24 óra, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

1993. szeptember 2., csütörtök Derék Mihály grafikája Bemutatkozik az Android A bajnai UFO-tábor után ha­zai pályán találkoznak a tata­bányai Galaktika Baráti Kör tagjai. Szeptember 3-án, pénte­ken délután öt órától a Kertvá­rosi Művelődési Házban jön­nek össze, hogy megosszák egymással nyári olvasmány- és filmélményeiket. A klub ven­dégeket is vár, méghozzá az Android című folyóirat munka­társai is. Várják a régi klubtagokat, és mindazokat, akiket érdekel a fantasztikum, a (még) megma­gyarázhatatlan dolgok-történé­­sek világa. TITOKZATOS OLDAL Szomorú adatok Komárom múltjából Amikor „rémséges hajnalokra verradt a város” A napokban a vértesacsai epicentrumban kipattant földrengés különösebb ria­dalmat sehol sem okozott, miután erőssége alig érte el a Richter-skála szerinti 3,5 ti­zed erejű fokozatot. A jó al­vók fel sem ébredtek a csu­pán poharakat, edényeket megcsöndítő földmozgásra, épületkár sehol sem keletke­zett. Ám nem mindig úsztuk meg ily szerencsésen a föl­dkéreg nyugtalankodásait, a XVIII.-XIX. századi króni­kák nem akármilyen, tragikus kimenetelű földrengésekről adtak hírt hazánk területéről, íme. A Duna két partján nagy területen felépült „híres nevezetes” Komáromot csak­nem másfél évszázadon át, mint sajátos arculatú föl­dszintes várost tartották szá­mon a korabeli krónikások, s az egykori utazók. Mint a tör­téneti kutatások igazolják, nem volt ebben a megállapí­tásban semmi túlzás, Komá­rom tisztes polgárai és váro­satyái valóban hosszú ideig nem szánták rá magukat több emeletes házak építésére. Ez a furcsa, a magas építmé­nyektől való iszonyodás nem holmi puritanizmusból fa­kadt, a következetes földszin­tes városfejlesztésnek meg volt a maga nyomós magya­rázata. 1763 júniusában rettenetes erejű földrengés rázta meg Komáromot. Hét kisebb-na­­gyobb templom tornya kár­tyavárként omlott össze, mint az akkori szemtanúk állítot­ták, szörnyű morgás köze­pette a komáromi várban kénkő szagú láng tört fel, majd „zavaros víz” és kénes homok áradása következett oly nagy mennyiségben, hogy rövid idő alatt három-négy láb magasra betöltötte az úgynevezett infant-schantz árkot... A levéltár adatai szerint 279 ház dőlt romba, 785 te­temesen megsérült, 63 polgár lelte halálát a romok alatt, 102 pedig súlyosan megsebe­sült. Kisebb-nagyobb meg­szakításokkal júniustól szep­temberig nyugtalankodott a föld, a rémület lett úrrá a vá­roson. Ekkor rendelte el a helytartótanács, hogy az épí­tendő házak csak földszinte­sek legyenek és nem szilárd anyagból, hanem fából „eme­lendők és mellőzendők a bolthajtások is”. E túlzottnak látszó óvatos­ság nem volt hiábavaló, mert két évtized múltán, 1783 ta­vaszán ismét megrendült a föld. Ezúttal nem kevesebb, mint félezer ház pusztult el. A földrengés után a tanács határozatot hozott, a „zenét és ingadozást” egy eszten­dőre mindenütt betiltotta a város területén. A sorozatos természeti ka­tasztrófa már-már feledésbe merült, de 39 év elteltével, 1822-ben újra megrázkódott a föld. A rengések hat napon át ismétlődtek, repedeztek a falak, omladoztak a házak, a krónikás szavai szerint „rém­séges hajnalokra verradt a város”. Hosszú időnek, em­beröltőnek kellett eltelnie, amíg a rettegés napjait feled­tetni tudta az idő. Az épülő, szépülő Komá­rom, a napjainkban kialakult városközpont lakói közül a legtöbben már mit sem tud­nak a hajdani pusztulás órái­ról. Nem emlékeztet már erre a város határában a hetvenes évek elején fakasztott forró gyógyvíz sem, amit talán ép­pen a nyugtalan föld mélye hagyott örökül... Vajna György Szégyellje magát professzor úr!, avagy Már megint a fránya gabonakörökről Az augusztus 5-ei Titokzatos oldalon már írtunk a gabonakö­rökről. Most újra felelevenítjük az ezekkel kapcsolatos vitát, mert Nemere István nyílt levelet juttatott el szerkesztősé­günkbe, amely túlmutat a gabonakörök rejtélyén. A pontosabb érthetőség kedvéért közöljük Szentágothai professzor levelét Ezt olvasva ragadott tollat az ismert író. Hogy melyiküknek van igaza? Döntse el a Kedves Olvasó. Ha megtette, kérjük, küldje el véleményét szerkesztőségünkbe, „Gabonakor” jeligével (2801 Tatabánya, Pf. 141.) Szentágothai János levele (Tarcali Gábor úr, a Magyar UFO Kutató Hálózat vezetője) Uram! Július 10-éről kelt le­velét megkaptam, és továbbí­tom a Természet Világa, illetve a Szkeptikusok Szerkesztősé­géhez. Természetesen azzal az ajánlással, hogy a két bátor fia­tal semmiképpen se álljon szóba Önökkel. Ha akarja tudni - bár nincse­nek illúzióim az Önökféle obszkurantisták begyepesedett agya tekintetében - ennek okát, azt is elmondhatom. A két fiatal magyar a nemzetközi sajtóból értesült a gabonakörök keletke­zési mechanizmusáról, és ezt csak játékosan ismételték. Nem gondolhatták, hogy nálunk a félművelt publikum félreveze­­tettsége folytán a dolog majd ilyen szenzációvá dagad. Mi a TIT részéről csak védelmükre léptünk fel. A valóság az, hogy valami­kor 1991 táján a nyugaton na­gyon elterjedt TIME MAGA­ZINE című lap számos színes helikopterfelvétel mellett bemu­tatta, hogy a gabonakörök angol feltalálói - saját bemutatásuk szerint - hogyan csinálták meg a gabonaköreiket előbb Angliá­ban, majd Belgiumban és Észak-Franciaországban is. Cél­juk az volt, hogy az UFO-hívő­­ket nevetségessé tegyék. Ez si­került is nekik a műveltebb Nyugaton, csak Magyarorszá­gon vannak ennek a kapitális ostobaságak javíthatatlan hívei. (Más motívumú UFO-hívei a világnak persze vannak, de az ostobaság nemzetközi.) Kutassák tehát nyugodtan to­vább az UFO-k titkait. Én törté­netesen még gyermek voltam, amikor­­ kb. 1925 augusztusá­ban lehetett­­ Rákoshegyen délután, még fényes napsütés mellett, láttam egy sistergő-ro­­pogó, hosszú fü­stcsóvát maga után hagyó meteorit leesését. Annak idején persze még az UFO-ostobaság nem lévén, egy 13 éves gimnazista tanuló eszé­vel is felfogtam, hogy mit lát­tam. Évfolyamtársaim kivétel nélkül ugyanúgy értékelték volna a jelenséget, tehát megfi­gyelésemhez semmiféle külön­leges természettudományi ész nem kellett. Önök még ezen a szinten sin­csenek, ezért mélységesen saj­nálom Önöket. (Ha esetleg perre gondolnának, figyelmez­tetem Önöket: fel leszek ké­szülve, és kikészítem Önöket.) Dr. Szentágothai János a TIT elnöke kizárják a durva emberi beavat­kozást. Arról sem sokat tud eddig a magyar közvélemény, hogy az egyik hazai UFO-kutató szerve­zet vezetői felszólították a fiú­kat: nyilvánosan, közönség előtt ismételjék meg a „taposást” ugyanott. Ez elől a fiúk - mint kiderült, Ön és az úgynevezett „Tényeket Tisztelők Társasága” felbújtatására - elzárkóztak. Vagyis igazolják gyanúnkat: annak idején a tévében nem mondtak igazat. Amikor az UFO-kutatók Ön­nek is írtak levelet ez ügyben, jött a hideg zuhany. Válasza nélkülözi az érveket, és minő­síthetetlen hangneme láttán még eleinte kételkedtünk is, valóban Ön írta? Nem hiszem, hogy az Ön te­kintélyét növeli, ha ellenfeleit „begyepesedett agyúaknak” ne­vezi és azzal fenyegeti, hogy majd „kikészítem önöket” (!). Ezt egy professzor, a TIT el­nöke nem írhatja le. Sajnos Ön mégis megtette, és levelét a saj­tóban is nyilvánosságra hozták. Levelében Ön arra hivatko­zik, hogy a két magyar fiatal csak megismételte azt, amit évekkel korábban Nyugaton mások is megtettek. Két brit személyről van szó, akik állítot­ták a tévében, hogy maguk ta­posták ki a gabonaköröket. Ez­zel elintézettnek, megmagyará­­zottnak látja a gabonakörök ke­letkezését, sőt leleplezettnek véli az „UFO-kutatók mester­kedéseit” is. Kár, hogy a két említett nyugati „úr” nem tudott magyarázatot adni arra: 1. ho­gyan tapostak ki több kört ugyanazon az éjszakán egymás­tól több száz kilométerre, vala­mint Angliában, a kontinensen és Új-Zélandon is ugyanabban az időben, és 2. vajon oly hos­­­szú életűek-e, hogy már kétszáz éve tapossák e köröket? A me­zőgazdasági krónikák többszáz évre visszamenően jelzik e kö­rök létrejöttét minden nyáron. Az Ön célja is ez volt: nevet­ségessé tenni az UFO-hívőket. Most, hogy visszafelé sült el a dolog és Önök lepleződtek le, bevallhatom: egyáltalán nem biztos, hogy a gabonaköröket UFO-k okozzák. Lehet más ke­letkezési ok (plazma, villám, földmágnesesség stb.) is. Ön felvilágosult kutatónak tartja magát, miközben egy természeti jelenség létét tagadja. Mert az UFO-k ugyanúgy a természet részei, mint bármi más, ami eb­ben a természetben demonstrá­­lódik. Vagyis szélhámosságnak minősíti azt, amit a tizennyol­cadik század végétől számos csillagász (a nagy Mercier-től kezdve) megörökített a csillagá­szati szakfolyóiratokban. Ab­ban is téved, hogy összeté­veszthető a meteorit és az UFO, és hogy 1925-ben - mint írja ominózus levelében - még nem volt „ez az UFO-ostobaság”. Elárulom Önnek, hogy maga a „repülő csészealj” szóösszetétel is több mint száz éves. UFO-kat pedig többezer éve látnak a Földön. Ennyit az Ön felké­szültségéről és témaismeretéről. Amelyről különben olyan hatá­rozottan nyilatkozgat. Nem az UFO-hívők ködösí­tenek - hiszen ők most is a tu­dománytól várják a magyaráza­tot a jelenségre -, hanem Ön és társai, akik segítettek abban, hogy Magyarországon évtize­deken át elhallgassák előlünk a tényeket. Az Ön által nem léte­zőnek és „kapitális ostobaság­nak” titulált UFO-ügyekkel eközben már számos szakem­ber, csillagász és - hogy mást ne mondjak - az ENSZ is fog­lalkozik. Létezésükben csak azok kételkednek, akik befog­ják szemüket-fülüket, miközben másokat lenéznek és sérteget­nek. Ahogyan ezt Ön is tette az UFO-kutatóknak írt levelében. Állítom, Ön nagyon melléfo­gott a székesfehérvári fiúk fel­­magasztalásával, akik nem ta­postak kilencven gabonakórt, sőt egyet sem. Melléfog, amikor lenézi és sértegeti azokat, akik nem értenek egyet Önnel. A TIT pedig szégyenbe került az­zal, hogy Ön a szervezet nevé­ben vette védelmébe azokat, akik ma bujkálnak a bizonyítás elől. A „tudományos” „ismeret­­terjesztő” társaság netán ismét az ismeretek elhallgatója lesz, mint a pártállam idején? Azt hiszem, a „Tényeket Tisztelők Társasága” éppen csak a tényekkel nem törődik. Ön pedig, professzor úr, az into­lerancia olyan fokára jutott, hogy csak ismételhetem: szé­gyellje magát. Ez a vélemé­nyem akkor is, ha Ön beváltja leírt fenyegetését és oly sok eszmetársához hasonlóan meg­próbál ,felkészíteni” minket. Nemere István nyílt levele A címben foglalt felszólítás­nak - „Szégyellje magát, pro­fesszor úr! - Ön persze úgysem fog eleget tenni, mégis remény­kedem. Messze nem tudós kuta­tóhoz méltóan viselkedett. Az előzmények: 1992 őszén két székesfehérvári diák kö­zölte, hogy a nyáron talált egyik ún. gabonakört ők taposták le egy éjszakán. Ennek a bejelen­tésnek egy tévéműsorban nagy reklámot is csaptak. Ön és bará­tai a „tiszta, szent Tudomány nevében” többszáz dollárral is jutalmazták a fiúkat, mint akik lám, megmutatták, hogy min­den UFO-hír hazugság. A normálisan gondolkodók számára már akkor gyanús volt, hogy szó sem esett az ugyanak­kor Magyarországon felfedezett csaknem kilencven egyéb ga­bonakörről és arról sem, hogy szakértők szerint két ember pár óra alatt semmiképpen sem ta­poshat le 4 ezer négyzetmétert. A világszerte spontán (és eddig ismeretlen módon) keletkező gabonakörök jellegzetességei 13 Morgás meséi, A-tól Zs-ig Show John McLight, az ír származású zseniális professzor először felüvöltött, aztán röhögni kezdett, megfékezhetetlenül. Egész éle­tében arra vágyott, hogy választ adjon a legnagyobb kérdésre, és most tessék, megkapta... A röhögésroham után, és a minden pilla­natban várható újabb üvöltés előtt újraolvasta a központi számító­gép által megfejtett üzenetet, amelyet a nemrégiben Földre érke­zett ufonauta űrhajójában találtak: „A Galaktikus Show örökre emlékezetes marad mind a há­romezer bolygón, ahol értelmes lények élnek. Milliárdok vettek részt a nagyszabású ünnepségeken, és szinte mindenki végignézte a lenyűgöző tűzijátékot. A technikusok figyeltek arra, nehogy egy lakott rendszer közelében durranjanak az égi petárdák. A gondo­san előmelegített csillagok vakító fényességű gömbökké duzzad­tak, és a színskála minden árnyalatát megmutatva robbantak szét. Az Univerzum születésnapján mindenki boldog volt... ...csak a takarítók nem. Az irdatlan mennyiségű szemét össze­gyűjtését csak tessék-lássék módon végezték. Valahol a peremvi­déken hagytak is egy kupaccal. Legyintettek, amikor munkaide­jük végén meglátták a kis vörös csillagot, és a körülötte keringő bolygókat. Amikor száz időegységgel később megint arra járt egy takarí­tóbrigád, a parancsnok meglepődve vette észre, hogy a vörös törpe harmadik bolygóján, majdnem a szemét kellős közepén, el­kezdődött az erjedés. „Ebből még lehet valami...” - gondolta, és továbbálltak.” - Galaktikus Show... ősrobbanás... Az élet keletkezése... - mo­tyogta John McLight professzor, miközben a megértő ápolók rá­húzták a kényszerzubbonyt. UF­O-tábor Bajnán „Katasztrófák lesznek, világvége nem” Már maga a hír is érdekes volt: a tatabányai UFO-klub tá­bort szervez Bajnán. Vajon ho­gyan zajlik le egy ilyen nem mindennapos összejövetel, mi­vel töltik az időt a táborlakók? A táborozókat a tájházban és a ház szomszédságában talál­juk. A szobákban matracok vannak leterítve, az udvarban sátrak állnak, családias a kör­nyezet. - Tavaly is itt voltunk, na­gyon megtetszett ez a hely, szép a környék, barátságosak az em­berek, szívesen jöttünk ide vis­­­sza, örömmel láttak itt minket - mondják a tatabányai rendezők. - Hat napot töltünk itt. Előadók jártak nálunk, tapasztalatokat gyűjtünk, megbeszéljük, hogy ki mit látott, milyen élményben volt része az elmúlt egy év alatt. - Kik tartottak előadásokat? - Pusztai Sándor, az UFO­ Magazin főszerkesztője - akinek nagy része van abban, hogy újra itt lehetünk. Tasi Ta­más is eljött, és több csillagász is ellátogatott hozzánk - mesé­lik a tatabányaiak, majd megin­vitálnak, nézzünk körül. Dankó István Nyíregyházáról érkezett. - Horváthné Smudla Mária, a táborvezető hívott minket. Ol­csó volt, színes programokat ajánlottak. Nem bántuk meg, hogy ide jöttünk. Nincs kötött időpont, az előadókkal csalá­dias kapcsolat alakult ki a kötet­len beszélgetések során. Ez adja a családias hangulatot, amely magával ragadja az embert. - Nyíregyházán mivel foglal­koztak? - Az UFO-esetek kivizsgálá­sára specializálódtunk. Nagyon sok téves információ van e kér­dés körül. Ez egy angol moza­ikszó, amely azonosítatlan repü­lőtárgyat jelent. Az emberek észleléseit felvesszük, regiszt­ráljuk, összegezzük az adatokat, majd felküldjük a központba kivizsgálásra. Az egyik szobában egy fiata­lember, Suszter György, és egy középkorú úr, Győri Sándor, az asztal fölé görnyedve tanulmá­nyoznak néhány fényképet, jegyzetet. Velük is váltunk né­hány szót. -A veszprémi gabonakörö­ket tanulmányozzuk - mondja Gyuri, aki a népszerű televíziós műsor, a „Nulladik típusú talál­kozások” egyik szereplője volt nemrégiben. - Szembe kell nézni ezekkel a jelenségekkel, hiszen vannak, léteznek. Ezek a gabonakörök üzeneteket hor­doznak. - Milyen üzeneteket? - Ezeket sajnos, egyelőre nem lehet megfejteni. Mi a szé­kesfehérvári esetnél is ott vol­tunk, s láttuk, hogy a gabona­szálak két, illetve háromszálan­ként be voltak fonva. Ezt ta­pasztaltuk a 36, illetve a 18 mé­ter átmérőjű körnél is. Ezt vizs­gáltuk meg. Veszprémben is volt ilyen eset, de ott a gabona­körök mellett mindenféle se­­gédhajtómű-nyomokat is talál­tunk. - Fehérváron két fiatalember jelentkezett, akik azt állították, hogy ők taposták ki ezeket. -Én nem hiszem ezt el. El lehet taposni a gabonát, de az nem fejlődik tovább. Ez tovább hajtott. Ráadásul radioaktív su­gárzást is mértünk ott. Ha va­laki elgyúrja a gabonát, attól még nem sugároz. Ott viszont volt! - Szabolcsban is gyakori ez a jelenség? - Sokszor előfordult már... - veszi át a szót Győri Sándor. - Én hallottam azt is, hogy embe­reket vittek el. - Beszélt ilyen emberrel? - Hogyne! Tavasszal egy olyan úriembert vittek el, aki beteges volt. Megműtötték! Az­zal, hogy műtik, gyógyítják az embert vagy pozitívumként kell értékelni, annak ellenére, hogy sokan megriadnak, félnek ettől az idegen civilizációnak a jelen­ségétől. A tapasztalataim alap­ján én csak jót tudok mondani róluk. A későbbiekben beszélgettük még J. J. Hurtak angol úr nyi­latkozatáról, aki azt állította, hogy 2000-ben itt lesz a „világ vége”. Sokan úgy vélekedtek, hogy 5 milliárd ember sorsát nem lehet csak úgy eldönteni. Katasztrófák biztosan lesznek, de „világvége” nem. Kovács László

Next