Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)
1945-07-01 / 51. szám
Kétezer házasság (N. A.) Szeretjük az élet kellemes biztató jelenségeit csokorba szedni a sok csüggesztő, lehangoló közül. Rossz orvos az, aki kizárólag a betegség tüneteit vizsgálja s elhanyagolja azokat, amelyek reménytkeltőek és a javulást mutatják. Jó diagnózist az ilyen nem tud felállítani és egész pályafutása alatt megmarad a betegek rémének, halálmadárnak, soha sem érti meg, hogyan és mitől is gyógyult meg a páciense. Ahogy óvatosan, aggódó szeretettel tapogatjuk ennek a tönkretett, koldusszegénnyé vált, a sír szélére lökött fővárosunknak pulzusát, megnyugvással vehetjük észre, hogy egyre szaporodnak a jóra mutató tünetek és kevesbednek a rosszak. A már-már szinte reménytelennek ítélt, feladott beteg lassan magához tért, halványodnak arcán a lázrózsák, felül az ágyában, mosolyog is hébehóba és ha még gyenge, erőtlen is, biztos, hogy hatásosak a gyógyszerek, melyekkel az újjáépítő doktorok kúrálgatják, no, meg a patikaszerek mellett legfontosabb a saját életereje, amely legyőzte a halált. A visszatérő élet ilyen biztató tünetének tartjuk azt a kétezer házasságot, amelyet az elmúlt hónapban kötöttek Budapesten. A virágfakasztó május a szerelem hónapja, de miért nem volt az a tavalyi május, amikor nem kétezer házasságkötés, de ennél jóval több öngyilkosság történt Budapesten. Akkor még a tavasz sem tudta legyőzni a szörnyű betegség csiráit és lépten-nyomon érezni lehetett a közelgő halál fagyos lehelletét. Azoknak legnagyobb része, akik a múlt hónapban beeveztek a boldog házasság révébe, húsz és harminc év között van az életkoruk — olvassuk a „Kossuth Népe“ híradásában —, tehát abban a korban, mely legszebb ígérete a megújulásnak. Hány akadályt kellett legyőzni az ezer ifjú párnak, míg az anyakönyvvezető előtt elmondhatták a boldogító igent. Hol vettek stafirungot, lakást, bútort, konyhafelszerelést. Csupa olyan mázsás probléma, melynek elhengergetése az útból felér egy-egy romtakarítással. És mégis vállalták a nehézségeket, mert ők is érzik a gyógyulást, vállalták az együttes küzdelmeket, melyek nélkül igazi boldog házasság el sem képzelhető. Bizonyos, hogy ezek közül egyik sem fog válóperrel végződni. A májusi kétezer házasság meggyőző jele, biztos tünete a visszatérő egészségnek. A beteg túl van a krízisen és lább adózik. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP I. évfolyam 51. szám Főszerkesztő: Felkai Ferenc 1945 július 1. vasárnap Végre fény derül egy tavalyi rejtélyre: Hogyan akarta eltenni láb alól a „nemzetmentő titkosszolgálat" bárcziházi Bárczy Istvánt? *Görgey Vincie, Orsós tanár, Krayzell elnök, Ulain Ferenc, Rácz Jenő, Antal István, Rajniss és Milotay szerepe a nagy eltussolás körül 1944 június hó elején a Sztójay-kormány Rácz Jenő miniszterelnökhelyettes javaslatára elhatározta, hogy egy „nemzetmentő titkosszolgálatot“ szervez, melynek vezetőjéül Görgey Vincét, a hírhedt nyilas álhírlapírót szemelték ki. A titkosszolgálat céljául a német orientáció ellenzőinek felkutatását tűzték ki és elhatározták, hogy minden gátlás nélkül elteszik útból azokat, akik nem hívei a németbarát politikának és ellenzik a háború további folytatását Görgey Vince a kapott megbízatás alapján azonnal hozzálátott a titkosszolgálat megszervezéséhez. Mindenre kész támogatókra talált Rácz Jenő és Antal István miniszterek személyében, akik nem kímélték a pénzt, a titkosszolgálat létesítésének támogatására. Görföly felkereste Glatay honvédelmi minisztert, egy listát nyújtott át neki, melyen tizenkét katonatiszt neve volt felsorolva, hivatkozott a miniszterelnök megbízására és kérte, hogy a honvédelmi miniszter a felsorolt tiszteket azonnal mentse fel katonai szolgálatuk alól és bocsássa a titkosszolgálat rendelkezésére. Így került haza a frontról többek között Láng Kornél repülőzászlós is, aki mint megbízható nyilas volt nyilvántartva a jobboldali körökben, rakták a társaságot és behozták Budapestre. Péter-Pál napi merénylet bárcziházi Bárczy István ellen Láng Kornél azonnal feladatot kapott. Az utasítás értelmében el kellett tenni láb alól bárcziházi Bárczy István titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkárt, aki Görgey Vince szerint zsidóbarát, angolbarát beállítottsága és befolyásával arra igyekszik rábírni Horthy kormányzót, hogy adja fel a német szövetséget és igyekezzék kiugorni a Szovjet elleni háborúból. Az állig felfegyverzett Láng Kornél zászlós múlt évi június 29-én este Rózsa Ferenc soffőr és egy harmadik személy kíséretében autón Szentendrére hajtatott, ahol Bárczy államtitkár a Goldberger-villában nyaralt. Útközben megbeszélték, hogy mivel hárman esetleg kevesen lesznek a merénylet végrehajtásához, még be kell valakit avatni a tervbe. A gépkocsival egy gyalogszerrel Szentendre felé haladó honvédet értek utol, akit felszólítottak, hogy tartson velük. A honvédnek — akit egyébként Góczán Jánosnak hívtak — először azt mondották, hogy meg kell verni valakit, aki a zászlós úr babáját elcsábította, majd, amikor felült, az autóban megmondták neki az igazi célt Goczán János megijedt és kérte, hogy hagyják őt ki a dologból, családos ember, statárium van, nem is ért a géppisztoly kezeléséhez. Láng Kornél azonban homlokához szegezett pisztollyal kényszerítette Goczánt, hogy tartson velük és vegyen részt a merényletben. Hogyan folyt le a merénylet A szentendrei Goldberger-villa bejárata előtt Láng Kornél felállította a csoportot, mindannyiuk kezébe géppisztolyt nyomott, majd becsöngetett a a villa üvegajtaján. Abban a pillanatban, amikor belülről a zár nyitása hallatszott Góczán János hátulról Láng Kornél zászlós nyakába lőtt, majd géppisztolyát a másik két emberre szegezte. A lövés zajára egyszerire megelevenedett a környék, a villából és a szomszéd házakból előrohantak az emberek, Góczán János segítségével megkötözték a vérben fetrengő zászlóst, valamint két kísérőjét, majd autóra Megindult a statáriális eljárás Láng Kornél és társai a markóutcai fogházba kerültek és statáriális tárgyalást tűztek ki ügyükben. Természetesen az akkori időknek megfelelően megindult a mentőakció, Rácz Jenő, Antal István, Görgey Vince, Milotay István és Rajniss Ferenc tárgyaltak állandóan Krayzell tanácselnökkel, a statáriális bíróság elnökével, míg Láng védőjeként Ulain Ferenc, a nyilasmozgalmak főjogásza jelentkezett. A cél az volt, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a nemzetmentő titkosszolgálat ügye, de a közbenjáróknak csak annyit sikerült elérni, hogy teljes titkosságot és sajtóközlési tilalmat rendeltek el, az ügyet egyébként nem lehetett eltussolni. Július 1-re tűzték ki a tárgyalást Krayzell tanácselnök vezetésével. Az ügyészi vádbeszéd A tárgyalás előtt felkereste Láng Kornélt cellájában Orsós Ferenc bonctani professzor. Magát a tárgyalást a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg. Az elnök előterjesztette az ügyészség meglehetősen furcsa vádiratát, mely szerint Láng Kornél ellen, aki afölötti jogos felháborodásában, hogy Bárczy államtitkár zsidóbarát és angolbarát és a kormányzót a nemzetmentő háborúból való kiugrásra akarja rábírni, merényletet kísérelt meg az államtitkár ellen... Mikor az elnök a felolvasásban idáig ért, Láng Kornél felugrott a vádlottak padjáról, haját tépve, hisztériás rohamban mutatott a bűnjelként ottfekvő géppisztolyokra: — Ezek az én édes gyermekeim, takarják be őket, mert megfáznak. A jelenlevő Orsós bonctani profeszszor megelégedetten bólintott a jelenet láttára, majd az elnök felhívása nélkül felállott és bejelentette, hogy megvizsgálta a vádlottat, őt elmebetegnek találta, így felelősségre nem vonható. Ara 2 pengő, melléklettel együtt 4 pengő