Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)

1921-01-13 / 9. szám

2 Tengeri az ellátatlanoknak Nem hiába volt általános a pa­nasz a nyáron, hogy rossz a termés, íme tényleg megbizonyosodhatik róla mindenki, aki még eddig el nem hitte volna. A nagy magyar Alföld megint mostoha volt a fiaihoz és aranykalászos búza helyett sovány tengericskét termett. Vagy nem ezt jelenti az a hír, mely bejelenti az ellátatlanok éhes sokaságának a tengeri liszt érkezését ? Bizonyára azt jelenti, hogy Ma­gyarországon ma nagy a szegénység. — Ha nem is fehér kenyérben, érző magyar testvéri lélekben! Úgy végeztetett el odafent, hogy mi, magyar ellátatlanok örököljük Tantalus kinjait s a legjobb buza hazájában együk mindörökké a leg­soványabb kukoricakenyeret. Ettük Oroszországban, ettük Szi­bériában, ettük Olaszországban s a világ minden földjén, amerre elso­dort a háború — és esszük most itthon tovább a repedezett sárgás­barna málét, mert — így végeztetett... Békéscsaba legutóbb érkezett öt vagyonnyi lisztellátmányához 106 méter mázsa tengeri járult. Ez an­­nyit jelent, hogy az ellátatlanok ke­nyerében, a kisjövedelmű emberek kenyerében a liszt egy ötödrésze ten­geri lesz. És így van ez már egész Magyar­országon, mert rossz volt a termé­sünk és nem volt sok millióból el­tartott automobilozó közélelmezési minisztériumunk, mely azt célszerűen eloszthatta volna . . . M Érkezik cukor Csabára­ ­ il népjóléti tanácsnok nyilatkozata Az a hír, mely szerint Békéscsa­bára egy-két héten belül kristály­cukor érkezik a város lakossága közt leendő szétosztásra, sajnos, még­­ eddig nem nyert megerősítést. A népjóléti hivatalhoz a népjó­léti tanácsnok nyilatkozata szerint még eddig semmiféle értesítés sem érkezett arról, mintha annak a bi­zonyos központnak, mely a cukor elosztása felett intézkedik, Békés­csaba is eszébe jutott volna. Az is szomorú valóság, hogy a népszámlálás adatai még nem zá­ródtak le s ha tényleg beígérték volna is a cukrot, azt nem a város jelenlegi lélekszámának megfelelően, hanem csak az eddigi adatok alap­ján tehették volna. 400,000 koronás zsarolás Budapest, január 12. A fővárosi államrendőrség néhány napja nyo­mozást folytat egy nagyszabású zsa­rolási ügyben, melynek során ma előállították a főkapitányságra és őrizetbe vették Barta Jenőt, aki a Károlyi-kormány idején belügyi ál­lamtitkár volt. Erdélyi Zoltán volt határrendőrkapitányt és egy Schaffer nevű volt fővárosi tisztviselőt.­­ A Grün gyógyszerkereskedő cég tette ellenük a feljelentést, akinek eladó gyógyszerei voltak. Bartáék jelent­keztek mint vevők, majd megijesztve Grünt, hogy tiltott dolgot követ el, 400,000 K-ig megzsarolták. / Kő­raö vidék A szolnoki gyermekgyilkosság Elfogták a gyilkosokat Budapest, jan. 12. Mint ismeretes, néhány nap előtt a szolnoki pályaudvaron egy vag­yonban egy leánygyermek hulláját találták meg. A rendőrség azonnal széleskörű nyomozást indított meg, miután kétségtelennek látszott, hogy gyilkosság történt. A véletlen Érdekes véletlenség, hogy még a gyilkosság felfedezése előtt egy hete körülbelül a törökszentmiklósi rendőrség csavargás miatt elfogott egy Kiss István nevű egyént a­­ fe­leségével együtt. Kisst a feleségé­től elkülönített zárkában helyezték el. Pár nap m­úlva jelentette egy őrizetes nő, hogy Kiss átkiabált éj­szakánként a feleségének, hogy ne valljon semmit, különö­sen a szolnoki esetről hall­gasson. Kisst azonnal kihallgatták, de ta­gadott. Tegnap aztán megérkezett a szolnoki rendőrség közlése, mire Kisst azonnal Szolnokra szállították. Kihallgatása során bevallotta, hogy tud a gyilkosságról, de azt nem ő, hanem egy Ferkó nevű barátja követte el. Hogy történt a gyilkosság, Ferkó — vallotta Kiss — Buda­pesten a Bem­ utca sarkán ismerke­dett meg a kisleánnyal, lehozta Szol­nokra ,s miután merényletet követett el ellene, revolverrel fejbelőtte. Mi­kor látta, hogy a kislány nem halt meg, késsel beleszúrt a mellébe. Kisst azonnal felvitték Budapestre, ahol ma délelőtt újból részletesen kihallgatták. Egyben széleskörű nyo­mozást indítottak Ferkó után is. Megvan a gyilkos. A rendőrség hamarosan megálla­pította, hogy egy Ábrahám Ferkó nevű embert ma d. e. elfogtak és bevitték a rabkórházba. A detektí­vek kivitték Kisst és szembesítették Ferkóval, kit azonnal felismert és a szemébe­n mondta neki, hogy ő a gyilkos. Ferkó tagadott, de tagadása ellenére láncraverve bevitték a főka­pitányságra. Még egy tanú Ferke álhatatosan tagadott újabb kihallgatása során is. A 27 éves borotváltképű vézna ember még akkor is megmaradt állítása mellett, amikor Kissnével szembesítették, aki határozottan felismerte és sze­mébe kiadta, hogy az ura vele utazott Szolnokra. Ki az áldozat ? A nyomozás az irányban is fo­lyik, hogy az áldozat személyazo­nosságát megállapítsák. Ma megje­lent a főkapitányságon Lajkovicz Károlyné és elmondotta, hogy a meggyilkolt kislány valószínűleg az ő gyermeke, aki mintegy két hó­napja tűnt el s azóta semmit nem tud felőle. Ábrahám Ferkó még az esti órák­ban is tagad, de a nyomozóható­ságok remélik, hogy a bizonyítékok súlya alatt még ma bevallja bűnös­ségét. Pestvármegye a belügyminiszter ellen Pestvármegye törvényhatósági bi­zottsága ma délelőtt 10 órakor tar­totta rendes negyedévi közgyűlését dr. Preszly Elemér elnöklete alatt. A főispán megnyitója után Agarasztó Tivadar terjesztette elő alispáni je­lentését. Erdélyi Loránd főjegyző ezután ismertette Zala vármegye átiratát. Ezt a határozatot a belügyminiszter tud­valevően megsemm­isítette. Erdélyi a választmány­­ nevében azt indítvá­nyozta, hogy — mivel a mai idők nem alkalmasak az ilyen ügyben való állásfoglalásra — a közgyűlés egyszerűen vegye tudomásul Zala­vármegye átiratát. A megindult vita során­ Förster Aurél, majd Patay Tibor volt főis­pán szólt hozzá a belügyminiszter megsemmisítő végzéséhez és amel­lett foglalt állást, hogy Zala várme­gyének joga volt ismeretes határo­zatához. Patay Tibor indítványára a tör­vényhatóság hozzájárult Zala vár­megyének ama indítványához, amely a belügyminiszter eljárását törvény­ellenesnek mondta ki. Ma gróf Teleki Pál miniszterel­nök Pest vármegye határozatáról a következőket mondta: — A belügyminiszterrel még nem beszéltem erről a tárgyról és így nem tudom, mi az ő állás­pontja ebben a kérdésben. Én újévi beszédemben is rámutattam arra, hogy nem tartom opportu­nisnak a tekintélyek lejáratását. Ebben a kérdésben is ez a véle­ményem. Háromnegyed millió az angol munkanélküliek száma London, január 12. Angliában is pang a gazdasági élet. A nagyobb vállalatok közül több teljesen be­szüntette üzemét, míg némelyek rész­ben elbocsájtották alkalmazottaikat.­­ A munkanélküliek száma Angol­ország területén ezidő szerint meg­haladja a háromnegyed milliót. Vörös fenyegetés Bécs, jan. 12. Koppenhágából táviratozzák . Az Izvesztia nagy cik­ket közöl, melyben az orosz bel- és külpolitikai helyzettel foglalkozik, ígéri, hogy az orosz vörös hadsereg meg fogja védeni a forradalom vív­mányait. (?) Fő teendő, hogy a gaz­dasági élet ujjáélesztessék. Azonban nem szabad szem elől téveszteni a nyugatot, mert onnan érheti Szov­jetoroszországot a meglepetés. A ka­pitalista nyugat Damokles kardja állandóan a fejünk felett lebeg, — végzi fejtegetéseit az orosz félhivata­los, — és éppen ezért az a köteles­ség, hogy most őrt álljunk határain­kon, azután ostromra induljunk a nyugati kapitalista veszedelem ellen. Kihallgatás a Löw-ügyben Budapest, jan. 12. A Löw Imánuel szegedi főrabbi ismeretes ügyében ma kihallgatták tanúként Huszár Károly volt mi­niszterelnököt. Még több tanú is be volt idézve, de ezek nem jelen­tek meg. Remélhető, hogy még ezen a héten befejeződnek a tanú­kihallgatások, amikor is az irato­kat visszaküldik a szegedi kir. tör­vényszék vizsgálóbírójának. Békéscsaba, 1921. január 13. Tejcsarnok Milyen jó volna, ha volna A piacon járkáltam ma. A tejpia­con. Elszomorodva láttam, milyen kínlódás megy ott végbe. Van áru bőven. Van vevő is, de valahogy kölcsönös bizalmatlansággal néznek egymásra az eladók és vevők. Sorra kóstolgatják a tejfölt, vajat, túrót, ócsárolják, szidják az árut, kese­rűnek, lisztesnek találják s e mel­lett szörnyen drágálják. A tejet is bizalmatlanul vizsgálgatják. A jó nénikék meg dühös pillantást vet­nek a nagyságukra. Bosszantja őket az alku, a simfelés. Milyen másként volna a dolog, ha Csabán is, mint minden nagyobb helyen lenne egy tejcsarnok. Ha bemehetnénk egy szép, tiszta, fehér boltba s ott alku nélkül megvásá­rolhatnánk a szabott áru tejtermé­keket : tejet, I. és II. osztályú túrót, tea- vagy főző­vajat, tejszínt, tejfölt, sajtot stb. stb. Mindenki tudná, hogy nem csapódik be, mert olyan árut kap, milyenre szüksége van. Nem fizet túl semmit, mert megállapított, szabott áron megy minden. És miért ne lehetne ezt megcsi­nálni Csabán. Valamikor már volt is egy tejcsarnokunk, de amikor ki­dőlt annak derék vezetője, aki ön­zetlenül fáradozott éveken keresz­tül a közönség és a termelők köl­csönös érdekében — nem akadt senki, aki folytatta volna az ő mun­káját s a szépen felszerelt tejüze­met elkótyavetyélték. A háború alatt megalakult s azóta hatalmasan fellendült a Kisgazdák Szövetkezete. Amihez hozzáfogott, minden fényesen sikerült neki. Nem volna-e helyes, ha ez a szövetke­zet tejüzemmel is foglalkozna. Min­denki csak áldaná érte. A közönség hozzájutna a szük­séges kifogástalan tejtermékekhez, a termelőknek meg nem volna gond­juk, hogy mit csináljanak felesleges tejükkel. Nem kellene piacozniok, hiszen a szövetkezet mindig át­venné árujukat. Az se volna baj, ha olcsóbban adnák a tejet, hiszen a haszon, amelyet produkál a tej­csarnok, övék volna, a szövetkezet tagjaié. Már csak azért is üdvös volna, ha a szövetkezet állítana fel ilyen üzemet, mert neki már megvan a kapcsolata a gazdatársadalommal s így a szükséges tejmennyiséget senki sem biztosíthatná ugy, mint ők. Felhívjuk azért a Kisgazdák Szö­vetkezetének agilis vezetőségét, foglalkozzon a tejcsarnok kérdésé­vel. Hiszen senki sem hivatottabb e kérdés megoldására, mint a szor­galmas, tevékeny gazdag eredményt produkáló Kisgazdák Szövetkezete. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hatóban, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen."

Next