Korunk 2015 (III. folyam 26.)
2015 / 3. szám = Magyarok a szétszórtságban - Kenéz Ferenc: „Hogy, hát te nem írtál naplót?”
lakokban... Azaz: hagyjuk békén a temetőket, végezze mindenki a maga dolgát, a rigó füttyögjön, a költő írjon, a pókháló minden különösebb felszólítás nélkül befonja majd úgyis a világot... A rigó fütyüljön, a költő írjon... Bár László Noéminek a Helikonban most megjelent interjúja szerint a versírás teljesen nőies dolog, azaz nevetséges, hogy vannak férfiak is, akik versírással foglalkoznak. Mint mondja, jobban tennék, ha árkot ásnának... No jó, akkor megyek ásni a kertbe... 05.12. Délelőtt Tatán, „üzleti” körút, piac, posta, OTP-s ügyintézés. Az első megálló mindig a piaci antikvárius. Fantasztikus kínálat. Itt van az asztalomon például a „lila” Németh László életműsorozat életrajzi írásainak két vaskos kötete, a Homályból homályba, szinte bolti állapotban, tavaly vettem 900 (!) forintért. Most vagy tíz könyvet vettünk, közte a Roger Martin du Gard-nagyregényt, Móra-elbeszéléseket, összesen ezer forintért. Merthogy ezeknek a könyveknek 100 forint volt darabja!!! Késői ebédidőre értünk haza, esik az eső. 05.13. Ágnes palántázott, én takarítottam a terasz körüli lefolyóárkot, jól is jött, délután háromtól estig hatalmas esőzés. A Hír TV délutáni Vetítőjében (magyar dokumentumfilmek, csütörtökön mindig meg szoktam nézni) az Erdélyi Lajosról készült portrét mutatták be, amely ugyan „Laló” címen futott, Lalónak csak a zsidó identitásához kapcsolódott leginkább. Szép, szuggesztív, drámai film volt, csak éppen Laló művészeti munkássága maradt ki szinte teljesen belőle. Szóval mindaz, ami Lalót „Erdélyi Lajossá” tette. Ismerőseként nézve hozzáadott egy olyan dimenziót a képhez, ami az életpályát kiegészítette, egy ismeretlen számára viszont inkább csonkított a film Laló portréján, hiszen még a felvázolás szintjén sem hozta igaziból az alkotó munkásságát. Akkor már inkább lehetett volna a cím például A zsidó Laló, mert akkor világosan jelződik, hogy az ismert Lalónak eme identitása felé tolódik el szándékosan a portré. Hogy ezt a kevéssé vagy kevesek által ismert élettartalmat akarja kiemelni a sokak által ismert „többihez” képest. S így az már külön pikantériája lett volna a filmek, hogy ez a marosvásárhelyi „zsidó Saló” zsidóságának megélése kapcsán végig a család magyar kulturális beágyazottságáról beszél. 05.15. Bágyoni-Árkossy-könyvbemutató volt Kolozsváron. Telt ház fogadta őket mindenütt, több mint 100 kötetet dedikáltak. Uramisten, ennyi könyvet én életemben nem dedikáltam (hoppá, melléütöttem, nem baj, jó ez „i” betűvel is, mondjuk a női vásárlók esetére), Írom az új verseskönyvem, és várom, mit írnak Csíkból Pallasék, mi lesz a Communitas-pályáztatás eredménye Édesgyökér című könyvemet illetően (ebben együtt a Gyermekrajzok meg az Öregirka, dédanyám naplópreparátuma). Estefele még összeraktam s átküldtem egy „pakkot” az Öregirkából Ambrus Lajosnak, különösebb magyarázkodás nélkül, kíváncsi vagyok, ők vállalnak-e belőle valamennyit. 05.16. Merthogy például legutóbb az Alföld és márciusban a Bárka nem vállalt. Elek Tibor megjegyezte, reméli, nem veszem rossz néven, nem haragszom meg. Mire így válaszoltam: „Kedves Tibor, dehogy haragszom, nem állok én ilyen sértődős viszonyban” 2015/3