24 óra, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

14 SPORT SPORT SPORT Kettős Generál-jubileum Huszonöt évvel ezelőtt ala­kult meg Tatabányán a Generál VMSE, tíz éve pedig első ve­­renyszakosztálya, az asztalite­niszezőké. Pontosabban már a huszonhatodik, illetve tizen­egyedik évüket „tapossák” - a múlt év végén ünnepelték az év­fordulót. A „tízéves” alapító tagok kö­zül Kőhalmi László, Ködmön Károly, Kovács Csaba, Szám Zoltán ifj. Szám Zoltán és Tódor Attila kapott egy-egy értékes vázát. Szám Zoltán elnökhelyettes­sel, az asztalitenisz szakosztály vezetőjével beszélgetünk a sike­rekben gazdag múltról. -Milyen sportágak álltak a népszerűségi lista élén a válla­lat dolgozói körében negyed­századdal ezelőtt? - A megyében is kiemelkedő létszámú tömegsport szakosztá­lyok voltak a Generálnál. Első helyen említeném a férfi kispá­lyás labdarúgást, aztán volt még férfi és női röplabda, női kézi­labda, férfi és női asztalitenisz... A megyei munkahelyi olim­piákon, amelyeket a KPVDSZ rendezett, tizenöt számból álta­lában tizet-tizenkettőt a Generál nyert. Kispályás fociban meg­nyertük a megyei bajnokok tor­náját is. Tatabányán kezdtük, rögtön a bajnokság megnyeré­sével, majd Tatán és Komá­romban folytattuk, ott is rendre nyertük az aranyakat. A női ké­zilabdázóknak szintén bérelt he­lyük volt a dobogón, a röplab­­dázók is sok kupát nyertek. Persze nemcsak az eredmény számított: jól összejöttek a dol­gozók munka után, jobban meg­ismerték egymást, máig tartó barátságok szövődtek a játéko­sok, és családjaik között.­­ Kényszerűség szülte a mi­nőségi továbblépést, hiszen a TBSC NB I-es asztalitenisz szakosztályának megszűnése után vállalta fel a Generál, hogy nem hagyja elkallódni a tehetséges, fiatal játékosokat. - így van. Nyolcvankettő őszén Barsi Sándor, az akkori igazgató áldását adta az asztali­­tenisz szakosztály megalakítá­sára. Már tartott a megyei baj­nokság, de a szövetség belee­gyezésével még bekapcsolód­hattunk. Széles Gábor, Tódor Attila, Saláta Ferenc, Francsics Tamás, Pintér Örs és a fiam — valamennyien serdülő és ifi korú játékosok- kezdték el a pontvadászatot. Ma már, külön­böző okok miatt, csak ifj. Szám Zoltán játszik többé-kevésbé rendszeresen a Generálkerben. Legnagyobb meglepetésre a fiúk szoros küzdelemben elsők lettek a felnőttek között. -Nem az látszott célszerű­nek, hogy még egy évet „gyűr­jenek le” a megyében? - Felmértük, hogy a fejlődé­süket ez a szint behatárolná, ezért megcéloztuk az NB III-ba kerülést. Az osztályozón Hen­­key István, Nagy Ferenc és egy győri játékos erősítette a csapa­tot, így sikerült feljebb lépnünk. Kovács Csaba, a jelenlegi edző, és Antal Zoltán, aki akkor ka­tona volt Tatán, stabil csapattag lett, így gond nélkül bennma­radtunk. - Évről évre jobb edményeket ért el a csapat. NB III. közép­mezőny, élmezőny, feljutás, ugyenez az NB II. B-csoprotjá­­ban, majd az A­ csoportban is, jelenleg az NB I. B-ben szerepel az együttes. Kik voltak még ré­szesei a sikernek? - Először Takács Jenővel, később Imecs Ernővel erősödött a csapat. Az NB II. B csoportjá­ban került hozzánk Csizmadia Zoltán, az A csoportban Harasz­­tovich László, végül tavaly ős­­szel Pigniczki László. Úgy gon­dolom, a mostani csapatnak stabil helye lesz az NB I. B cso­portjában. M. K. Röplabdacsapatok a hetvenes évekből Tatán edzőtáborozik majd a válogatott Még jó két hét, s február 8-án megkezdődik a magyar férfi ké­zilabda válogatott közvetlen vi­lágbajnoki felkészülése. A na­pokban véglegessé vált, hogy az edzőtáborozás első részének Tata ad otthont, ám közben két­szer, előbb 12-én Nyíregyhá­zán, majd két nappal később Nyírbátorban Ukrajna ellen vívnak két előkészületi találko­zót. Február 18-án Hollandiába utaznak a legjobbak, ott kétszer mérkőznek a vendéglátókkal, 23-tól pedig Budapesten folytat­ják a közös gyakorlást. A hónap utolsó napjaiban Románia ellen játszanak két barátságos mérkő­zést, az elsőt 26-án Aradon, a visszavágót 28-án Békéscsabán rendezik meg. Március 2-től újra Budapesten készülnek a ke­rettagok, s a tervek szerint még két fellépés szerepel a program­ban: március 5-én Pozsonyban, két nappal később Győrött vagy Veszprémben játszanának Szlovákiával. Az északi szom­szédoktól még nem érkezett végleges válasz. Jegyvásárlási verseny A Magyar Atlétikai Szövet­ség jegyvásárlási versenyt hir­det az általános iskoláknak a 10. Tricotex Kupa fedettpályás nemzetközi viadalra, amelyet február 5-én a Budapest Sport­csarnokban bonyolítanak le. A sztárparádén több ismert vi­lágklasszis vesz részt, a magyar válogatottak mellett. (A belé­pők 100, 200 illetve 500 fo­rintba kerülnek). A Samsung cég által felajánlott jutalmakat nyerik el a legtöbb jegyet vá­sárló iskolák, az első helyezett videorekordert, a második és a harmadik egy-egy videoleját­­szót kap ajándékba. A belépők írásban, vagy telefonon rendel­hetők meg a Magyar Atlétikai Szövetségben, melynek címe: 1143 Budapest, Dózsa György út 1-3., telefon: 134-0785 és 113-5295. 1993. január 23., szombat Egy régi fénykép nyomán A kézilabda „hőskoráról” Régi fényképfelvételeim kö­zött kutatva egy kedves, helyes és nagyon tehetséges női ifjú­sági kézilabdacsapat képe ra­gadta meg a figyelmem. Vajon mi lehet ma az akkor még ser­dülő és ifjúsági korú játékosok­kal és edzőjükkel Kiss Ferenc­­­nével - tettem fel magamnak a kérdést? Nem sokáig töpreng­tem, megkerestem egy beszél­getésre Kissnét, a lányok Éva nénijét. - Hogy jutottunk az eszébe - kérdezte Kissné- hiszen húsz év is eltelt azóta, hogy az én irányításommal szép sikereket ért el a Tatabányai SC sportis­kolájának női ifjúsági kézilab­dacsapata. Valóban régen volt, amikor Kiss Ferencné, mint fiatal test­nevelő 1965 novemberében a TBSC sportiskolájánál először az atléta utánpótlással kezdett el foglalkozni, majd egy évvel ké­sőbb a sportiskola leány kézi­labdázóinak az oktatója lett. A felnőtt női csapat akkor kerül fel az NB I-be, és ez vonzotta a fiatal tehetséges lányokat a ké­zilabdázáshoz. Több mint tíz évig volt a TBSC ifjúsági csapa­tának az edzője, és keze alól sok tehetséges játékos került az NB I-es csapatba. Sokéves távlatból még ma is el tudja mondani Éva néni azoknak a játékosoknak a nevét, akikkel Miskolcon az Országos Ifjúsági Kupában a harmadik helyezést szerezték meg, és két évvel később ezek­nek a lányoknak a többsége út­törő olimpiai bajnok lett. Ragány Öcsi, Horváth Csűri, Mihályi Tücsi, Tremmel Zsuzsi, Mogyorósi Márti, Kósa Magdi, Vojvoda Ani, Lukács Lulu, Goldschmidth Ani, Ronyecz Er­zsi, a Hetényi lányok, és a töb­biek mind-mind imádták a kézi­labdázást, és közben a középis­kolában is jó tanulók voltak, közülük néhányan egyetemet is végeztek. Ezek az akkori kislá­nyok felnőtt dolgozó anyák, többségüknek a gyerekei is sportolnak, és nem véletlenül kézilabdáznak. Nagyon fájt, amikor 1976 ta­vaszán szélnek eresztették a csapatot, majd az őszi bajnok­ság kezdetén újból próbáltuk őket összeverbuválni, és közü­lük többen az első csapat kere­tében is helyet kaptak. Akik nem a TBSC-ben kaptak helyet, azok egy ideig a BHG-ben ját­szottak csupán szórakozásból - mondja a volt edző. -Mi lett Önnel, tartja-e a kapcsolatot a volt játékosaival? -Tízéves tatabányai edzős­­ködés után Oroszlányban foly­tattam a munkát 1980-ig. Jelen­leg a Kossuth iskolában tanítok testnevelést, annak ellenére, hogy kézilabda szakedzői képe­sítést szereztem, nem foglalko­zom a kézilabdával. Azokra a lányokra, akik a TBSC-nél ifjú­sági játékosaim voltak, büszke vagyok, többségükkel ha talál­kozom nagy szeretettel üdvö­zöljük egymást, ami nem csoda, hiszen a mi csapatunk egy nagy család volt.­­­­ A hatvanas évek női ifjúsági sikercsapata, a Tatabányai Bányásznak szerezte a dicsőséget A rasszista megnyilvánulások ellen Holland labdarúgóvezetők ígéretet tettek arra, hogy min­dent elkövetnek a futballpályá­­kon egyre gyakoribbá váló ras­­­szista megnyilvánulások ellen. A Holland Labdarúgó Szövet­ség ezzel csatlakozik korábbi olasz és német példához. A hol­land klubok közül a Feyenoord (Kiprich József csapata) tavaly próbálkozott azzal, hogy hazai bajnoki találkozóit megelőzően olyan nyomtatott anyagot adott a szurkolók kezébe, amelyben arra kérték a drukkereket, tar­tózkodjanak a fajgyűlölő meg­nyilvánulásoktól. A holland rendőrség jelentős erőket mozgósít a futballmér­kőzések rendjének fenntartásra. A tavalyi évadhoz képest 10 százalékkal nőtt az a pénzös­­­szeg, amelyet rendőrség a biz­tonságra fordít a stadionokban. Huszonnégy órás focimeccs volt Ácson Nem bukott meg a mutatvány Ácson két tenni akaró fiata­lember, Csuka László és Va­­liczkó László már sok áldozatot hozott azért, hogy a falu sporté­letét fellendítsék. Nemrégiben kitűnően megszervezték az „Ács-kupa” kispályás labdarú­gótornát, s most azt szerették volna, ha a foci szerelmesei el­jönnének a pénzásási II. Számú Általános Iskola tornatermébe egy non-stop, huszonnégy órás focimeccsre. Ilyet még sohasem rendeztek Ács környékén, úgy gondolták, sokan eljönnek és egy jó bulit tudnak majd ren­dezni. Kitűzték az időpontot is, de közben elterjedt a hír, még­sem lesz meccs. Ezért az előze­tesen jelentkezőkből csak hu­szonöten jöttek el, így meglehe­tősen kevesen alkották a két csapat keretét. Azok akik eljöt­tek, úgy nyilatkoztak, azért is megpróbálják végigjátszani a huszonnégy órát. A kezdőrúgást Metka Antal végezte, aki több, mint három évtizeden keresztül az Ácsi Ki­nizsi labdarúgó-csapatában rúgta a focit, és edzősködött is. Este hét órakor Lőrincz József sípjelére indul útjára a labda, és mindkét csapat, a „pirosak” és a „kékek” hatalmas lendülettel kezdenek. Öt-öt fő játszik egy-egy sorban, s gól után min­denki strigulázza a neve mellé a találatait. Nagy előnyt egyik csapat sem tud szerezni. Már ki­lenc óra környékén többen fo­gadásokat kötnének, hogy reg­gel hatkor már mindenki otthon fog aludni. A játékosok lele­­gyintik a kétkedőket. Éjfélkor 44-42-re a „kékek” vezetnek, de még mindig olyan nagy az iram, mint hét órakor. A „pirosaknál” Rusznyák Já­nos, a Kinizsi beállósa bemutat néhány „esernyőt”, kitűnően he­lyezkedik, okos gólokat lő. Lő­rincz Róbert, jelenleg katona, szabadságát tölti itthon. Ő nem igazolt játékos, de megmutatja, hogyan is kell tizenegy méterről lepókhálózni a bal felső sarkot. Kollár Károly, alias „Kacsát” rendkívül tehetséges játékosnak tartották Ácson, de makacs térdsérülése miatt be kellett, hogy fejezze a pályafutását. Ennek ellenére eljött, bombagó­lokat lő. Ifj. Márkus Béla kö­zéppályást játszik a Kinizsiben. Délután fél kettőtől négyig jég­­korongozott, de a fáradtság jele nem mutatkozik rajta. Reggelig negyven pár(!) virslit megeszik, de úgy néz ki, nem üli meg a hasát. Elkap egy olyan idősza­kot, amikor percenként rúgja a gólokat, akár a táblázatot is ma­gával vihetné, így könnyebben tudná húzogatni a strigulákat a neve mellé. A „kékeknél” Palakovics Sándornak mintha dupla tüdeje lenne, annyit fut. Átlagon felüli a lövőereje, ki is használja ezt. Kollár Lajos beszáguldozza a pályát, remek labdákat ad, ki­váló csapatember. A főszervező Csuka László tanárian „söprö­­get”. Balszerencsés. A kapufá­kat megdöngeti néhányszor be­csületesen, de a hálóba képtelen betalálni. Reggelre megtörik a jég, többször is strigulázhat. Az idősebbek, a volt Kinizsi játékosok, Szalai Károly, Né­meth Lajos, Tóth Miklós, Lakk József és id. Mészáros József dupla szívvel hajtanak, mint annak idején csapatukban. A dicséretek mellett feltétle­nül elismerést érdemel Józsa Sándor is, hiszen ő az egyedüli szurkoló, aki végig szurkolja az éjszakát, s reggel a tornaterem­ből indul dolgozni! Fél háromkor Horváth János veszi át a sípot, a csapatok de­rekasan küzdenek. Odakint már világosodik, hét órakor 169-148 a „pirosaknak”. Az arcokon már kevesebb a mosoly, többször nem úgy pat­tan, nem úgy gurul a labda, ahogyan azt a játékosok szeret­nék. Görcsösek a lábak, sokan inkább csak néznék a társakat. Tíz órakor kész, vége, elég! Többen fogadkoznak, majd jö­vőre, de most már nem megy. „Kevesen vagyunk” - mondják sokan. A rendezők összesíte­­nek, 206-206 a végeredmény. A legtöbb gólt Palakovics Sán­dor lőtte, 41-szer talált a hálóba. Kollár Károly 39 gólt lőtt, Sza­lai Károly pedig 36-ot. A „kékek” kerete: Balázsi Sándor, Balogh Miklós, Csá­szár Ernő, Csuka László, Há­romházi György, Kollár Lajos, Kovács Péter, Lakatos Béla, ifj. Mészáros József, Palakovics Sándor, Rusznyák Róbert, Sza­lai Károly, Valiczkó László. A „pirosak” kerete: Abai Zol­tán, Aranyosi József, Kollár Károly, Lakk József, Lőrincz Róbert, ifj. Márkus Béla, id. Mészáros József, Németh Lajos, Nyári József, Ódor Attila, Rusz­nyák János, Tóth Miklós. Sokan azt hihetik, hogy Ácson megbukott a mutatvány. Szó sincs róla. Jövőre nagyobb felkészüléssel, dupla létszám­mal, ha törik, ha szakad végig játszanak egy napot. Kovács László Tatabánya is pályázik az OB-ra készülnek az ökölvívók Versenyzők, edzők és veze­tők egyaránt a készülődés heteit élik a hazai ökölvívósportban. Igen bő - huszonhat tagú - válogatott keret kezdte meg az alapozást a Szabadsághegyen. Szántó Imre és Szabó Gyula ve­zetésével kemény munka fo­lyik, hiszen idén két nagy nem­zetközi megmérettetés vár a kesztyűs keménylegényekre: a májusi tamperei vb, és a szep­temberi bursai Eb. Különösen nagy kedvvel végzi a munkát Kovács István, aki új súlycso­portjában, az 54 kg-osok között is a világ élmezőnyébe szeretne kerülni. Az alapozás 26-án ér véget, ettől kezdve klubjaikban készülnek tovább a válogatot­tak. ság Februárban a csapat bajnok­küzdelmeivel rajtol az ökölvívóidény Magyarorszá­gon. Újdonságként felvetődött, hogy a meglehetősen megko­pott fényű csb-t közösen ren­dezze meg a magyar és a szlo­vák szövetség. Vita csupán az időpont körül van, mert a po­zsonyiak csak ősszel szeretnék elindítani a sorozatot, míg a magyaroknál már februárban szorítóba lépnek az együttesek. A döntés előtt még további tár­gyalásokra készülnek az illeté­kesek. Elküldték viszont az elő­­nevezést Finnországba a vb szervezőbizottságához. Egye­lőre tíz ember részvételét jelez­ték, a neveket a szövetségi kapi­tány javaslata alapján közlik a március 31-i határidő lejárta előtt. Februárban a csb-küzdel­­mek után a hagyományos deb­receni Bocskay-emlékversen­­­nyel kezdődik az egyéni küz­delmek évadja. A válogatottak később elindulnak a velencei tornán, majd az országos baj­nokság következik március 25. és 28. között. A színhely ezúttal minden valószínűség szerint újra vidéki város lesz. Eddig Győr és Tatabánya jelentkezett a rendezés jogáért. Mint ismere­tes, Tatabányán volt már ma­gyar bajnokság, így a házigazda szerep nem szokatlan számukra. Áprilisban a legjobbak számára párizsi és finnországi szereplés­sel fejeződik be a felkészülés a tamperei vb-re. A szövetség gazdasági szakemberei viszont további szponzorok keresésére készülnek, mert például vb-részvétel is alaposan meg­a­drágult. A szervezők csak há­rom versenyzőt és két kísérőt látnak vendégül, a többiekért 85-95 dollárt kérnek a finnek­­ naponta. Tőkés László díszvendég Az Év sportolója díjátadá­son, a Sportcsillagok gálaest­jén több közéleti személyiség is jelen lesz február elsején este a Budapest Kongresszusi Központban. A díszvendégek egyike, Tőkés László reformá­tus püspök Brassóból küldött üzenetet, ahol közfelkiáltással választották meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökének. Tőkés László üzenetében kifejezésre juttatta, hogy szívesen jön Bu­dapestre, és a díjátadáson jelen lesz. Örömmel ismerkedik meg a magyar sport legjobbja­ival, akik barcelonai szereplé­sükkel az erdélyi magyarságot is megörvendeztették.

Next