Dolgozók Lapja, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

„Mivé lettél drága völgyünk? Siittfi község legszebb­­­­­­­ részei közé tar­tozott a Diósvölgy, németesen „Nuszkrum”, vagyis Nuss-Craben. A szőlőtermelő gaz­dák itt pincéket építettek, ezek mellett a pincesor felett kibúvó, valamikor bővizű „Prind­­li”-forrásból eredő pata­kocska folydogált. A pincesor ma részben hi­valkodó építményekkel, giccses, stílustalan tyik­ókkal ékeskedik, vi­­vékonyan csörgedező, sa egyre inkább vízét vesz­tő erecske szennyezett, minden varázsát elvesz­tette. A vizet mindenki ott fogja fel, ahol akar­ja, az áteresz betoncsö­vét épületanyagot hor­dó, héttonnás teherautó lapította össze. A völgy növényzetét is ki-­ki sa­ját szerint kívánsága és ízlése mrtogatja. A kis patak csak amíg a pincesor folydogál, falu fe­lé eső végénél, egy be­toncsőből évtizedek óta vájt medrébe esik, ott azután mocsárrá válto­zik, és a faluba már nem ér be, mert eltűnik... Ezt a természetes, be­nőtt kis szakadékot hasz­nálták fel a pincesor épí­tői, a körül lévő szőlők művelői, a pincetulaj­donosok és mások sze­métlerakásra, nál a csekély közvetle­m mélység­be hulló vízsugárnál, vegyszeres flakonok, bá­dogkannák, tartályok, fóliadarabok, csődara­bok, tömege éktelenke­dik, lejjebb megkövese­dett cementeszsákok, pa­­pí­rhulladék, a borkeze­léshez szükséges dobo­zok, műanyag tartályok hevernek. Aki pedig mindez** w "" JL látványá­ban leülni hosszabban elme­óhajt, annak ré­szére pár út mellé do­bott matrac kínál pihe­nőhelyet, melyeken ké­nyelmesen elhelyezked­ve egy tv-tartó hatalmas dobozra támaszkodva, megunt műanyag hajasbaba-roncs frizuráját si­mogatva, másik kezével az ugyanitt lévő rádió­roncs gombjait forgatva gyönyörködhet a szívet­­lelket „nemesítő” lát­­­ványban. S elmélkedhet szemlélet környezetvédelmi hiányáról. Dr. Sághy Antal Hungária „Behálózott madarak” Éppen tíz éve, hogy ha­zánkban elsőként kifejezet­ten madárgyűrűzési és vo­nuláskutatási céllal tábor kezdte meg működését, Kis­oroszinál, a Duna mellett. A tábort a Pilisi Parkerdő­­gazdaság és az akkor ala­kult Magyar Egyesület szervezte. Madártani Ennek a tábornak a ként” néhány éve „jogutóda­Budake­szi határában folyik a mun­ka: az idén augusztus 16- tól szeptember 18-ig álltak a madárfogó hálók. Ez idő alatt összesen 54 fajt képviselő több, mint kétezer madarat jelöltek meg az amatőr és hivatásos ornitológusok, s csak azért nem még többet, mert igen sok volt a szeles nap, ami a fogási eredményeket le­rontotta. A legnagyobb számban sok között, m­eggyűrűzött fa­mint minden évben, most is a barátposzá­ta vezetett, ötszáznál több viseli azóta lábán a könnyű alumíniumkarikáit. Kétszáz körül volt a mezei poszáta 170 füstifecskét sikerült fog­ni, s mintegy másfél száz csicsörkét. De darak­is hálóba ritkább ma­kerültek a fakopácsok, a tücsökma­darak minden faja, néhány nyaktekercs és még egy kékbegy is. (Fotó: E. Nagy) Mevi poszáta várja szabadulását a finom szövésű, japán függönyhálóból. 1985. január 7., hétfő Mi lesz veled, elefánt? nemzetközi éVi­­ szervezet alakult Svájcban a pusztulóban le­vő állatok megmentésére. A szervezet ebben az évben riasztó jelentést adott ki: ha nem hoznak sürgős intézke­dést, akkor az elefántok még az évszázad vége előtt, de lehet, hogy már tíz éven belül kipusztulnak, éppúgy csak emlékük marad fenn, mint ősüknek, a mammut­­nak. Jó egy emberöltővel eze­lőtt a vadon élő elefántok száma Afrikában megköze­lítette a tízmilliót. Ma ke­vesebb, mint egymillió van csak és ezeknek is mind­össze 15 százaléka él védett övezetben, nemzeti parkok­ban. Az 1973-as washingtoni konvenció kimondta az ele­fántok fokozott védelmének szükségességét, de csak az ázsiai elefántokat minősítet­te pusztulófélben lévőknek, az afrikaiakat csak ritku­­lóknak. Igaz, Ázsiában mindössze 40 ezer elefántot tartanak számon, de ezeket felhívás nélkül mert­­ haszonállatok, is óvják, mun­kára fogják őket. Az afri­kaiak nem szelídíthetők, ér­tékes agyaruk miatt vi­szont vadásznak rájuk. Amióta fántvadászat szó van az ele­vagy esetleges korlátozásáról, az elenfántcsont eltiltásáról, ára roha­mosan megemelkedik. 1971- ben egy kiló nyers agyar ára 4-5 dollár volt, most 150 dollár körül van! A magas ár csak fokozta az orvvadászatot. A vadőrök, a vadrezervátumok felügyelői tehetetlenek a vadorzók igen jól szervezett és kitű­nően dáival felfegyverkezett bűn­szemben, leszögezi: csak lehetne úgy eredményt elérni, ha az elefántcsont és az abból készült tárgyak forgalmát is betiltanák. Néhány tömeges éve a fókakölykök pusztításának is csak úgy tudtak gátat vetni, hogy szőrméjük és a belő­lük előállított cikkek keres­kedelmét betiltották. Ki tudja mikor válnak az elefántcsontüzlet áldozatá­vá a képen látható hófehér agyarak is... ? A bölény feltámadásaA­ z európai bölény, ez a maradvány­ állat, a század egészében elejére teljes kipusztult mészetes élőhelyein. A nem­zem­­etközi természetvédelmi szövetség a kihalt fajok kö­zé sorolta, és fölvette a különleges védelemre szo­ruló állatok Vörös Köny­vébe, melyet Az a bölénynevelde, Belorussziában, a védett belovezsszki renge­tegben közvetlenül a máso­dik világháború után hoz­­­tak létre, a kipusztulóban lévő faj gyarapításának fő tudományos központjává vált. Ma már ott tartunk, hogy a terület már egyenest szűk kezd lenni a mammut kortársának: a rengetegben több mint 300 bölény él. A „bölény-felesleget” a Szovjetunió más természet­­védelmi területeire szállít­ják (az országban jelenleg 123 természetvédelmi te­rületet tartanak nyilván). Ezeknek az állatoknak az elszaporítása komoly tudo­­mányos és gazdasági jelen­tőségű. Nincs messze az az idő, amikor a bölény újra vadászható állattá válik. (Egy közepesen táplált állat húst ad.) Napirenden van mintegy fél tonna remek a bölény háziasítása is. Ha leesik a hó... A városi ember sajnos meglehetősen elszakadt a természettől; a panelek között bizony nehéz barát­ságot tartani az erdő-mező élőlényeivel. Egy lehetőség mégis kínálkozik mindenki­nek aki nosztalgiát táplál a madarak iránt: a téli madáretetés. Ha leesik a hó és kemé­nyednek a fagyok, cinkék, csúszkák, pintyek éhenkó­rász serege keresgél a par­kok fáin, a fű között, de még az ablakpárkányon is. Ilyenkor szabályos kis állat­kertet varázsolhatunk min­den nélkül különösebb befektetés az ablaküveg elé. Egy egyszerű kis etető meg­teszi, de akár az is megfe­lel, ha a tisztára sepert párkányra tesszük az elesé­­get. Egy darabka kis napraforgóocsút, szalonnát, zsírt, faggyút, hurkabőrt, valami tökmagmaradékot, s az esetleg odaszokó feketeri­góknak kis konyhai hulla­dékot, főtt répát, krumplit, rizst. A legsűrűbben lakott betonrengetegben is bizto­sak lehetünk benne: a ma­darak megtalálják a terített asztalt. Szerencsés esetben akár nyolc-tíz faj is rend­szeresen megfordulhat házi „zoo”-nkban, s mindegyik másként viselkedik — moz­gásával, sürgés-forgásával gyönyörködtetve közönsé­gét. Huszti levente rajza /////// LAPJA

Next