Kortárs, 2006. július-december (50. évfolyam, 7-12. szám)

2006 / 7-8. szám

77 Bánffy Miklós Erdélybe való visszatelepedése (1926-ban) akár Kuncz Aladár és megannyi, Budapesten képzett erdélyi szellemi nagyság hazatértére is némi magyarázatot ad­­ és alighanem beleilleszkedik egy általunk még nem ismert „nemzetépítő tervbe”, amelyet nem az utcasarkokon szokás kiötleni. Tudnunk kell, hogy az Erdélyben rekedt hatalmas Bánffy-vagyon­­ és e vagyon hasznosí­tása­­ döntő szerepet játszott a visszatelepülésekben. Dávid Gyula magyarázata a kisebbségbe került erdélyi magyarság egészét érinti: „Ő is, mint az erdélyi arisztokrácia annyi jelese, tudta, hogy a vagyon kö­telez: vissza kell háramoltatnia annak a közösségnek a javára, amelyhez ő maga is tartozik. így lett a kisebbségi megmaradás szempontjából nélkülözhetetlen in­tézmények megteremtője, fenntartásuk áldozatvállaló részese. [...] Az Erdélybe hazatérő Bánffy Miklós felismerte azt, hogy az akkori romániai politikai viszo­nyok között kényszerűen terméketlen sérelmi politizálásnál fontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása.” (Dávid Gyula: Bánffy Miklós harmadik hazatérése. Korunk, 1990/1.) És jöttek egymás után a megmaradásunkat szolgáló intézményeink, amihez természetesen az Amerikából érkező báró Kemény Jánosra (és vagyonára) is szükség volt: ott vannak mindketten a helikoni írócsoportban, pénzügyi támoga­tást nyújtanak az Ellenzéknek, Erdély legnagyobb napilapjának, létrehozzák az Erdélyi Helikon folyóiratot, a magyar könyvek kiadását a Minerva Rt., majd az Erdélyi Szépmíves Céh révén biztosítják. De - folytatja Dávid Gyula -„erkölcsi és anyagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság anyagi talpraállása és meg­maradása szempontjából oly kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múze­um Egyesület, a kisebbségi magyar közművelődésnek önnön létéért küzdő szer­vezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is.” És a folyóiratok, könyvkiadók, színházak, egyházközösségek élére írókra, építészekre, lelkészekre, színházi szakemberekre volt szükség. Hát... érkeztek. * A Feljegyzések Dadiról lapjait forgatva a következőket olvasom: 1920 januárjában látom őt újból. Felhozta hozzánk Zádory szobrász barát­ját 12 is, aki együtt élte át vele a fogságot. A Szappanos-panzió ismét magához öle­li. .. Aztán eljegyez egy kislányt, bemutatják Csokonai Vitéz Mihály haláláról ín darabját,13 Móricz Zsigmond élettől duzzadó parasztdarabjával együtt. Nekem a Csokonai sápadt szentimentalizmusa Móricz kemény realizmusa mellett nem tet­ 12 Kuncz és fogolytársai 1920 januárjában kisplasztikai kiállításon mutatják be Zádory Oszkár munkáit. 13 Vitéz Mihály a halál révén című elbeszélését a Nyugat 1921/1-es számában közli. Kuncz később ezt írta át színpadra, s mutatták be Kolozsvárt Csokonai születésének 150. fordulóján.

Next