Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)
1921-05-08 / 99. szám
Békéscsaba, 1921. május 8. wivisit af^r/fliffiiJE^ Vasárnap II. évfolyam 99. szám, mnamvMmm&gMmw^jxMsMmH Szerkesztőseg *ss kiadóhivatal; Békéscsabán, Szent István tér 18. sz*m A szerkesztőség telefon százas : üO kerű&zs Függetleni ng postáikat napilap Előfizetési ársu : r gy hóra 35 K, negyedévre 1O0 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Gróf Széchenyi Miklós vbtt. nagyváradi megyéspüspök bérmautján Békéscsabára érkezett és a bérmálásra egybegyűlt hivek előtt a következő szentbeszédet mondotta: Krisztusban Szeretett Híveim! Hosszú és nehéz évek multak el, amióta itt a bérmálás szentségét kiszolgáltattam. A hosszú háborúnak súlyos gondjai, nehéz nélkülözései, gyötrő aggodalmai után a forradalom tört reánk egész eszeveszett vadságával. Ez a szerencsétlen forradalom félrevezette a népet, amely forradalmi mámorában elfelejtett Istent, királyt, hazát, hitet, erkölcsöt, becsületet, elfelejtette a tízparancsolatot és elfordult mindentől, ami eddig szent volt előtte. És ebből az őrületből csak akkor kezdett kijózanodni, amikor saját jogainak, szabadságának, vagyonának romjaiból s ennek a szerencsétlen országnak a pusztulásából, sajnos, csak későn, felismerte, hogy mit tett, kikre hallgatott? Azokra hallgatott, akikről a próféta mondja: Nem küldött téged az Úr és te hazugsággal biztattad a népet! (Ezek. 27. 15.) Nem csak örök szégyene ennek a szerencsétlen országnak, hanem katasztrófájának is az volt az okozója, hogy akadt sok magyar, sok keresztény, akik gyáva árulókra hallgattak, akik istentelen, hazátlan, erkölcstelen, becstelen csábitókat követtek inkább, mint azokat, akik őket századokon át becsületesen vezették; hogy voltak sokan, akik megkövezték régi jóstevőiket és maguk fölé emelték a börtönbe való, vagy onnan kiszabadított gazokat. Könnyes szemmel kiálthatott fel Mózessel az Egyház és a tönkrement ezer éves Magyarország: Ezekkel fizetsz-e az Urnak, bolond és esztelen nép? (Deut. 32. 6.) És mi az oka annak, hogy idáig jutottunk? Fő oka, a már régóta terjedő hitközönyösség, hitetlenség, az embereknek a keresztény hittől, Krisztus tanításától való elfordulása és ennek következtében az istentelen erkölcsrontó, vallást gúnyoló, minden tekintélyt lerontó, csillogó ígértekkel az embereket megtévesztő sajtónak rohamos terjedése. Évtizedeken át szívták magukba az emberek ezt a mérget és annyira elvakította őket az ígéretek csillogása, hogy nem látták, nem akarták látni az örvényt, amely felé ez az áramlat sodorta őket. De talán még közelebb fekvő oka volt a keresztény családnak elzüllése. A család a társadalomnak, az állami rendnek alapja. A családnak kellene a vallásosságnak a hazafiságnak melegágyának lennie. Ezt a szentélyt is beszenyezte, megmételyezte az istentelenség, a nemzetköziség, a hazafiatlanság. Ha a szülők maguk adják a legrosszabb példát gyermekeiknek, ha a gyermekek a családban is csak a züllést, a gyűlölködést, az erkölcsi romlást, a lelkiismeret elnémítását látják és tapasztalják, nem csoda, hogy amikor ők is beteg szívvel ideálok nélküli lélekkel, eltelve a kornak veszedelmes bacillusaival kilépnek az életbe, ők is a világrontó eszméknek áldozataivá lesznek. Azért, amikor sok nagy bajunknak orvoslását keressük, ismerjük el azt az igazságot, hogy hiába való minden okoskodás, hiába való az osztályharcoknak felidézése, az embereknek egymás ellen, egymás jogai ellen, minden tekintély ellen való uszítása, az igazság egy marad és ez az, amit Szent Péter mondott az Ar Jézusnak: „Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak Az igazság mindenkor az marad, hogy ha az emberiség boldogulni akar, ha a társadalom újjá akar születni, térjen vissza eredetéhez, térjen vissza Krisztushoz, „Mert nincsen más senkiben üdvösség, mint csak a Krisztus Jézusbart.a Ha valamikor, hát most szükséges, hogy a keresztény hitben megerősödjünk. Azért szolgáltatom ki, azért veszitek fel Krisztusban szeretett hiveim a bérmálás szentségét, hogy a Szentléleknek a bérmálás szentsége által elnyert kegyelme megerősítsen benneteket a hitben, hogy ebben a keresztény katholikus hitben állhatatosan megmaradjatok és aszerint éljetek. A keresztény hitet megtartani és aszerint élni, ez a mindent megmentő szabály, amelytől többé nem szabad eltérni. Megtartani a hitet annyit tesz, hogy soha se kételkedjünk az isteni kinyilatkoztatás igazságában és mindabban, amit az egyház isteni küldetésénél fogva, hogy hidjünk, elénk ád. Ezt a hitünket nemcsak megőrizni a mi kötelességünk, de be is kell azt vallanunk, szóval, cselekedettel és keresztény élettel. Hitünk szerint élni pedig annyit tesz, hogy teljesítsük vallásunknak minden parancsát és kövessük intelmeit. A kereszt jelével fogom megjelölni a bérmálandóknak homlokát. Ezt a Szent jelet, megváltásunk, keresztény voltunk, földi és örök boldogulásunknak ezt a jelképét, véssétek elmétekbe, őrizzétek meg sziveitekben és hordozzátok bátran az egész világ előtt. Legyetek hitükhöz hű keresztények mindenben, az otthon magányában, a családban éppen ugy, mint a közéletben. Jól jegyezzük meg azt, hogy nem igazi keresztény az, aki látszólag teljesíti ugyan vallásos kötelességeit, de a nyilvánosság előtt nem mer színt vallani, aki járat és olvas keresztény lapokat is, de mást is, aki támogat keresztény irányú mozgalmakat, de másokkal sem akarja elrontani a dolgát. De az sem igaz keresztény, aki közszereplésében gyönyörűen szaval, a nemzetgyűlésen vagy másutt nagyokat szónokol, interpellál, hangzatos cikkeket ír, de emelett nem él keresztény életet, templomba nem jár, nem böjtöl, nem járul a szentségekhez. Értéktelen az ilyen katholikus szereplés, ha alapját nem képezi a keresztény élet, a keresztény erkölcs. Az átélt rettenetes idők után, most hála Istennek, elemi erővel keres utat és akar érvényesülni a keresztény világnézet és az a felfogás, amely parancsolólag kiáltja felénk, hogy: ha boldogulni akarsz, légy keresztény! Igenis legyünk keresztények a szónak szép, nemes és magasztos értelmében. Keresztény voltunk megerősítésének és érvényre juttatásának minden eszközét használjuk fel, hogy ezáltal most, amikor az egész ország hangos a keresztény újjáébredés hirdetésétől, ez az újjáébredés keresztény erkölcsi alapon felépített valósággá, a keresztény erkölcsnek a magán- és közéletben való megvalósítása és ne puszta jelszó legyen! Ne legyen ez jelszó, amely mögött nem keresztény törekvések lappangnak, ne legyen visszaélés a keresztény névvel, ne legyen alkalom más név alatt új osztályuralomra, új ürügy alatt régi felforgató eszméknek megérlelésére. Azt ma minden józan ember belátja és tudja, hogy nagy átalakulások előtt állunk, hogy nagy feladatoknak megoldása vár úgy az egyes emberekre, mint az emberek összességére. De Isten óvjon attól, hogy ezek az átalakulások akkor történjenek meg, amikor a forradalmi mámor még nem párolgott el egészen és olyanok által, akik még nem józanodtak ki teljesen higgadt megfontolásra. Mélyreható átalakulások, amelyek a gyűlölködés, az irigység, az osztályharc szellemében készülnek, amelyek minden terhet egy osztályra, minden kedvezményt a másikra akarnak hárítani, csak új bajoknak forrásaivá lehetnek. Áldást hozók csak akkor lesznek, ha a Krisztusi szeretet, az önzetlenség, az áldozatkészség, a kölcsönös megértés szellemében történnek, abban a szellemben, amelyet Krisztus Urunk tanított, az egyház két évezreden át hirdetett és hirdet, hogy újítsunk meg mindent, újuljunk meg magunk, de Krisztusban, Krisztusnak példája szerint. Ha ujjá akarunk születni, ha vissza akarunk térni Krisztushoz, ha igaz keresztény regenerációt akarunk, akkor ne csak keresztény jelszavakkal dobálódzunk, hanem igazi keresztény szeretet, keresztény erkölcs, keresztény akarás hassa át minden érzésünket, egész gondolatvilágunkat, minden cselekedetünket. Ez egyesítsen bennünket, egyesítse erőinket a közös szenvedésben, a közös küzdelemben, a közös munkában és a Szent kereszt győzelmére. Kövessük Isteni Üdvözítőnknek példáját mindenben, de abban is, hogy ü akkor szeretett a legerősebben, amikor a legsúlyosabban, a legkeservesebben szenvedett. Azért küzdelmeinkben, szenvedéseinkben, megpróbáltatásainkban vezércsillaguk és jelszavuk ez legyen: Krisztus a szeretet. Amen. ORIÜRIiaiBI i n i n i a u Hépszornt akarnak ttyüptmoppoiszül Ügyében Franciaország politikyája élénk figyelemmel kiséri nemcsak Németország, hanem Ausztria eseményeit is. Különösen a tiroli népszavazás eredménye óta erősödött meg benne a franciákban a német-osztrik egyesüléstől való félelelem. Meg vannak győződve arról, hogy ha az osztrákok Nyugatmagyarországgal meggyarapodnak területükben, akkor gazdasági érdekeik már ellenállhatatlanul fogják követelni a német birodalomhoz való csatlakozást. Franciaország pedig nem segítheti elő egy új, megerősödött német birodalom kialakulását. Ezért újabban mozgalom indult meg francia vezető politikai körökben aziránt, hogy Nyugatmagyarország hovatartozandóságának ügyét népszavazás útján döntsék el. ii iiiiiBiiRiiai_ii aiBEDGgiiiii|iiaii|iliiilaiiiiiBiii Mi Sásztán beszéde a nemzetgyűlés mai üllésén Budapest, május 7. A nemzetgyűlés mai ülését Bottlik József alelnök fél 11 órakor nyitotta meg. A költségvetési javaslat vitájához Kerekes Mihály szólott elsőnek. Kérésére az elnök megállapította, hogy a Ház nem tanácskozásképes. Tíz percnyi szünet után Tomcsányi igazságügyminiszter a bírói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről szóló javaslatát nyújtotta be. 1ass József közoktatásügyi miniszter a pozsonyi és a kolozsvári menekült egyetemek végleges elhelyezésére vonatkozólag nyújtott be javaslatot a Ház elé. Újabb 10 per szünet után Gaál Gaszton mondta el beszédét a költségvetés vitája során. Hangoztatta, hogy a királykérdést bolygatni nem szabad. Bele kell törődnünk abba, hogy már nem vagyunk nagyhatalom. Külügyi berendezkedésünket ennek megfelelően kell alkalmaznunk. Kívánja a kivitel és a dohánytermelés felszabadítását. Szükségesnek tartja a munkásság anyagi jólétének biztosítását. A falusi és a városi munkásság között azonban nagy különbséget tesz és abba nem egyezik bele, hogy a falusi munkások filléreit a városi munkásság szervezetei emésszék fel. A költségvetési javaslatot elfogadja. A Ház legközelebb hétfőn ülésezik. i