Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-20 / 32. szám
[elsedik évfolyam. 32. szám. Szerdai 1921. Április 20. LAPOS KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Erdetési ár Ceet>i-B*Iováfc értékben: Helyien és vicékre posta! szétküldéssel: SEgisx évre CQ K, félévre 2? K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARMY*Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nádor u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfzetési és hirdetési dijak stb. küldendői. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. I líraian ide vezet a földmunkások általános sztrájkja, azt nem nehéz megállapítani, nyilvánvaló, a vak is látja, hogy a hiszen baloldali szocialisták, helyesebben komunisták rendezik, a jobboldaliak ebben részt nem vesznek. A földmunkások komunizmusa abban különbözik a kollektív elmén1e f üzem szocializálásától, hogy azok a földet a maguk részére akarják kártalanítás nélkül kisajátítani. Ez a vég cél. Ennek elérésére szolgálnak amelyek a termelést akadályozzák sztrájkok, és teszik lehetetlenné és ha az aratás idején következik be, azt meg is semmisíthetik. Jól tudjuk, hogy minden jogos bérmozgalom, mely azt célozza, hogy a munkásnak emberi és kulturális igényei ki legyenek elégítve, rokonszenves a demokratikus felfogású ember előtt. Ha a bérmozgalom nem kenyérharc, tehát a munka jogainak elismerése, hanem hatalmi kérdés, vagy egyszerűen politikai sakkjátszma, a demokrácia rokonszenve elfordul tőle, mert elvégre a demokratikus felfogás a munka szabadságán alapszik és kikényszerített sztrájkok a terror eszközeivel indulnak meg és a terror eszközeivel dolgoznak. Ez a mostani sztrájk a bérmozgalom szelíd bárány külsejét öltötte magára, de ha jobban szemügyre vesszük, a báránynak farkasfogai vannak. Nagyon jól tudja azt mindenki, hogy a földmunkások béremelkedése az utóbbi években több száz százalékkal emelkedett, a gazdaságok megterhelése körülbelül elérte a teherbírás maximumát és azok a reájuk nehezedő óriási közterheknél fogva megszűntek jövedelmet hajtani tulajdonosaiknak. Emellet a mezőgazdasági árak lezuhantak, általános olcsóbbodás állott be a megélhetési, fogyasztási cikkekben, csak az ipari cikkek ára nem tart ezzel lépést. A mezőgazdasági munkás megélhetése aránytalanul jobb az ipari munkásénál és a szellemi munkásénál is. Ez a sztrájk tehát hatalmi kérdés, politikai sakkhúzás. Vizsgáljuk meg azonban ennek politikai oldalát behatóbban. Mivel ez a sztrájk általánosnak indul, a termelést a megakasztja és a tömegek megélhetését teszi problematikussá, ebből nagy zavarok támadnak, aminek nem is titkolt célja az általános forradalom felkeltése. Ez a mozgalom tehát nemcsak nem jogosult, de egyszerűen államellenes. Ha a gazdasági munkás a birtokos reábízott állatait nem eteli, nem a birtokosnak okoz kárt, hanem az államnak, mert a birtok, annak felszerelése, állatai és termése végeredményükben az állam fenntartója, jövedelmezősége jelentékeny százalékát az államnak adja át adók és szolgáltatások címén, munkáskezeket foglalkoztat, családok megélhetését biztosítja. Minden kár, mely a gazdaságok menetét bénutja meg, az államot éri végeredményben, az összlakosságot, mely az államot alkotja. Ezek a támadások a magánvagyon ellen, tulajdonképp az állam vagyona ellen irányulnak, hiszen egy állam virágzása, hitelképessége, pénzügyi helyzete függ a termelés tényezőitől, elsősorban a gazdaságoktól, melyek így az állam vagyonát képezik Ennek a felismerése kell, hogy a kormányt irányítsa ebben a kérdésben, úgy tudjuk, hogy a kormány erőteljes lépésre van elhatározva a gazdasági sztrájkkal szemben Ez a sztrájk azonban múló jelentőségű, mert általános aligha lesz ,és nem számíthat a széles tömegek rokonszenvére, mert nincs benne morális igazság, a jogos mozgalmak fűtő- és hajtóereje. A kormány állandóan csak a munkásokkal tanácskozott és értekezett, kollektív szerződéseket állapított meg az érdekelt gazdák tudatos mellőzésével, sőt terrorizálásával. A kormányzatban valami hihetetlenül kiforratlan és éretlen felfogás kapott lábra, megismerhetlen teoretizmus jellemzi kiadóit rendeleteiket, amely szociális köntösben van öltöztetve. A kormány mindenkor a mezőgazdasági üzemek tulajdonosai ellen foglal állást és az alkalmazottakat védte velük szemben. Erről a politikáról is fogunk bővebben beszélni alkalomadtán. A kormány a munkást játszotta ki ütőkártyával a birtokossal szemben A választásokon minden politikai a párttal szemben a szocialistákat támogatta hatalom minden rendelkezésére álló eszközeivel Ez a vetés most kezd kalászba zökkenni és megérleli a komunizmus gyümölcseit. A kormány felidézte a rossz szellemeket és elfelejtette a varázsigéket, amellyel azokat visszaparancsolhatná. Kétségtelenül nem örvendetes dolog külföld, főleg szomszédainkkal szemben a a komunizmusnak ez az erőteljesebb megnyilatkozása, melyet félhivatalos nyilatkozatok koránt sem tudnak meggyengíteni. A közmondás igaznak bizonyul a kormánnyal szemben: aki szelet vet, vihart arat. Mi sok vihart láttunk, de a viharok ha kitombolták magukat, bár károkat is okoztak, mégis rendszerint megadnak. A gazdasági sztrájk. Április 15-én pénteken kezdődött. — Nem volt általános. — A felbujtókat letartóztatták. — A gazdasági munkások egyezkedni és dolgozni akarnak. A most folyó gazdasági sztrájkot a szocialista párt baloldali (kommunista) szárnya tervezte és készítette elő, mely hivatalos közlés szerint a jobboldaliakkal, akiket árulóknak tartanak, együtt tárgyalni nem akart. Szóval ezek szerint hatalmi kérdések voltak indító rugói ennek a sztrájknak, amelyet egész szerényen „bérmozgalom“ névvel ruháztak fel annak vezetői. A mezőgazdasági terményárak erős csökkenése folytán logikus gondolkozással nem a mezőgazdasági munkabérek emelése várható, hanem ennek az ellenkezője. A mezőgazdasági munkások és cselédek illetményeik javarészét természetben kapják ki és főleg az állattartásból volt meglehetősen nagy jövedelmük, a magas állatárak mellett. Mikor ma ezek az árak lezuhantak, természetesen nincsen akkora jövedelmük, de viszont a megélhetésük is olcsóbb lett. A munkások azonban azt a jövedelmet akarják pénzértékben, amelyet korábban természetben való járandóságaik képeztek s így a sztrájkra sok emberben meg volt a hajlandóság. A sztrájk pénteken kezdődött. A hatóság annak minden mozzanatáról már előzetesen pontosan értesülvén, taktikáját is ehhez szabta. A kormány erőteljes rendszabályokkal lépett fel a sztrájknak várható súlyos következményeivel szemben és eltökélt szándéka vo t annak letörése. A csendőrök utasítást kaptak az utazó agitátorok letartóztatására és a gazdák felhatalmazást nyertek arra, hogy a sztrájkra izgató vagy a munkát megakadályozó gazdasági alkalmazottat azonnal kilakoltathatják és alkalmazását megszüntethetik. A sztrájk kitörése után a bujtogatókat le is tartóztatták és az udvardi, valamint a párkányi járás területéről tíz kommunista vezetőt tartóztattak le izgatás címén és kísérték be a törvényszék fogházába. A sztrájkolók ezek szabadon bocsájtása érdekében alkudozásokat kezdtek a hatóságokkal, és látva, hogy a sztrájk nem általános, hajlandónak nyilatkoztak a munkának felvételére. Bátorkeszi és Csuz voltak a sztrájkmozgalom csomópontjai, a csallóközi járásban pedig Nagymegyer. Ezeken a helyeken a csendőröket megerősítették. A katonai készültség is készen volt az esetleges szükséges beavatkozásokra. A sztrájk kudarca előreláthatólag a jövőre is kihatással lesz, mert a mezőgazdasági munkások egykönnyen nem fognak beugrani komoly okok nélkül általános sztrájkba, amelyek Milus János ruhafestő és vegytisztító Komárno, Nádor utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztít.