Könyvvilág, 1986 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
Kiadói térkép Abaújtól Zemplénig A Somogy megyei Levéltár „nem hivatásos" kiadói vállalkozásairól A Reformkorban nem volt olyan tátongó szakadék a főváros és a vidék között, mint napjainkban. Ami akkor a mezővárosok porában, a vidéki paplakokban és tanítóházakban, a nemesi kúriákban és kastélyokban történt, az nem volt provinciális. Ma sem tartjuk annak. Napjaink társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális berendezkedése sokat segíthetett volna az ellentétek felszámolásában, de, sajnos, nem tett meg mindent ennek érdekében. „Decentralizált” tudomány- és kultúrpolitikánk még nem tudta eltüntetni e tátongó szakadékokat. Legyen szabad talán említenem: tudományos kutatóink főváros-koncentráltsága még ma is a kétharmad az egyharmaddal szembeni arányt mutatja. Nem alakult ki művelődésügyi kormányzatunknak önálló kutatóhelyi koncepciója a vidéki kutató intézmények és közgyűjtemények számára sem. Az elfogadott tervtémáknak, valamint azok autochton kutatóinak az érdekeit szolgáló időfelhasználási és kutatásfinanszírozási elvek biztosítása sem volt azonos léptékű a fővárosiakéval. Úgy hiszem, hogy a magyar politikára és kultúrpolitikára ma is a reformkori szerep szép terhét lehetne építeni. A hátrányosabb helyzetű magyar vidéknek vissza kellene állítani korábbi rangját. Erősíteni kellene e regionális kutatóműhelyeknek a szerepét, hiszen e vidéki közgyűjtemények tudományos forrásközleménye a régióban mindenkor élőbb és elevenebb, mint a fővárosban. A vidéki Magyarország kérdéséről szóló gondolatokat nem azért vetem fel e cikk keretében, hogy a leírtak a hajdani fővárosi-urbánus és vidéki-népi (sokszor ál-) ellentéteket újítsák fel. Jóval inkább azt szeretném valósággá érlelni, hogy a magyar vidék hátrányosabb helyzetének a felszámolása érdekében hazánk területfejlesztési koncepcióját demokratikusabban gondoljuk végig, s ezáltal is csökkenjen kulturális, gazdasági és tudományos életünk főváros-centrikussága, erősödjenek a tudomány és a felsőoktatás regionális központjai. Mindezek előrebocsátása után - végül is - szülőmegyém több évtizedes múltra visszatekintő „nem hivatásos" kiadói vállalkozásáról teszek csak említést, annak is csupán egyetlen regionális kutatóműhelyének, a Somogy megyei Levéltárnak az aspektusából. E több évtizedes múltra viszszatekintő szellemi tevékenység alapján, azt hiszem, már joggal beszélhetünk arról, hogy főként tudományos területen a magyar vidék szinte már reneszánszát éli, újra publikációérzékeny lett. De arról is büszkeséggel szólhatok, hogy e kiadványok nemcsak megjelennek, hanem el is olvassák őket. Levéltári évkönyveinket, „Iskola és levéltár” sorozatunkat és a Somogyi Almanach megjelent köteteit évről évre „visszaigazolják” a levéltári napok alkalmával a történelem- és irodalomszakos tanárok. Kiadványainkban nem kizárólag a megyei határok közé bezárt kutatások jelentkeznek, hanem a regionális törekvések, sőt az országos köztörténeti kutatások eredményei is. Kutatásainkat kiterjesztettük immár hazánk határain túlra, s főképpen a Dráva vizén túllépve, a jugoszláviai levéltárak anyagaiban is keressük az egymás történeti érdeklődésére számottartó levéltári fondokat. Úgy gondoljuk, a hungarica-kutatásnak mind az eszéki, mind a bjelovári, mind pedig a zágrábi levéltárban még jelentős forrásfeltáró tevékenységet kell elvégeznie. Közismert, hogy három nagyobb sorozatot szerkeszt levéltárunk, ezek között a legidősebb az 1957-ben indult Somogyi Almanach, amely éppen napjainkban adta a nyomdába 42. kötetét. A Somogyi Almanach nemcsak hely- és régiótörténeti sorozat, hanem interdiszciplináris vállalkozás is, amelyben természettudományi, irodalomtörténeti, néprajzi és helytörténeti munkák jelennek meg. Ebben a 42 kötetben - országos mértékkel mérhetően is - több olyan mű van, amelyet irodalomtörténeti, művészettörténeti vagy néprajzi ritkaságként fogadtak a megjelenésekor. Legyen szabad közülük megemlítenem Bernáth Aurél írását Rippl-Rónai Józsefről, Volly István írását Vaszary Jánosról, Tüskés Tibor munkáját a Délipartról, Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző Somogyköszöntését, de említhetném Illyés Gyulának szinte irodalomtörténeti ritkaság számba menő oratóriumát, az Éden elvesztését, amelyet a somogyjádi irodalmi színpad kérésére írt. Vagy Erdélyi Zsuzsanna Európa-díjas Hegyet hágék, sőtét lépék című kötetét, amelynek tudománytörténeti jelentőségét mutatja, hogy csak e szerény, ezerpéldányos kezdemény után mert a hivatalos könyvkiadás belefogni későbbi, több tízezer példányos kiadásába. Hasonlóan nagy művelődéstörténeti érték Kunffy Lajos Visszaemlékezései is. Friss kéziratként említhetem Pomogáts Béla Takáts Gyula költészetéről szóló írását (Otthon a világban), amelyet a 75. születésnapját ünneplő költő tiszteletére jelentetünk meg. Több értékes - a tájjal is öszszefüggő - természettudományi művet is kiadtunk a sorozat keretében, így például Marián Miklósnak a Baláta gerinces világáról szóló kiadványát, Kárpáti Lászlónak a barcsi ősborókás madárvilágát bemutató vagy éppen Takács Lajosnak a Kis-Balaton és környékéről írott kitűnő néprajzi munkáját, és nem utolsósorban Beőthy Ferencnek a balatoni halászóhelyekről összeállított pályadíjnyertes művét. A sorozat helytörténeti tárgyú írásainak a szerzői között Kovács Zoltánt, Király Istvánt, T. Mérey Klárát, Laczkó Andrást, Knézy Juditot, Kelemen Elemért és Tóth Tibort említhetném. Másik levéltári évkönyvsorozatunk, a Somogy megye múltjából idei 16. kötetével már megyetörténeti monografikus vállalkozássá lépett elő. Eddig 189 tanulmány és alapvető forrásközlés látott napvilágot az évkönyvek hasábjain, s ezek nem csak a Somogy megyei Levéltár anyagából készültek, hanem az országos és a külhoni levéltárak polcain föllelhető források alapján is. Az 1970-ben - és azóta menetrendszerű pontossággal - évről évre megjelenő sorozat a somogyi levéltár legfontosabb tudományos és közművelődési törekvéseiről számol be. A 16. kötet kapcsán a Könyvvilág decemberi számában írta Rádics József: „Az évkönyv tartalmi gazdagsága és magas tudományos színvonala teszi jogossá a következtetést: a tudományos kutatás összegyűjtött új eredményei megérdemlik a sokirányú hasznosítást. Akik a maguk okulására iparkodnak hitelesen tájékozódni Somogy múltjáról és a feldolgozott más témákról, aztán a vérbeli történelemtanárok s persze a kutatók, régészek, történészek, majdani monográfiák és összefoglaló munkák szerzőinek kezéből nem hiányozhatnak az évkönyvsorozat korábbi, mostani és további gyűjteményei.” Harmadik sorozatunk az Iskola és levéltár. A Dokumentumok a szülőföldről alcímű sorozatban a mai napig 23 füzet jelent meg. Közöttük történelmi és irodalmi arcképcsarnokok, valamint emlékhelyek jegyzékei, megyei életrajzi kislexikonok, Mohács előtti okleveleink regesztái, vagy a megye katonai felmérésének adatai II. József idejéből. De bemutattuk bennük a két világháború közötti időszak munkás- és cselédsorsát, a Reformkort, az 1848-1849-es szabadságharcot, vagy akár a 19-es tanácsköztársaságot Somogyban. * * * Amikor ezekről az eredményekről büszke örömmel beszámolok, akkor arról is említést kell tennem, hogy intézményünk ebben az esztendőben országos mértékkel is sokat fejlődött és bővült a megyeszékhelyen is. Nagyberkiben, a volt Vigyázó kastélyban, pedig megnyitottuk a szocialistakori osztálylevéltárunk kapuit, amely máris 3000 iratfolyómétert fogadott falai közé. Somogy Megye Tanácsának és művelődési osztályának a jóvoltából új kutatóteremmel bővült két helyen is az intézmény. És itt nemcsak azt a kilenc és fél millió forintot kell említenem, amelybe a levéltár felújítása eddig került, hanem kiadványaink kapcsán Somogy megye mecénási magatartásáról is szólnom kell, hisz hiába léteznének az alkotóműhelyek, ha nem kapnának megfelelő támogatást. Megyei intézményeink díjakkal és jutalmakkal támogatják kiadványsorozatainkat. Az elmúlt évben Alkotó-díjban részesítették magát az intézményt, a megyei Levéltárat. Kiadványainkról nemcsak a szakfolyóiratok, hanem az országos és a helyi lapok is hírt adnak. A terjesztés kérdése azonban még mindig megoldatlan problémája az effajta kiadványoknak. Az intézményközi csere - idehaza és külföldre egyaránt - bevált gyakorlat, s előrelátó a Somogy megyei Tanácsnak az a döntése is, hogy a levéltár kiadványaiból a megye valamennyi iskolája és könyvtára részesüljön. Viszont nekünk mint nem hivatásos kiadónak még mindig megoldatlan gondunk: hogyan tudnánk bekapcsolódni a hazai hivatásos - könyvterjesztői hálózatba. És az sem tisztázott eddig, hogy a költségvetésben szereplő bevételeit a Levéltár a központi alapból miképpen kaphatná vissza. Művelődésügyi kormányzatunknak többet kellene tennie a vidéki levéltárak tudományos műhelyekké való fejlesztése érdekében, hiszen a hazai társadalomtudományok forrásai 80-90%-ukban itt érhetők csak el a kutatók számára. ( A hely- és régiótörténeti kiadványok reneszánsza is azt követeli tőlünk, hogy ezeket az értékes publikációkat nemcsak'' a történettudomány asztalára tegyük le, hanem adjuk azokat a hazai honismereti mozgalom kezébe is. Ma már mindanynyian tudjuk: aki vak nemzetének történelme iránt, az vak az ország jelene és jövendője számára is. S igaz az is, hogy csak akkor erősödhet szocialista hazaszeretetünk, ha gyökerei minél mélyebben nyúlnak vissza a magyar múltba. Kanyar József Gigei: Talpas ház a Somogy megye múltjából, 1985 c. kötetből KÖ.WWILAG. Felelős szerkesztő: Zentti Péter László. Szerkesztőség és kiadói cérul: Budapest, Vörösmarty tér I. 1051. Felelős kiadó: Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének az igazgatója. 86-244 Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. HU ISSN 0133-0853 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál Budapest V., József nádor tér I. 1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a (HELIR) 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 évre 78 Ft, egyes szám ára 6,50 Ft. Megjelenik havonta.