Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 8. szám = „A beretva élin” Az Erdélyi Fejedelemség küzdelme a megmaradásért - KRUPPA TAMÁS • Germanico Malaspina pápai nuncius erdélyi missziója 1599-ben
XK 2022/8 és az Itáliai-félsziget elleni alapvetően tengeri háború vagy egy Magyarország, pontosabban a Habsburg Birodalom által birtokolt Magyar Királyság elleni háború között rövid hezitálás után az utóbbi mellett döntött. Ez az egyébként a magyarokat, illetve az erdélyieket különösen nem szívlelő Szinán nagyvezír személyes sikerét jelentette. A nagyvezír 1594-ben felmentette a keresztény erők által ostromolt Esztergom várát, majd elfoglalta a Bécs kapujának számító Győrt. A hadi siker óriási megdöbbenést keltett Nyugaton. A kudarc hatására az 1592-ben a trónra lépő VIII. Kelemen pápa, aki szívügyének tekintette a törökök elleni harcot, valamint kiűzésüket Európából, 1595-ben egy egész hadsereget küldött a magyarországi harctérre. Ehhez az alapvetően katonai jellegű döntéshez párosult egy diplomáciai is: a pápa a protestáns többségű Erdélyi Fejedelemségbe pápai követet, nunciust menesztett. Alfonso Viscontinak az ország ifjú urát, a katolikus Báthory Zsigmondot rá kellett vennie a háborúba való belépésre a keresztények oldalán. A háború belpolitikai válsághelyzetet idézett elő a fejedelemségben. Az erdélyi rendek többsége a háború ellen foglalt állást, míg kisebbik része, főleg a Báthory István vitézi iskolájában tapasztalatot szerző katonák a törökellenes erőkhöz való csatlakozás mellett törtek lándzsát. Ugyanez a megosztottság jellemezte az erdélyi elitet is: az előző csoportosulást hagyományos módon béke- vagy törökös pártnak hívták, míg a másikat háború- vagy néha németes pártnak. A békepárt legismertebb tagja Kovacsóczy Farkas kancellár volt, aki mellett a Báthory-rokonság egy része is felsorakozott. A háborús párt legismertebb tagja, természetesen Zsigmondot leszámítva, Bocskai István volt. A követendő politika miatt fellépő feszültségek 1594 nyarának végén tragikus eseményekhez vezettek: a háborús párt Zsigmond támogatásával és Bocskai vezetésével leszámolt a portai orientációt továbbra is követni szándékozó békepárttal. A kivégzések nem kímélték a Báthory-családot sem, Boldizsárt, Zsigmond egyik unokatestvérét a börtönben megfojtották. Nem sokkal később érkezett a fejedelemségbe a már említett Visconti nuncius. Az akadályok tehát elhárultak, a fejedelemség pedig ifjú és ambiciózus urával együtt csatlakozott az oszmánellenes szövetkezéshez. II. Rudolf császárral kötött szövetséget dinasztikus házasság is megpecsételte: a Habsburgok grazi vagy stájer ágából származó Mária Krisztiernát feleségül adták Báthory Zsigmondhoz. Az oszmánellenes koalíció legnagyobb sikerét 1595-ben aratta, amikor a császári és pápai csapatoknak a nyár folyamán sikerült bevenniük Esztergomot, ősszel pedig az erdélyi-havasalföldi hadsereg Gyurgyevónál vereséget mért Szinán nagyvezír visszavonulóban lévő csapataira. A keresztény sikerek hatására az új szultán, III. Mohamed úgy döntött, hogy az oszmán fegyvereken az előző évben esett csorbát ki kell köszörülni. Azzal a céllal vonult Magyarországra, hogy egyrészt leválassza hűtlen vazallusát, az Erdélyi Fejedelemséget a császár és a pápa alkotta koalícióról, másrészt, hogy egy nagy mezei csatában pontot tegyen a háború végére. Ez utóbbira 1596. október 26-28. között Mezőkeresztes mellett kerül sor. A csata, amely a háború egyetlen nagy nyílt mezei összecsapása volt, oszmán győzelemmel végződött, de a korábban megszokottól eltérően nem hozta el a békét. A háború folytatódott.4