Közérdekű Levelek, 1928 (6. évfolyam, 111-114. levél)

1928-04-01 / 111. levél

A példabeszéd azt tanítja, hogy amit Jancsi nem tanult meg, azt János már meg nem tanulja. A kommunisták mindent megfordí­tanak, így Weltner egész életével bizonyította, hogy amit Róbi megtanult azt Jakab állandóan betartotta. Weltner Jakab az „idomító intézetben“ alaposan megtanult hazudni is. Maga írja meg szinte büszkélkedve, hogy egy alma­­agyból kifolyólag­ — tizenhétfélét hazudott össze. — Élete folyá­sán ez a tulajdonsága — amint vallomásaiból láthatjuk — sok nehézségen segítette át! * # * Weltner Jakab az árvaházból az asztalosműhelybe került inasnak. Az egyszeri mutatványos bódé kikiáltója jut eszembe, mikor Weltnernek az inasévekre való visszaemlékezését olvasom. Az a kikiáltó így hívogatta be az embereket: „Tessék, tessék besétálni, itt látható az óriás kígyó. Fejétől, farkáig három méter, farkától fejéig hat méter, összesen kilenc méter. Olyan hosszú, hogy nem hallja elől, mit csörög hátul.“ Hát Weltner Jakab pedig nem tudja hátul, hogy mit csörgött elől! Elől a 28.-ik oldalon így írja le az asztalosinasok borzasztó sorsát: „A hatóságok előtt az inasok nem számítottak embereknek. Bár általánosságban tudták, hogy a műhelyekben borzalmas viszo­nyok vannak, mégsem akadályozták meg az inasok kínzását és kizsákmányolását, holott tudott dolog volt, hogy néhány műhelyben silány táplálkozás mellett éjjel-nappal dolgoztatták a fiatal gyermekeket“ . „Azon szegény tanoncok sorsa, akiket az ember minden időben és mindenhol a főváros utcáin lát, amint kocsikon nagy­­sínyű terheket húznak gyenge tagjaikkal, megerőltetve azokat a lehető legvégső határig és mégsem találkozik védője e szegény gyermekeknek, mert még az állatnál is lejebb vannak alacsonyítva és martalékul odavetve mestereik önkényének.“ — „Midőn a szegény fiú hazatért terhével, dorgáló lecke fogadja a maga egész durva meztelenségében mestere részéről, mert „soká maradt ki“. Azután egy kevés pihenő sem, hanem rögtön a munka." — „Akkoriban még nagyon kevés helyen dolgoztak gépekkel és a durva munkákat is kézzel végezték". „Az inas valósággal munkaeszköze volt a segédnek, mert majdnem minden munkaműveletnél segítenie kellett“. „A segéddel való együ­ttfű­részelés volt a legborzalmasabb munka" — 116 —

Next