Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-23 / 125. szám
útfélen, minden lehető alkalommal, férfink telhetőleg hirdetjük a népnek, a szabadság s haza szeretett evangéliumát. — Mellynek már eddig is, az a megbecsülhetetlen következése lett, hogy e nép kész élni vagy halni a kivívott szabadságért s imádott hazánkért. — Vida József, ref. oktató. — Bácsból, octoberben. Mióta a fenevadak megyénket dúlják, többször írtak már e lapokban ennek gyászos helyzetéről, de még egyik közlőnek sem jutott, — vagy tán nem is akart eszébe jutni az, hogy e világhírű szent-tamási sánczok eredetét és teremtőjét leírta volna, miután a dolog itt megyénkben úgysem titok többé ! Mi tehát azon dicső (?) férfiút, a hazának bemutatni, fökötelességül tűzök ki magunknak, ki a szent-tamási sánczok létrejöhetésében, segédeszköze volt a vérebeknek. Minthogy két kormánybiztosunk egyikének sem jutott még eddig eszébe erről tudakozódni , ám tehát hallja meg e tényt a nemzet, s ítélje meg részrehajlatlanul és lelkiismeretesen, mit érdemel az illy ember és czimborái! A ráczlázadás első havában, t. i. június 22-én, Sz.Tamáson bent egy krawall történt, minek következtében a vadráczok csupa emberszeretetből ottani zsidó polgártársainkat kiűzték a városból, és már ekkor nem kevésbbé tanusíták a magyarok iránti gyűlöleteket is. E valóban szennyes tettek után, valamint már az előbbi napokban is néhányszor a szenttamási szegény árva magyarok , az őket fenyegető veszedelemről az első alispánnak, mint a megyei legfőbb birájuknak, többször panaszt tettek; de mindannyiszor szidalmakkal illettettek általa, sőt mi több, őket vasra veretéssel és bebörtönöztetéssel is fenyegető, többszöri megjelenésök esetére — a szeretve tisztelt (?) alispán úr !! így hát szegény magyar testvéreinknek mit volt mást tenniök, mint borzasztó pillanataikkal kísérni a vadak sánczolásait, minthogy a kiköltözni akarókat agyonlövéssel, és még mi borzasztóbb megnyúzással fenyegették a kegyetlen viperák?!!! Néhány napokig mindig csak a szent-tamásiak embertelen gaztetteikről szárnyalt a hír, míg jun. 24-kén este az ókori tábor tiszti üléseiből, felkéretvén kiküldéséit nagytekintelyi s tekintetes Enézi Antal első alispán úr a szent-tamási dolgok és hangulatok bővebb megvizsgálására. El is ment ugyan a tekintetes polgárzás, hanem kiküldetése fontosságát mellőzvén, mit tett ? more consveto pobratináival — rácz barátaival— leitta magát! s e közben egy pár kétségbe esett magyart, néhány mámoros ráczczal összecsókoltatott, s amint szemtanúk mondják, bizonyos jól álló levelet is íratott volna, mellyben a vadak minden bent lakó magyart sértetlenül hagyni ígértek 11 Nevetséges dolog , de különben is újra valósult a monda: graeca tides.... Knézi úr visszatérte után ismét elterjedt a hír, hogy Sz.Tamáson „békével vannak“ de csak hamar kitűnt a szeg a zsákból. Eljötte után alig három nap múlt el, midőn a táborból arrafelé hazamenőket kaszákkal és puskákkal fenyegették a csatornán levő hídnál a vadak, és valóban csupán lovaik gyorsaságának köszönhették a keresztülmenni szándékozók, hogy ott nem hagyták fogaikat a becsületes (?) embernyúzók és sütögetők között 11 A mi részünkről, így folytak tétlenül tovább is a napok, mialatt a bent levő vadak, szerencsétlen magyar testvéreink kényszerített segítségével a reactionarius részlelkű megyei tisztviselők , és gonosz schwarzgelb szellemű katonatisztek kegyelméből sánczaikat csakugyan tökéletesen elkészítették!! Annyi igaz mégis, hogy a sz.-tamásiak eme nagyszerű és roppant erősségű munkájuk csendességbeni működéseikhez b. Javics István e nagysága (!) s akkori főparancsnoka azon vidéki nemzeti őröknek , később pedig bokros érdemeiért eszéki várparancsnok (!)Csernovics Péter akkori királyi biztos,nagy részben segítségül szolgálván a vadaknak, annyiból, hogy a római és egyéb rabló sánczbeli vérebeknek, hol 10, hol pedig 16 napi fegyverszüneteket osztogattak kegyelmesen , mialatt magukat mind a római sánczbeli csürhe, mind pedig a derék szenttamásiak(!?) igen jól ellátták mindennel bőven!! valaminthogy sánczaik erősségét eléggé igazolták a július 14., aug. 19. és sept. 21-ei napok, jóllehet hogy a két előbbinél szinte ármány működött; igazolják ezt a fenebb mondott napokban Földvár, Turia és Szent-Tamásnál ártatlan és baromilag lemészároltabott derék s lelkes harczosaink majd két ezerre menő száma! Ugye borzasztó s kebelrázó dolgok ezek? pedig igy van, csakhogy ez Utóbbit, a schwarzgelb szellemű generál uraknak mindig jól sikerült, kevesebb számban előadni, mint volt; de mi, kik mindenütt jelen valánk e csatákban, praeter propter ki tudjuk számítani. Ez itt leirottak, mindannyi tények, s véghezvitt gaz teltek, s ha valaki ezek valóságán kétkednék, vagy hogy tán részrehajlóig írattak e sorok , úgy szólítsa fel bármellyiket, azon szeren,csétlen kenyér s hajlék nélküli, de a jól tevő sors keze által kiszabadult, szegény egyefogyott szent-tamási magyarok közöl. Azok minden esetre könyhullatások között fogják nekik is sorsukat elbeszélni, de aligha elmulasztandják Knézi alispánnak fejére szórni a boszuló istennek átkát!! De bízván is istenben, és a magyarügy szentségében, a vész elhárultával, majd neki is üzend a számolás órája, úgy a többi reactionarius megyei tiszttársaival együtt fog lakolni! — Több nemzetöri csatárok. — Fehér megyéből. Ha visszapillantunk a martiusi dicső napokra, ha visszagondolunk, egy hosszú tett és tapasztalás dús félévre, s ez alatt min magunkra, ha kebelünkbe nyúlva, szivünket tapogatjuk, meg kell vallanunk, hogy minket a martiusi dicső napok kevéssé érdekeltek; a hosszú fél év alatt honfi tisztünkből sokat elmulattunk, s a forradalom szülte magasztos események kevés lelkesedésre találtak kebelünkben. Ezért van az, hogy népünk egykedvű e terhes, de kedves időben, s ennek folytán , ha híveink egy vagy más helyről szomorúak, a nép kicsapongásait tárgyazván, mi is csak lehajtjuk fejünket, s töredelmes szívvel magunk elébe bámulunk, sopánkodunk, s pipafüst között csak a megtörténteket taglalgatjuk sok ezer volnával, a nélkül, hogy a múltakból tanulságot véve, okosabbak igyekeznénk lenni jövőre. Tespedünk a szó teljes értelmében, s csak dívánainkon tanakodunk a „hogyan kellene lenni“ kérdése felett. Arról, hogy a nép közé menjünk, s honfitűzzel a nép szívébe tudást és lelkesedést öntsünk, barátink körében is hanyagok vagyunk csak egy árva indítványnyal is föllépni. Ezért tudatlan, lelketlen, sőt sok helyen goromba is a nép, mi pedig szégyen-pirt érezünk arczunkon, ha a nép nevét csak szánkra veszszük is, mert a nép mindenért minket okol, s a nép mindig egyszerűen, de következetesen okoskodik. Nagy nálunk az intelligensek száma, s mondhatni, sokan vannak közöttünk, kiknek ereje s tehetsége által egy gyönyörű iskolakertté válnék e megye kies vidéke, csak akarat és lelkesedés ne hibáznék. Vannak e megyében helyek, mellyeknek lakosaival csodákat lehetne míveltetni, ha illető elöljáróik s közhivatalnokaik kitűrő szorgalommal járnának el hivatásukban, s felnyitván a nép szemét, lelkesítenék azt a nehéz időkhöz képest cselekvésre. De soroljunk elő tényeket, s rostáljuk azokat férfiasan! Bajaink legfőbb oka tiszti karunk sok dolgokbani hanyag eljárása, s számos falusi jegyzőink s papjaink lelkesülés nélkül 549 tétlensége. Csak tekintsünk vissza, mit mívelt áprilisban a fehérvári fanatizált nép! nem szomorúan töprenkedtünk-e, hogy az árva zsidók után a reformátusok folytatandják a népvándorlást ?! s mindezekért kiket vádolhat a lelkiismeret, mint azokat, kik gátat vethetének mindennek. Nézzük a nemzetőrök összeírását! Sok helyen cseppel és villával kergeté a felvilágosítatlan nép vissza a megye tiszteit, honnan jövének. Ezért történt az, hogy sok helyen csak pár hónap óta van nemzetőrség. S említsem-e egy kerületbeli követválasztás iszonyúságát ? Itt is azok tették a legnagyobb hibát, kiknek az ellenkező lett vala kötelességök, mert az egyszerű nép semmi ösztönből nem veri egymást halomra és halálra, ha gyalázatos kolomposai nem bujtogatják, vezetgetik tévútra. Fehér megye nem szégyenlett csak 500 önkénytes nemzetőrt mutatni be a honnak! De ez nem lehetett máskép, mert sok schwarz, gelbbizmussal saturált népes helyein egyetlen nemzetőr sem ajánlotta fel magát a megyének és a honnak. De hiba volt még a nemzetőrök toborzásánál is, mert olly hanyag, lelkesedés és erély nélküli toborzás alig képzelhető. Jött az újonczok összeírása, s hány helyen találtak ellenszegülésre a tisztviselők ? ! Perkáta és Újmajor sokáig emlékezetesek lesznek egy némelly szolgabirónak s esküdtnek, mert kevésbé múlt hogy a felbőszített urasági cselédek halálig nem kínozák őket s a gazdatiszteket. A dühös cselédség lecsendesítésére nemzetőröket kellő használni. Az isten haragja, a camarilla bűnös parancsa s több efféle meghozták Jellachichot megyénk kellő közepébe Székes-Fehérvár városába, s uram fia! Fehérmegye népe nem pirult, midőn öt — melly még ekkor sem kelt fel csak egyetlen faluból sem tömegestől — a szomszéd megyei nép fárad megvédeni tűzhelyénél! Igazán mondá Kossuth : ,,Ki magát elhagyja, azt az isten is elhagyja!“ Szomorú példája ennek a fehér megyei gyáva nép, de nem a nép egészen, hanem a nép hivatalnokai, s az a megyei bizottmány, mellynek híre hamva is alig tudható. — Mert nem hallottunk abban az időben csak egy árva kurjantást is „Erre jöjettek !“ mért könyörgünk heteken keresztül a szolga-triónak csak láthatásáért is ? Egész havon keresztül abban sem valánk már bizonyosak, van-e bizottmány, van-e alispán, vannak-e szolgabirák? Csak magunkra hagyatva, mint vezérleten birka-nyáj a levegőbe kénytelenítteténk bámúlni, s birka-türelemmel várni a perczet, mellyben falvaink a dúlás, rablás és felégetés martalékai leendnek. Annyi hanyagság, annyi kötelesség-múlasztás örökre a kárhoztass és megvetés bélyegét süli az illetők homlokára. Csak magának a históriai emlékű Fehérvárnak olly sétálva, nevelve történt elfoglalása, s gyalázatos elfoglalhassa a gyávaságok legnagyobbika, Sz. Fehérvár népe s a bizottmány e fényért kétszeresen felelős a közvélemény, a figyelmesen gondolkodó honfi előtt. Először, mint a melly elég háládatlan volt az ősök szent emlékeit a vad banditák dühült és semmi szentséget nem ismerő tolvaj csoportjának engedni martalékét, s megfertöztetni hagyni a nevet, mit tisztelettel említett e honnak minden fia, s a helyet, melly iránt a régi időkért minden honfi keblében szent pietas élt; s másodszor, mint a melly elég gyáva volt magát, vagyonát, s hölgyei ártatlanságát e szemét csoport vágyai kielégítésére szolgailag általadél. — De elég ügyetlen a hadvezér is, ki eszélytelen volt azt gondolni, hogy ő a rablók főnökét talán majd a Fehérvár-pesti országút közepén valahol akárhol elcsípheti, minek védje azért meg Fejérvárt ? — Ez idő elmúlt a többi után. A történetiró majd felgombolyítja ez események szálait, de nem fölösleges azért ilyeneket emlegetni, mert okos ember a múltakból is szedi tapasztalatait, s e múltak roppant sokat beszélnek . Megérkeztek Rott és Philippovics, főnökük nyomdokán már Fehérvár határáig nyomulva, s ekkor mit tesz a nép, mikor az annyi távolra hitt ellenséget faluja tornyából észrevevé? Egyik töredékét határtalan ingerültség, s bosszúra ragadja a pillanat hatalma, s a közös veszély gondolata, a másikat félelem lepi meg a kétségbeesésig; s míg ama töredék nemes elszántsággal sok százakat tesz tönkre az ellenség soraiból, addig emez s egy harmadik töredék ön haszonlesésük alattomos mesterségét űzik a zavarosban. Illy körülmények közt jött a rendelet a népfölkelésre, s Fehérmegyealsóbb határain fölkelt a nép tömegestől egyesülni a pestiekkel s tolnaiakkal, az ellenség agyonnyomására. Ámde a népfölkelés rendezve nem volt. A népet lelkesíteni az egy Salamon Lajos kormánybiztos úron kívül senkinek sem jutott eszébe. Nem volt igazgató , nem parancsoló, ki a rendezetlen és zabolátlan tömeget féken tartani s hazafiúi biztatásokkal buzdítani, lelkesíteni hazafiúi kötelességének ismerte volna. A megyei tiszti karból egyetlent sem lehet köztünk szemlélni, pedig természetében fekszik az az embernek, hogy a magasabb hivatalnokok iránt önkénytelenül is nagyobb tisztelettel viseltetünk. Miért nem jött ki abból a Jellachich lakta Fehérvárból valamellyik alispán, vele fő- és alszolgabirák , s mért nem állottak tekintélyük és befolyásukkal a népfölkelés élére, tiz annyi lelkesedést öntendeztek a nép szivébe, szép rendtartást eszközlendeztek annak rendetlen soraiban, s megkimélendezték hatásos parancsaik által a népet a horvát fegyverek elhordásától, s az azok beszedésekor történt, bizony némelly helyen gyalázatos, eljárástól. Mindezek elmúltak, s Fehérmegye falvai — habár egyűl egyig magokra hagyattak is a megyei kormány által a vész idején — hála isten! állanak még épen és pusztulatlanul; de megnehezült az idők viharos járása fölöttünk, s a jövő napra sem vagyunk biztosítva békés lakhelyünkön. Eljöhet és el is jő az idő , mellyben ismét „talpra magyar“-t kiáltatnak a hon kormányférfiai Fehérmegye síkjain és völgyein, s hogy az idő rövidsége, a hivatalnokok hanyagsága miatt körmünkre ne égjen a veszedelem, jó lesz az illetőknek figyelembe venni a következőket: 1- er. A megyei hivatalnokok, kiknek hatásköre több városok , falvak és pusztákra terjed, miilyenek a fő- és szolgabirák, esküdtek, lépjenek fel mindenben a nép vezetőiül, s egyetértve papokkal, bírókkal, és jegyzőkkel, minden országos események s politicai tények felöl tiszta hazafi buzgalommal értesítsék a hír- és bizonyosságszomjú népet, az elsők népgyűléseket hirdetve, ünnepélyesen , komolyan szóljanak a magyar haza szent ügye fölött, míg az utóbbiak vallásos ihlettel csepegtessék hallgatóik szívébe nemzeti igaz ügyünk okvetlen győzelmi szilárd hiedelmét, nem csak vasárnapokon, hanem alkalmat csinálva a hétnek minden istenadta napjain, nemzetöri vagy községi gyűléseken egyiránt. — Különös hatást gyakorolna a nép felvilágosulására, lelkesülésére és kedélyére 2or a megye székvárosából, a megye tisztviselői által aláírott, s népszerű nyelven szerkesztett „koronként tudósító levelek“ minél nagyobb mennyiségbeni terjesztése. Sajtónk van, hozzáértő embereink Boross és Fekete megtennék azt a kötelességet. Ehhez járulva a néphírlapok minden falubeli népnek a jegyzők általi — kormány által is parancsolt — olvasása, szép sikert teremtenének. — Továbbá 3- ot. A bizottmánynak bizalomszerzés tekintetéből igen érdekében volna havonkénti működéseiről népszerű jelentést tenni „jelentő levelekben.“ így nem csak Fehérvár néhány lakosa, hanem az egész megye tenné a hallgatóságot, s e nyilvánosság által a rend, igazság és méltányosság sokat nyernének. 4- et. A nemzetőrök pontos fegyelemben és fegyvergyakorlásban tartassanak. — Ferdinándy őrnagy úr havonkénti látogatásokat, szoros vizsgálatokat, s hazafias buzdító beszédeket tartani a nemzetőrök előtt,kötelességének tarthatná. — Végre 5-ör. Ha az ellenség elébe indulásra kerül a dolog, az alispán és egyéb tisztviselő urak ragadjanak zászlót, a nép előtt viendő!, s Fehérmegye nem leend utóla a hazafias tettekben s vitézségben magát kitüntetni! Ezeket elmondani honfiúi kötelességemnek tartom, részint azért, hogy gyenge bár, de jószándékú s igaz szavaim a hibákat és hibásokat sújtsák a közvélemény előtt, részint azért, hogy csekély tehetségem szerint útat mutassak, mellyen e nép világosodottabb, munkásabb és lelkesedettebb lehetend. — Á. Béla. — Az Agramer Zeitung nov. 14-ki számának úgynevezett hivatalos rovatában következő rendelet olvasható: Cs. kir. szerb udvari osztrák consul és ezredes Mayerholfer úr Belgrádon nov. 3-kán kelt nyilatkozata következtében a Bánáttal és Erdélylyel való biztos és gyors levelezési forgalom előidézése végett, a jelen politikai zavarok ideje alatt, Pancsova és Orsova közt, a postajáraton kívül, Plavisseviczán ,-Moldován, Új-Palánkon és Banavistyén át megrendelt határőri előfugatokkal mindennapi postai összeköttetés állíttatik fel, s miután e rendelkezés következtében egyszersmind Zimony és Pancsova közt, a Zágráb és Zimony közt eddig is fönállott mindennapi levélpostával legszorosabb összeköttetésben, mindennapi postajárás nyittatik, a cs. kir. postahivatalok erről olly utasítással értesítettek, hogy minden a Bánátba s Erdélybe szóló leveleket Zimonyon át utasítsanak. — Ugyane számban olvassuk, hogy e cxc. a bán rendelete következtében az eszéki föpostahivatal eltöröltetvén (azaz: Eszéken a várral együtt a föpostahivatal is magyar kézben lévén) ugyanaz Zágrábban állíttatik fel, mellynek is minden horvátországi és szlavóniai postahivatalok alárendeltetnek, s hogy ez intézkedésre nézve a zimonyi postahivatal 2. nov. úgy nyilatkozott, hogy a királyhozi hű ragaszkodásában magát a báni tekintélynek aláveti, s a zágrábi főpostahivatalnak csakugyan alá is vetette. Reményijük — úgymond — az említett lap, hogy a néhány még eddig elvakított slavoniai postahivatal eszére térend , és e cxc. parancsának nem sokára — míg ön érdekükben késő nem lesz — engedelmeskedni fog. Láthatjuk ebből, hogy a reactio és katonai önkény embereinek mennyire bőrükben áll Zágrábot, a reactio egyik föfészkét, melly Bécscsel a legszorosabb összeköttetésben áll, az önkény által már is csak nem összeroncsolt erdélyi részekkel minél szorosb összeköttetésbe hozni, de nem kételkedünk, hogy Versecz és Fehértemplom vidékén küzdő derék csapataink lelkiismeretes kötelességüknek tartandják, a gaz Mayerholmer számításán kardjaik élével ollykor ollykor keresztet vonni. — Biharból, Mező-Keresztesről írják az Alf. Hírlapnak. Vidékünkön, Bernáth József kormánybiztos rendelete folytán, népfelkelés rendeztetik, és a nép kész fölkelni tömegesen a hon és jogai védelmére. Fegyver után kiált a nép, és nincs erő, melly legyőzni, vagy rabigába hajlani képes legyen. A bujtogatók, kik minden kis helyben hitvány gyomként tenyésztek , és elhallgatnak. Keresztesen 500 fegyverfogható egyén van, egy harmadrész kívántától a népfölkelést parancsoló kormánybiztos által, önkényesekből vagy sorshúzás útján, és 170 ajánlkozott első alkalomra , s ha kell, mindnyájan fölkelünk. LEGÚJABB. Pozsonyból tegnap, nov. 22-én érkezett egy katona liszt, a következő érdekes híreket hozta. Simunichnak serege nagy éhséggel küzd, mi miatt Szeniczéről 33 lovasa jött át hozzánk Nádasra. Nov. 21-én éjjel nehány ágyúlövést lehet hallani Giczefalva és a közelében levő nagy kocsma közt, hol az ellenség előcsapatai elrejtve valának; az összeütközés eredményét értesítőnk még nem tudja. Neudorfnál a Morva folyamon levő hidat a mieink leégetni akarták, hogy ekként is az ellenség betörését gátolják; végre hoszszas sükeretlen kísérletek után szurkos szalmával gyújtották fel azt, mit az ellenség észrevevén, 13 ácsot küldött a tűzoltásra, de a szerencsétlen küldöttek ugyancsak meglakoltak, mert a mi részünkön levő vadászok a hid mollotli rejtekekből puskacsőre vevén az oltókat, mind a 13-at lelövöldözék, erre az ellenség s a mi fiúcsapataink közt megkezdődött az ütközet, mellynél mi két halottat, az ellenség húsznál többet veszített. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Triesti tudósítások szerint e város elhatározó,hogy Frankfurtba nem akar többé követeket küldeni. A Bécsből Steyerországon keresztül Horvátországba utazott 600 szerezsánok közt némellyek,úgy látszik, kezdik átlátni,hogy orruknál fogva vezettetnek a veszedelembe.Többen közölök megtagadták az engedelmességet, és a maguk feje után indultak útnak. A reactionariusok, valamint a szabad mozgás minden nyilatkozatát, ezt is magyar emissariusoknak tulajdonítják. Nem tudják a rövidlátók, hogy ez által csak dicséretet mondanak a magyarról, ki az önkény békéit mindenfelé igyekszik széttörni. Csalatkoznak azonban, ha azt hiszik,hogy más népekben nincs hajlam a jóllét levegője, a szabadság után. Annyi bizonyos, hogy Jellachichnak e legerősebbeknek vélt oszlopai és seregének állítólagos védbástyái nem a legnagyobb sympathiával viseltetnek iránta, mint azt több rendbeli nyilatkozataik elég kézzelfoghatólag tanúsították. NÉMETORSZÁG: A wahre Ungar szerkesztője egyik tegnap Boroszlóból érkezett ismerőse által az ottani Oder Zeitung nov. 13-diki számát vette. Külföldi hírlap csak egy száma is vajmi kincs ez ujságárva időkben! Köszönet tehát kollegánknak, hogy az említett lapot használatunkra átengedte, még mielőtt azt saját lapja számára kizsákmányolta volna. Hamarjában csak annyit írhatunk ki, hogy a porosz király szintoliy fogással kezd élni alattvalói irányában, a martiusi engedményeket illetőleg, mint Ferdinánd, s a berlini nemzetgyűlést valami porosz Kremzlibe fenyegetőzik áttenni, de a nemzetgyűlés tagjai, még a jobboldaliak is — Prágájuk nem lévén — maradásra határzák el magukat, s e határozatoktól csak fegyveres erőszak következtében állandanak el. A már egyszer megugratott, de újra visszatért, s mindenkitől — tán csak a soldateskától nem — gyűlölt Prinz von Preussen újra kezdi a kis autocratát játszani. A forrongás átalános és Siléziában már nyílt zendülésben tört ki. — Blum Robert meggyilkoltatása — így nevezik Windischgrätznek e gyalázatos tettét— leírhatatlan indignatiót szült egész Németországban; a frankfurti gyűlés azonnal két tagjának Bécsbe küldetését halázza el, a többi ott lakó németek védelmezésére (a gyűlés tehát, s pedig helyesen, az összes austriai németséget látja veszélyben forogni). . . Lipcsében, a szerencsétlen meggyilkolt Blum hazájában, az utált kétfejű sas lelépetett az austriai consul lakáról, s egy utczai lámpásra akasztatott. (Ezen operalicit Blum gyilkosán kellene véghez vinni). , NAGYBRITANNIA és IRLAND. Kimondhatatlan és jól esik a méltatlanság s félreismerés sebzette honfi kebelnek, ha a messze távolból egy baráti szózatot hal, kétszeresen jól esik, ha olly él-