Korunk 1991 (III. folyam 2.)
1991 / 5. szám = Szolgál-e a művészet? - HEGYI LÓRÁND - BAÁSZ IMRE: A D-villamos repülni tanul
HEGYI LORÁND—BAÁSZ IMRE A D-villamos repülni tanul Háromnnapi telefonálgatás után a Ringen szálltunk fel a D-jelzésű villamosra, ami elvitt a Liechtenstein palotához, amelynek termeit most a Bécsi Modern Múzeum gyűjteménye foglalja el. A múzeum igazgatójával találkoztunk, dr. Hegyi Loránddal. A friss Munkácsy-díjas művészettörténész, műkritikus, a 70-es években kibontakozó magyarországi avantgárd és új hullám jeles egyénisége, annak elméleti és szellemi mentora. Olyan személyiség áll most 5 évig az intézmény élén, aki az új elméleti alapot képviseli az új arcát kereső kelet-európai térségben. — A művészi tudatban és az egyetemes művészet fejlődésében állandóan bekövetkező változások eredménye — vagy következményeként az internacionális modell megváltoztatja a művész szemléletét. Eltereli figyelmét a baloldali mozgalmak harcos magatartásformáiról, előlegezi kiábrándultságát a nacionalizmusból, politikai radikalizmusa átalakul a társadalomhoz, a történelemhez, a kultúra egészéhez való komplex — olykor ellentmondásoktól sem mentes —, sokrétű, differenciált, az én és a történelem közötti viszony szubjektív értelmezéseiből fakadó sajátos szellemi kapcsolattá. — Ez a szellemi, alkotói magatartás elvezet a szélsőségesen szubjektív önkifejezéshez, az egyéni élmény- és fantáziavilág korlátlan szabadságához. — Az individuális mitológiáknak, a 70-es években kibontakozott művészeti tendenciáknak a legfontosabb jellemzői a művész sajátos, poetizált világképének demonstrálása. Az általános emberi problémák megfogalmazása (élet — halál, jólét — bűn, ösztön — törvény) érvényesül a gesztusművészettel szemben. — Az évtizedekig ránk tapadt félelmek alól lassan feltápászkodv az itt és hogyan kérdéspár válik napról napra sürgetőbbé. A profizmuson innen és túl mennyiben megbélyegző vagy kirekesztő erő a provincia? — Csupán látszatellentmondás, hogy a szélsőséges szubjektivizmus, pályái a helyi (regionális) tradíció felé — is — vezetnek. Ugyanis a „transz-avantgárd“ művészetszemléletében nagyon fontos szerepet játszik a szellemi környezet, a társadalmi kontextus, a művészi személyiség közvetlen szellemi tere. Minél szubjektívebb a művészi tevékenység, annál inkább kívánja a maga legszubjektívebb élményanyagát kifejezésre juttatni. A regionalizálódás kultúrtörténeti tény, az így kialakult kulturális kontextusban létezik a mássághoz való jog, ami nem periféria és nem provincia, hanem maga a közép-európai művészet. Két, szellemiségében igen erős vonal húzódik át Európán: az egyik Bécstől Zágrábig, a másik Krakkótól Bukarestig. A mítosz minden népnél más, a különböző kultúrtörténeti korokban létrejött régiók más formai és más tartalmi struktúrával rendelkeznek. Ezek a sajátos régiók semmiképp sem katonapolitikailag meghatározottak. — Ezen a földrajzi területen számunkra megkettőzve jelentkeznek identitásunk régió szabta „korlátai“, sgy tűnik, hogy a mostani helyzet