Kortárs, 2001. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2001 / 8. szám

54 LELETMENTÉS 19 Márai Sándor 1985­ február 6-i levelének utóirata P. S. Ami a Polgár vallomásai című könyv új kiadására vonatkozó ajánlatot illeti: nem egyezem bele, hogy akár ezt a könyvem, akár más régibb vagy újabb munkám Magyarorszá­gon bármilyen formában közzéadják vagy előadják. Mindig nagy tisztesség lesz számomra, ha valamely könyvem eljut a hazai magyar olvasóhoz, de csak akkor egyezem bele könyveim ma­gyarországi új kiadásába, ha az ország területéről kivonták a megszálló szovjet csapatokat, és a magyar nép demokratikus, szabad választáson megjelölte, milyen rendszerben kíván élni. Előbb nem egyezem bele könyveim hazai újra-kiadásába. 20 M. S.36 85. 6.24. Kedves Barátom, Vaszary Gábor halálhíre az idős kortársak számára figyelmeztetés, hogy egyedül marad az ilyen sereghajtó, mint a Norma­fa, ami körül kivágták az erdőt. Személyesen nem ismertem; tudom, írásainak jó visszhangja volt otthon is, idegenben is. Nyugodjék békében. Meglepő, amit az emigráns orvos-közíró pálfordulásáról írsz.37 Olvastam néhány cikkét, egy könyvét, és mindig az volt a benyomásom, hogy meggyőződéssel tart az ellenzékkel. Mi lehetett most a vonzó vagy taszító, ami átvitte a másik oldalra? Ha azt képzeli, hogy beépül és így eredményesebben tud folytatni valamilyen fogalomtisztázó munkát, azt hiszem, rövidesen észleli, hogy vigyáznak a körmére. Köszönöm a folyóiratokat, az olvasmány egészében elgondolkoztató. A számvetések néha meglepően bátor hangúak. A versek között akad olyan is, amelyben a költészet energiá­ja lüktet,­­ amit Arany ars poeticájában így fogalmazott: „Nem a valóság, annak égi mása’” - ez a költészet. Az értekező próza a valóságról elégedetlenül ad hírt; a széppróza nyersen, néha büfögve beszél a hamari jóllakottság tüneteiről. Az elmúlt negyven esztendő hazai irodalmá­nak mérlege sivár. Líra, tehetséges költők akadnak, dráma semmi, széppróza nem mérhető a két világháború között teremtett prózai színvonallal. Az esszében mindig mellébeszélés, ritkán őszinte állásfoglalás. 36 Újváry 1985. január 27-i levelének következő soraira reflektált Márai: „Közlöm Veled, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó az Artisjus útján ajánlatot tett 100.000 (százezer) Márai: Egy polgár vallomásai kiadására, egy kö­tetben, fedőlappal, 85 forintos áron. Dehát erről szó sem lehet, mint leveledben írod, és erre kilátást sem nyitottam nekik. A szerzői jogdíjakat nyugati valutákban utalják, felét a szerződés aláírásakor, felét a mű meg­jelenésekor. Ez az ügy tehát az elutasítással le is van zárva." 37 Újváry Sándor 1985. június 8-i leveléből: „Még egy szomorú hírt kell közölnöm: Csernohorszky Vilmos, aki a könyvét elküldte nekem - valóban remek könyv volt -, megszűnt a Nemzetőr főmunkatársa lenni, mert szerepet vállalt a Magyarok Világszövetsége útján egy megindítandó lap szerkesztésében. Tollas Tibornak egy nagyon nagy csalódás, nálam volt, elmondta, hogy néhányan vele mentek át a Magyarok Világszövetsé­ge támogatására. Széchenyi Kör címen alapítottak egy társaságot, amelyet otthonról irányítanak és pénzelnek. 30 éves barátságom szakadt meg vele...” Csernohorszky Vilmos (1929) orvos, közíró. Közte és Márai Sándor között a kontaktus Márai haláláig fennmaradt. Ld.: Cs. V. Pályám emlékezete. Egy orvos az idő sodrában. Mün­chen, 1999.­­ Márai Sándor levelei Csernohorszky Vilmoshoz. Műhely, 2000. 2-3. 138-143. - Dr. Csernohorszky Vilmos visszaemlékezése Márai Sándorról. Interjú. Műhely, 2000. 2-3. 164-166. •Helyesen: „Nem a való ház: annak égi mássa”- A szerk.

Next