24 óra, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-24 / 198. szám
Tvrtkóék szombaton Amerikába költöznek búcsú A Pulitzer-emlékdíjas riporter új könyvvel köszön el egy időre Magyarországtól Vujity Tvrtko, a tv2 Napló című műsorának Pulitzer-emlékdíjas riporterére mozgalmas hétvége vár. Holnap sajtótájékoztatón mutatja be új könyvét, s ekkor jelenti be azt is, hogy családjával hosszabb időre az Amerikai Egyesült Államokba költözik. Kovács László - Legutóbb te jártál nálunk Siófokon, Gyöngyi kosárlabdatáborában, most mi utazunk, fussunk össze Komáromban - zárja rövidre telefonbeszélgetésünket Tvrtko, amikor találkozásunk helyszínét jelöljük ki. Majd váratlanul hozzáteszi még: - Gyermekeim, Benjamin és Barnabás imádja a gyógyfürdőben a pancsolót. Különben is, a nagy csomagolás közben egy kicsit lazítani kell - ülteti a bogarat a fülembe. Hétágra süt a nap, a nagy tömegben viszonylag gyorsan megtaláljuk egymást. Gyöngyit is üdvözölöm, Benjamin vízipisztolyával tüzelve is köszönt. Öccse, Barnabás, tanulékony legény, amikor Tvrtkóval a pizzéria felé vesszük az irányt, tőle is kapunk egy adaggal. - Nyaralásra készültök? - utalok vissza a riporter egy nappal korábbi búcsúzó mondatára. - Nem. Annál hosszabb út lesz. Amerikába költözünk - mondja, miközben helyet foglalunk. Aztán gyorsan meglep még egy bejelentéssel: - Mozgalmas napjaim lesznek, az indulás előtt néhány órával bemutatom új könyvemet is. A Pokoli történetek, és ami azóta történt címet viselő kötet immáron hetedik a sorban. A címből már következtetni lehet a tartalomra. - Mindig érdekelt, többször is mondtam neked, hogy filmjeim, könyveim hőseinek többségével tartom a kapcsolatot. Talán nem csak engem, az olvasókat is érdekli, hogy kivel mi történt az elmúlt években. Egyébként nyugaton nem ismeretlen ez a műfaj - magyarázza Tvrtko. A könyv 736 oldalas, a riporter az előző hat könyvéből az általa legjobbnak tartott húsz megható, tanulságos, illetve szórakoztató fejezetet folytatja. A legtorokszorítóbb Gyura Barbara története. Az egykori pécsi sportújságíró mindig könyvet szeretett volna írni, de nem jött össze neki. Nemrégiben, sajnos, az első napvilágot látott. Fia, Nail haláláról szól a történet. Akkor elpanaszolta, hogy nagyon sok a gond a rákos gyermekek szállításával, gyakran hat-hét kicsi három-négy órán át zötykölődik a kórház és lakhelyük között. Barbarának ma már hét mentőautója van, jelentős részben saját pénzéből működteti a kocsikat. A könyvből megtudhatják az olvasók azt is, hogy kolléganőnk lesz az első, aki még az idén gyermek hospis házat ad át. Ezzel a haldoklók méltóságteljes búcsújának lehetőségét teremti meg - elevenítette fel megrázó élményét Tvrtko, aki jóval szívesebben emlékszik vissza az „összehozós sztorikra”. - Az egyik ilyen történet volt Kiss Gézáné Magdika és Méli találkozása. A tatabányai hölgy 44 év után újra láthatta azt az albán orvost, aki még kisgyermek volt akkor, amikor az életét megmentette. Tavaly jutottunk el Tiranába. Négy évvel ezelőtt már próbálkoztunk, ám akkor parlamenti választásokat tartottak Albániában, s nem akarták elhinni rólunk, hogy emberbaráti találkozóra készülünk. Azt gondolták, a politikai helyzetről szeretnék filmet forgatni. Őszintén mondom, minden érdekel engem, csak az nem. Nagyon boldog voltam, hogy láthattam, amint Magdika és Méli újra átöleli egymást. Meghatódtam, pityeregtem, úgy gondoltam, hogy a nekem segédkező Sólyom Zoltán sajtóattaséval beszélgetek, így merítek erőt. Nem sikerült. Ránéztem, ült a padon Tirana főterén, és zokogott... Tvrtko bízik abban, hogy a Pokoli történetek hőseit az amerikai televíziónézők és az olvasók is megismerhetik. Persze nemcsak emiatt költöznek a tengerentúlra. Többször éltem az Egyesült Államokban, Washingtonban is, ott, ahová most megyünk. A Miami Egyetem kommunikáció szakán tanultam az újságírást. A professzorom azóta kétszer járt Budapesten, hívott, hogy térjek vissza néhány előadást tartani. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy Toma András hadifogolyra miképpen bukkantak rá, s hoztuk haza Tatárföldről. A kívánságok között szerepel az is, hogy beszéljek észak-koreai élményeimről, hiszen oda amerikai újságíró nem teheti be a lábát. Úgy gondolom, ha valakit egykori egyeteme csábít, arra nem lehet nemet mondani. Gyöngyi is tudta, egyszer eljön majd az az idő, amikor megpróbálom meghálálni az amerikaiaknak, s az alma maternek mindazt, amit kaptam tőlük. Csodálatos körülmények között tanulhattam, újságíróvá válhattam. Fejlődtem-e ott? Talán a nézők el tudják dönteni. Elárulom, a hőseimről szóló filmjeim már angol nyelvű feliratot kaptak, elkészültek a könyveim ajánlói, s több kiadóval is kapcsolatban állok. Gyöngyi sem tölti majd tétlenül a napjait. Elképzelhetetlen, hogy elszakadjon a kosárlabdától. - Feleségem visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a Camp Olympictól. A messze földön híres amerikai táborban már számos, később olimpiai és világbajnokká vált sportolót fedeztek fel. Kisgyerekekkel foglalkozik majd. Hat évvel ezelőtt a szigorú szakmai stáb a legjobb edzőnek választotta itt. Mivel idehaza is van kosárlabdatábora, kiváló továbbképzési alkalom lesz számára. Az utazás mellett szólt az is, mivel Benjamin négy-, Barnabás pedig hároméves, iskolás korukig elsajátíthatják az angol nyelvet. Szeptember elsejétől óvodába fognak járni. Korábban jártunk már együtt Gambiában, ott hamar megtanulták azt, hogy nemcsak szőke hajú és kék szemű gyerekek élnek a Földön, hanem feketék is. Biztos vagyok abban, hogy most is sokat tanulnak a világból. Szeretném, ha az amerikaiak végtelen pozitív életszemléletük is rájuk ragadna. Egyébként nagyjából becsomagoltunk, útra kész Benjamin plüssvakondja, Barnabás kék kistakarója. A két piros motor kézipoggyász lesz, izgulunk, hogy felengedjék a repülőre. Sváby András, a Napló főszerkesztője nem örült annak, hogy Tvrtko elköszön tőlük, kérte, hogy azért még a műsor új főcímének fotózásán vegyen részt. - Sváby Andrást tartom a világ legjobb főnökének. S ezt nem udvariasságból mondom. Példaként említhetem, amikor előálltam azzal az ötlettel, hogy a hadifoglyot hozzuk haza, egész éjszaka dolgozott a pénz előteremtésén. Pedig többe került, mint egy teljes műsor. Meggyőződésem, hogy Sváby rugalmassága sokat segített abban, hogy ilyen zökkenőmentesen térhetett Magyarországra a hadifogoly. Megértő, pontosan tudja, mi miért történik, azt is, hogy céltudatos vagyok. No és hűséges. A tv2 első szerződtetett riporterének mondhatom magam. Nem hagyom ott a munkahelyemet. Nem kizárt, hogy Amerikában is találok olyan történetet, amelyet láthatnak majd itthon a nézők. Tvrtkóék egyelőre nem tudják, hogy mennyi időt töltenek Washingtonban. Titokzatosan fogalmaz: - Nem mondom, hogy több évre költözünk ki, biztos, hogy nem tudnék sokáig az Egyesült Államokban élni. Nekem Magyarország a hazám, azon belül is Pécs. Mivel Európa Kulturális Fővárosa lett a Baranya megyei székhely, s Gyöngyivel mi voltunk a kampányarcok, nem tudnánk kihagyni azt, hogy 2010- ben, a város legcsodálatosabb évében ne a Mecsekalján éljünk. Engem külföldön mindig is iszonyatos honvágy kerített hatalmába. Addig szeretnénk Amerikában élni, amíg terveinket meg nem valósítjuk. A tv2 Napló című műsorának riportere, Vujity Tvrtko (jobbra) élete legnagyobb sikerének tartja, hogy az utolsó hadifoglyot Magyarországra hozta Tatárföldről Az íjászválogatott tagja a Strehli Ildikóról, a Bobhercegnőről is szól egy fejezet az új könyvben. A csolnoki származású hölgy elhatározta, ha törik, ha szakad, résztvevője lesz az egyik téli olimpiának. Természeti adottságaink nem igazán alkalmasak arra, hogy élharcosai legyünk a leghidegebb évszak sportágainak, ezért Ildikó Ford Fiestáját pakolták tele téglákkal, s az autót tologatva edzettek. Aztán kiderült, hogy Bob hercegnő rákos. Kemoterápia és sugárkezelés után ismét edzésbe állt, megszerezte az olimpiai kvótát, majd újra rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála az orvosok. Ezt is legyőzve 2002- ben, a Salt Lake Cityben rendezett ötkarikás játékokon Kürti Évával a 13. helyen végeztek. Tvrtko ennél nagyobb hőstettet még nem látott életében. Ildikó ma a magyar íjászválogatott erőssége. i A 24 ÓRA TÉMÁJA 24 ÓRA - 2006. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK Köszönet a 24 Órának Vujity Tvrtko új könyvéről és arról, hogy családjával Amerikába költözik, a napilapok közül csak a 24 Órának nyilatkozott a holnapi budapesti sajtótájékoztató előtt. Kedvenc újságom a 24 Óra, többször előfordult, hogy riportjaimhoz ebből a lapból merítettem ötletet. A szerkesztőségben mindig minden segítséget megkaptam, nem csak engem, hőseimet is támogatták ezzel. Úgy érzem, a mai magyar kereskedelmi és médiaversenyben példaértékűnek mondható a tv2 Napló című műsorának és a 24 Órának az együttműködése - fogalmazott Tvrtko, ami azóta történt... I í 1 •bővített válogatás A.tXANPkA Oroszlányban készült a negyedik kötet Mivel Tvrtko felesége, a 110- szeres válogatott kosárlabdázó, Zsolnay Gyöngyi oroszlányi származású, a riporter és neje gyakran megfordul megyénk városában. Ide menekültek akkor, amikor az észak-koreai riport felvételeit a dél-koreaiak látni szerették volna. Gyöngyi édesapjának telefon nélküli lakásában nyugodt körülmények között született meg a Pokoli történetek sorozat negyedik kötete is. Tvrtko gondoskodott arról, hogy a városnak legyen szép könyvesboltja. Az utcán többször megállították, egyszer egy hölgy javasolta neki, nevezzen a televíziós hasonmás versenyre, mert teljesen úgy néz ki, mint Vujity Tvrtko. Mosolygott azon is, amikor beöltözött Mikulásnak. Egy gyermek kivételével mindenki dalolt, szavalt neki. A kissrácot hiába bátorította, nem akart megszólalni Nem énekelt, nem mondott verset. A magára öltött piros ruháját, sapkáját, szakállát mutatva kérdezte tőle: tudja-e, ki ő? A fiúcska kapásból rávágta: „persze, anyának minden könyved megvan’’...