Közgazdasági Szemle – 1906.
36. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet bírálatai I.
A határhaszonelmélet bírálata. I. A Közgazdasági Szemle folyó évi februári és márcziusi számaiban előadtam az értékelmélet régi és új nézőpontja közti eltéréseket. Láttuk, hogy az új értékelmélet, a határhaszonelmélet felfogása a régiekével úgyszólván minden lényeges pontban ellentétes. A tudomány tehát az előtt a kérdés előtt áll, hogy a két ellentétes álláspont közül melyik a helyesebb, melyik felel meg egyrészről jobban az értékjelenségekre nézve gyűjtött tapasztalatoknak, másrészről melyik képes a jelenségeknek elfogadhatóbb magyarázatot nyújtani? Eddigi vizsgálataink alapján megkísérelhetjük ezekre a kérdésekre feleletet adni. A régi értékelméletek hátrányaival nem kell sokat foglalkoznunk. Hátrányaikat éppen a határhaszonelmélet irodalma meglehetős részletességgel hozta felszínre és így beérhetjük azok többjeinek rövid ismertetésével. Ami mindenekelőtt a költségelméletet illeti, úgy kétségtelen, hogy ez az igazság egy jelentékeny részét tartalmazza. Az érték és a javak előállításához szükséges áldozat (munka- és tőkeáldozat) között tagadhatatlanul nagy az összefüggés és az értéknek a termelési költségekkel egybeesésre törekvő irányzata a javak tekintélyes részénél elvitathatlanul észlelhető. Más részről azonban a költségelméletbe való mélyebb behatolás nélkül sem kerülheti el senkinek sem a figyelmét, hogy az a tapasztalati tényekkel számos esetben határozottan ellentétbe helyezkedik. Eltekintve ugyanis attól, hogy a javak tekintélyes részére, tudniillik azokra nézve, melyek az ember termelési tevékenysége útján nem szaporíthatók, maguk a költségelmélet hívei is kénytelenek elismerni, hogy ezeknek az értéke és a termelési költségek között nincsen összefüggés, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy még a tetszés szerint szaporítható javak értéke sem alakul mindig a termelési költségekkel párhuzamosan. Ennek legszembetűnőbb bizonyítéka az, hogy bármennyi költséget áldozunk is egy jószágra, ez azért még nem lesz értékes. Sőt az élet számtalan példáját nyújtja annak, hogy a nagy tőke- és munkaáldozatok árán termelt javak, ha a termelés valamely szerencsétlen véletlen vagy a termelő ügyetlensége folytán nem sikerül, vagy ha más a termeléstől független viszonyok (értékesítési viszonyok) kedvezőtlenül alakulnak, sok jószág a rája fordított igen jelentékeny költségek daczára sem bír értékkel, vagy csak olyan csekélylyel, mely termelésének költségeivel semmi arányban sincsen. Pedig, ha tényleg, amint a költségelmélet hívei állítják, az érték oka a termelésre fordítandó áldozatban volna, akkor az értéknek 34%