Közlekedés, 1963 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-05 / 1. szám

A népművelés hatósugara A népművelés hatósugara évről évre bővül. Mind töb­ben kezdik felismerni, hogy az iskolában szerzett művelt­séget nem lehet lezártnak, véglegesnek tekinteni. A tech­nika fejlődésével bővülnek a világról alkotott eddigi isme­reteink, ez pedig szükségessé teszi, hogy akár iskolai, vagy az iskolán kívüli oktatással, a népművelés különböző eszkö­zeinek igénybevételével gya­­rapítsuk ismereteinket. Az 1. sz. Autójavító Vállalat szakszervezeti bizottságának tagjai már évek óta széles körű felvilágosítást végeznek a dolgozók között, s felhívják a figyelmet a tanulás, a to­vábbképzés fontosságára, szükségességére. Ugyanakkor megteremtik a feltételeket is, hogy a dolgozók érdeklődési körüknek megfelelően a nép­művelés valamely formájába bekapcsolódva gyarapíthassák szakmai, politikai és általános műveltségüket. Az alapos, gon­dosan előkészített munkának lassan kezdenek beérni a gyü­mölcsei. Például az elmúlt év őszén az egyes ismeretterjesztő előadások rendszeres tartásán kívül munkásakadémiát szer­veztek. A munkásakadémia kü­lönböző tagozata igen nagy népszerűségnek örvend az üzemben. Előző évben­­ már működött az autójavító tago­zat. A múlt év őszén indított munkásakadémia autójavító tagozata I. évfolyamának 74, a II. évfolyamának 54 hall­gatója van. De ezenkívül üzemgazdasági tagozatot is in­dítottak 30 fővel. A munkás­­akadémiák tananyagai segítik valóra váltani azokat a tech­nológiai folyamatokat, ame­lyeket az üzemben a terme­lés érdekében megvalósítani kívánnak. A tananyag alkal­mazkodik az üzem életéhez, különösen az üzemgazdasági tagozat tematikája."­ A szak­­szervezeti bizottság nemcsak a munkásakadémiai hálózat ki­építésére fordított gondot, ha­nem arra is, hogy minél töb­ben végezzék el a 8 általá­nos osztályt. Annál is inkább, mert az üzem dolgozóinak több mint 36 százaléka nem rendelkezik 8 általános is­kolai, vagy ennek megfelelő végzettséggel. Múlt év őszén helyhiány miatt nem tudtak üzemi általános iskolát indí­tani, de így is biztosították, hogy a jelentkezettek egy ré­sze a IV. sz. Autójavító Vál­lalat üzemi iskolájába, vagy a Váci úti általános iskolába járjon. A szakmunkások közül 17-en járnak technikumba és 3 fő pedig az egyetemen végzi tanulmányait. A szakszerveze­ti bizottság Szép elvtárssal — a népszerű Gyuri bácsival — az élen sokat tesz a dolgozók tanulásának érdekében. Mun­kájuk dicséretes, bíztató a jö­vőre nézve, azonban a dol­gozók iskolai rendszerű to­vábbtanulásáról még fokozot­tabban kell gondoskodni. Ha­tékonyabb agitációt és propa­gandát kell kifejteni annál is inkább, mert a dolgozók több mint 36 százaléka nem ren­delkezik 8 általános iskolai végzettséggel. Sok a tennivaló, de bízunk abban, hogy a szakszervezeti bizottság, az aktivisták segít­ségével meg fogja oldani, hogy rövid időn belül az I. sz. Autójavító Vállalat dolgozói megszerezzék a 8 általános, vagy ennek megfelelő iskolai végzettséget Sipos Imre A „Munkásvédelmi rejtvény VI.” megfejtése A »►Munkásvédelmi rejtvény VI.«-tal befejeződött hatrészes munkásvédelmi rejtvénypályáza­tunk. Az utóbb közölt szöveges rejtvény helyes megfejtése: 1. Az ü­zem területén a játék — különö­sen az ilyen — tilos. 2. A megenge­dettnél gyorsabban hajtott, mivel az üzem területén a megengedett sebesség 4 kilométer. 3. A mű­helyben tolatás közben a gépkocsit hátulról irányítani kell a szemé­lyek biztonsága érdekében. 4. Eme­lővel megemelt gépkocsin dolgoz­tak, amely nem volt alábakolva. Emelővel megemelt, de alá nem bakolt járművön (tárgyon) munkát végezni szigorúan tilos. 5. A ben­zinben való mosás (alkatrész stb.) tilos. 6. A pirosra festett vedret tűzoltáshoz használják, más célra használni tilos. 7. Az aknába a lépcsőn kell lemenni, leugrálni nem szabad. 8. A kézilámpa 110 vagy 220 feszültségű lehetett, mi­vel több gép is leállt. Csak 24 V-os kézilámpát lehet használni. 9. A műhelyben a gépek egy biztosíték­ra voltak kapcsolva, mivel egy idő­ben több gép leállt. Ez szabályta­lan, minden elektromos géphez külön-külön biztosítékot kell alkal­mazni. 10. Az elektromos berende­zéshez, így a biztosítékhoz is csak elektromos szakember nyúlhat. A »Munkásvédelmi rejtvény VI.­« helyes megfejtéséért jutalmat ka­pott: Bocsi Mihály, Nyíregyháza és Domoszlai László, Budapest. ... év végi mérlegét A mérleg egyik serpenyőjé­ben­­elhelyeztem az ez évben megjelent szám szerint elég kevés kiemelkedő jót és hasz­nost, a másikban pedig a sok hibát, amit egész évben ta­pasztaltam valamelyik közle­kedési vállalatnál jártamkor. Megdöbbenve vettem tudomá­sul, hogy az ilyen »súlybeli« aránytalanság ellenére az a serpenyő bizonyult könnyebb­nek, amelyikbe a hibát tet­tem, holott évközben egy­­egy törvénytelenség, a dolgo­zókkal szemben alkalmazott nem egészen emberséges el­járási mód, vagy súlyos mu­lasztás egymagában is többet nyomott az összes nemes és helyes kezdeményezésnél, a dicséretre érdemes tettnél. Úgy gondolom, hogy az ér­tékelésnél elég lesz csupán egy matematikai műveletet el­végeznem, vagyis kivonnom a bíráló írások számából a di­cséreteket és a maradék szem­léletesen bizonyítja majd, hogy szakmánk területén még mindig sok a hiba. A műve­letet elvégeztem és kijött ma­radékként 47. Tehát ennyivel több az évközben megjelent bíráló cikkek száma. Hogy miért billent a mérleg mégis a »jó« oldalára, az az aláb­biakból kiderül. Levelet küldtem minden olyan vállalathoz, amelyet az év folyamán rovatomban megbíráltam. A szokáshoz hí­ven — kevés kivételtől elte­kintve — mindenhonnan idő­ben kaptam meg a választ, s ezekből a válaszokból sok minden kiderül. Például az, hogy az egri 4. sz. Autóközle­kedési Vállalatnál megszün­tették a Klapka utcai TEFL­ valamosműhelyében tapasz­talt hiányosságokat, s a recs­ki munkahelyen lévő szállá­son is már kéthetenként cse­rélik a lepedőket. A miskolci 3. sz. AKÖV-nél is megszűnt az engedély nélküli túlóráz­tatást, s az igazolható túlórá­kat is kifizették a dolgozók­nak. A bírálat megjelenése után Békéscsabán a 8. sz. AKÖV gépkocsivezetői pon­tosabban vezetik a menetle­veleket, s a 2. sz. salgótarjáni Autóközlekedési Vállalat gép­kocsivezetői is időben számol­nak el a készpénz bevétellel. A 10. sz. Autóközlekedési Vállalatnál is jó érzéssel ül­nek le a­ dolgozók az ebédlő­ben, mert mégis csak más így terített asztal mellett. Pé­csett a salakhegynél nem kell olyan nyilatkozatot aláírni a munkásoknak, hogy az esetle­ges balesetért ők a felelősek. Kaposvárott is megnyugodtak a SZEFU-részleg dolgozói, mert náluk is tartanak már termelési tanácskozást, s a 16. sz. AKÖV szakszervezeti bizottságának munkatársai is gyakrabban látogatják a fő­nökségeket. Ezekkel a változásokkal ma­gyarázható hát a serpenyő el­mozdulásának fent leírt ala­kulása. A rovatunkban meg­jelent bírálatok az év folya­mán elvesztették »súlyukat«, mert azzal, hogy a megírt hi­bákat kijavították, megszűn­tek hibák lenni. De nem len­nék Kerek Ferkó, ha itt megállnék és nem mennék tovább. Jó, jó, kijavították a hibákat, s ezzel min­den rendben van? Ko­rántsem! Nincs rendben azért, mert én nem írtam meg min­den hibát. A sok helyen ta­pasztalt szállás-elhanyagolás, engedély nélküli túlóráztatás, nem kielégítő munkásellátás, az újítási ügyek késedelmes intézése, törvénysértő intéz­kedések zöméből én csak egy-két esetet említettem meg. S csak a megírtaknál, vagy egypár más vállalatnál, ahol magukra ismertek, ott javítottak a helyzeten. Sok üzemben, üzemegységekben és főnökségen maradt minden a régiben, legalábbis erről ta­núskodnak azok a levelek, amelyek a munkáslevelezők­­től hozzánk érkeznek. Ünnep­rontás lenne, ha ezeket a vál­lalatokat most mindjárt az­­ 1963-as év első számában megbírálnám. De ne igyanak előre a medve bőrére, mert hosszú az év, s ha egyszerre nem is, de szép sorjában min­den hibát és hibát elkövetőt tollhegyre tűzök. Addig is újévi jókívánság­ként minden jól és hiba nél­küli dolgozónak további ilyen munkavégzést kívánok, a hi­básan dolgozók pedig a velem való találkozásig igyekezze­nek munkájukon javítani KÖZLEKEDÉS A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő: Földvári Aladár Szerkesztő: Molnár József Budapest, VIII., Köztársaság tér 3 Telefon: 339—509, 137—638, 138—468 Felelős kiadó a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Terjeszti: a NÉPSZAVA Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII. Rákóczi út 54. Telefon: 224—810 625003 Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Eredményes évet zártak A KÖZLEKEDÉSI TERMÉSZETJÁRÓK Testnevelési és sportmozgal­munk legegyenletesebben fej­lődő területe a természetjárás. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy évről-évre emelkedik az igazolványos turisták száma. Az üzemi osztályok tagjai, több ezren részt vesznek a szó­rakoztató jellegű kiránduláso­kon, túrákon. A közelmúltban tárgyalta a Közlekedési Természetjáró Egyesület Elnöksége az eddig végzett munkát és a fenti meg­állapítást számos egyéb konk­rét eredménnyel is alátámasz­totta. A jó munka nagymérték­ben annak köszönhető, hogy az egyesületen belül olyan társa­dalmi bizottsági hálózatot szer­veztek, amelynek tagjai a ma­guk területén mindent meg­tettek a mozgósítás érdekében. Az oktatási bizottság például ma már közel 150 képzett tú­ravezetővel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy minden 14 fő­re jut egy vizsgázott túraveze­tő. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi túrák lebonyolítá­sára is már öt személy ered­ményes vizsgát tett. Számos előadás, filmvetítés, klubnap és nem utolsó sorban a­ személyi agitáció és propagandamunka tükrözi a tervszerűen folyó munkát. Nem maradtak el a technikai munkák végzésében sem, hisz a vállalt kötelezett­ségüknek eleget téve fennállá­suk óta csaknem 180 kilomé­ter hosszúságú útjelzési mun­kát és felújítást végeztek el. A legnépesebb osztályokat a Fővárosi Villamosvasút terü­letén találjuk, ahol 11 üzemi osztályban mintegy 600-an vesznek részt természetjárás­ban. Az autóközlekedési­ és az autójavító vállalatok területén is egyre népszerűbbé válik ez a mozgalom. Természetjáróink is a jövő­ben a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatának ér­telmében a sportkörök kere­tein belül fognak tevékenyked­ni. Az egyesület eddigi tevé­kenysége és az­­új szervezeti keretek kialakítása a biztosíték arra, hogy e nemes mozgalom szakmánk területén tovább fej­lődik. A sportköri elnökségek, a szakszervezeti bizottságok sportfelelőseire hárul majd az a feladat, hogy ezt az egyenle­tes fejlődést tovább biztosít­sák, megteremtsék a feltételét annak, hogy hétről-hétre a közlekedési dolgozók a szabad­ban töltsék pihenő napjaikat, mert ezzel nagymértékben elő­segítik egészségük megóvását, munkájuk eredményes végzé­­­sét. Sok tennivaló vár még azon­ban megoldásra, hisz irányíta­ni kell majd azokat az alka­lomszerű kirándulásokat is, amelyeket korábban a szak­­szervezeti bizottságok és a KISZ-szervezetek bonyolítot­tak le. A társadalmi aktíva­hálózat további szélesítésével biztosítani kell a túravezetőket és nem utolsó sorban az e te­rületen jelentkező igények ki­elégítéséhez szükséges anyagi fedezetet is biztosítani kell. A közlekedési természetbarátok találkozóját, mint hagyomá­nyos rendezvényt a jövőben is megtartják, s ezeket a nagyobb természetjáró szakosztályok rendezik meg. A magyar testnevelési és sportmozgalom szervezeti át­alakítása jelentős mértékben tovább szélesíti a természetjá­ró mozgalmat is, és az aktívák lelkes munkáján múlik első­sorban, hogy a természetjárás­ában rendszeresen részt vevő közlekedési dolgozók száma növekszik-e, a több lehetőséget biztosító új szervezeti keretek között. K. J. SZILVESZTERI KÖZLEKEDÉS Levél Lillafüredről Megvallom őszintén, először magam is »fáztam« attól a gon­dolattól is, hogy decemberben menjek el »nyaralni«. Szeren­csémre, mégis rászántam magam és elutaztam Lillafüredre. Itt a SZOT üdülőben kezdek rájönni arra, hogy a jó üdülés nem függ az évszaktól, mert mint régi szakszervezeti tag merem állítani, hogy a­ legforróbb nyárban sem tölthettem volna jobban időmet, mint a zordon télben. Amikor meglát­tam az egykori Palota szállót, a perzsaszőnyeges, fürdőszo­bás szobámat, a csodálatos hallt, önkénytelenül is a »kacsa­lábon forgó vár« jutott eszembe. Igaz, Bethlen István nem is álmodhatta, hogy ebben az épületben egykor a Csepeli Vasművek, a Fővárosi Villamos­vasút, a Bácsbokodi Tsz, a Wilhelm Pieck győri vagongyár dolgozói fognak üdülni. Magáról az üdültetésről mit mondjak?... A napi 14,5 forintért négyszeri változatos étkezést kapunk, délben és es­te négyféle húsételből válogathatunk. Persze a 310 beutalt kö­zött akad olyan is, akinek ez a választék sem volt elegendő, és legalább ötféléből szeretett volna válogatni, mert így érde­kesebb még akkor is, ha otthon csak egy tál ételt tesz az asz­­szony az asztalra. A legkedvesebb színfoltja az ebédnek a hét­fő dél volt, amikor az egyik miskolci leánygimnázium máso­dik osztálya politechnikai órára feljött az üdülőbe és segítet­tek kiszolgálni a vendégeket. A mi asztalunkhoz legalább hár­man jutottak és amennyiben a gimnázium igazgatójának ke­zébe kerülne ez a pár sor, nyugodtan ötösre osztályozhatják a kis diáklányokat. De beszélnünk kell az üdülő kultúréletéről is, amely elég változatos és szórakoztató. Pribék elvtárs, az üdülő kultúrfe­­lelőse, kitűnő programot állított össze. Láttuk a pisztráng­tenyészetet, jártunk a Jósvafői cseppkőbarlangban, voltunk a Turista­házban. Az üdülőben naponta öt órai tea, és este lent az étteremben remek zene mellett éjfélig tánc. Végeredményben csak egyet sajnáltunk a kéthetes turnus végén, hogy nem akadt egy kiadós hózivatar, amely megismé­telte volna a most forgatásra kerülő magyar film címét és bekövetkezett volna a »Vesztegzár a Grand Hotelben«, mert sokan szívesen maradtak volna kéthetes kényszer-utókorán. Zs. O. Sokszor és sok helyen szóvá tették már, hogy a benzinál­lomást rossz helyen építették fel Cegléden. Nem is beszélve arról, hogy a helyiség rontja a 4. sz. főközlekedési útvo­nal képét. A­ városi tanács építési és közlekedési osztá­lya hosszas tárgyalás után végre megnyugtató megoldást talált. Még ez évben új állo­más építését kezdik meg a Pesti úton. Az új állomáson korszerűen megépített auto­mata benzinkutat állítanak fel. Egy edzőváltozás — magyarázat nélkül — Miért volt erre szükség?­­— kérdezgették egymástól a szurkolók még a legutóbbi mérkőzések után is a pestúj­helyi Autótaxi pályán. — Miért volt szükség arra, hogy a Budapest-bajnokságban el­ső helyen végzett csapat ed­zőjét, Jászberényi Jánost le­váltsák és az edzések irányí­tásával új embert bízzanak meg? Ezen változásra egy csa­patnál általában csak akkor kerül sor, amikor egy-egy mérkőzés után vesztesként hagyja el a pályát Köztudott dolog ugyanis, hogy a szur­kolók — ha jól megy a csa­patnak — dicsérik az edzőt, ellenkező esetben viszont őt szidják, okolják a vereségért. Nos, az Autótaxi esetében, a látszat legalábbis ezt mu­tatta, jogos és helyénvaló volt a szurkolók kérdése,, amely a vezetők­ részéről — hivatalosan — a mai napig is megválaszolatlan maradt. Az együttes jelenleg az NB IIl­­ban szerepel, s tegyük mind­járt hozzá, nem a legsikere­sebben. A 16 csapat közül a 12. helyen áll. Valóban a szurkolóknak lenne igazuk? — Nem — állítják határo­zottan a sportkör vezetői. — A jelenlegi NB III-as bajnok­ságból mindössze egy csapat esik ki, s az is osztályozót játszik. Így minden különö­sebb felelősségvállalás nélkül fiatalíthattuk meg a csapatot, próbálhattuk ki a játékoso­kat, szoktathattuk őket a bajnoki mérkőzések sokszor parázs légköréhez. A sportkör vezetői határo­zottan állítják tehát, hogy nem az edzőváltozás az oka a gyengébb szereplésnek. Ezt azzal is bizonyítják, hogy az új edző, Pillér Sándor, aki jó néhány évig játszott a MOGÜRT NB I-es csapatá­ban, egyszer már foglalkozott a taxi együttesével, s nem is eredménytelenül. Mégis, mi indokolta az edző személyének megváltoztatá­sát? A kérdés — bár félreértés ne essék, nem akarjuk ismét felkavarni a már egyszer véglegesen lezárt ügyet —, feleletre vár. Már csak azért is, mert a szurkolóknak mind ez ideig nem magyarázták meg az edzőcsere okát. A sportkör vezetői arra hivat­koznak, hogy a szurkolók, a baráti kör tagjai — különbö­ző beszélgetések folytán — mindig előbb értesülnek egy­­egy eseményről, mint maguk az érdekeltek, s így történt ez ezúttal is. Lehet, hogy így történt, mégis sokkal helye­sebb lett volna, ha a veze­tők — mint hivatalos szemé­lyek — baráti beszélgetés ke­retében leülnek a szurkolók­kal, s elmagyarázzák a tör­ténteket. Mi ezt a szurkolók­kal való foglalkozást hiá­nyoljuk. Érthető, hogy a sportkör vezetői jobban bíznak a »há­zon belüli­« edzőben. Voltak ugyanis olyan labdarúgók az együttesben, akik időnként a »pohár fenekére néztek«. Márpedig ezekkel csak olyan edző tud kellőképpen foglal­kozni, aki napközben is együtt van velük, ellenőrizheti min­den lépésüket. Az Autótaxi sportkörének vezetői különben­­ azt tűzték célul — helyesen —, hogy le­hetőleg minden szakosztály­ban saját dolgozóik tevékeny­kedjenek, s ne olyanok fog­lalkozzanak az üzem sporto­lóival, akik máshol dolgoz­nak. Ezt a célkitűzést minden­képpen helyeselni lehet, de méginkább helyeselnénk azt, ha ezeket a döntéseket tudat­nák a sportkör barátaival, szurkolóival, akiknek anyagi és erkölcsi támogatására is szüksége van az egyesületnek. D. I. Szilveszteri bűnödés ismertette ezt a szabályt Nagyon sokszor már a sajtó: Nem indul el a villamos. Amíg nyitva van az ajtó, Becsípheti ez az utast. Belém olyan gyanú­­san. Szilveszterkor sok »becsípett. Utas volt a villamoson. Hidvéghy Elektronikus révkalauz Az Ukrán Szovjet Szocialis­ta Köztársaság Tudományos Akadémiája mellett működő elektrotechnikai intézet ki­bernetikai osztálya az akadé­mia mellett működő hidroló­giai és hidrotechnikai intézet dolgozóival közösen kifejlesz­tettek egy olyan szerkezetet, amely a hajók kapitányait megszabadítja attól a bonyo­lult feladattól, hogy figyelem­mel kísérjék a hajózható víz mélységét. Az úgynevezett elektronikus révkalauz mun­káját mechanikus automata irányítja. Az ultrahanggal működő, visszhangos mélység­mérő készülék átadja az át­haladott mélységre vonatkozó jelzést a számítókészüléknek, s nyomban továbbítja a ve­zérlőműhöz. Ez a mechanikus automata pontosabban dolgo­zik, mint az ember. Ezenkívül üzembehelyezésével több mint 20 százalék üzemanyagot lehet megtakarítani. Elektronikus robote­mberek helyettesítik majd a jövőben a stockholmi földalatti villa­mos kocsivezetőit. Az előze­tes számítások szerint ez az intézkedés évi négymillió svéd korona megtakarítást je­lent. A robotember tökélete­sen végzi el munkáját és hi­ba nélkül történik a kocsi fé­kezése, valamint beindítása is.

Next