Közgazdasági Szemle – 1923.
I. Tanulmányok - Heller Farkas: A háború és a közgazdaságtan elmélete
A Heiler Farkas úgy az egyik, mint a másik álláspont súlyos vád a közgazdaságos tan elméletével szemben. Az első elítéli az eddigi kutatásokat, mert hiszen az elmélet feladata az élet jelenségeit megmagyarázni, ha pedig ezeket a maguk változataival nem tudja nyomon követni, akkor hasznavehetetlen. A második felfogás elismeri ugyan azt, hogy a közgazdaságtan elméletének sikerült bizonyos nézőpontból tekintve a gazdasági élet jelenségeit megmagyarázni, de azt állítja, hogy e nézőpont szűk és hogy, más szempontból tekintve ezek a jelenségek más magyarázatot kívánnak. Ezzel a közgazdasági elmélet által megállapított törvényszerűségekre vonatkozólag azt állítja, hogy azok csak igen szűk körben, a gazdasági élet kisebb-nagyobb egyensúly-helyzetében állanak meg, de elvesztik jelentőségüket, mihelyt oly nagyobb változás áll be, aminő a háború. Vájjon jogosult volt-e a közgazdaságtan elméletének csődjéről szólni és miként a németek tették, a közgazdaságtan terén a sokat hai loft umlehment folytonosan hangoztatni? Vájjon tényleg szükség van?, másrészről a ura, hogy a közgazdaságtan elmélete mellé a háborús közgazdaság külön elméletét állítsuk, mint a békegazdaság elméletével párhuzamos teóriát? Ezekre a kérdésekre óhajtok elsősorban a következőkben választ keresni. Persze tisztán az elmélet szempontjából. A gazdasági politikát e kérdések csupán annyiban érintik, amennyiben a gazdasági jelenségek alapösszefüggéseinek feltárása segédeszköze annak. Viszont teljesen vizsgálatunk körén kívül marad az, hogy akár a társadalmi összetételben a háború folytán beállott változásoknak, akár a gazdasági politika újabban fölmerülő eszményeinek, a gazdasági életen kívül álló körből vett változott célkitűzéseinek milyen gyakorlati feladatok felelnek meg. Vizsgálódásunk e korlátolása az elmélet feladatköréből folyik, mert míg a gazdasági politika célkitűzései változhatnak, az elmélet feladatamindig az élet alapösszefüggéseinek és törvényszerűségeinek kutatása marad. Éppen ezért azonban a fent felvetett két kérdésünk még egy harmadikkal bővül. E kérdés az, hogy mit tanult elméletünk a háború folyamán megfigyelt gazdasági tüneményekől. Az ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy a gazdasági élet alapfeltételeiben a háború folytán végbement nagy változások és előállott új helyzetek nem adtak volna módot a gazdasági élet alapszerkezetébe új szempontokból való betekintésre. Ez még arra az esetre sem tételezhető fel, ha elméletünk teljesen kielégítőnek mutatkoznék a háború folyamán megfigyelt gazdasági jelenségek megmagyarázására, mert egyes tényezők kikapcsolódása és mások bekapcsolódása új világot kellett, hogy vessen a gazdasági élet számos tényére.