Közgazdasági Szemle – 1992.
május - KÖNYVAJÁNLAT - Sós Aladár: Szabadság és gazdaság (Sz. J.)
KÖNYVAJÁNLAT Sós Aladár: Szabadság és gazdaság (Göncöl Kiadó, 1991.) Sós Aladárnak, századunk egyik legkiválóbb közgazdasági esszéistájának nevét a közgazdász szakma mai művelői nemigen ismerhetik. Az 1887-ben Temesvárott született és 1975-ben Budapesten elhunyt szerző 1949-ben publikálhatott utoljára jelentős közgazdasági témájú írást (egy ifeynes-bírálatot a Közgazdasági Szemlében), ezután bezárultak az általa képviselt irányzat, az ún. georgeizmus előtt a szerkesztőségek. Könyvkéziratait (Elméleti általános közgazdaságtan, Etika) már az íróasztalfióknak írta. Sós tanult foglalkozása szerint építész volt, mégpedig kitűnő építész, a bécsi és a magyar szecesszió egyik markáns alakja. A kötetben egy szakmai önéletrajz és Nagy Tibor nekrológja ad áttekintést alkotásairól, itt csupán jelzésképp említünk meg néhány épületet, amelyeket — egyedül vagy másokkal közösen — ő tervezett: a marosvásárhelyi és a pozsonyi kultúrpalota, a dévai színház, a szabadkai színház, valamint Budapesten a Sváb-hegyi szanatórium, az OTI Fiumei úti székháza, bérházak a Keleti Károly utcában és a Móricz Zsigmond körtéren. A második világháború után ő vezette a Nemzeti Színház és a Szépművészeti Múzeum helyreállítását. 1958-as nyugdíjba vonulásáig a terület- és városrendezés egyik irányítója. Építészetiművészeti körökben máig tisztelet és megbecsülés övezi tevékenységét. Ugyanilyen tisztelet és megbecsülés, tekintély jellemezte működését a társadalomtudósoknak és íróknak abban a maroknyi csoportjában, akiknek a harmincas, negyvenes évekre barátjával, az orvosstatisztikus Pikler J. Gyulával együtt szellemi vezetőjévé vált. (A náluk fiatalabbak közül idetartozott például Hernádi Gyula, Kemény István, Liska Tibor, Márkus István és Sánta Ferenc.) Sós Aladár alapító tagja a Galilei-körnek, politikai meggyőződését tekintve polgári radikális volt. Sokat publikáltpublikációiról a Fáy Árpád és Kéri György által összeállított Bibliográfia tájékoztat a kötetben). Pestre kerülése után először a Nyugat közölte írásait, majd amikor 1928-ban Homo Oeconomicus c. cikkét Osvát már túl közgazdaságinak találja, a Századunkhoz fordul. A Vámbéry Rusztem és Csécsy Imre által szerkesztett Századunk, majd a második világháború utáni Huszadik Század lesznek a fő fórumai. Mint már utaltunk rá, könyvet életében nem közölnek tőle. Az 1991-ben megjelentetett Szabadság és gazdaság című, 630 oldalas kötet viszont két könyvet is rejt magában. Az első az Elméleti általános közgazdaságtan c. 1300 gépelt oldalas kézirat legfontosabb részeit (a válogatás Kemény István és Szabó Judit munkája), a második Sós Aladár Válogatott írásait, 24 már korábban is publikált és három eddig még nem közölt cikkét tartalmazza (a válogatás Fáy Árpád és Kemény István munkája). Sós esszéi. Az ismertetést az utóbbi könyvvel kezdve, elmondható, hogy a válogatott írások valamennyi darabja, a legrövidebbektől (Nekrológ Móra Ferencről, Levél Veres Péterhez) a leghosszabbig (A földosztás kérdése), üdítő olvasmány. Sós nagy műveltségű és könnyedén író esszéista volt. írásaiban egyenrangú félként vitatkozik Shaw-val (Shaw és Chesterton), Thomas Mann-nal (Mérték és érték, Thomas Mann: A demokrácia eljövendő győzelméről), Bertrand Russellel (A Russel-féle paradoxon). Egyik fő témája és egyben lelkesedésének legfőbb tárgya — mint a kötet címe is jelzi — a szabadság. Lényegre törő és pontos a szabadság, a liberalizmus és a demokrácia fogalmait összehasonlítva (Szabadságot vagy „liberalizmust"?, Szabadságot vagy demokráciát?). Világos megkülönböztetései a papírra vetésük óta eltelt több mint fél évszázadban nem veszítették el érvényüket, sőt egyre időszerűbbek. Gondoljunk csak arra, milyen sokan kapcsolják össze még mindig — tévesen — a szabadság fogalmát a rendetlenséggel. Vagy gondoljunk a demokrácia veszélyeire!