Közgazdasági Szemle – 1926.
I. Tanulmányok - Heller Farkas: Támadások a közgazdaságtan néhány alaptétele ellen
254 Heller Farkas ban, mint Németországban a történeti realisztikus irány kerekedett felül és ez idegenkedett a messzebbmenő általánosításoktól. A legújabb időkig azonban nézeteltérések csupán az értéktünemény megmagyarázása körül merültek fel és arra szorítkoztak, hogy egyesek az új értékelmélet által adott megoldást helytelenítették, vagy legalább is, mint ki nem elégítő eredményt visszautasították. Szemére vetették az új elméletnek, hogy túlságosan elvont és hogy idegen területre, a lélektan területére kalandozik át. De magát azt, hogy az érték oly alaptüneménye a gazdasági életnek, melynek magyarázata elengedhetetlen, senki sem vonta kétségbe. "Újabban a helyzet erősen megváltozott. Már egy idő óta figyelhető, hogy egyes német tudósok magának az értékelméletnek a jogosultságát, vagy legalább is annak a közgazdaságtan elméletébe tartozását kezdik kétségbevonni. Első közöttük Gottl-Ottlilienfeld volt, aki „Die Herrschaft des Wortes" c. munkájában (Jena 1901) már nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az egész értékelmélet nemcsak elhibázott, hanem az érték fogalma magában véve egészen helytelen és kiküszöbölendő a közgazdaságtanból. Hasonló álláspontot foglalt el már régebben Amonn is, midőn a közgazdaságtan területének körülhatárolásánál a kérdést úgy döntötte el, hogy a közgazdaságtan feladata tisztán a gazdasági élet társadalmi vonatkozásainak kutatása, melynek körén kívül esik véleménye szerint az értéktünemény. Anélkül, hogy ez álláspontját bővebben indokolta volna, megkísérelte azután Cassell egy oly közgazdasági rendszer kiépítését, amelyben az értékfogalomról nem is esik szó, hanem helyét tisztán az ár fogalma tölti be, mely — és itt Cassel felfogása találkozik Amonnével — egyedül társadalmi fogalom és így egyedül való a társadalmi gazdaságtanba. Ez új irányzat fejére azután a koronát Dietzel tette fel, amidőn egyenesen kijelentette, hogy az értékelmélet felesleges, mert az semmit sem magyaráz meg a gazdasági életből és így a közgazdaságtanban egyáltalán nincs keresni valója. Fel kell vetnünk a kérdést: hogyan vélekedjünk ez irányzatról? Fel kell vetnünk azért, mert nem mellékes kérdésről, hanem tudományunk egy sarkalatos pontjáról van szó és így állást kell foglalnunk abban a kérdésben, hogy igaza van-e az új irányzatnak? Már „Der Wertgedanke ein verhülltes Dogma der Nationalökonomie" Jena 1897. c. munkájában támadta az értékelméletet, majd „Die wirtschaftliche Dimension. Eine Abrechnung mit der sterbenden Wertlehre" Jena 1923. c. könyvében egyenesen az értékelmélet elhalásáról beszél. 2 Objekt und Grundbegriffe der theoretischen Nationalökonomie. Wien 1911. 3 Theoretische Socialökonomie. Leipzig 1918. 4 Vom Lehrwert der Wertlehre. Leipzig 1921.