Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-26 / 8. szám

2. oldal. »Kom­aromi Iá»E ± 1 I#21. Január 26 Egyik államban túl­teng a nyomor, a másik saját zsírjában készül megfulladni. A nemzetközi forgalom nem tud megindulni, uj­­jábban állanak a határzárak, de még inkább az eszeveszett valuta differenciák, melyek miatt egyiknek nyakán marad a portékája, mert a másik meg nem bírja megfizetni. A háború és pénz közötti­­ szomorú viszonyt világítja meg Magyarország jelenlegi geniális pénzügyminisztere, Hegedűs Lóránt egyik beszédjében, melyet legutóbb a „Keresz­tény női tábor" budapesti nagy­gyűlésén mon­dott, melyből a következő igen érdekes részle­teket közöljük: „A­miről ma beszélek, voltaképpen nem egyéb, mint a világháború. A világháború egyet­lenegy szempontból, a pénz szempotjából nézve. És más szempontból a világháborút megérteni nem lehet. Aki a világháború maijáról, jelesé­ről és ami legfontosabb, jövőjéről akar tudni, a pénzt nézze, más mérőeszköz nincs rendel­kezésre és ez mindig a legbiztosabb. — A pénz a világháború előtt teljesen nyugodt volt, körülbelül 1900-ig. Huszonnégy koronáért egy fontot lehetett kapni, ez arány­ban volt a svájci frankkal, a svájci a páriáival, az a dollárral, a jennel, a leidel, a rubellel és megint vissza a márkáig, az egész világ állandó acélhálóval volt körülvéve, ami a pénz egyen­súlyát jelentette. A pénznek ez az egyensúlya Napoléon háborúi után jött létre, aki átgázolta Európát s nyomában kialakultak az államok határai a nemzeti elv alapján. Az egységes Németország utan a nemzeti államok egész so­rozata, közöttük a Kárpátok medencéjét betöltő Magyarország. Ezt a nyugalmat fejezte ki a pénz, amely 1871-től 1900-ig alig mozdult meg. 1910-ben vettem észre először, hogy a pénz megmozdult. Akkor vészterhes szavakkal Kas­sandra-jóslatot mondottam, amelyre senki sem hallgatott, mégis elkövetkezett, címe: a magyar középosztály végzete. Láttam, hogy a pénz megmozdult. Drágaság következik, amely foko­zódni fog és falhoz fogja szorítani az egész, kis-fizetésből élő magyar középosztályt. Igye­kezzetek kilépni a fix fizetés jármából — mon­dottam — senki sem hallgatott rám. — A pénz sülyedéséből következtetve azt mond­tam, hogy drágulás fog következni. Nem képzeltem, hogy ilyen nagymértékű lesz. Maga a drágulás egyébként szerencse egy olyan nyu­godt társadalomban, amelyben mindenki tovább tudja azt adni és a legutolsó a külföldre há­rítja azt. Szerencsétlenség azonban ott, ahol mindenki fix­ fizetésből, vagy ahogy én szoktam mondani, rideg jövedelemből él. Azért mond­tam én akkor az anyáknak és tanítóknak: ne nyugdíjképességre, hanem életképességre nevel­jék az ifjúságot. (Taps.) Igazam volt tehát 1910-ben, amikor azt mondtam, hogy a pénz megmozdulásából nagy baj lesz. 1913-ban tud­tam­ meg, hogy a pénz a világháború közele­dését érzi. — Mikor a delegációban 1914 március 13-án először azt mondtam, hogy világháború közeledik, négy gróf állott fel és kicsúfolt, hogy merek ilyen bolondokat mondani. Akkor én csak azt láttam, hogy a pénz kezdi teljesen elveszíteni értékmérő szerepét. Valami világra­­szló erőnek kellett működnie, amely Japánor­szágban is, Olaszországban is, Magyarországon is lesülyesztette 12 év alatt a pénzt. 1913-ban láttam a pénz sülyedését, 1914-ben pedig ki­tört a világháború. — Valutatábláink megmutatták, valahány­szor valamelyik ország győzött, felfelé, vala­hányszor leverték, lefelé ment valutája. Lassan­ként észrevettük, hogy az antant- országok va­lutái folyton egyszerre mozognak, amint meg­történt közöttük a titkos megegyezés. Azt vettük észre, minden országnak valutája két hónappal az előtt kezdett sülyedni, semhogy belépett volna a háborúba.­­ A pénz most is nyugtalankodik, ma sem tud megállni. Egy hónap alatt azonban sikerült az osztrák koronával szemben 40 szá­zalékkal feljebb jönnünk. (É­jenzés és taps) A pénznek azonban vannak titkai. Egy ilyen titok azt mutatja, hogy Anglia valutája azért javult, mert a maga útján haladt. Kolosszális erőfeszí­téssel önmagát akarja kihúzni a bajból, ez az, amit kicsiben magam is próbálok. Az én titkom tehát, hogy a pénz mutatja rezgéseivel a jövőt. Ha igaz az, hogy helyesen ismertem a pénzt, amikor intettem a magyar társadalmat, hogy vigyázzon, ha igaz az, hogy a valutatáblák ma sem hazudnak, akkor igaz az is, hogy a pénz nyugtalansága azt mutatja, hogy Európa térképe nincs befejezve, a magyar térkép sincs végleg elintézve. (Taps.) — Tisztelt hölgyeim és uraim! Én azok között voltam, akiket a nemzet bizalma kül­dött Neuillybe, hogy ott nagy vezérünkkel és büszkeségünkkel, Apponyi Alberttel együtt har­coljunk. (Élénk éljenzés.) Ott tehát mi harcol­tunk. És furcsa dolog történt. Több, mint ötven magyar ember hetekig birkózott ott és soha személyi kérdés, soha pártkérdés, soha feleke­zeti kérdés fel nem merült, soha dicséretért, hiúságból, reklámért nem dolgozott senki, ha­nem dolgoztunk úgy, a­mint a nemzet hű szol­gáinak dolgozniok és kü­zdeniök kell. És ott nemcsak a pártember tőrt meg énben­­nem­, az alatt a malomkő alatt, hanem ott láttam, hogy a győzelmes és igazán óriásit szenvedett Franciaországnak a pénze sincs még készen. Európa magára marad és Európának egyharmad része, Oroszország üszkös lángban ég. És a­míg Oroszország ki nem égeti, addi­g Európát nem lehet rendbehozni. És ha Orosz­ország talpra áll, akkor ez a magyar térképet meg fogja változtatni. Ez olyan igaz, mint az, hogy kétszer kettő négy. Ezt nekünk meg kell várnunk. Összes szomszédaink, összes b Há­taink segíteni fognak, még­pedig Európa kí­vánságára, mert a pénz szerint nincs nyugalom. Nyugalom csak két esetben lehet. Vagy az fog bekövetkezni, hogy Oroszország a nemzeti elv alapján alakul ki, vagy nem. Ha nem a nem­zeti elv alapján alakul ki, akkor nem következ­het más, mint az Európai Egyesült Államok valamely formája. Ha pedig a nemzeti elv alapján alakul ki, akkor keresni fogják azt a kis Magyarországot, amely a Dani közepén nem szláv, nem germán, nem latin, hanem az egyetlen semleges faj, amely itt egyensúlyt tud tartani. Ez egészen világos. Ez lesz barátaink­nak, ez lesz ellenségeinknek, ez lesz az összes számbavehető tényezőknek a kívánsága. A­mi­kor minden kaland nélkül ezt fogjuk megérni, akkor a pénz rendbe fog jönni. hivatalszolgát Pavelka Gyulát és M­agyai La­jost is elbocsájtott a szolgálatból (mint halljuk 600 K végkielégítésse!!) A zsupán­ kormány­biztos elbocsájtotta dr. Baranyay Józsefet is, amint már előzőleg megírtuk. A múlt év folyamán a megyei segédhi­vatalokat megtömték csehekkel és természete­sen a „magas létszám" csökkentése az indok, az elbocsátásokra. Most az árvaszék, ahol ed­dig a hivataloskodás m­agyarul folyt, került sorra. Cseh­ és szlovák alkalmazottakat osztottak be oda is, hogy a segédhivatali szolgálatot meg­tanulják és a kipróbált régi munkaerőket ezek­kel pótolják. A „slovakisieren und entmagyarieren“ jelszó, amit egyik prágai kormány kiküldött ta­lálóan és markánsul kifejezett, valósul meg Komáromban is, ahol magyar közigazgatást ígértek. „Ezek az ígéretek, amelyeket soha meg nem tartanak, fogják aláásni ennek az államnak tekintélyét. tartósabb olcsóbb szebb aMig kizárólag Steiner Kornél és Társa Komárom (Nádor­ utca 27.) apjaÄü lijWí Mindennemű gyermekcipőkben nagy választék. 1. L Vigyázzunk a talpba vésett F. I.. Popper védjegyre, mert csak az az eredeti. Mérték után készítünk ortopéd és a leg­újabb francia formájú (faconn) cipőket 0 megyei alkalmazottak sorsa. Az eddigi elbocsájtások. — Továbbiak is vár­hatók. — Az árvaszékre is rákerül a sor. — Oda is betelepülnek a cseh alkalmazottak. A kormány elvakult, nacionalista politiká­jának legújabban a megyei alkalmazottak estek áldozatul, akiket január 5-én sommásan elbo­­csájtották hivatalukból. Az erre a magyarság körében támadt felzúdulásnak, annyi eredménye mégis lett, hogy ezt mégse valósította meg a kormány, amely az alkalmazottak beszün­tetett fizetését tovább folyósította. Ebből az a tanulság, hogy a pozsonyi kormánynak politikai hatalom nincs a kezében, amint ezt a szlovák oldalr­ól is erősen hangoztatják. Mindezt Prága intézi, oda kell szaladgálni minden legcseké­lyebb dologban. Prága a megyei alkalmazottak sorsát régen elintézte, még a nyáron. Most csak végrehajtják Prága parancsát, nem egy­szerre, hogy az adagolás meg ne ártson, ha­nem koronkint. Így az elbocsájtások nem egyszerre, ha­nem apránkint történnek. A kormány Bathó Lajos főjegyző, Dávidházy János főszolgabíró és Antal Gusztáv árvaszéki ülnök nyugdíjazá­sát rendelte el. Elbocsájtotta dr. Motesiczky Pál szolgáimról (aki ezt korábban megérezte, mert egy féléve átment Magyarországra). Két fő szocialista párt válsága. A „független“ szocialisták kiválása. —­­4 va­­sárnapi pártgyű­lés. — Garbai Sándor, a ma­gyar tanácsköztársaság volt kormány­elnöke és dr. Rónai népbiztos is részt ve­tt a p­ártgy­ű­lésen. — Mindkettő a kommunizmus és a moszkvai pontok ellen foglalt állást. — A pártvezetők tanácskozása. A komáromi szocialista pártban dúló vál­ság vasárnapra fordulópontra jutott. A kommu­nista irányba sodródó szélsőséges elemekkel egyet nem értő és tegyük hozzá — a párt színejavát képező kisebbség — dr. Föl­dessy nemzetgyűlési képviselővel élén a kiválást ha­tározta el. Már a múlt vasárnap megtörtént volna a szétválás, ha akkor a balo­­dinak ezt meg nem akadályozzák, de ez mit sem vál­toztat a tényen, hogy a két irány többé egy után nem haladhat. Vasárnap reggelre kis falragaszok jelenek meg a hirdető oszlopokon, amelyeken a mun­kásokat felszólítják arra, hogy az aranyhegyeket ígérő, de ígéreteit beváltani soha nem tudó vezetőinek ne üljenek fel. Érthető kíváncsiság­gal várta mindenki a gyűlés megtartásai, mely délelőtt 10 órára volt egybehrva az Enke ká­véház nagytermébe. A helyiséget több száz főnyi hallgatóság töltötte meg. Amikor dr. Földessy József és társai kí­séretében Garbai Sándor, dr. Rónai Zoltán és Fehér Jenő volt népbiztosok a terembe léptek a munkásság baloldali része az internacionálét kezdte énekelni, amely előre meg volt állapítva a rendezők által. Ez már mintegy memento volt az érkezők részére, hogy itt a hangulat hány fokot mutat. A forradalmi dal mindkét versszakának eléneklése után Dénes Emil párt­titkár nyitotta meg a gyűlést és ennek elnö­kévé Varga Pált ajánlja. Varga elnök megnyitva a gyűlést azon véleményének ad kifejezést, hogy nem hisz a párt kettészakadásában, bár vannak, akik ebben az irányban dolgoznak. Garbai Sándor 30 éves szocialista múltja garancia arra nézve, hogy a párt egységét megbontani nem engedi. Átadja a szót Garbainak. Garbai beszél Garbai Sándor felszólalását feszült figye­lemmel fogadják. Azzal kezdi, hogy tévednek azok, akik tőle tetszetős szavakat várnak, ellen­kezőleg azt hiszi, hogy az, amit előadni fog a kedélyeket és a közhangulatot nem fogja kielé­gíteni és az sincs kizárva, hogy olyat is mond, amin fel fognak egyenesen háborodni. Most az egy­szer olyan ember fog beszélni, aki mögött harminc hosszú év tapasztalata áll, de ennél is fontosabb az, hogy olyan ember elő­adását fogják hallani, aki végigért egy kommu­nizmust és annak m­ind a jó, mind a rossz oldalát egyformán ismeri. l­i, aki a kommunizmusról beszél, az mind csak úgy képzeli azt el, mint

Next