Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 3. szám = Határ/helyzet/jelenség - EGYED ÁKOS • Forráskiadvány az 1848-49-es „törvényesített” forradalomról és szabadságharcról
mogatása egymás között az államok függetlenségének és azon jogoknak megtartásához szükséges, melyek Európa általános békéje érdekében abból következnek, közös megegyezéssel megállapodtak az iránt, hogy formaszerű okiratban megjelölik azon végzéseket, melyeket a Magas Szerződő Felek és üdvös cél érdekében elhatároztak (...) minden független uralkodónak joga van úgy országának belső zavarai, mint külső veszedelme idején segítségül hívni oly más uralkodót, ki neki a segítség megadására legalkalmasabbnak látszik, és hogy az utóbbinak joga van saját érdekei szerint megadni vagy megtagadni.” (26-27.) Vagyis e kormányzatok egymás támogatását határozták el forradalmak esetére. Az előzmények között találja meg az érdeklődő a Deák Ferenc által összefoglalt ellenzéki nyilatkozatot, Metternich osztrák államkancellár levelét IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz és Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati beszédét az országgyűlés pozsonyi ülésén. Utóbbi világosan kimondta: „A dinasztiának tehát választania kell saját java s egy korhadt kormányrendszer tartogatása között. S én mégis félek, hogy ha a nemzetek lojális nyilatkozványai közbe nem jönek, ama megcsontosult politika az istenben boldogult szent szövetség egy újabb kiadásában keresend még a dinasztia rovására magának egykét napi rövid tengődést.” (39.) Látható, hogy a dinasztia bukását nem a szent szövetség, hanem - Kossuth javaslatára - a magyar országgyűlés mondta ki. A szerkesztő nem egyszerűen a megszokott kifejezéssel élt („törvényes forradalom”), hanem a „törvényesített” forradalomról beszélt. Vajon milyen tényezők járultak hozzá a forradalom törvényesítéséhez? Érdekes, hogy a szerkesztő Petőfi Sándor két költeményével vezeti be ezt a ciklust: A Dicsőséges nagyurak és a Nemzeti dal című versekkel. Helyet kap a ciklusban Kossuth Lajos 1848. március 14-i beszéde a bécsi forradalomról, utána következik az a közlemény, amely a március 15-i eseményekről szól. Kiemelt jelentősége volt a forradalom törvényesítésében V. Ferdinánd király István nádorhoz intézett felhatalmazásának a magyar független felelős kormány kinevezéséről, ez utóbbi már március 17-én megbízta Batthyány Lajost a kormány megalakításával. A miniszterelnök késedelem nélkül körlevelet intézett a törvényhatóságokhoz a rend fenntartásáról. Hangsúlyozottan nagy szerepet kaptak az áprilisi törvények. Néhány tételről külön itt nem szólva, a császári hatalom intézkedései következnek a sorban, például Josip Jellacic horvát bán kinevezéséről, s ezt követte a horvát nemzet kívánságairól az uralkodóhoz küldött petíció, amit a délvidéki szerbek kívánságait összefoglaló követett, amelyet már nem Bécshez, hanem a magyar országgyűléshez címeztek. Nem véletlenül válogatta be a szerkesztő a Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc által aláírt, a hatóságokhoz intézett felhívást a zsidók elleni fellépések megfékezésére. Mivel a magyar forradalomban nem kis szerepet vállaló aláírók nézeteit jól mutatja, legyen szabad idéznem a felhívásból: „Midőn a hazában mindenki a szabadságnak örvend, midőn az eddig némi ellentétben állott nemzetiségek is szelíden összesimulnak, midőn a jogegyenlőségnek érzete világörömmel tölt el minden kebelt, midőn az isteni gondviselésnek, a hálaáldozatot a különféle vallásnak papjai egymás mellett a legbékésb egyetértésben mutatják be: ily nevezetes korszakában a fejlődésnek, a szabadságnak, az összeolvadásnak, a türelemnek és az egyenlőségnek, váratlanul meglepő azon jelenet, hogy a hazának mózesvallású lakosai ellen, némely városokban, türelmetlen, erőszakos mozgalom mutatkozik. Mi siettünk rendelkezni minden ily fenyegető alakban mutatkozott mozgalom ellenében, és némely helyekről máris örömmel értesülünk kívánt sükere után.” (63.) Természetesen minden fontos dokumentumot közöl az önvédelmi és a függetlenségi háborúról szóló részben. Kiemelten megjelenik A magyar nemi téka 121