24 óra, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-03 / 29. szám
Ü 24 ÓRA - 2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Egyöntetű szavazás kell A Nemzet Sportolója kitüntetést a 2004. évi I. törvény (ismertebb nevén sporttörvény) alkotása során hozták létre. A kitüntetettek száma a Nemzet Színésze-díjhoz hasonlóan legfeljebb 12 lehet. A díjat a 60. életévüket betöltött, kimagasló eredményeket elérő azon magyar sportolók kapják, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet játszanak a sportéletben. Először 2004. május ótán, a Magyar Sport Napján adta át Gyurcsány Ferenc, az akkori sportminiszter. Egy díjazott halála esetén a többi kitüntetett egyöntetű szavazással választ be egy másik sportolót. 5 RIPORT A Nemzet Sportolójává választott Földi Imre derekasan állja az újságírók rohamát. Szünet nélkül csörög a telefonja, Spanyolországból és Svédországból is gratuláltak ki. Az egykori tatabányai klasszis lágyéksérvműtét után lábadozik. Az elismerés sokat segít neki a gyógyulásban. Kovács László tatabánya Január elején hiába nyomtuk be az újvárosi tömbház liftjében a hetes számot, a nyolcadik emeletre szállított minket. Úgy tűnik, a felvonót az elmúlt napokban alaposan bejáratták, most nem téveszt. Jaj, el sem tudja képzelni, micsoda forgalom volt nálunk szerda délutántól. Attól is tartottam, hogy a fülemhez nő a telefon. Az a legszebb az egészben, hogy a számom titkos. Persze jólesett, hogy kerestek. Nagyon örültem annak is, hogy Spanyolországból egyik volt osztálytársam keresett fel, a műholdnak köszönhetően látott az egyik televízió adásában - újságolja Földi Imre, aki a hét közepétől a Nemzet Sportolójának mondhatja magát. Miközben elhelyezkedünk, beszél arról is, hogy felhívta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki gratulációja után tömören úgy fogalmazott: egy percig sem volt kétséges, hogy az egykori tatabányai kiválóság lesz a Puskás Ferenc halála miatt megüresedett hely birtokosa. Táviratokat is kézbesített a postás, köztük volt Schmitt Pálé, a Magyar Olimpiai Bizottság, Völner Pálé, a megyei közgyűlés elnökéé, valamint Bencsik János polgármestere. - A pályafutásomról beszélgessünk? - kérdezi. - Mielőtt belekezdenék, hadd kérjem azt, írja le, hogy mindenkinek köszönöm, akik hozzásegítettek ehhez a címhez. Megható volt számomra, hogy ilyen sokan felsorakoztak mellém. Aztán váltunk. Megtudom, azért költözött megyénkbe, mert Kecskeméten, illetve a környéken akkoriban kevés munkalehetőség adódott. - 1955 augusztusában csomagoltam össze, s iratkoztam be a tatai vájáriskolába. Akkoriban azt hallottam, a bányánál megbecsülik a munkásokat, és nem utolsósorban sokat is keresnek. Egy éven át három napot ültem az iskolában, hármat dolgoztam. A XI. aknában, majd a központi műhelyben kerestem a kenyeremet. A legsúlyosabb tárgyakat mindig én cipeltem, raktam egyik helyről a másikra. ‘59-ben harmadik lettem a világbajnokságon, hatalmas sikernek számított ez akkor. Utána már nagyobb figyelmet szenteltek ránk, gyakrabban utazhatott edzőtáborba a válogatott is. Megindult a karrierem, jöttek az eredmények. Mondta is a bánya akkori vezérigazgatója, Gál István, nekem most már inkább az edzőteremben van a helyem, nem a műhelyben. Szerettem ott dolgozni, igaz, volt egy munkahelyi balesetem is. A jobb kezemen, a gyűrűsujjamból az ékszíjtárcsa leszakított egy darabot - mutatja felém -, de szerencsére folytathattam a sportolói pályafutásomat. A legjobban a 64-es tokiói olimpián zavart, ha akkor jobban sikerült volna megfognom a rudat, akkor nem ezüstérmet, hanem aranyat hozok haza. De ezen már kár keseregni, hiszen nemegyszer amiatt is leszorultam a dobogó tetejéről, mert néhány dekával nehezebb voltam legnagyobb vetélytársamnál. Pedig Földi Imre mindent megtett azért, hogy tartsa az 56, majd később a 60 kilogrammos versenysúlyát. Noha, soha nem hagyta az ételt az edzőtábor étkezdéjében. Amikor ezt felvetem neki, rögtön nevetve visszakérdez. - Hallott arról, hogy leballagtam a reggeliért, s azt mindig odaadtam a takarítóknak? Valóban úgy volt. Előfordult versenyidőszakban, hogy hat kilót kellett leadnom. Nem bizonyult egyszerű feladatnak, de hát mindenért kárpótoltak az eredmények. Abból pedig nem volt hiány. Bizonyítja az is, hogy a nappali felér egy kisebb múzeummal. Se szeri, se száma a kupáknak, trófeáknak, plaketteknek. Minden Európa-, olimpiai és világcsúcsa után oklevelet kapott. Térül-fordul, majd az alsó polcról egy albumot húz elő. - Jaj - szisszen fel. - Valamikor felpattantam volna vele, most már annak is örülök, hogy meg tudok mozdulni. Az asztalon el sem fér a vaskos ereklye. A szőnyegre terítjük ki, ott pörgetjük át. Magyar, angol, német, orosz, hovatovább japán nyelven íródott is akad közöttük. - Itt van a legkedvesebb bök rá arra, amellyel 1972-ben, Münchenben megnyerte az olimpiát. 377,5 kg - olvasható rajta. Lapozunk. Ez is jó, ugye? 1962-ben megnyertem a Moszkva-kupát. Az is óriási hőstett volt annak idején, emlékszem, amikor megjelent az újságokban, mindenki azt hitte, hogy sajtóhiba... Van itt még egy, amire büszke vagyok. Igaz, ez nem csúcsról árulkodik. A müncheni ötkarikás játékok előtt tesztelhettünk egy Forma- 1-es autót. Erről állítottak ki egy tanúsítványt. Egyébként a mai napig szeretek vezetni. Aztán ismét témát váltunk, Tatabányáról beszélgetünk. - Ebben a városban érzem jól magam, soha nem gondoltam arra, hogy elköltözzek - vallja be. - Sokat köszönhetek a bányának, a klubnak, az itt élő barátaimnak, ismerőseimnek, mint mondtam, nélkülük nem értem volna el fényes sikereket, így nem lehetnék a Nemzet Sportolója is. 68 óta élünk ebben a tömbházban, minden ide köt. Csilla lányom itt nőtt fel, ide járt az 50 méterre található iskolába. 16-16 Európa-, illetve magyar bajnoki címet ért el, csaknem két évtizeden át kőkeményen dolgozott a sikereiért. Ez egy hölgytől óriási teljesítmény. A feleségem is végig mellettem állt, sokat köszönhetek neki. Szinte végszóra csörren a kulcs a zárban, Irénke érkezik. - A patikában jártam és bevásároltam, most én vagyok a soros. Szegény Imrét éppen két héttel ezelőtt műtötték lágyéksérvvel, még jó ideig nem szabad cipekednie. Ma már két televízió hívta hétfőre élő adásba, örülök, hogy nemet mondott, mert egész nap azon idegeskednék, nem történik-e vele valami. Tudjuk, hogy ez a cím ezzel jár, most mindenki rá kíváncsi. Ma is hallottam az üzletekben is, hogy mögöttem megjegyezték: „itt van a Földi Imre felesége”. Büszke vagyok nagyon a férjemre, s nagyon boldog, de ez engem zavar, én nem szoktam hozzá a reflektorfényhez. Az utcán is többen megállítottak, gratuláltak. Nem is tudtam mindenkiről, hogy kicsoda - vallja be Irénke. Már búcsúzunk, amikor ismét fordul a kulcs a zárban. Csilla lép be az ajtón, együtt a Földi család. - Tudom, sokan megérdemelték volna, hogy a Nemzet Sportolója címet elnyerjék. Apu sokat letett az asztalra, kérem, senki ne irigyelje tőle. Nagyon büszke vagyok rá. Tegnap, és ma is az újságárus összegyűjtötte a róla megjelent írásokat. Több száz forintot hagytam ott nála, de ez kellemes teher. Ennél jóval nagyobb súlyokkal is megbirkóztunk már mindketten... Földi Imre gyógyulását elismerés segíti nemzet sportolója Az egykori klasszis hűséges Tatabányához is. Csilla vállát kellemes teher nyomja. *vr Együtt a Földi család: Imre bácsi és Csilla a három olimpiai érmet mutatja, a bal szélen Irénke asszony A 12 tagú sportolói elit jelenlegi tagjai Albert Flórián (labdarúgó) Balczó András (öttusázó) Földi Imre (súlyemelő) Keleti Ágnes (tornász) Székely Éva (úszó) Kulcsár Győző (vívó) Welter Györgyné Ivánkay Mária (parasportoló, asztaliteniszező) Gyarmati Dezső (vízilabdázó) Pólyák Imre (birkózó) Zsivótzky Gyula (kalapácsvető) Névjegy Születési idő, hely: Kecskemét, 1938. május 8. Sportág: súlyemelés. Klubja: Tatabányai Bányász (1955-1978), 1976-1988: edző a Tatabányai Bányásznál. Legjobb eredmények olimpiai bajnok (1972), olimpiai ezüstérmes (1964, 1968), olimpiai 5. helyezett (1976), olimpiai 6. (1960), hatszoros világ-, tízszeres Európa-bajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, 24 világrekord fűződik a nevéhez, ötször volt Magyaországon az év súlyemelője. Kitüntetései, elismerések Magyar Köztársaság Középkeresztje (1993). Munka érdemrend ezüst fokozata (1964, 1968), Munka érdemrend arany fokozata (1972). Olimpiai érdemrend (2002). Magyar Örökség-díjas (1999), Tatabánya díszpolgára (2003). A nemzetközi szövetségnél, az IWF-nél az évszázad súlyemelője (2005). Az évszázad legjobb magyar súlyemelője (2000). Földi Imre, a magyar súlyemelés első olimpiai bajnoka már 2004-ben, a díj alapításakor is kis híján tagja lett a Nemzet Sportolóit tömörítő elitklubnak eredményekben rendkívül gazdag versenyzői életútjából fakadóan. Első magyar bajnokságát 1957-ben, az utolsót 1976-ban nyerte. Nem csak a honi, de az egyetemes súlyemelés egyik legnagyobb alakja is ő, aki - sportágában páratlan módon - öt olimpián képviselte Magyarországot. Rómában kezdte és Montrealban fejezte be ötkarikás szereplését. Tokióban csak két és fél kilóval, Mexikóban pedig szoros eredménnyel, alig harmincdekás súlykülönbséggel szorult a második helyre a légsúlyúak között. Hallatlan szorgalmának és kitartásának eredményeként Münchenben vált valóra nagy álma: a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnokságát nyerte az 56 kilogrammban világcsúccsal. Érdemlajstromába beletartozik, hogy versenyzőként, majd trénerként is mindvégig kitartott klubja és városa, Tatabánya mellett, edzői munkássága alatt pedig lánya, Csilla tizenhat Európa- és ugyanennyi magyar bajnoki címet szerzett.