Közgazdasági Szemle – 1961.
január - Pirityi Ottó: A munkatermelékenység népgazdasági és vállalati szemlélete
A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÉPGAZDASÁGI ÉS VÁLLALATI SZEMLÉLETE hanem az is, hogy a munkaképes felnőtt lakosság mekkora hányada dolgozik, és ezek mekkora hányada vesz részt közvetlenül az anyagi javak termelésében. A munka társadalmi termelékenységének vizsgálata, a szokásos üzemi személettel szemben, nem korlátozza az elemzés körét a vállalatoknál felhasznált élőmunkára. Egy-egy termék vonatkozásában a felhasznált munka nagyságának meghatározásakor figyelembe veszi a munkaeszközökben és a munkatárgyakban testet öltött munkamennyiséget is, illetve ennek a termék előállítása során felhasznált részét. Továbbá népgazdasági nézőpontból nem hagyható figyelmen kívül a termék használhatóságának változása sem (például az előállított gépek műszaki hatékonyságának, az anyagok tartósságának, alkalmasságának stb. növekedése). Ha valamely termék használhatósága ugrásszerűen növekszik, akkor a nagyobb használhatóságú terméket a gyakorlat már új gyártmánynak tekinti, amely a régi termékkel a munkaráfordítások szempontjából nem hasonlítható össze, noha azonosrendeltetésű termékekről van szó. Ezzel szemben — elsősorban a változatlan árak rendszere miatt— értékbeni mutatószámaink érzéketlenek a termék használhatóságának kisebb változásával szemben; a termelékenységi vizsgálat szempontjából összehasonlítható termékeknek tekintenek olyan termékeket is, amelyek használhatósága kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól. A használhatóság problémája a gyakorlatban igen bonyolult és elméletileg sem tisztázott. Közismertek a használhatóság mérési problémái. Az azonban alig vitatható, hogy a népgazdasági termelékenységvizsgálat szempontjából a termék használhatóságának változása fontos szempont olyan határok között is, amikor a termék használhatósága nem változik annyira, hogy új gyártmánynak minősítsék. A vizsgálat során az azonos rendeltetésű termékeknek nemcsak munkaráfordítási, hanem használhatósági különbségeit is figyelembe kell venni. Ha például A termék használhatósága (élettartama) csak 5 százalékkal magasabb, mint az azonos rendeltetésű B terméké, munkaráfordításaik viszont azonosak, akkor eléggé kézenfekvő, hogy A terméknél nagyobb a munka társadalmi termelékenysége. A munka termelékenysége tehát nemcsak akkor növekszik, ha az azonos használhatóságú termék munkaráfordítása csökken, hanem akkor is, ha ugyanakkora munkaráfordítás mellett nő a termék használhatósága. Ki tagadná, hogy a szerszámgépiparban az iparágon belüli gyártásfejlesztés (munkaidőmegtakarítás) mellett a gyártmányfejlesztésnek (a termékek használhatósága növelésének) felmérhetetlen jelentősége van az egész népgazdaság munkatermelékenysége szempontjából. A szerszámgépipar gyártmányfejlesztése az alapja az egész gépipar technikai és technológiai fejlődésének. A gyakorlatban a társadalmi munkamegtakarítás következő négy fő változatával találkozunk: 1. élőmunkával élőmunkát takarítunk meg (tökéletesebb technológia, jobb munkamódszer, saját munka megszervezése, ügyesebb fogások, szállítási utak csökkentése, megmunkálóműhely minőségjavítása stb.); 2. élőmunkával holtmunkát takarítunk meg (takarékosság szerszámmal, anyaggal, energiával, gép- és alkatrésztörések csökkentése, jobb kapacitáskihasználás stb.); 1* 3