Korunk, 1928. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

1928 / 7-8. szám - Bégnin, Albert: A modern francia irodalom

A MODERN FRANCIA IRODALOM Irta ALBERT BÉGNIN* (Páris) 1. A szimbolizmus vége. Új hatások.E­zerkilencszázöt- és hatban két tizennyolcéves fiatalember levele­zett egymással, Jacques Riviere és Alain-Fournier. A nemze­déket, amelyhez tartoztak, megtépte és meggyötörte a háború, így lett belőle úttörő nemzedék, amely első és lelkes benyomásait iro­dalmi téren nagy kortársaitól Gide-től, Claudel-tól, Péguy-től nyerte és annak tüzét szenvedéseken át tovább táplálta. E két ifjú levél­váltása bármennyire zsenge fiatalságukban íródott legyen, nagy sze­repet töltött be az új irodalom kialakulásában és kétszeresen érde­kelhet bennünket. Először, mert megmutatja milyen döntő hatású irodalmi élményekben volt az ő korabeli ifjaknak részük, másodszor bennük már megérezzük azt a lázas nyugtalanságot, amely a régiek­től különböző új utakat keres. És e levelezésben már felfedezzük, hogy a két különböző természetű ifjú egymástól elütő hatásokat vá­laszt maga számára közös irodalmi élményeik közül, előre megjelöl­vén a két jellegzetes törekvést, az analitikust és a költőit, amely a mi korunk szellemét adja. Alain-Fournier zseniális, álmodozó lelkű, egészségesen költői és érzékeny természetű ifjú, meghalt 1914-ben és egyetlen művet ha­gyott reánk, regényt, amelyben páratlan és megkapó harmóniában egyesül álom és valóság (Le Grand Meaulnes). Jacques Riviere már tizennyolc éves korában az, aki mind­haláláig marad (1925), lelkiismeretes elemző, kifejezések, meghatáro­zások gondos keresője, anélkül, hogy e szigorúan szellemi tulajdon­ságai károsan befolyásolták volna rendkívül finom érzékét. Szemé­lyes hatása igen jelentékennyé vált, kritikái, regénye, Aimée és külö­nösen a Nouvelle Revue Française igazgatójaként betöltött szerepköre az irodalmi újjászületés legtevékenyebb munkájává avatják, azé az irodalmi újjászületésé, amely a szimbolizmus kicsengése után igyeke­zett új utakat nyitni és a háború által felidézett régi értékek vál­ságában megoldást találni. E két fiatal íróembernek első lelkesedése a szimbolistáknak szólott. De csakhamar elcsábította őket Barres, Gide, de mindezek fö­­lött Claudel olvasása és új ideált állított eléjük. És 1913-ban már Jacques Riviere a kalandregényről szóló igen jelentős tanulmányában a szimbolizmus csődjéről és likvidációjáról ír. A szimbolisták főtörekvése az volt, Paul Valéry szerint, aki szintén hozzájuk tartozik, hogy a zenéből merítsék erőiket. Számukra min­­ t kéziratból fordította: Kram­mer Jenő (Pozsony)

Next