Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-07 / 120. szám
negyvenharmadik évfolyam* 120. szám. Szombati 1922. október 7. sas KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ^ POLITIKAI LAP. Előfizetés ár ciell-zlovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: %éss évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám árai 80 fillér. ALAPITOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik tekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton II Mii Iníisttli újabb térfoglalását jelenti a közigazgatási reform legújabb fejezete, mely a városok önkormányzatát semmisíti meg és besorozza az állam gépezetébe egy-egy kerékké vagy csavarrá, melynek ott és úgy kell működnie, ahogyan a kormány kívánja. A legnagyobb aggodalommal szemléli ezt a mi életfelfogásunk, mely az alkotmányosság friss és szabad levegőjében nőtt fel. Az alkotmány egyik sarkalatos biztosítéka az önkormányzati élet, mely a polgárnak módot és alkalmat nyújt arra, hogy intézményei sorsába beleszólhasson és azok felett rendelkezhessék. A centralista állami mindenhatóság ezt igyekezik teljesen kiküszöbölni. A nagy garral hirdetett demokrácia mellett sem beszélnek ma sem a községi választásokról és a kormány által kinevezett, tehát tőle függő autonóm testületek politikai, sőt nemzetiségi alapon összeállítva intézik, helyesebben vonszolják a városok és a nagyobb önkormányzati testületek ügyét. A bürokrácia, a centralizmusnak ez a rákfenéje pedig ezalatt építi egymás után sejtjeit, amelyek lassan elpusztítják az egészséges önkormányzati szellemet. Minden befolyás a kormány kezébe kerül és a városok, melyek évszázadok alatt kultúrintézményeket fejlesztettek és építettek magukban, ezekről is lemondani kényszerülnek, mert itt most már nem a tanácskozás és a döntés joga a községi önkormányzat hivatása és feladata, hanem a sic volo, sic judeo elvnek, a megokolás nélküli parancsoknak végrehajtása. A városoknak községekké való lefokozásából el lehetünk minden rosszra készülve a közigazgatás tekintetében is. A bürokrácia tengere fogja elsősorban elnyelni ezeket az önintézményeket is, ahol eddig arra termett vezetők intézték a nép ügyét, akikben megbízott, akiket saját maga választott. A jövőben pedig a nyakára küldenek és kényszerítenek olyanokat, akik a helyi viszonyokat abszolúte nem ismerik, azzal tájékozva és kapcsolatban nincsenek, nem kapcsolja őket sem érzelmi, sem anyagi kötelék a községesített városhoz, melynek sorsát intézik, tehát az iránt a legjobb esetben közömbösen fognak érezni. Ámde bekövetkezik a rosszabbik eshetőség is. Az itteni kormányzat nem fedi el morális fogyatékosságait, sőt nyíltan hirdeti azt, hogy egyes városokat, most már községeket „vezetői politikai magatartása miatt“ megfenyíti és megbünteti. Éppen Komáromról mondta ezt egy miniszter, akinek fajunkkal szemben való ellenséges magatartása oly sok rossz órát és sérelmet szerzett a magyarságnak. Ez a politikai erkölcstelenség, mely oly leplezetlenül hirdethető s amely a demokrácia elvének teljes kompromittálását jelenti, semmi jóval sem biztat a jövőt illetőleg. Eddig láttuk azt, hogy mit vesz el tőlünk a kormány: elvette ősi intézményes jogainkat, elviszi hivatalainkat, elvette legértékesebb vagyonunkat és legújabban megfosztja városunkat évszázados városi jellegétől. Most várjuk, hogy mit fog adni a városnak kártalanításul. Vállalni fogja-e azokat a terheket, melyek ez alatt a kormányzat alatt keletkeztek, s amelyek a községet csődbe juttatják; vállalni fogja-e kulturális és közegészségi intézményeink továbbfejlesztését és fentartását; vállalni fogja-e a községi közigazgatásnak azokat az összes terheit, amelyek kizárólag állami célokat szolgálnak, értjük ezeket az adó, katonaügyet és rendészetet, amely a városnak milliós kiadást jelentett évente? Míg ezekre a kérdésekre, tiszta és világos választ nem kapunk, addig a lehető legrosszabb véleménnyel lehetünk csak a közigazgatásnak ez új fordulata felől. Megjegyezzük, hogy üres, de bármily szépen hangzó ígéretek a tett szankciója nélkül a község helyzetén alig segíthet. A község sem jobban nem terhelheti meg önmagát, mert teherbíró képessége máris túlhaladta a megengedhető mértéket, sem nem hozhat nemzeti ajándékokat a kormány részére, mely olcsó kikötő telekért a Szobár féle és tőle megszokott tapintatos kijelentésekkel fizet és ezzel késziti a politikai és társadalmi lojalitás talaját. Az uj kormány kinevezése. A köztársaság elnöke csütörtökön kinevezte az uj kormány tagjait. Az egyes tárcákat következőképpen töltötték be: miniszterelnök Svehla Antal, nemzetvédelem Udrzal Ferenc, belügy Malipetz János cseh agrárpártiak, földmivelésügy Hodza Milán dr. szlovák agrárius, vasutügy Strbiny György, posta és táviró Franke Emil dr., közélelmezés Tucay Alajos cseh nemzeti szocialista pártiak, népjólét Habrmann Gusztáv, iskolaügy Bechyne Rudolf, közmunkaügy Srba Antal cseh szociáldemokraták, unifikáció Markovic Iván dr. szlovák szociáldemokrata, pénzügy Rusin Alajos dr. nemzeti demokrata, kereskedelem Novák László nemz. demokrata, igazságügy Dolansky József dr., közegészségügy Sramek János cseh néppártiak, külügy Benes Ede dr., szlovenszkói miniszter Kállay József dr., a szlovenszkói minisztérium közigazgatási osztályának főnöke. Az uj kormány összetételében a régi maradt, ugyanazon pártok tagjaiból alakult, csak uj nevekkel, bár a régiek közül többen megmaradtak az új kormányban is. Sem programmban, sem irányzatban nem ígérkezik változás, hiszen a miniszteri liszta alkotóinak eddigi politikai működése semmi garanciát nem biztosít új helyzet kialakulására. A rendszer marad a régi és nekünk, magyaroknak semmi okunk sincs arra, hogy reményeket tápláljunk a kisebbségek ügyének jövőbeli kezelése tekintetében. Törhetetlen kitartás az egységes fronton, — ennek a vezérelvnek kell az új kormánnyal szemben is érvényesülni. = A leszerelés komédiája. A népszövetség tudvalévően foglalkozott a leszerelés kérdésével is és határozatot hozott a lefegyverezés korlátozására vonatkozóan. A határozatnak azonban egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy semmiféle komolyabb jelentősége nincs. A határozat ugyanis azt kívánja, hogy azok az európai államok, melyek a háború előtt mostani nevük alatt fennállottak és amelyek most nem folytatnak fegyverkezésüket igazoló katonai műveleteket, szólíhassanak föl arra, hogy katonai kiadásaik összegét szállítsák le az 1913. évi színvonalra. Ebbe a kategóriába azok az uj államok, melyek világrajöttüket a világháborúnak köszönhetik, nem tartoznak, vagyis a kisantant békés indulatúnak nem épen nevezhető államaira nem vonatkozik a határozat. Mert ezek az államok a békeszerződések előtt nem állottak fenn, vagy ha fenn is állottak, nem olyan jogi konstrukcióban, mint ma. De beletartozik a kategóriába például Ausztria, Magyarország, Bulgária, mely államok már a világháború előtt is fennálltak s amelyek most nemcsak hogy hadsereget nem tarthatnak, de még a belső rend fenntartására sem rendelkeznek elégséges erővel. Pedig a körülöttük levő új államok állig felfegyverkezve, több százezres hadsereget tartanak fenn. Ezért nem nevezhető komolynak ez a leszerelési akció, mely egyoldalúan állít fel követelményeket, így akarván szolgálni a világbékét. Érdekes, hogy a határozat felhívja a népszövetség tanácsának figyelmét arra, hogy tartsa állandóan szem előtt azt az alapelvet is, hogy a leszerelési problémák megoldásához csak akkor járulhat hozzá hasznos módon, ha az illető kormányok erre fölkérik. Bizonyosra vehető, hogy kevés állam fogja erre a népszövetséget fölkérni. Edwards rokonszenvvel beszél Magyarországról. A népszövetség tagjai körében általános feltűnést keltett az, hogy Edwards elnök záróbeszédében rendkívül rokonszenvesen beszélt Magyarország felvételéről. Magyarország felvételét a gyűlés egyik legfontosabb cselekedetei közé sorolja. Rokonszenvvel fordulunk — mondotta — a sokat szenvedett ország felé. Egy nyilatkozat és egy hír. A népszövetség ülésezésein nem sok dicsőség jutott a kisantantnak. Pedig ugyancsak nagy reményekkel kecsegtették magukat. Ezt bizonyítja Benes miniszterelnöknek a Le Temps szept. 29 iki Reggelenként K*»“r schmidthaue Rieie ___22__________Igmándi keserüvíz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. «tvágy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agy vértódulás, vérbőség stb. Ki* Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. *302 532 igmándi kúrák otthon.