Korunk, 1928. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1928 / 7-8. szám - Bégnin, Albert: A modern francia irodalom
A MODERN FRANCIA IRODALOM Irta ALBERT BÉGNIN* (Páris) 1. A szimbolizmus vége. Új hatások.Ezerkilencszázöt- és hatban két tizennyolcéves fiatalember levelezett egymással, Jacques Riviere és Alain-Fournier. A nemzedéket, amelyhez tartoztak, megtépte és meggyötörte a háború, így lett belőle úttörő nemzedék, amely első és lelkes benyomásait irodalmi téren nagy kortársaitól Gide-től, Claudel-tól, Péguy-től nyerte és annak tüzét szenvedéseken át tovább táplálta. E két ifjú levélváltása bármennyire zsenge fiatalságukban íródott legyen, nagy szerepet töltött be az új irodalom kialakulásában és kétszeresen érdekelhet bennünket. Először, mert megmutatja milyen döntő hatású irodalmi élményekben volt az ő korabeli ifjaknak részük, másodszor bennük már megérezzük azt a lázas nyugtalanságot, amely a régiektől különböző új utakat keres. És e levelezésben már felfedezzük, hogy a két különböző természetű ifjú egymástól elütő hatásokat választ maga számára közös irodalmi élményeik közül, előre megjelölvén a két jellegzetes törekvést, az analitikust és a költőit, amely a mi korunk szellemét adja. Alain-Fournier zseniális, álmodozó lelkű, egészségesen költői és érzékeny természetű ifjú, meghalt 1914-ben és egyetlen művet hagyott reánk, regényt, amelyben páratlan és megkapó harmóniában egyesül álom és valóság (Le Grand Meaulnes). Jacques Riviere már tizennyolc éves korában az, aki mindhaláláig marad (1925), lelkiismeretes elemző, kifejezések, meghatározások gondos keresője, anélkül, hogy e szigorúan szellemi tulajdonságai károsan befolyásolták volna rendkívül finom érzékét. Személyes hatása igen jelentékennyé vált, kritikái, regénye, Aimée és különösen a Nouvelle Revue Française igazgatójaként betöltött szerepköre az irodalmi újjászületés legtevékenyebb munkájává avatják, azé az irodalmi újjászületésé, amely a szimbolizmus kicsengése után igyekezett új utakat nyitni és a háború által felidézett régi értékek válságában megoldást találni. E két fiatal íróembernek első lelkesedése a szimbolistáknak szólott. De csakhamar elcsábította őket Barres, Gide, de mindezek fölött Claudel olvasása és új ideált állított eléjük. És 1913-ban már Jacques Riviere a kalandregényről szóló igen jelentős tanulmányában a szimbolizmus csődjéről és likvidációjáról ír. A szimbolisták főtörekvése az volt, Paul Valéry szerint, aki szintén hozzájuk tartozik, hogy a zenéből merítsék erőiket. Számukra min t kéziratból fordította: Krammer Jenő (Pozsony)