segítsék bál­is munkájukat. A bizottságoknak és titkároknak jó és folyama­a­tos a kapcsolata a­ felsőbb vezetéssel, különösen a me­gyei bizottsággal. De munkahelyi szintű rendsze­­­res találkozásra változatla­nul szükség van, mert ér­dekvédelmet csak ott lehet igazán gyakorolni, ahol érdekfeltárás is van. Az anyagi megbecsülésről szólva a titkár elmondta, hogy bőven van még mit­­ tenniük. Az erkölcsi elis­merés terén viszont jelen­tős a javulás. Jól mutatják ezt a társadalmi aktivisták­nak a közelmúltban át­nyújtott elismerő oklevelek és miniszteri dicséretek. — Petlik — Négy brigád — száz palack A Tűzoltó Készülék Ipari Szövetkezet táti telepén gyorsan egybegyűlt az itt dolgozó négy brigád vezető­je a szerelvénykészítő mű­hely markában, amikor meg­tudták, miért keresem őket. Arról érdeklődtem ugyanis, mit sikerült teljesíteni ed­dig a kongresszusi felaján­lásaikból. A négy brigád október első napjaiban csatlakozott a munkaversenyhez­­, kez­di az adatok közlését Ipolyi Árpádné, az adminisztráto­rokból és karbantartókból álló Kossuth brigád vezető­je. Látva meglepetésemet, magyarázattal is szolgál a késői időpontra: — Az év elején eleve na­gyon magasra tettük a mér­cét, amikor 400 palack gyártását vállaltuk terven­ felül, munkaidőn kívül. Szeptemberben már tudtuk, hogy meg fogunk birkózni a feladattal, sőt ekkor már lehetőséget láttunk arra, hogy további száz darabot gyártsunk az év végéig, terven felül. — Ezt a száz darabot négy brigádnak együtt kel­­­lett vállalnia, mert minden palackban benne van mind a négy brigád valamelyik tagjának munkája — mond­ja a Tyereskova brigád ve­zetője, Fonád Ferencné. (A Tyereskova brigád végzi a karbantartásra váró készü­lékek bontását, az új lackok hegesztését, és az őa­ő feladatuk a telepen belüli anyagmozgatás is.). A Zrínyi Ilona brigádban készülékszerelők, festők és csomagolók dolgoznak, ve­zetőjük Barna Istvánná. Tőle azt tudom meg, hogy a felajánlott száz készülék értéke közel százezer forint. — Ha már a pénznél­­ tar­tunk — kap a szón a sze­relvénykészítők és balack­­töltők Dobó Katalin brigád- LIvlT- jának vezetője. Bartl Sán­­dorné, hadd mondjam el, hogy a brigádok nemcsak társadalmi munkával, ha­nem pénzzel is támogatják a tarjáni gyermekotthont, a községi könyvtárat, a tót­­kertvárosi általános iskolát. A mi brigádunk bizonyos összeget ajánlott fel az egyelőre tervezés alatt álló községi kultúrház építésé­hez is. A telepen folyó brigád­munka minőségéről a mű­helyek falát díszítő okleve­lek tanúskodnak. Tavaly mind a négy brigád - arany­­koszorús címet ért el, nem véletlen, hogy a táti telep első lett a Tűzoltó Készü­lék Ipari Szövetkezet tele­pei közötti munkaverseny­ben. Bíznak az idei ha­sonló eredményekben. Fenyvesi Károly L jaV *

Next