Közgazdasági Szemle – 1897.
I. Értekezések - A zárszámadás joga. – Dr. Pap Dávidtól
A ZÁRSZÁMADÁS JOGA. — Első közlemény. — A törvényhozás budget-joga, csonka és tökéletlen jog marad mindaddig, amig azt a számonkérés joga ki nem egésziti. Addig a költségvetési törvény amolyan lex imperfecta, a melynek nemcsak hogy sanctioja nincs, nemcsak hogy az alkotmányosság szempontjából a szükséges jelentősége nincs meg, de olyan törvény, amelynek végrehajtása fölött a parlamentek ellenőrzést sem gyakorolhatnak. Olyan törvény, amely praktikusan véve senkit sem kötelez s amely semminemű biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a kormányzás tényei, a kormányzás iránya valósággal megfelelnek az országgyűlés politikai óhajtásainak. Budget-jog zárszámadási jog nélkül: ime ez volt 1848-ig a magyar országgyűlések helyzete. A budget-jog az adómegajánlás rendszerében nyilvánult, de számonkérés nem volt sehol. S e szerencsétlen helyzet következményei ? Íme az első magyar felelős pénzügyminiszternek, Kossuth Lajosnak 1848 július 19-én az 1849-iki költségvetés előterjesztése alkalmával tett nyilatkozata: »Ezen adórendszernek jó oldala az volt, hogy az ország utolsó fillérig tudta, mennyit ajánl, s mivel a kormány sem jövedelmekről, sem kiadásokról nem számolt, az összeg meghatározása legalább korlátot vetett a nem számoló kormány túlságos zsarolásának«. ». . . a magyar nemzet maga volt egyedül minden alkotmányos nemzetek közt, mely a fonák kormányzati rendszer következtében politikai maximái közé volt kénytelen számítani azon törekvést, hogy a kormánynak minél kevesebb jövedelme legyen, sónál, harminczadnál, adónál mindig leszállítást sürgetett, a kincstári javakat minden kivetésnél a lehetségig terhelte, s minden új adóeszmétől összeborzadott, és igen természetesen, mert kor.