Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-24 / 33. szám
1937. április 21. 9.oldal. KOMÁROMI LAPOK nősülnek. .. férjhez mennék.. . vagy ha, • • hogyan magyarázza az egyik és hogyan a másik a házasságtól való félelmét A mindennapi életben gyakran találkozunk ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel. Hajlandók vagyunk a »ha« szócskát az ügy gazdasági részére vonatkoztatni és meg vagyunk lepve, ha az ellenkezőről biztosítanak bennünket. Szó sincs róla, gyakran emel áthidalhatatlannak látszó gátat az elégtelen jövedelem, az állás vagy munkaalkalom bizonytalan volta, de számos olyan esetben, ahol a gazdasági részét a házasságkötésnek meg lehet oldani, olyan akadályokkal állanak szemben, amelyekre saját lelkiségükben nem tudnak megoldást találni. Félnek a házasság felelősségét magukra venni és habár vágyódnak a házasélet után, tovább élik a maguk életét. Nősülnek, ha... Vegyük közelebbről szemügyre annak a nőtlen férfinek aggályait a házassággal szemben, akit nem gátolnak ezen szándéka kivitelében anyagi nehézségek. Ha olyan feleség akadna,— mondja az egyik — mint az anyám volt, olyan gondos háziasszony. Ha tudnám, hogy a házam tája mindig ragyogni fog a tisztaságtól, hogy a holmimat úgy fogja gondozni — tudja kérem, én nagyon pedáns ember vagyok, teszi magyarázatul hozzá, — hogy jól tud sütni, főzni, az ebéd, vacsora, mikor hazamegyek a munkából, ott gőzölög a tisztán megtérített asztalon, hogy az asszony velem és a gyerekeinkkel törődik és nem Szomszédék ügyes-bajos dolgaival, akkor nem volna semmi baj. Mert én szeretnék két-három gyereket, hogy legyen értelme az életemnek, hogy tudjam, kinek dolgozom. Nem kellene az én asszonyomnak munkába járni, megkeresem én azt, ami nekünk kell, csak ő tudjon gazdálkodni, beosztani a jövedelmet. Nyugalmas életre vágyom én, elég küzdés az ember élete, otthon a csendre, a nyugalomra vágyik az ember. Iehát helmét vegyen az ember ilyen asszonyt a mai világban. A másik attól fél, hogy olyan asszonyra talál, aki csak azért lesz a felesége, hogy be legyen kötve a feje és azután éli világát. A harmadik így szól: Nősülnék, ha olyan asszonyt kapnék, aki nemcsak a feleségem, de a barátom is lenne. Szívesen nősülnék — mondja a negyedik —, mert már szörnyen unom a magányos életet. A barátaim is már mind megnősültek. Irigyelném őket, ha nem látnék bele szerencsétlen vagy legalább nem boldog házaséletükbe. Inkább a magányos élet, mint az ilyen házasélet, mint az övék. A többi barátom is csalódott a házaséletben. Ezért nem merek megnősülni, pedig én nem születtem agglegénynek. Vágyom egy rendes asszony, egy-két gyerek és egy meleg otthon után, de hátha én is így járnék? Eddig a nősülni kész férfiak aggályai különböző változatban. Ne higgjük azonban, hogy ez a probléma egyoldalú. Korántsem. A túlsó oldalon így nyilatkoznak: Férjhez mennék, ha... Nem mesebeli hercegről vagy dollármilliomosról van szó, hanem egy rendes polgári férjről. Férjhez mennék, ha... — mondja az egyik — ha olyan férjre találnék, aki érdek nélkül szeret. Akiben megbízhatom, hogy amikor az első fellángoláson túl vagyunk, akkor is mellettem marad. Nem kötelességtudásból, hanem, mert szeret, akkor is, amikor már nem szerelmes belém. A másik dolgozó nő olyan házasság után vágyódik, amelyben a férj és az asszony mindegyik a maga munkaterületén dolgozik, de a pihenés és üdülés óráiban egészen közel vannak egymáshoz. A harmadik azt mondja, hogy férjhez menne, ha tudná, hogy a házasságban lehetséges az, hogy két felnőtt embernek különböző életszokásai, életfelfogása a szoros együttélésben nagyobb zökkenő nélkül összeegyeztethető. A negyedik: Férjhez mennék, de attól félek, hogy jövendőbeli férjemnek olyan szenvedélye lehet, amelyet csak a házasságon belül ismerek meg és amelyen nem tudnám túltenni magamat. Az ötödik szeret szórakozni. Dolgozik, teljesíti kötelességét, de szereti a színházat, mozit, szeret táncolni, evez, siet és túrázik. Nem tudnék lemondani — mondja — ezekről a szórakozásokról, amelyeket, ha szerény keretek között is, most megengedhetek magamnak. Megnősülnék ... férjhez mennék ... ha. A legsúlyosabb és leggyakoribb anyagi akadályon kívül, amint látjuk, számos életfelfogásbeli gátló körülmény akadályozhatja meg a házasságkötést. A bizonytalanság azonban a legsúlyosabb akadály. A joghurt és házi kezelése Köztudomású, hogy a joghurtnak egyes betegségek — különösen emésztőszervi iániaknak — diétikai kezelésénél milyen fontos szerepe van. Bár zsír- és fehérjetartalma magasabb a nyers tejénél, rendszeres, fogyasztása semmiféle káros következménnyel nem jár, úgyhogy olyan betegek is élvezhetik, akik a tejet és termékeit más formában nem bírják el. Az aludttej és joghurt között annyi a különbség, hogy az előbbit nyers tej megalvasztásával, az utóbbit felforralt tej speciális anyagokkal való beolvasztásával állítják elő, miáltal elejét veszik esetleges káros baktériumtörzsek, kórokozó csírák megjelenésének. Házi készítésénél a tejet — lehetőleg birkatejet — aszerint, hogy milyen zsírtartalmú készítmény akarunk nyerni — hígítjuk vagy befőzzük. A tejet felforraljuk (ha azt akarjuk, hogy nagyon finom legyen a joghurt, forralás előtt tejszínnel keverhetjük a tejet), aztán lehűtjük 45 C fokra és folytonos kevergetés közt beletesszük az oltóanyagot (a szervezetre jótékony hatású bolgár — maga — bacillusokkal készült fermentum), amit akár készen kaphatunk a patikában, akár úgy nyerhetünk, hogy a kész joghurtból elveszünk 1 evőkanálnyit. Ennyit kell 1 liter tejhez adnunk. Ha az oltóanyagot belekevertük a tejbe, 2—4 óra hosszat 42 C fok melegen tartjuk a joghurtot. Ezt legjobban termosszal érhetjük el, de langyos sütőbe is állíthatjuk, vagy meleg vízbe. De mindenesetre nagyon fontos, hogy se magasabb, se alacsonyabb ne legyen a hőfoka, mert ellenkező esetben túl savanyú lesz a joghurt, vagy nehezen kocsonyásodik. A 2-4 óra eltelte után aztán hideg helyre kell tenni. Amikor megszilárdult, tetszés szerinti formában, rendszerint ugyanabban az edényben tálaljuk, amelyben megakasztottuk. A felszínen esetleg felgyülemlett zsíros sölt — a fogyasztó ízlése szerint — lekanalazzuk vagy belekeverjük az alvadékba. Változatossá tehetjük a joghurtfogyasztást ízesítőkkel, pl. cukrot, csokoládét, fahéjat vagy gyümölcsízt habarhatunk a készítménybe. ASSZONYOKNAK. Tulipán Tivadar Évike és Katóka kint játszottak az erdőben. Apróka házat építettek, aztán kertet kerítettek köréje kicsi gallyakból, kerítést készítettek a földbe dugdosott fácskákkal. Nagyon szép kis ház volt. És mert még maradt a gallyból, szép kis létrát is készítettek, mert úgy gondolták, hogy, ha Valami kis manó talál majd a házban lakni, felmászhasson a háztetőre és megigazíthassa a mohatetőt, ha elromlik. Mikor aztán estére járt az idő, hazafelé indult Évike és Katóka. De alig mentek vagy tíz lépésnyire, mikor halk hangot hallottak s egy ici-pici kis, manócska állt meg előttük. — Kérem szépen, — mondta — mennyiért adnák bérbe ezt a szép kis házat? Évike és Katóka egy pillanatra meghökkentek, de aztán letérdeltek a fűbe a kis manó mellé és csodálkozva kérdezték: — Ki vagy te? — Tulipán Tivadar, — felelte a kis manó s i szépen meghajtotta magát. — Nemrég érkeztem ebbe az erdőbe, most keresek lakást. Ha megengednétek, hogy abban a kis házban lakjam, amit az előbb építettetek. — Nagyon szívesen megengedjük, — mondta Évike és Katóka. — Hurcolkodj be csak nyugodtan, kedves Tulipán Tivadar s érezd magad benne nagyon jól. — Mennyi lesz a házból? — kérdezte Tulipán Tivadar. — Nem kérünk semmit, — mondta Éviké és Katóka, majd nevetve tették hozzá: — Nekünk csak mulatság volt, hogy felépítettük. Tulipán Tivadar megköszönte a kedvességüket és jókedvűen, egy lábon ugrálva indult tovább, a kis ház felé. De óh, borzalom! Mire odaért, elkeseredve látta, hogy a kis házat már bedöntötte egy jókora béka, mely át akart rajta ugrani, de éppen a tetejébe pottyant. — Kvak, kvak, brekeke, ne haragudj törpike — brekegte a béka. — Tudom, nagy kárt okoztam, hogy a házra potyogtam. Mit csináljak, mit tegyek? Hol vegyek lakást neked? A végén még Tulipán Tivadar sajnálta meg a békát, olyan keservesen kvartyogott. — Nem baj, nem baj, béka bácsi, nem kell azért sírdogálni. Majd találok én lakást, ha nem ezt, valami mást! Lám, a létra finom, ép, lesz lakás mindjárt elég. Azzal vállára vette a kis létrát és tovább ballagott. Hamarosan kiért az erdőből s egy szép kertbe jutott. Itt gyönyörű tulipánok álltak sorban. Kitűnő lakás lett volna akármelyik, de kissé magas volt a száruk. Hanem hiszen ezért volt ott a létra. Tulipán Tivadar nekitámasztotta a virág szárának s a következő pillanatban már bele is bujt egy gyönyörű sárga tulipán puha szirmai közé. — Finom lakás, — gondolta magában elégedetten s egész éjjel aludt, mint a bunda. Hegyel Éviké és Katóka kimentek sétálni a kertbe. Amint mentek, mendegéltek, egyszerre csak megállt ám Évike. — Nini, a mi kis létránk! Honnan kerül ide? Most kidugta fejét kényelmes lakásából Tulipán Tivadar. — Én hoztam, jó reggelt kívánok. — Hát te itt vagy? Nem érezted jól magad a házban? — Jól éreztem volna, de egy öreg béka úr éppen a közepébe ugrott s szétdőlt az egész. Azért jöttem ide éjszakára. / 1 rmrfifH | |\ ! % JL.Jk.jL J JLjk_ Jl. N Katóka megcsóválta a fejét. — Gyerünk — mondta — építsük fel újra a kis házat, erősebben. Tenyerébe vette Tulipán Tivadart s azonnal elindultak. Az öreg béka még mindig ott kesergett a ház romjai között. Évike óvatosan megfogta és tovább tette, aztán nekiláttak az építésnek. Estére újra állt már a ház. Tulipán Tivadar beköltözött s az öreg béka elégedetten kvartyogta a küszöb előtt: — Kvarty, kvarty, örülök nagyon, hogyan, ki sem mondhatom. Felépült a kis ház újra, átugrani, vaj, ki tudja? — Csak meg ne próbálja, kedves béka úr, nagyon szépen kérem. — mondta neki Éviké és Katóka jó messzire vitte őt, a tó szélére. — Itt ugrálhat kedvére, béka úr. Erre aztán hazamentek vacsorázni és Tulipán Tivadar is megvacsorázott, majd aludni ment szép új házába. Jó volt ugyan a tulipán kelyhében is, de reggel kicsit hideg volt a harmat. Ha elmentek az erdőbe, talán ti is meglátjátok a házat. Azt nem tudom, találkoztok-e Tulipán Tivadarral, de béka úrral egészen biztosan, különösen, ha a tó partjára is elnéztek. Furcsa mese Gondolt egyet Télapóka, Víg tavasznak öltözött, Havat rázó süvegére Gólyahírt is kötözött. Aztán vette nagy kötényét, Kidobta a zúzmarát, Virágmagot lett helyébe, Úgy sétált a réten át, Amerre a cinkék szálltak, Mind szétszórta a magot, Fütyörészve köszöntötte A csodálkozó Napot. Nagy munkában, mulatságban Úgy elfáradt Tél apó, Jól elaludt s fel sem ébred, Csak ha újra hull a hó nni Egy szegény asszony A múltkor egy szegény asszony kéregetett az ajtónkban, Két gyermeke úgy vacogott, A hidegtől majd megfagyott. Édesanyám megsajnálta, Ruháimból felruházta. Azért magyar testvéreim, Akik jólét között éltek, Hogyha láttok didergőket, Szánjátok meg ti is őket. Mert ki a szegényt megszánja, Azt az Úristen megáldja. vssBaBSMmmm&L Két új cseppkőbarlangra bukkantak Szlovenszkón A kis Fátra-hegységben, a turócmegyei Kralovány község mellett egy új cseppkőbarlangot fedeztek fel egy kőbánya munkásai. A munkások a közeli mészégető részére követ robbantottak a hegyoldalban. A robbantás azonban nem járt eredménnyel. Erre jobban megvizsgálták a robbantás helyét és meglepetéssel látták, hogy jókora nyílást tettek szabaddá befelé a hegyoldalba. Alig néhány méternyire kellett csak a nyílásba bemászniok, ott máris gyönyörű cseppköveket találtak. Mindenféle színű és alakú cseppkövek függtek alá a körülbelül negyven méter hosszúságú barlangban. A Fátra vidékének értékes nyeresége lehet ez az új barlang, mert sok idegen fog a csodájára járni. De nemcsak Túrócban, hanem Nyitra megyében, Privigye közelében is tártak föl cseppkőbarlangot Ennek hossza állítólag több kilométer, de eddig még nem győződtek meg arról, mi van a belsejében, mert hatalmas tó van a barlang fenekén.