Kortárs, 2006. július-december (50. évfolyam, 7-12. szám)
2006 / 7-8. szám
77 Bánffy Miklós Erdélybe való visszatelepedése (1926-ban) akár Kuncz Aladár és megannyi, Budapesten képzett erdélyi szellemi nagyság hazatértére is némi magyarázatot ad és alighanem beleilleszkedik egy általunk még nem ismert „nemzetépítő tervbe”, amelyet nem az utcasarkokon szokás kiötleni. Tudnunk kell, hogy az Erdélyben rekedt hatalmas Bánffy-vagyon és e vagyon hasznosítása döntő szerepet játszott a visszatelepülésekben. Dávid Gyula magyarázata a kisebbségbe került erdélyi magyarság egészét érinti: „Ő is, mint az erdélyi arisztokrácia annyi jelese, tudta, hogy a vagyon kötelez: vissza kell háramoltatnia annak a közösségnek a javára, amelyhez ő maga is tartozik. így lett a kisebbségi megmaradás szempontjából nélkülözhetetlen intézmények megteremtője, fenntartásuk áldozatvállaló részese. [...] Az Erdélybe hazatérő Bánffy Miklós felismerte azt, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között kényszerűen terméketlen sérelmi politizálásnál fontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása.” (Dávid Gyula: Bánffy Miklós harmadik hazatérése. Korunk, 1990/1.) És jöttek egymás után a megmaradásunkat szolgáló intézményeink, amihez természetesen az Amerikából érkező báró Kemény Jánosra (és vagyonára) is szükség volt: ott vannak mindketten a helikoni írócsoportban, pénzügyi támogatást nyújtanak az Ellenzéknek, Erdély legnagyobb napilapjának, létrehozzák az Erdélyi Helikon folyóiratot, a magyar könyvek kiadását a Minerva Rt., majd az Erdélyi Szépmíves Céh révén biztosítják. De - folytatja Dávid Gyula -„erkölcsi és anyagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság anyagi talpraállása és megmaradása szempontjából oly kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a kisebbségi magyar közművelődésnek önnön létéért küzdő szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is.” És a folyóiratok, könyvkiadók, színházak, egyházközösségek élére írókra, építészekre, lelkészekre, színházi szakemberekre volt szükség. Hát... érkeztek. * A Feljegyzések Dadiról lapjait forgatva a következőket olvasom: 1920 januárjában látom őt újból. Felhozta hozzánk Zádory szobrász barátját 12 is, aki együtt élte át vele a fogságot. A Szappanos-panzió ismét magához öleli. .. Aztán eljegyez egy kislányt, bemutatják Csokonai Vitéz Mihály haláláról ín darabját,13 Móricz Zsigmond élettől duzzadó parasztdarabjával együtt. Nekem a Csokonai sápadt szentimentalizmusa Móricz kemény realizmusa mellett nem tet 12 Kuncz és fogolytársai 1920 januárjában kisplasztikai kiállításon mutatják be Zádory Oszkár munkáit. 13 Vitéz Mihály a halál révén című elbeszélését a Nyugat 1921/1-es számában közli. Kuncz később ezt írta át színpadra, s mutatták be Kolozsvárt Csokonai születésének 150. fordulóján.