Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-12-16 / 145. szám
a bélyegző gyávaságnak íme lealacsonyító jelenségét nemes önérzettel tagadja meg; nem késhetik maga és összes zászlóalja részéről különösen nyilvánítani, hogy valahányszor az imádott hazának védkarjaira szüksége leend, minden aggodalom nélkül, a hazafiéi kötelesség lelkesítő szent érzetével, lesz kész, hona ellenével harczra kelni, kijelentvén, hogy azon névtelen levél íróit, kiknek aggodalma következtében a szóban forgó nyilatkozat keletkezett, nemzetőröknek nem tarthatja, s ennél fogva ünnepélyesen fölhíja őket, hogy magukat megnevezzék, hadd ismerje a haza azon fiait, kik a nemzetőr hizes nevét alig gyalázatosan bitorolják. Pest, november 27-én 1848. Száz, alezredes. Ráday Gedeon, lov. őrnagy. Vukovics Mihály, őrnagy. László József, százados. Kajdán Miklós, százados. Szigliget, főhadnagy. Serbeck István, főhadnagy. Frankendorfer J. őrmester. Artner Izidor, III. zászlóalj 9-ik száz. tizedes. Szentpétery Zsigmond. Takács István. — Az arany és ezüstnek kivitelét tiltó s illetőleg korlátozó pénzügyministeri rendelet, az orsz. honvédelmi bizottmány rendeletéből ezennel megújíttatik, s annak szigorú foganatbavételre minden posta és harminczad hivataloknak szoros felelet terhe alatt mulaszthatlan kötelességül tétetik. A pénzügyministériumtól, — Beöthy Ödön orsz. teljhatalmú biztos úrnak folyó hó 5-dikéről kelt 596-ik számú jelentése szerint, bácsmegyei Szeghegy helysége az állodalomnak hét lovat ajándékozott. — Schmidt orvos úr által több nemeskeblű hölgyektől a honvédtüzérség részére mint ajándék beszedett számos ruhaneműekés tépetért,a tüzérség nevében nyilvános köszönetet mond Lukács, őrnagy. D. Történy, tüzéri főorvos. — Somogymegyében ujonan alakult két honvéd zászlóalj a 60-ik, és 61-ik számmal a Somogy és Zalamegyei ujoncz-feleslegből alakulandó zászlóalj pedig, a 62-dik számmal jeleltetik meg. „ ** — A pesti tanítóképző intézetnél egy külön hittanári s hitszónoki állomás rendszeríttetvén, erre Jallosics András ájtatos tanító rendű áldozat, s a helybeli középtanoda és képezde igazgatója , e hivatalok további megtarthatása mellett ezennel kineveztetik. Budapest, dec. 13. 1848. Szász Károly, vallás és közoktatási ministériumi állam,titkár. Tapasztaltatván, miszerint némelly hadi parancsnokok és kormánybiztosok, hol kisebb, hol nagyobb számú hadifoglyokat vagy katonai csapatokat,a hadügyministériumnak minden eleve tudósítása nélkül, indítanak és küldenek Budapestre, miután ez az elhelyezés dolgában gyakran a legnagyobb zavarokat és nehézségeket idézi elő, minden hadi parancsnoknak és kormánybiztosoknak ezennel szigorúan meghagyatik, hogy ezentúl minden illy szállítási esetekben a szállítandó egyének számáról s hova szállításáról magukat a hadügyministeriummal eleve értekezésbe tegyék. — Kelt Budapesten, dec. 9-kén 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos. ORszicevCLÉ». Dec. 14. 107-dik ülés a képviselőházban. Kezdete d. u. 4 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenté, hogy a mai ülés a honv. bizottmány elnöke, Kossuth Lajos felszólítása következtében hivatott össze, ki a Kassa körül történtekről akar valamit közölni a házzal. Ő annyit tud, hogy ott a nemzetőrök s kaszások megfutottak, némileg hát vesztettünk, de az ellenség vesztesége is nagy. A Schlick ellen küldött sereg vezérletét Mészáros vállalta el. A honv. bizottmány részéről még senki sem lévén jelen, vagy más tárgyat kell fölvenni, vagy pedig várni, ezen esetben azonban nem ő fizeti a két pftot. (Nevetés) Mészáros Lázár (éljenzések közt a szószékre lép) köszönöm, igen köszönöm ezen hangulatot, s nincsen más hozzátenni valóm, azon óhajtásnál, hogy ilyen maradjon (tetszés). A honvédelmi bizottmány ajánlatát elfogadtam (éljenzések), ajánlottam volna magamat is pedig örömest, hogyha a mostani körülményekben némellykor némelly egyének iránt méltányosabbak volnának, s amint a Lajthán felül mondják, schwarzgelb maradványoknál fogva a szerencsétlen esetek szülte szerencsétlenségeket resz akaratnak, s valami egyébnek is nem szokták volna tulajdonítani. Egyéniségünket nem bírjuk felülmúlni, hanem azt, mit az isten belénk adott, s mivel megajándékozott — noha pénteken jutottunk hozzá — azt ezennel a hazának felszentelem (zajos tetszés). Benne vagyunk, azért a hazáért mindent megtenni szent kötelességünk (tetszés). Szent Jánosok mentek már előre, nem ugyan megváltót hirdetni, hanem velünk együtt egy győzelmet hirdetni, és reményjük, hogy felül fogjuk múlni a római Pompejust, ki azt mondá, hogy valahányszor lábával kapálódzik, 50 ezret fog teremteni; midőn azonban kellett volna, akkor nem tudott teremteni;— mondom, reméljük, hogy magyar Pompejusként fogunk kapálózni és teremteni olly erőt, miszerint azt, kit Schlicknek hívnak, talán megschlikoljuk (kaczaj). Ismerem a vezért, volt szerencsémvele ha nem is szolgálni, de összejőni, ő jó derék katona, s így ha vele mint ellenséggel összejövök, nem tudom, mennyire fogok vele felérni; annyit azonban mondhatok, hogy mindent, ami tehetségem szerint tőlem telik, ellene fel fogok használni (tetszés). Nem marad tehát egyéb hátra, mint elvárni a gondviselésnek határozatát, ha még mondom, hogy azt, mit tenni lehet, tenni akarom, azon kérésemet csatolom a közvéleményhez: ítéljetek felettem, de eme ítéljetek, vagy mint a német mondja: Urtheilt, aber mich nicht Verurtheilt. (zajos éljenzések). Ezután elnök jelenté, hogy Petőfi Sándor egy levél kíséretében egy hadi dalt küldött hozzá, kérvén, hogy ha a ház érdemesnek találja, nyomassa ki és osztassa szét a magyar hadsereg közt. Felolvastatván a honv. bizottmányhoz utasíttatik. A felsőház korona meglétét vizsgáló tagjai fölolvastatnak. Több követ haza akar menni, de csak azok bocsáttatnak, kiknek megyéjébe az ellenség beütött. Ivánka kívánja, hogy az elnök a megjött követeket szinte jelentse be a háznak. (Helyes): Elnök. A honv. bizottmány kevesítni fogja a kormánybiztosok számát, s igy többen visszajőnek, akkor kezdhetni új rendet. Besze. Most kiki oda álljon, ahol legtöbbet használhat hazájának, ö érethangja, nagy termete által sokat tehet a nép lelkesítésére; ő Borsodban született, ismeri a nép természetét, hangulatát; ő ott a népfelkelés eszközlésében jó szolgálatot tehet. Mészáros bizonyságot tehet róla, hogy mindig ott volt, ahol kellett , ahol meleg volt. Ő tehát Borsodba fog menni, ha a ház megengedi. (Helyes). Elnök. A ház megengedi, ha a honv. bizottmány szükségesnek tartja. — Egy követ. Besze nem akar kormánybiztos lenni, igy nem szükséges a honv. bizottmány beleegyezése. — Elnök. Ennek mégis a honv. bizottmány tudtával kell történni. Besze. Ha a ház megengedi, semmi köze hozzá a kormánynak. Ő a többi közé akar állam s érczhangjával a népet lelkesíteni. Keresztesy. A kormánybiztosokat vissza akarja hivatni, és egy választmányt a képviselőház és honv. bizottmány kebeléből kiküldeni, melly a népfölkelést rendezze. Kossuth Lajos. (Éljenzések): Tisztelt házi Én azon véleményben voltam, hogy a mai ülés 5 órakor fog kezdődni, azért bocsánatot kérek, hogy később jöttem , mert különben sok foglalatosságaim mellett is kötelességemnek tartottam volna megjelenni 4 órakor, s annálfogva azt vélem, hogy az egyik főtárgy t. i. Schlicknek beütése, és a Kassa melletti csatavesztés már alsint a háznak tudomásán s határozatán átment. (Nem). Nem ? (csak említve volt az elnök által). Erre nézve tehát, ha még mondani való, a háznak annyit juttatok tudomására, miként Schlichnek mintegy 8—9000 főből álló serege, a Pulszky Sándor alezredes* vezérlete alatt rögtön összealkotott nagyszámú, de többnyire, mert ez a 10-ik sereg, mellyet rövid idő alatt kiállítani kénytelenek voltunk — nemzetőrökből és kaszásokból állott sereggel megütközvén, ezen sereg Kassa táján, mint tudósíttattunk, szétveretett. Megvallom, hogy ezen hit felett valamelly meglepetést épen nem éreztem, mert kijelentem azon meggyőződésemet, hogy a nemzetőrségi institutiót ollyannak tekintem, melly az ország jövendőjének biztosítására , szabadságának megőrzésére egy igen hatalmas tényezővé fog válhatni, ha t. i. elég idő lesz azt kellőleg organizálni és kifejteni, de mostani rendezetlen állapotában, a czélnak nem felelhet meg; rögtön jövén ránk a veszély, nem volt elég ideje a volt kormánynak a nemzetőrséget kellőleg rendezni s rendeltetésébe be is gyakorolni. Megvallom tehát, hogy a volt tudósításon semmikép meg nem ütközöm. Egyébiránt a kassai ütközetre nézve még annyit vagyok kénytelen a háznak bejelenteni, miszerint nem tudom, mi rejlik abban a honvéd nevezetben ? Azt lehet mondani, hogy egy levegőnek , egy vidéknek gyermekei, mihelyt honvédeknek hívják, egészen máskép viselik magukat a harczban, mint a többiek, így nagy méltánylattal és köszönettel tartom kötelességemnek, megemlíteni a 42. honvéd zászlóaljat, melly Gedeon őrnagy vezérlete alatt áll, s a melly felszerelésben leghátrább van, a vitézek csaknem mezítláb s minden fegyver nélkül voltak , és mégis a nemzet háláját, méltánylását s teljes tiszteletét megérdemlő lengyel csapattal az egész, sok ezredekre terjedő ellenséges tábor ellen működtek, s elég erősek voltak akkor, midőn ezrek szétfutottak, a mi seregünk hátravonulását egész biztossággal s nyugalommal eszközölni. Ezen név honvéd dicsőséges névvé fog válni a magyar históriában. (Éljenek.) Egyébiránt mondhatom, hogy ámbár csaknem emberi erőt felülmúló foglalatosság rögtön, néhány hetek alatt már a 10-dik seregnek kiállításáról gondoskodni, nem azért, mintha e hazában elég kár s hazafias lelkesedés nem volna, hanem azért, mert sok olly aprólékos részletek körül forog a seregnek kiállítása, miről hirtelen, rögtönösen intézkedni, emberi erőt csaknem felülhalad; hanem mégis meg vannak téve az intézkedések, hogy a hadügyminiszer úr, ki önkénytes felajánlásával szíves volt a Schlick elleni tábor vezérletét elfogadni (éljen!) , el legyen látva mindazon eszközökkel, mellyek következtében ne csak a győzelem legyen biztosítva a nemzet számára, hanem teljesedjék az is, mit hiszek, ha meg nem szökik Schlick, hogy ő Magyarországra nézve fegyver-literánssá fog változtatni. (Tetszés.) Soha nyugodtabb nem voltam, mint most; legalább én mondhatom ezt, ki az ország helyzetét a ház parancsából rajtam fekvő kötelességnél fogva ismerem. Én valóban e részben semmi veszélyt fenforogni nem látok ; csupán egyet óhajtanék, hogy azok, kik a baj közepett vannak, ne veszítsék el lelki jelenlétüket, s ne ijedjenek meg annyira, mert ütközetet elveszteni nem olly nagy dolog, az Napóleonon s a világ első seregével is megtörtént, azért nincs baj, majd megverjük másszor mi az ellenséget. (Tetszés.) Ha van mitől félek , ez az, hogy Schlick vagy megszökik, vagy a határszéli tót vidékek felé fordul, mert ha elbizakodva szíves volna beljebb nyomulni az országba, és más részről azon vidékekbeli hazánkfiai, ha magát mutatja az ellenség, meg nem rémülnek, s e tekintetben csaknem a mondó vagyok, mit Bém tábornok, kit a felső erdélyi hadsereg neve alatt egyesített táborunk vezérletével bízott meg a kormány, a midőn t. i. híre szárnyalt néhány nap előtt, hogy Urbán Nagy-Bányát elfoglalta volna, megírván ezt a tábornoknak, hogy erről kellő tudomása legyen, azt felelte a honvédelmi bizottmánynak, „azt írta nekem a honvéd, bizottmány elnöke, hogy fájdalom , Urbán elfoglalta Nagybányát, én pedig azt mondom, sajnálom, hogy nincsen úgy, mert ha Nagy- Bányán van, az ellenséges sereget elfogjuk, ha nincsen ott, alkalmasint nem fogjuk el.“ Jellachich és Rottál mit csinált volna a nemzet, ha ők a Dráván túl rostokoltak volna ? Tömérdek pénzbe került volna az ország széleinek őrizete, s mi volt a betörésnek következménye ? Bejött Rott s a nép elfogta s közbevetőleg legyen mondva, ha Schlick seregének elfogása sikerül, a fegyverekkel jobban fogunk gazdálkodni, mint akkor. Midőn ezen meggyőződésemet nyilvánítom, jelentem, hogy a hadügyminiszer úr felajánlása következtében, melly által a győzelmet biztosítva látom, kétszerezve érzem azon kötelességet, a kormány részéről, nem hagyni őt szűkölködni azon eszközökben, mellyek megkívántatnak. Részletekbe nem ereszkedem, hanem csak annyit mondok, hogy a kormány gondoskodott, amennyire csak emberi erőből kitelhetett, rendes véderőről, melly számra nézve nem csak megfelel az ellenség erejének, de azt túl is fogja haladni, s azonfelül sokat fog tenni a hazafiúi szeretet; ott van ama tősgyökeres magyar nép, mert ha arra megy a dolog, hogy Borsod és Heves nem állja ki a sarat, akkor lőjük főbe magunkat; de van a magyar elemben erő és lelkesedés, meg kell annak lenni, s meg lesz okvetetlenül. (zajos éljen). így tehát e részben nyugodt vagyok, és csupán az aggaszt , hogy Schlick megszökik, hogy Simonich seregével egyesüljön s aztán az illy urak sebesen szoktak utazni, különösen midőn a megtámadásnál a már annyira ismeretes Franken-Bewegungot tesznek. A nemzet igazságos ügyben van s legszentebb érzelmeiben megsértve, valamint senkit meg nem támad, úgy nem fogja tűrni, hogy megtámadtassék. (kitörő lelkesedés) Újra mondom nyugodt vagyok, minden csatát megnyerni nem lehet. Az ollyan apró megtámadásoknak bizonyos philosophiája van, melly az austriai kormánynak régi rendszeréhez tartozik, azt gondolják, minden oldalról be kell keríteni az országot. Ott van Hurbán, ki isten kegyelméből az isten igéjének hirdetője volt, s most az austriai császár kegyelméből oberster (kaczaj) beütött Trencsinbe, mert mindenhol nem őrizhetjük zászlóaljakkal a határszéleket , úgy egy millió honvédet kellene tartani. Míg ellenébe a kellő erő elmehet, néhány napra szükség van; azonban mielőtt az erő Trencsinbe érkezhetett volna, ő támadásokat próbált, az egyiket Budetinnél erős harcz volt, a víz választván el az ellenséget tőlünk , az ágyúlövéseket a kaszás nemzetőrök nem igen állották ki, és szétfutottak. Ezt természetesnek találom. A nemzetőrség organisatiója tekintetében a körülmények által okulva, más rendszert fogok követni. Én úgy veszem fel a dolgot, a nemzetőrség socialis természetű institutio, nem jó azt az egység romájára vonni, hanem a vidéki különbséget fel kell használni, mint annak hajlamában fekszik, egy helyt a vadász, más helyt a lovasság lehet jó, máshol a kaszás nép. Magam is egyike vagyok azoknak , kik hibát követtek el a múltban. Csaknem gyalázat nevévé vált, hogy a schwechati ütközetben megszöktek bizonyos kaszások, mert kartácscsal lövöldözték őket, az azt bizony nem állja meg, mert nem az rendeltetése. Egyébként a kasza jó fegyver, Lengyelország kaszás seregeivel az Európa szerte elhíresedett orosz sereget semmivé tette, csakhogy úgy legyen elkészítve az ellenség ellen, amint kell. A nemzetőrség rendeltetése örökös rohanás kisebb csapatokban, és szünteleni nyugtalanitása az ellenségnek jobbról balról; ha úgy alkalmaztatik mint kell, meg fog állani. Budetinnél a honvédek megállották a sarat, tartott az ütközőt napalkonyatig s az lett a következése, hogy Hurbán visszavonult Csáczáig, mielőtt oda érkezhetett volna az erő, s most a biztosok lamentálnak, hogy elszaladt kezeik közöl. Nem kell megijedni az ilyen beütésektől; azon czélból nyugtalanítanak bennünket,hogy megijedvén a részletes támadás által, nagyobb seregünket szétoszlatni fogjuk; de míg én a kormányban leszek,ezt tenni bizonyosan nem fogom.Több jelentésem nincsen a kormány részéről,azon kormány részéről,mellynek kötelessége megmondani: nem kicsinteni a veszélyt, de nem is nagyítani, valamint attól meg sem ijedni. Ha az országot azon helyzetben látnám, hogy nem állhat ellen az ellenségnek , bár emlékezetemre a gyalázat bélyege szállna is, szent kötelességemnek tartanám, megmondani a nemzetnek, hogy kimerítettünk minden eszközt, de úgy látom az országot, hogy csak kisütés kell, és a győzelem bizonyos (éljen!) Erre nézve nincs egyéb mondanivalóm. Mi bejövetelemkor itten előfordult kérdéseket illeti: Besze képviselő úr nem látta szükségesnek a kormány megegyezését kérni, arra tehát nem is szólok; határozott a ház iránta egyszerűen, hogy ne töltsünk el sok időt egyes bármelly fontosságú egyének körül is. Sok alkalommal voltam szerencsés Besze úrnak különös hivatását tapasztalni arra nézve, hogy a népre lelkesítőleg tud hatni, isten őt ezen tehetséggel áldotta meg, menjen tehát.De egyúttal kimondom azt is, hogy, ha csak a legnagyobb haszon nem kívánja, ne kevesítsük a képviselőházat, és épen ezen szempontból a kormánybiztosok iránt felhozott kérdésre nézve a következő felvilágosítást terjesztem elő, mert nem lehet ollyan bilosus természetű , és cholericus vérű ember, ki néhány hónap előtt képzelhette volna, hogy Magyarországgal az fog történni , mert vannak az egyéni moralitásnak bizonyos tekintetei, mellyeken keresztül becsületes ember alig hisz lehetőséget. Nálunk minden morális lehetőséget túlszárnyalt Magyarország leigázása iránti törekvése a car.-arillának, mert ha Hurbán császári ezredes, Rajacsics, ki a rabló csordát lázította fel — nem is tudom miért, mert a császári trón iránti hűség eszükben sincs a szerbeknek a ki egy felbőszült rabló, gyújtogató s a hadviselésben a civilisatiónak törvényeit sem ismeri, kedves hive a császárnak, és a magyar nemzet, melly megtartotta a trónt, és megbecsülte a monarchismusnak értelmét az által, hogy nem hitte azt lehetőnek, s nem tett annak megelőzésére annyit, a mennyit kellett volna — az lázadó. Ez borzasztó, hanem épen azért, mivel ez olly borzasztó s váratlan dolog volt, igen természetes,hogy a váratlan rendkívül előkerekedett szükségnek a rendes igazgatási formák meg nem feleltek, egyhelyt népfelkelést kellett organizálni, máshelyi élelemről gondoskodni, harmadik helyütt az élelmiszereket eltakarítani. Tudjuk, hogy a rendeletekkeli kormányzás nehéz körülmények között, midőn perczekhez van kötve a siker, nehezen megy, azért a kormány kénytelennek látta magát, keresni egyes egyéneket a végrehajtásra. Amint torlódott a vész, szaporodtak a kormánybiztosok, de amint a nemzet a maga védelmében maga iránt lassanként bizodalomra ébredve s lelket véve, a kerékvágásba jő, a szerint kevesedik a kormánybiztosi működések szüksége. A felső seregnél több biztosok vannak, és tisztelettel s köszönettel mondom, hogy oka van a háznak velük megelégedni, de úgy találtuk, hogy a seregnek élelmezésére nézve egy katonai fegyelem alatt álló úgynevezett intendatura sokkal czélszerűbb, azt tehát felállítottuk, s így a biztos urak vissza fognak jöni, kivévén egyet, kinek ott kell lenni, hogy ellenőrizze politikai irányát azon tábor eljárásának, mert hitem az, hogy a katonai testületeknek belműködéseiben meg kell lenni az egységnek és harmóniának, s azon állással kell birniok, a mint bármelly más testületnek, de Magyarországban azon eszmének idegennek kell lenni, hogy a katona status is statu, hanem nem egyéb mint a végrehajtó hatalom orgánuma, melylyel védeni kell a hazát. A polgári hatalmat tehát képviselni kell a seregnél, s mivel ilyen fontos körülmények közt ezen képviselet megkívánja az individuális képviseletet is, anyi biztos úr, ki annyi resignatióval tud lenni, ki nem azt vitatja, hogy neki van igazsága, hanem mindig azt mondja, hogy köszönöm a kormánynak, hogy helyreigazította hibámat, ő fogja képviselni ott a polgári hatalmat (éljen). Más helyeken is naponként kevesedik a kormánybiztosok száma, hanem egyénileg valamit kimondani, mint egy követ úr mondotta, nem volna czélszerű. Rendkívüli institutió lévén a kormánybiztosok institutiója, az a körülményekhez van szabva, arra nézve átalános szabályt ne méltóztassanak hozni; ha bizodalommal vannak önök a kormány iránt, ez most igen tövises pálya, azért kijelentem, hogy semmit sem óhajtok inkább, minthogy akárhonnan álljon fel ember, ki azt mondja: én többet fogok tenni a hazáért, hanem míg itt vagyok, míg másokat nem rendelnek helyünkbe, ne csináljanak nehézségeket a kormánynak, hanem mondják meg egyenesen, amit akarnak, mert mi nem vagyunk ministerek, hanem e testületnek emanatiói. Tehát méltóztassanak közremunkálni intézkedéseink sikerének előmozdítására, mert most van a pont, mint egyszer Nyári Pál bizottmányi ülésben mondotta: ha sok ember de magyar ember hibázna is, minden magyar embernek kötelessége volna oda menni, hol a sok ember van. A magyar név alatt értem a hazának alkotmányos polgárait. Egyet tartok most szükségesnek, hogy mellőzzünk minden elvvitatásokat; most meg kell menteni a hazát, hogy azután baldachinumok legyenek-e, vagy egyszerű szalmaszékek azok számára, kik a nemzetet kormányozni fogják, akkor lehet arról intézkedni; ezzel most bíbelődni gyermekség, mert azon gondolatban kell most egyesülni, hogy meg kell menteni a hazát (közhelyeslés). Az egyik monarchista, a másik republicanus, a harmadik ismét új theoriát hoz fel, majd elkövetkezik a theoriák ideje, mikor veszekedhetünk egymással; most az istentelen reachiót kell megtörni, a többivel tisztában leszünk; — akkor azután ha tetszik nyúljunk az ostracismushoz, levessük egymást, mihelyt külellenség nem lesz. Addig, ha valakit tehetségéből kivetkeztetünk, ha valakit elmozdítunk azon térről, hol közre munkálhat, nagy kárt teszünk a hazának. — De sem Simonich, sem Orbán, s isten tudja még ki, nem fogja az országot veszélyre juttatni. Nincs ollyan városunk, mellyről azt mondhassuk: elveszett Paris, elveszett Francziaország. Tekintsünk vissza a históriába. Magyarország nem ritkán volt az önvédelem, vagyis úgynevezett revolutió ösvényén, de nem győzetett le soha, hacsak az utosó pereekben le nem alkudták a győzelmet, s én nem igen nagy hajlamot érzek magamban ollyan alkura, melly a nemzet jogait compromittálná. (Éljen!) De néha talán logicámban egy kissé félre is megyek, mert 1 630