Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-12 / 63. szám
63. szám. HÍRLAPJA. kedden, September 12.1848. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgő ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem -utcza , 90. szám, első emelet, előbb Almás!-, most a pesti takarékpénztár házában. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer belábzott sorért 3 pgő kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgő kr. szépiíttatikatosaggal igaz, a mit Ő tetsege az országos választmánynak maga magáról mondott, hogy egészsége elgyengült. Magyarok fogjuk-e mi engedni, hogy királyunk elgyengült készségével Magyarország ellenségei ennyire visszaéljenek ? Fogjuk-e tűrni,hogy a magyar nép saját hazájában vagy birtassék, vagy pedig elveszítse szabadságait, mellyeket a nemeség nagy lelkűsége neki megadott, s a nép adójával s a nép véres erejtékével idegenek számadás nélkül sáfárkodjanak, s hazánknak harczra termett fiait a nemzet szabadságának elnyomására vagy külháborukba vezessék ? Nem — mi ezt tűrni nem fogjuk. Mi fejedelmünknek rendűlhetlenül hívei vagyunk, s ha a trónusnak ellenségei királyunk ilgyengült egészségével visszaélve olly lépéseket tesznek, melyyek ez országot s vele a királyi széket s az uralkodó házat végveszély felé sodorják — mire hű magyar nemzet fel fogunkallani, mint egy férfiú, megtartani királyunk alkotmányos trónus ját, mellynek a magyar nemzet törvényes jogainak épségben járása nyújthat csak rendíthetlen talapot. Ha valaki ocsmány czéljainak előmozdítása végett azzal üteget, hogy a magyar nemzet akármelly töredéke el akar térni a király iránti hűség ösvényéről, mondjátok meg neki, hogy ez alávaló rágalom, adjátok őt át a büntető igazságnak, mert ezen mutogatóknak más czélja nincs, mint elszenderíteni a magyar néniet, hogy ne védelmezze a királyt, ne védelmezze a hazát, hanem gyáva türelemmel nyújtsa oda nyakát a pártütök pallosa alá, kik e türelmet arra használják fel, hogy a magyar falvakat leégessék s ki magyar nevet visel, legyen férfiú,legyen gyermek, legyen el- ,iggadt öreg vagy gyámoltalan asszony, leöldössék irgalmatlanul, m miként ezt a temerini magyarok, miként ezt az alföldön már anyagi magyar község szomorún tapasztaló, mellyek vagy le gyil- róltattak , vagy hontalan bujdosásra kényszerittettek saját hazájukban. Ha van isten a magasban, ezen borzasztó árúlásnak nem adhat diadalt. Ha nem akarja a magyar, hogy kiirtassék, védenie kell mag fát, védenie királyát, mert igaz a költőnek ama szava : ,,ébren !égy magyar, őrt ki fog állni, ha nem te hazádért!“ Szegény, szegény hazám ! szegény elárult magyar nép! GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL. Részint vad, részint szennyes érzetek szokták azonért megszállni, mellyet a kebelből elköltözött kegyelet hagy. A kegyelet — a szép és magasztos tettek e hatályos tényezője — ha a nemzet kebeléből távozik, búsító s szomorító; mert a jelennek a multtak legszebb összekötő fonalai metszetnek el úgy el azon szálak is, mellyeknek tovább fonása a jelennek a jövendőt biztosítja. Az érdemnek legszebb jutalma s egyik legnemesebb rúgója veszve van. Fájdalom, nálunk újabb időben kegyelet-hiány sokképen s nagy mértékben mutatkozik. Azonban mégis reményem: nemzetem nagy többségében van még elég kegyelet arra , hogy az, mi a Martius tizenötödike 151. számában gróf Széchenyiről áll, közbotrányt okozzon. Gróf Széchenyitől, én régi és hű bajtársa , ollykor napszámosa is, már évek óta gyakran vagy inkább többnyire vélemény- , ben s eljárásban eltértem, különböztem. Meg jön tehát az elvrokonság köztünk több képen ingatva; a személyes barátság azon-*ban, reményiem, nem. Én legalább annak érzetét híven tápláltam : keblemben. Mindig nagyon fájt nekem, hogy magam előtt sem tudtam , nem a világ előtt, menteni azt, miként ő e közelebbi években olly ügyet, mellynek sokáig volt buzgó harczosa, s olly személyeket, kik a jó ügynek mindig hív bajnokai voltak s maradtak, gyöngédtelenűl támadott meg. — Nem tagadom azon hitemet , hogy Széchenyi a jó ügynek, mellynek ő előbb olly roppant sokat használt, később — bár használni akarva — sokat ártott. Azonban expiálta ő e bűneit. Honához hű szíve, honáérfi keservében tört meg. — Se keserv a hite szerint már eltávolít—hatlan azon veszély borzasztó látására nehezedett rá, melly veszélyt események szerencsétlen összeütközése, gyalázatos pokolbeli ármány s részünkről sokszerű megvetett lépés seszélyhiány, idézett e honra. — A csapások legborzasztóbbika érte őt, s hogy ez őt érte, s épen most érte , midőn hajdani ereje s tevékenysége által olly sokat használhatott volna , nagy csapás e honra nézve is. És e csapás feletti bús az annyi hálát érdemlő férfi iránti meleg részvét helyett, gúnyos és goromba szavakkal támadják meg őt, gyanúsítás, hazudság s rágalom fegyverét használva. Ha a czikkíró hiszi azt, mit írt, hogy t. i. Széchenyi nem beteg, úgy én alacson rágalmazónak nyilatkoztatom őt s mindenkit , ki azt merné állítni, hogy Széchenyi képes lehetne hona ügyét, bár mikor is, s annyival inkább a vész óráiban elhagyni, s a veszély elől megszökni, vagy épen a bűn-koholta gaz reactio vétkes és gyalázatos pártfogására vetemedni. Ha pedig a czikkiró, tudta s hitte a nagy csapást, melly Széchenyit érte, úgy iránta s barátai s családja iránt rút kíméletlenséget követett el, csak nem gúnynyal szólván, olly szerencsétlenségről, melly minden művelt s el nem vadult kebelben részvétet s annak érzetét gerjeszti, miként társadalmi s erkölcsi kötelesség , illy körülményben a dologról mentől kevesebbet szólani. Van, hála az égnek, remény, hogy honunk nagy polgárát, lélekben s testben épen, nem sokára visszanyerendjük. Addig, minden igaz magyar, fájdalmas részvéttel kisérendi sorsát. A kérdéses czikkre nézve pedig méltán kiált fel: „Szegény oroszlán, mire jutottál.“ *) Pest, sept. 9. 1848. —Wesselényi Miklós. A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.) Törvényjavaslat az adókivetésről és behajtásról (Vége.) A törvényhatósági házi adóra és községi adóra nézve. 53. §. A pénzügyminister által községenkint meg lévén állapítva, hogy házi és községi adó gyanánt, az országos adó minden forintjához mennyi krajcrárnak kell toldatni, ezen arány *) Minden sárlap-szerkesztők kéretnek e sorokat hasábjaikban közleni. W. M. az egyéni kivetésnél is megtartandó, s az ezen adó fejében járó illeték, minden egyes személyadó összegéhez hozzáadandó. 54. §. A kir. városi adóvető, s illetőleg községi jegyző, a direct adónak egyéni kivetését ekként elvégezvén, a kivetésről két lajstromot készít, mellyben minden egyes személynek évi adója, úgy rovat szerint, mint összesítve beírva, egyszersmind az is bejegyezve legyen, mennyit teszen egyénenként az évi adónak egy havi részlete, és az ekként elkészített adólajstromnak egyik példányát a községi adószedőnek átadja, másik példányát pedig az illető törvényhatósági számvevőnek beküldi. 55. §. Az adóvetés illetőleg községi jegyző kötelességéhez tartozik még minden egyes adófizetőnek adókönyvecskéjébe azon évi adóját, s annak egy havi illetőségét bejegyezni. Mellékadókra nézve. 56. §. A közvetlen adó kivetése alkalmával, egyszersmind a következő mellékadók is egyénenkint kivettetnek s illetőleg öszszeiratnak: u. m. a) Pálinkakazánadó, b) Italmérési, s c) Dohányárulási adó. Ezen adókra nézve, minthogy a házi és községi adók kivetésénél alapul nem szolgálnak, külön adólajstrom szintúgy két példányban készítendő, s ezen adónemek az illetők adókönyvecskéjébe is külön beirandók. És pedig a pálinkakazánadó minden változtatás nélkül a rónák összeírásából átiratik; ellenben az italmérési és dohányárulási adó összege különkülön az illető személyek közt szintazon módon osztályoztatik, mint ez a ház- és keresetadóra nézve az 50-ik és 51-ik §§-ban elrendeltetett. 57. §. Aki magát az egyéni kivetés által igazságtalanul terheltetve érezi, okadatok panaszával vizsgálat végett, a kir. városi vagy más törvényhatóságokban a kerületi számvevőhöz folyamodhatik. 58. §. Ezen kerületi számvevők, megyékben és szabad kerületekben az ezennel megszüntetett aladószedők helyébe lépnek, s tisztökhöz tartozik az egyéni kivetés ellen hozzájok adandó panaszokat, nem különben a községi adószedők számadásait megvizsgálni, melly utóbbiaknak elővizsgálata azonban megyékben és sz. kerületekben a községi tanácsnak a jegyző közbejöttével kötelességéhez tartozik. 59. §. Az adókivetés elleni panaszokat a számvevő megvizsgálván, a kérdés végeldöntése végett a törvényhatóságnak veteményes jelentést teszen. 60. §. A törvényhatóság határozata ellen, a meg nem elégedő fél a pénzügyminiszerhez folyamodhatik, de ha panasza itt is alaptalannak bizonyodnék, az illető törvényhatóság által a vizsgálatban eljárt tisztviselő utazási költségeinek s napdíjainak megtérítésében fog elmarasztalni. 61. $. A kivetés elleni panasz ürügye alatt a kivetett adó fizetése fel nem függesztethetik. A panasz valósága esetében a határozat után kelletvén a beszámításnak eszközöltetni. 62. $. Az egyéni kivetés szerinti adószedés községi adószedők által történik, kiket a község maga választ; de az egyszer megválasztott hivatalát mindaddig folytatja, mig vagy hűtelen, avagy rendetlen kezelés miatt el nem mozdíttatik, vagy pedig más okok miatt is adószedői hivatalra alkalmatlannak biróilag nem ítéltetik. 63. §. Valamint egyéni kivetés tekintetében több községek egy jegyzőségbe egyesittethetnek, úgy ezen egyesítés az adószedésre is kiterjesztethetik. Mit az illető törvényhatóságok határoznak meg, s az adószedő fizetésébeni részvétel is ugyanazon arányban, melly a jegyzőre nézve kiszabatott, megállapítandják. 64. §. Kisebb kir. városokban az országos adótárnok a községi adószedő tisztjét is teljesítheti. 65. §. A községi adószedő, a naplón kívül, mellybe minden bevételeket napról napra bejegyez, még egy különös adóbehajtási lajstromot (incassatorium) is köteles tartani, mellybe minden adózó neve, évi adója s havonkénti illetősége külön rovatokban beírva, s az adóvető által aláírva legyen.Ezen lajstromnak ezekenkivüll még az év tizenkét hónapjának megfelelő tizenkét rovattal kell elláttatniok, s minden adózó neve után az illető havir-rovatba, az általa befizetett adómennyiségnek az adószedő kezével be kell egyénenkint íratni. Azonfelül pedig minden adófizetésnek az illető adózó könyvecskéjébe is be kell jegyeztetni. — Ezen három oklevélnek st. i. a naplónak, havi lajstromnak és adókönyvecskének tökéletesen össze kell hangzani; különben az adószedő, mint rendetlen kezelő hivatalából azonnal elmozdítandó, s csempészet esetében az okozott károk megtérítésén felül még mint tolvaj is büntetendő. 66. §. A községeket, adószedőket s egyes adózókat az illető adólajstromok s könyvecskék nyomtatott példányaival az illető törvényhatóságok látják el. 67. §. A községi adószedő a beszedett adóösszegből semmi esetben, senki utalványára semmi kiadást nem tehet, hanem a beszedettt egész összeget minden hiány avagy levonás nélkül tartozik az illető országos adótárnoknak, ki e végett havonkint egyszer a községben megjelenik, beszolgáltatni. 68. §. Az országos adótárnok, a községek havi adójának átvételében akként jár el, mint ez fentebb a 15, 16. és 17. szakaszokban rendelve van. 69. §. Az adótárnok köteles a községi adószedő naplóját, a havi lajstrommal (incassatorium) egybehasonlítani, s az egybehasonlítás eredményét, mindkettőn, aláírásával bizonyítani; az átvett adómennyiséget magában a naplóban nyugtatványozni; magát pedig az átvételről ellennyugtatványoztatni, s ezt a 16. § szerint láttamoztatni. 70. §. Miszerint pedig az adószedőnek kezelési hűsége folytonosan ellenőrizve legyen, az adótárnok köteles minden havi bevételkor a községbeli adózók közöl többeknek adókönyvecskéjét előkivánni, s azt az adószedő havi lajstromával (incassatorium) egybehasonlítani, különbség esetében a 17. §-bani eljárásnak lévén helye. „ . 71. §. A behajtott adóból a törvényhatóságnak házi adó fejében s a községnek községi adó fejében járuló részt, az adótárnok az illető pénztárnoknak elöttemezett nyugtatvány mellett kiszolgáltatja , s arról ellennyugtatványt ad. 72. §. Az adótárnok irányábani számvétel tisztjét a rónok teljesíti, s a számadásokat felvizsgálat végett a pénzügyminiszer