Közalkalmazott, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A XVII. kerületből jelentjük : Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke decemberben a főváros XVII. kerületébe látogatott. Elkísérte útjára Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára is. A vendégeket a kerületi pártbizottság székházában Hartai Sándor, a pártbizottság titkára és Krébesz Károly tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a városrész fejlődéséről, eredményeiről. Mindezeknek részesei a kerület közalkalmazottai, akiknek tanácsi alapszervezetéről riportban számolunk be. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és a kerület vezetői városnézésre indulnak . Számadás a Rákos mentén • Elemző, mérlegelő beszélgetésre került sor a napokban a Budapest Főváros XVII. kerületi Tanács V. B. apparátusában működő alapszervezetben, Rákoskeresztúron. Velez Gáborné, a népességnyilvántartási csoport vezetője, tizenöt éve tevékenykedik a szakszervezeti bizottságban, 1980. óta elnöki minőségben. Alapos ismerője e mozgalmi munkának, reálisan látja az eredményeket, a gátló tényezőket. Elmondja, hogy az alapszervezet a tanács szakigazgatási szervei, továbbá a Dózsa Művelődési Központ, a GAMESZ, a piacfelügyelőség és a kerületi lakóhelyi sportegyesület dolgozóiból tevődik össze. Létszámuk százötven, a szervezettség százszázalékos, tagdíjhátralék hosszú idő óta nincs. A hivatalvezetéssel alkotó, együttműködő, a szakmai munkát segítő a kapcsolatuk. Képviselteti magát az szb a vezetői értekezleteken, így minden, a dolgozókat érintő kérdésről tudnak. Velez Gáborné szerint a szakmai vezetés a tagság véleményére mindenkor számít, azt figyelembe veszi. — Rendszeres az szb együttműködése a pártvezetőséggel is — mondja Garza Ernőné szervezési osztályvezető, az alapszervezet párttitkára. — Munkaterv szerint többször tartottunk együttes üléseket, s élő, napi munkakapcsolatot alakítottunk ki, különösképp, hogy az államigazgatási munka korszerűsítése napirendre került. — Dolgozóink érdekvédelmét mindenkor figyelemmel kísérjük — folytatja Velezné a beszélgetést —, az új, megnövekedett feladatok elvégzéséhez javaslatunkra számoló-, könyvelő- és villanyírógépeket, fénymásolót, sokszorosítót és telexgépet szereztettek be a tanács vezetői. Régi vágyunk teljesült, amikor végre sikerült kialakítani egy korszerű leíróirodát, amely minden igényt kielégítő körülmények között dolgozik. Célunk volt a hivatali helyiségek otthonossá tétele. Javította a közérzetet az is, hogy a dolgozók egészsége érdekében minden vizes blokkba melegvizes bojler került, s a tanácsi épület pincéjében higiénikus, jól felszerelt kondicionálóterem épült. Ez utóbbi létrehozását a szakszervezeti bizalmiak széles körű közvélemény-kutatása előzte meg. Szem előtt tartják a dolgozók munkavédelmét is, e területen a legtöbbet az épület elektromos hálózatának felújítása jelentett, amelynek következtében az irodák világítása megközelíti az optimális fényerőt. Persze, a helyzet azért nem mindenben kielégítő, sajnos, a zsúfoltság továbbra is megmaradt. Az szb a bér és jutalom elosztásának mindenkit érintő kérdésében kikérte a tagság véleményét: taggyűlésen fogadták el a differenciálás elveit. Ezek közül legfontosabbnak tartják, a határidők pontos betartását, a hátralékmentes ügyintézést. — Tagságunkban megvan a hajlandóság az önzetlen tevékenységre — állítja Velez Gáborné. — Kommunista szombatokon társadalmi munkát vállaltunk a tanácsi épület környezetének, közterületének a rendbetételére. Kitakarítottuk az újonnan átadásra került Kongresszusi óvodabölcsődét. Itt említeném meg hogy ez a 100 + 60 személyes épület 34 millió forintba került, amit a fővárosi vállalatok közös összefogással az arra legjobban rászorult kerületnek ajánlottak fel. Ránk esett a választás, ezúton is hálásan köszönjük. S hogy a reszortmunkákról is szóljunk, először a TT-t említenénk. Igen lelkiismeretesen osztották el azt az összeget, amely segélyezési célokat szolgált. Szociális, temetkezési és szülési segélyt adtak, a szociális segélyből általában a kisnyugdíjas, régi tanácsi dolgozókat támogatták. Az üdülést tekintve, a SZOT és a Fővárosi Tanács által biztosított lehetőségekről annyit, hogy a beutalók száma itt is kevés, főleg elő- és utószezonnak, s ami a legfőbb gond, egyszemélyesek. Nagyobb segítségre lenne szükség a több gyermekes családok nyári pihenésének megoldásához. Viszont sikerült hivatali segítséggel bérleményt szerezniük: egy kis épületet a Balaton, egyet a Tisza partján, ahol tavaly nyáron 24 dolgozó nyaralhatott családostól. Örömteli eredménynek könyvelik el, hogy a SZOT és a Fővárosi Tanács által biztosított gyermeküdültetésben minden igénylőt kielégíthettek. A sportélet fejlesztésével az ifjúsági parlament is foglalkozott. A fiatalok többsége kérte a munkahelyi testnevelés felújítását, hiszen évekkel ezelőtt is szokásban volt. Hagyománya egyébként az alapszervezet sportéletének az évenkénti két sportnap megrendezése. Legnagyobb sikere van ilyenkor a Tanács—Rendőrség, illetve a Tanács—Kerületi pártbizottság közötti labdarúgó-mérkőzésnek. Az egészséges életmód azonban megkövetelné a rendszeres sportolást, s e területen többet kell majd tenni! Tóth Lászlóné szb-titkár véleménye, hogy tavaly a legeredményesebben a dolgozók munkakörülményeinek javításában, annak segítésében tevékenykedtek. — Vannak azonban jócskán jövőbeli tennivalóink — mondja —, amelyek nem kis gondot, munkát jelentenek. Ezek közül kiemelném a munkakollektívák szervezését tanácsi sajátosságaink figyelembevételével. Nagy lehetőségeket látunk bennük a színvonalasabb munkavégzéshez, tagságunk politikai és szakmai neveléséhez. Továbbá szorosabb kapcsolatot szeretnénk tartani a gyesen levő kismamákkal, hogy hozzánk jöjjenek vissza dolgozni. Számít rájuk a közösség. Nem kevés dolgot ad az sem, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjük az ifjúsági parlament intézkedési tervében foglaltak végrehajtását. Kovácsné Dániel Ilona XXXV.ÉVFOLYAM 1982. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Fegyelmezettebb,hatékonyabb munkával lehet csak boldogulni Interjú dr. Prieszol Olgával szakszervezetünk főtitkárával . Úy esztendő, új feladatok — így szoktuk írni, mondani, holott a tennivalók nem a naptári év kezdetéhez, hanem az élet igényeihez igazodnak. Ezért is fordult a Közalkalmazott szerkesztősége kérdésekkel dr. Prieszol Olgához, szakszervezetünk főtitkárához, hogy véleménye szerint napjaink bonyolult körülményei mind a hivatali, igazgatási munkában, mind a tagság érdekképviseletében milyen követelményekkel jelentkeznek. — Hogyan értékelhető a IX. kongresszus hatása a szakszervezeti mozgalmunkra? — Mivel a szakszervezetek alapfeladata kettős: szilárdítani a dolgozó nép államát, s ez a mi esetünkben közvetlenül is jelentkezik — illetőleg szolgálni, védeni a tagság érdekeit, kongresszusunk követelményeinek megfelelően mindkét kérdésben előbbre léptünk. Tagságunk rendkívül sokrétű. Tizenhét szakmai réteg egységét valósítja meg a Közalkalmazottak Szakszervezete. Ez az azonosság és különbözőség követelménye állandó szem előtt tartásával megköveteli, hogy az egyes foglalkozási rétegek sajátos érdekképviselete mellett az együvé tartozás, az egységes szakszervezeti tudat elmélyítésén is munkálkodjunk. Ez önálló, sajátos karakterű , szakszervezeti feladatok megvalósítását is igényli, s része ennek az állami irányító szervekkel a munkakapcsolat fejlesztése is. Ennek érdekében az érintett minisztériumokkal, főhatóságokkal együttműködési megállapodásokat kötöttünk. A közös munkaprogramok végrehajtásának megszervezésében irányadónak tekintjük az adott szakterület szakmai munkája színvonalának emelésében, s az ott dolgozó tagságunk élet- és munkakörülményei lehetséges mértékű javításában való következetes, hatékony, együttes felelősségen nyugvó munkálkodást. S az elkövetkezőkben különös figyelemmel kísérjük, hogy az egyes tárcák szervei miként tartják be a megállapodásokat, milyen viszonyt, korrekt és céltudatos, kölcsönösen kezdeményező együttműködést alakítanak ki szakszervezeti bizottságainkkal, középirányító szerveinkkel. Tapasztalatainkat időről időre kicseréljük a tárcák vezetőivel, s erre ösztönözzük alsóbb szinten is a vezető szerveket. Hosszabb ideje társadalompolitikai rangú kérdés az állami munka fejlesztése. A XII. pártkongresszus határozatai továbbra is követelményt támasztanak az államigazgatás korszerűsítése, egyszerűsítése iránt. Szakmapolitikai munkánkban az eddigiekben is és a jövőben is hangsúlyos feladatként kezeljük a részvállalást a koncepciók kidolgozásából és dinamikusabb, körültekintőbb végrehajtásából. A kongresszus óta eltelt időszakban a szakszervezet törekvései felerősödtek több vonatkozásban is. Az állami munkát segítő tevékenységünk kiszélesedőben van, valamennyi szakterületen érzékelhetőbb, s az alapszervezetek munkájában is mind hatékonyabban van jelen a korábbiaknál. Ezt a tendenciát kell tovább erősítenünk. A jogalkotás színvonala növelésében, a jogalkalmazás, az ügyintézés kulturáltsága, gyorsasága és szakszerűsége emelésében, a munkafolyamatok, a munkamegosztás és létszámviszonyok ésszerű javításában, a szervezet-korszerűsítés, a munkafeltételek összhangja biztosításában, a dolgozók hozzáértése, hivatástudata, felelősségérzete elmélyítésében vannak további rangos tennivalóink. Közreműködésünk formáihoz adottak részben a jól bevált hagyományos módszerek, másfelől kerestük és keressük az újabb lehetőségeket. Csak a legutóbbit említem: az ismert hét város tanácsapparátusában a szervezeti, az ügyviteli ésszerűsítést, amely országos bevezetésre tarthat igényt. Ez jól szolgálja mind a lakosság, mind a tanácsi irányítás alatt működő intézmények, mind az államigazgatási dolgozók érdekeit. Bebizonyosodott, hogy az okos, célszerű ésszerűsítéshez, kellő mozgósító és felvilágosító munka alapján, nagy többségükben a szakmai vezetésnek színvonalas, jó segítői az apparátusban dolgozók. Az anyagiak napjainkban különleges hangsúlyt kapnak, akár bérről, juttatásokról, kedvezményekről esik szó, akár pedig a fogyasztás, ellátás bármely szférájáról. Mennyiben nehezíti a szakszervezeti munkát a szigorúbb közgazdasági környezet? — Elosztani, ha van mit, népszerűbb dolog, mint a szűkösebb eszközöket beosztani. Mindazonáltal igen fontos, hogy merjünk nyíltan, őszintén beszélni a gondokról, a nehézségekről, s hallgassuk meg az embereket, véleményüket. Ma szakszervezeti vezetőnek, bizalminak lenni nagyon felelős megbízatást jelent, sok töprengéssel, esetenként küzdelmekkel jár. Nem könnyű állást foglalni a szerényebb, átlagban négyszázalékos béremelésekben, megmagyarázni, miért csak annyi jut, amennyi, hivatkozni a megromlott világhelyzetre, népgazdaságunk teherbírására. Alapvető gondunk a nominálbérszínvonal, reálértéken tartása. 1980— 1981- ben e célt általában sikerült megvalósítani, egyrészt az ötszázalékos bérfejlesztési lehetőség, másrészt — az érintett területeken — a létszámcsökkentés anyagi érdekeltségi rendszerének hiánytalan felhasználásával. Tudnunk kell lehetőségeinket az eddiginél jobb gazdálkodással kihasználni. Kellő megelégedést váltott ki ama törekvésünk sikere, hogy a községi, a nagyközségi és a kerületi tanácsoknál 1982-ben is öt százalék marad a bérfejlesztési keret. 1982- ben az életkörülmények javítását szolgáló céljaink egy része is megvalósul. Tagságunk reális igényének kielégítéseként örömmel fogadta, hogy február 1-től 42 órás, ötnapos munkahét szerint dolgoznak az államigazgatásban, igazságszolgáltatásban és a fegyveres testületek polgári alkalmazottai is. Az, hogy a három naptári héttel kezdődő évi szabadságidő 24 munkanapig emelkedhet, továbbá, hogy a heti szabadnapot nem lehet a szabadságidőbe beszámítani, további többlet szabad időt, illetve új lehetőségeket biztosít a közalkalmazottak kulturált életmódjának, aktív pihenésének az eddiginél is kedvezőbb alakulásához. Ily módon kettős szorításban élnek tisztségviselőink. Országos gondok birtokában kell a tagság érdekeit képviselniük a lehetőségeknek megfelelően. S bizony nemegyszer kell nemet mondaniuk, megértést, türelmet kérniük, ugyanakkor rangsorolniuk, milyen igények mellett álljanak ki a szűkösebb viszonyok közepette is. Mindeközben nem feledhető: a szakszervezeti munka elkötelezetten politikai munka, s az ebbeli tisztség elkötelezett politikai tisztség. Tehát a politikai magatartásunk lényege: feltárni a nehézségeket, s utána annak tudatosítása, hogy csak a fegyelmezettebb, hatékonyabb, áldozatosabb munkával lehet boldogulni. — Tehát a tudati nevelésnek, a meggyőző, hitet erősítő szónak, példamutatásnak a korábbinál is nagyobb szerepet szánhatunk? — Mindenféleképpen. Például, nem kell elhallgatni egy-egy hivatalban, intézményben a sikeres teljesítményeket, legyen szó valamely településfejlesztési eredményről, kutatási vagy műszaki probléma megoldásáról, vagy akár valamely ésszerűsítésről, amely javítja az ügyintézést, a lakossági kapcsolatokat. A közösségi sikerélménynek jelentős a szerepe a munkahelyi közérzet, valamint az egyéni önbizalom alakításában. .Éppen ezért sokra becsüljük a munkakollektívák mozgalmát mind a szakmai színvonal növelésében, mind a politikai nevelőmunka szempontjából. Jóllehet, egy részükre még jellemző az útkeresés, vállalásaikban még helyenként tétovák, de törekvéseik felettébb tiszteletre méltóak. Az ilyen munkahelyi közösségekben a szocialista és kollegális szellem meghatározóan formálódik, szakszervezetünk ezért segíti, támogatja a munkakollektívák mozgalmát. — A nagyobb szakmai tudás, politikai képzettség, a feladatok tudatos vállalása termékenyítően hat a munkahelyi demokráciára is? — Tapasztalatunk szerint igen. Kongresszusunk olyan időszakban ülésezett, amikor már a szakszervezeti mozgalom gyakorlatában érzékelhető tapasztalatokat hozott a bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköre, teljesebbé vált a tagság érdekeinek képviselete és védelme — mondotta a főtitkár. — Azoknak a tisztségviselőknek lett tekintélyesebb, súlyosabb a szava, akik nap nap után együtt élnek, dolgoznak választóikkal, a tagsággal, közvetlenül ismerik gondjaikat a munkában, életkörülményeik adottságaiban. A kongresszusi vita és a határozatok (Folytatás a 2. oldalon.) A TARTALOMBÓL Demokratikus fórum - csak Fiataloknak • A közalkalmazottak és a szakszervezeti mozgalom Tovább a megkezdett úton • Egy felmérés tanulságai e Példa Kunmadarasról Testvéri barátság . Ezzel a címmel tartott rendezvénysorozatot Székesfehérvárott megyebizottságunk és az MSZMP Oktatási Igazgatósága, amely széles skálán mutatta be, népszerűsítette a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit. „A szovjet gazdaság fejlődése és továbbfejlesztésének feladatai az SZKP XXVI. kongresszusának határozata alapján” című előadást J. Sz. Leonyidovics nagykövetségi főtanácsos tartotta. Majd a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról Zs. B. Nyikolajevics, a szovjet kereskedelmi képviselet helyettes vezetője szólt. Más alkalommal a Moszkva nem hisz a könnyeknek című, nagy sikerű film vetítése után a nézők Iván Behummal, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza művészeti csoportvezetőjével beszélgettek a szovjet filmművészetről. A szervező bizottság sokrétű, színes programról gondoskodott a szovjet újságok, folyóiratok kedvelői számára, amikor is megrendezték a Szovjetunió című lap ankétjét és a találkozót Bányász Bélával, a magyar nyelvű kiadás főszerkesztőjével. Gazdag kiállítás színezte a rendezvénysorozatot: Életképek címmel dokumentumfotók mutatták be a mai szovjet valóságot. A kiállítás anyagát a megye más településeire is eljuttatták. Életképek címmel kiállítást rendeztek a Szovjetunió életéből Székesfehérvárott