Dolgozók Lapja, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-07 / 4. szám
„Mivé lettél drága völgyünk? Siittfi község legszebb részei közé tartozott a Diósvölgy, németesen „Nuszkrum”, vagyis Nuss-Craben. A szőlőtermelő gazdák itt pincéket építettek, ezek mellett a pincesor felett kibúvó, valamikor bővizű „Prindli”-forrásból eredő patakocska folydogált. A pincesor ma részben hivalkodó építményekkel, giccses, stílustalan tyikókkal ékeskedik, vivékonyan csörgedező, sa egyre inkább vízét vesztő erecske szennyezett, minden varázsát elvesztette. A vizet mindenki ott fogja fel, ahol akarja, az áteresz betoncsövét épületanyagot hordó, héttonnás teherautó lapította össze. A völgy növényzetét is ki-ki saját szerint kívánsága és ízlése mrtogatja. A kis patak csak amíg a pincesor folydogál, falu felé eső végénél, egy betoncsőből évtizedek óta vájt medrébe esik, ott azután mocsárrá változik, és a faluba már nem ér be, mert eltűnik... Ezt a természetes, benőtt kis szakadékot használták fel a pincesor építői, a körül lévő szőlők művelői, a pincetulajdonosok és mások szemétlerakásra, nál a csekély közvetlem mélységbe hulló vízsugárnál, vegyszeres flakonok, bádogkannák, tartályok, fóliadarabok, csődarabok, tömege éktelenkedik, lejjebb megkövesedett cementeszsákok, papírhulladék, a borkezeléshez szükséges dobozok, műanyag tartályok hevernek. Aki pedig mindez** w "" JL látványában leülni hosszabban elmeóhajt, annak részére pár út mellé dobott matrac kínál pihenőhelyet, melyeken kényelmesen elhelyezkedve egy tv-tartó hatalmas dobozra támaszkodva, megunt műanyag hajasbaba-roncs frizuráját simogatva, másik kezével az ugyanitt lévő rádióroncs gombjait forgatva gyönyörködhet a szívetlelket „nemesítő” látványban. S elmélkedhet szemlélet környezetvédelmi hiányáról. Dr. Sághy Antal Hungária „Behálózott madarak” Éppen tíz éve, hogy hazánkban elsőként kifejezetten madárgyűrűzési és vonuláskutatási céllal tábor kezdte meg működését, Kisoroszinál, a Duna mellett. A tábort a Pilisi Parkerdőgazdaság és az akkor alakult Magyar Egyesület szervezte. Madártani Ennek a tábornak a ként” néhány éve „jogutódaBudakeszi határában folyik a munka: az idén augusztus 16- tól szeptember 18-ig álltak a madárfogó hálók. Ez idő alatt összesen 54 fajt képviselő több, mint kétezer madarat jelöltek meg az amatőr és hivatásos ornitológusok, s csak azért nem még többet, mert igen sok volt a szeles nap, ami a fogási eredményeket lerontotta. A legnagyobb számban sok között, meggyűrűzött famint minden évben, most is a barátposzáta vezetett, ötszáznál több viseli azóta lábán a könnyű alumíniumkarikáit. Kétszáz körül volt a mezei poszáta 170 füstifecskét sikerült fogni, s mintegy másfél száz csicsörkét. De darakis hálóba ritkább makerültek a fakopácsok, a tücsökmadarak minden faja, néhány nyaktekercs és még egy kékbegy is. (Fotó: E. Nagy) Mevi poszáta várja szabadulását a finom szövésű, japán függönyhálóból. 1985. január 7., hétfő Mi lesz veled, elefánt? nemzetközi éVi szervezet alakult Svájcban a pusztulóban levő állatok megmentésére. A szervezet ebben az évben riasztó jelentést adott ki: ha nem hoznak sürgős intézkedést, akkor az elefántok még az évszázad vége előtt, de lehet, hogy már tíz éven belül kipusztulnak, éppúgy csak emlékük marad fenn, mint ősüknek, a mammutnak. Jó egy emberöltővel ezelőtt a vadon élő elefántok száma Afrikában megközelítette a tízmilliót. Ma kevesebb, mint egymillió van csak és ezeknek is mindössze 15 százaléka él védett övezetben, nemzeti parkokban. Az 1973-as washingtoni konvenció kimondta az elefántok fokozott védelmének szükségességét, de csak az ázsiai elefántokat minősítette pusztulófélben lévőknek, az afrikaiakat csak ritkulóknak. Igaz, Ázsiában mindössze 40 ezer elefántot tartanak számon, de ezeket felhívás nélkül mert haszonállatok, is óvják, munkára fogják őket. Az afrikaiak nem szelídíthetők, értékes agyaruk miatt viszont vadásznak rájuk. Amióta fántvadászat szó van az elevagy esetleges korlátozásáról, az elenfántcsont eltiltásáról, ára rohamosan megemelkedik. 1971- ben egy kiló nyers agyar ára 4-5 dollár volt, most 150 dollár körül van! A magas ár csak fokozta az orvvadászatot. A vadőrök, a vadrezervátumok felügyelői tehetetlenek a vadorzók igen jól szervezett és kitűnően dáival felfegyverkezett bűnszemben, leszögezi: csak lehetne úgy eredményt elérni, ha az elefántcsont és az abból készült tárgyak forgalmát is betiltanák. Néhány tömeges éve a fókakölykök pusztításának is csak úgy tudtak gátat vetni, hogy szőrméjük és a belőlük előállított cikkek kereskedelmét betiltották. Ki tudja mikor válnak az elefántcsontüzlet áldozatává a képen látható hófehér agyarak is... ? A bölény feltámadásaA z európai bölény, ez a maradvány állat, a század egészében elejére teljes kipusztult mészetes élőhelyein. A nemzemetközi természetvédelmi szövetség a kihalt fajok közé sorolta, és fölvette a különleges védelemre szoruló állatok Vörös Könyvébe, melyet Az a bölénynevelde, Belorussziában, a védett belovezsszki rengetegben közvetlenül a második világháború után hoztak létre, a kipusztulóban lévő faj gyarapításának fő tudományos központjává vált. Ma már ott tartunk, hogy a terület már egyenest szűk kezd lenni a mammut kortársának: a rengetegben több mint 300 bölény él. A „bölény-felesleget” a Szovjetunió más természetvédelmi területeire szállítják (az országban jelenleg 123 természetvédelmi területet tartanak nyilván). Ezeknek az állatoknak az elszaporítása komoly tudományos és gazdasági jelentőségű. Nincs messze az az idő, amikor a bölény újra vadászható állattá válik. (Egy közepesen táplált állat húst ad.) Napirenden van mintegy fél tonna remek a bölény háziasítása is. Ha leesik a hó... A városi ember sajnos meglehetősen elszakadt a természettől; a panelek között bizony nehéz barátságot tartani az erdő-mező élőlényeivel. Egy lehetőség mégis kínálkozik mindenkinek aki nosztalgiát táplál a madarak iránt: a téli madáretetés. Ha leesik a hó és keményednek a fagyok, cinkék, csúszkák, pintyek éhenkórász serege keresgél a parkok fáin, a fű között, de még az ablakpárkányon is. Ilyenkor szabályos kis állatkertet varázsolhatunk minden nélkül különösebb befektetés az ablaküveg elé. Egy egyszerű kis etető megteszi, de akár az is megfelel, ha a tisztára sepert párkányra tesszük az eleséget. Egy darabka kis napraforgóocsút, szalonnát, zsírt, faggyút, hurkabőrt, valami tökmagmaradékot, s az esetleg odaszokó feketerigóknak kis konyhai hulladékot, főtt répát, krumplit, rizst. A legsűrűbben lakott betonrengetegben is biztosak lehetünk benne: a madarak megtalálják a terített asztalt. Szerencsés esetben akár nyolc-tíz faj is rendszeresen megfordulhat házi „zoo”-nkban, s mindegyik másként viselkedik — mozgásával, sürgés-forgásával gyönyörködtetve közönségét. Huszti levente rajza /////// LAPJA