24 óra, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

8. oldal NEM RITKA A CSETEPATÉ A DISZKÓBAN A lányok is verekedtek... (Diáktudósítónktól) A tatabányai Bánki Donát szakközépiskola ebédlője péntekenként este tíz óra kö­rül benépesül. Kisebb-na­­gyobb társaságok gyülekez­nek a bejárat előtt, várják, hogy kitáruljon a diszkó ajtaja. Bent a színes fények vil­lognak, hangosan szól a leg­menőbb technozene. Tizen­egy órára már egy tűt sem le­het leejteni. De a táncparkett nem zsúfolt... Meglepően alacsony az át­lagéletkor. Sok az általános iskolás. T. Zsanett például még csak hetedikes. - Meddig engedtek el? - Majd hazamegyek, ha akarok. Éjfél után felcsendül né­hány „ősi” sláger, mire sokan levegőzni mennek. A hangfa­lak mellett három fiú között csetepaté bontakozik ki. Né­hányan megpróbálják őket le­csillapítani. Sikertelenül. Vé­gül a kidobófiú megteszi kö­telességét... A mellettem álló magas srácot, Kőszegi Jánost kérdez­tem: - Mit szólsz ehhez? - Volt már ilyen. A múlt pénteken vagy nyolcan fiúk, lányok összeverekedtek. - Ezek szerint te itt állandó vendég vagy. Ha ilyen sok a balhé, miért jársz ide? - Mert közel lakom, és ide járnak a barátaim is. - Más diszkóba nem szok­tál elmenni?­­ De igen. Nyáron a Happy Endbe, de ilyen hidegben nem jó onnan hazagyalogolni. János hirtelen felugrik, s táncolni kezd egy Guhs & Rose’s számra. Hajnali három óra. Egyre többen veszik ka­bátjukat. Reggeledik, a buli­nak lassan vége. Wolf Diána Vizsga - virágnyelven A nyergesújfalui Irinyi János gimnázium régi, aprócska tornatermében meglepő dekoráció közepette találtuk a negyedik osztály kilenc tanulóját, Kókai Lászlónét, a tatai mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanárát, Ácsné dr. Pikó Katalin igazgatót és Gelencsér Gézáné tanárnőt. A meglepő dekorációt száraz- és élő virág kompozíciók, csok­rok, asztaldíszek, koszorúk és virágtálak jelentették. A miért­ről kórusban meséltek a virág­­kötészetből most vizsgázó diá­kok: Bartal Gabriella, Grim Szilvia, Garami Dóra, Hollósi Katalin, Juhász Hajnalka, Ino­­kay Réka, Magyar Eszter, Soós Lívia és az egyetlen fiú, Büki Zoltán. Harmadikban és negye­dikben azok, akik a virágköté­szet fakultációt választották, heti két órában a színek és illa­­­tok világában kalandozhattak. Avatott kalauzuk Gelencsér Gézáné volt. Hogy messzire ju­tottak a virágok útján, arra nem csak a látvány volt ékes bizo­nyíték, hanem a vizsgabizottság elnöke, Kókai Lászlóné dicsérő szavai is. Sosem lehet tudni, az itt meg­­szerzett tudás mi min­denre jó lehet még. A lábatlani Büki Zoli például elmondta, hogy azt tervezi, hogy ha eset­leg nem sikerül a felvételije az egyik tanárképző főiskolára, vi­rágboltot, vagy virágkellék-bol­­tot nyit. Fenyvesi Károly Versek és rajzok ajándékba Idén 45 éves a tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskola. A születésnap alkalmából pályázatot hirdettek a megye valamennyi diákja számára. Zenei tárgyú képzőművészeti és irodalmi alkotásokat vártak. Az ünnepélyes eredményhir­detés hétfőn délután volt. A képzőművészeti alkotásokat Krajcsirovics Henrik tanár úr zsűrizte. Első díjat nyert Avar Anna, másodikat Szilágyi Ti­bor, harmadikat Németh Áron, negyediket Szanyi Zsu­zsa, ötödiket Szlávik Milán. A kisplasztikák közül a tatabá­nyai Váci Mihály iskola és a tata-kertvárosi iskola tanulói­nak munkáját, valamint Ju­hász Tímea és Újvári Szilvia alkotását díjazták. A zeneis­kola különdíját Prokl Anett, Hídvégi Ferenc, Laskay Zsu­zsa kapta. Az irodalmi pályázatra be­küldött anyagot Monostori Imre bírálta. Első díjat kapott Avar Anna (aki a képzőművé­szeti pályázatot is meg­nyerte), másodikat Hajdú Zsófia, harmadikat Sassi Ág­nes, negyediket Lois Nikolett, ötödiket Lő­rincz Ágnes. A zeneiskola köszöni a szép szülinapi ajándékokat! H. Dezső Mariann, az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója és Szilágyi Tibor második helyezett fotó: kiss t. j. 24 Óra — Suli-Buli TE TUDOD, MILYEN A KOLPING-ISKOLA? - ADOMÁNYOKBÓL ÉLNEK Hátrányos helyzet nem akadály! A televízióban elhangzott nemrégiben egy interpelláció, amelyben az esztergomi Kolping-iskola kérte az őt megillető állami támogatást. Még nem tudni, mi lesz rá a válasz. Megkerestük az iskola igazgatóhelyettesét, és megkértük, mondja el, hogy ez az egyedi, kizárólag hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskola miért küzd a mindennapokért? -Az iskola 1994. szeptem­ber elsején indult - mondta Bencze László -, de már 1992-ben a német kormány se­gítségével elkezdték az épület felújítását. Az eredmény: Ma­gyarországon ez az iskola fel­adatait és felszereltségét te­kintve egyedülálló. Modelliskola lett A német-magyar együttműkö­dési szerződés alapján egy mo­­delliskolát akartak létrehozni, hogy ne kelljen a hátrányos helyzetű szakképzéssel foglal­kozó intézmények vezetőinek külföldre menni tapasztalatcse­rére. Hazánkban is nagyon sok problémás fiatal él, akiknek szakmát kell a kezükbe adni. - Öt szakmacsoportban fo­lyik pályaorientáció: faipar, fémipar, vendéglátóipar, textil­ipar és festő-mázoló, tapétázó. Kél évig tart a pályaorientációs szakasz, a második félévben kezdődik a felzárkóztató vagy elmélyülő.­­Tanulóink azért kerülnek ide, mert családi vagy szociális problémájuk van. A feladatunk az, hogy valamilyen módon visszaillesszük őket a társa­dalomba. Nagy a túljelentkezés Hetvenöt helyünk van és az előző tanévben 107 gyereket vettünk fel. Az idén a jelentke­zőkből nem a legjobbakat, ha­nem a 75 leginkább rászorulót vesszük fel. Esélyt adva olyan gyerekeknek, akik más isko­lákban talán nem állnák meg a helyüket.­­ Kevés a pénzünk. A német kormány „csak” az iskola épí­tésében, felújításában segít. A működtetés, az üzemeltetés a magyar kormány feladata lenne. A közoktatási szerződé­sek megkötésénél beadtuk az önkormányzathoz a kérelmün­ket, elutasították. Számítottunk erre, hisz rengeteg iskola mű­ködik a városban.­­ A megyei önkormányzat is elutasított, végül Fodor Gábor miniszter írta alá a közoktatási megállapodásunkat az általános iskolai fejkvótára vonatkozóan. Ez semmire sem volt elég, ezért hosszas küzdelem után decem­berben magasabb fejkvótát kap­tunk. De ebből a pénzből sem tud fennmaradni az iskola. Adományokból és ajándékok­ból élünk. Ha megfelelő támo­gatást kapnánk, nem lenne probléma, de amit az állam ad, abból még a villanyszámlát sem tudjuk kifizetni. Itt a gyerekek sikerélményhez juttatása a fő cél. S ezt nemcsak matekórákon, hanem tevékeny­ség közben lehet elérni. Ez csak megfelelő anyagi ráfordítással valósulhat meg. Dupla vagy semmi? Az oktatási törvény szerint a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó intézmények dupla fejkvótát kaphatnak. Ennek el­lenére mindennapos gondjaink vannak, mert a középiskolás di­ákok után járó összeg csak a fenntartásra elég, így az okta­tásra nem marad pénzünk. - Reális veszély, hogy be­csukhat az iskola, de remélem, ez nem következik be. -A magyar állam érdeke, hogy működjön ez az intéz­mény, amely olyan társadalmi réteget céloz meg, akikkel so­kat kell törődni, mert szakma nélkül biztos, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Ezért inkább a képzésükre fordítsunk elegendő összeget. Sugár Fotó: Farkas István Tábor Fenyőházán (Diáktudósítónktól) Február elején egy autóbusznyi gyerek indult egy hétre a festői szépségű szlovákiai Fenyőhá­zára. A táti, a tát-kertvárosi és a lábatlani I. sz. Általános Iskola tanulói testnevelő tanáraikkal, Szénási Borbálával, Taicht Ist­vánnal, Debnárik Tiborral, Ma­rosi István doktor bácsival, va­lamint Sütő Lászlóné és Óvári Zsuzsanna tanárnőkkel utaztak. Az idő kedvező volt, szinte mindennap hullt a hó. „Izzot­­tak” a sílécek - lyukadtak a nadrágok! Ki több, ki kevesebb sikerrel végezte el az önkéntes sítanfolyamot. A tábor környé­kére tett séták és kirándulások színesítették a programot. Leg­nagyobb élmény volt a Csorba­tóhoz történt kiruccanás. Közben a gyerekek is össze­rázódtak, barátkoztak. Hiába fárasztott el bennünket az egész napos program, este nehezen csendesült el a tábor. Én, mint a tábor résztvevője és egyetlen sebesültje, megjár­tam a rozsomberoki kórházat is, és egy gipszcsizmával gazda­gabban tértem haza. De jóked­vemet ez a kis baleset sem ve­hette el. Remélem, jövőre ismét talál­­kozhatom új barátaimmal. Kö­szönet a tábor szervezőinek! Boda Zsuzsanna 1995. március 1., szerda TE HOVÁ JELENTKEZEL? - A KOCKA MÁTÓL EL VAN VETVE... / Tengerész- és légiirányító-j­elölt az Árpádból Sokan törték a fejüket az elmúlt hetekben, vajon melyik az az iskola, ahol érettségi után tovább tanulhatnának. Sűrűn megkérdeztük egymástól: Te hová jelentkezel? A jelentkezési lapok felsőoktatási intézménybe érkezésének határideje - március elseje - éppen ma van... Hogy mit válaszolnak a kérdésre a negyedikes közép­­iskolások? A legfelkapottab­­bak a jogi, közgazdasági, mű­szaki, orvosi egyetemek. So­kan választják a tanári pályát - ők a tudományegyetemek vagy főiskolák tanári szakjain tanulnának tovább. Akik pedig szeretik a kisgyerekeket - szinte kizárólag lányok - ta­nító- vagy óvónőképzőbe je­lentkeznek. Az ok, a belső indíttatás - ami remélhetőleg mindenki­ben megvan - egyénenként változó. Íme néhány érdekes választás az Árpád Gimná­zium és Pedagógiai Szakkö­zépiskolából. Erdélyi Wanda:­­ Választott iskolám a Pető András Mozgássérültek Neve­lőképző és Nevelőintézete, ami konduktori és tanítói dip­lomát is ad. Hogy miért éppen ide...? Hosszú történet. Több­ször dolgoztam nyáron Ipoly­tölgyesen, a mozgássérültek nevelőintézetében. Nagyon megszerettem a beteg gyere­keket. Szeretetre méltóak, aranyosak, ugyanolyan embe­rek, mint mi, egészségesek! Erről azonban sokan nem így gondolkodnak, megdöbbentő volt látnom, hogy pesti szülők csak azért utaztak Ipolyra, hogy az orvossal váltsanak pár szót, gyermeküket látni sem kívánták! Ekkor határoztam el, nekem a gyerekek mellett a helyem, szeretnék nekik segí­teni. Amíg nem vesznek fel a főiskolára, mindenképp a ne­velőintézetben szeretnék dol­gozni. Hajnal Nóra:­­A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem biológus és bio­lógia tanári szakára jelentke­zem. Nagyon szeretem az élő­világot, a növényeket ugyan­úgy, mint az állatokat. Régi vágyam, hogy legyen egy ku­tyám, de sajnos be kell érnem a virágokkal, mert kicsi a la­kás. Sokat tanulok, bejutottam biológiából az OKTV II. for­dulójába, és szeretnék ismét jól szerepelni. Legszívesebben tengerészbiológus lennék, úgy érzem, a tenger élővilágát ko­moly veszély fenyegeti a sok környezetszennyezés miatt. Közeli tenger híján azonban azt hiszem, le kell mondanom erről a tervemről. Fejes Éva:­­ A győri Széchenyi István Műszaki Főiskola építészmér­nöki karára jelentkezem. Mű­szaki beállítottságom családi örökség: édesapám építész­­mérnök, édesanyám pedig műszaki rajzoló. A végső cé­lom, hogy légi irányító lehes­sek, ezért a főiskola elvégzése után a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolával próbálkozom. Hogy mit csinál egy légi irá­nyító? Hivatásos katona, aki a katonai repülőgépek közleke­dését irányítja. Tudom, külö­nös választás egy lánytól. Régóta érdekelnek a gépek, a technika. Kemény küzdőspor­tot űzök, szeretnék megfelelni ezen a férfias pályán. Varga Krisztina

Next