Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1969-10-10 / 19. szám
2 KÖZLEKEDÉS A szocialista brigád mozgalom szakszervezetünk elnökségi ülésen „Jelentés a szocialista brigádmozgalom helyzetéről és a továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról.” Ez volt az első és különösen jelentős napirendi pontja szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülésének. A jelentés — a többi között — emlékeztetett arra, hogy a KSZDSZ Elnöksége ez év május 7-i ülésén tárgyalta a munkaversenyről szóló 1031/ 1967. sz. Kormány-SZOT elnökségi határozat végrehajtásának tapasztalatait. Ennek keretében rögzítette elnökségünk a Szocialista Brigádvezetők III. Országos Tanácskozásán elfogadott állásfoglalás végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat. A jelentés foglalkozott a tíz évvel ezelőtt kibontakozott szocialista brigádmozgalom „hőskorával”, amikor a legöntudatosabb munkásokat tömörítette a kezdeményezés, ami egyben a szocialista versenymozgalom talpraállítását is jelentette. Szakmánk területén elsőként az akkori V. sz. Autójavító Vállalatnál alakult meg szocialista brigád. Minden túlzás nélkül állíthatjuk — szögezte le a jelentés —, hogy a szocialista brigádmozgalom az elmúlt 10 év során jelentős társadalmi és termelési tényezővé vált. A mozgalom pozitív eredményének elismerése mellett azonban — hangoztatta a jelentés — őszintén fel kell tárni azokat az ellentmondásokat, amelyek sok helyen fellelhetők és kedvezőtlen befolyással vannak a mozgalomra. A negatív vonások összefüggésben vannak a mozgalomban részt vevő kollektívák számának nagymértékű növekedésével. Ez helyenként kedvezőtlenül befolyásolta a mozgalom politikai, erkölcsi hatását. A kedvező jelenségek ismertetése mellett még számos, negatív jelenségre is felhívta a figyelmet megállapítva, hogy mindezeket a problémákat a szocialista brigádok is érzik, de egyedül nem tudnak ellene eredményesen fellépni. Több vállalatnál a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek — köztük a szakszervezeti bizottságok is — a számszerű növekedésre helyezték a figyelmüket, de nem fokozták a brigádokkal a foglalkozást. Hangsúlyozta a jelentés, hogy a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztése és irányítása, segítsége és ellenőrzése olyan feladat, amely megköveteli, hogy az üzemi szervek összehangolják tevékenységüket úgy, hogy a feladatok megoszlása mellett a felelősség külön-külön is érvényesüljön. A brigádokkal való foglalkozást nem lehet reszort feladatra leszűkíteni. Irányításuk, segítésük, összszakszervezeti tevékenységet igényel. A KISZ szervezetek szerepe is igen jelentős a mozgalomban. Ezért fontos, hogy a mozgalom segítése, irányítása terén a KISZ szervek minden támogatást megkapjanak. Ahhoz, hogy a szocialista brigádok feladatukat még jobban el tudják látni, elsősorban a közvetlen munkahelyi vezetőktől szükséges megkövetelni a segítséget. A szocialista brigádmozgalom időszerű problémáját feszegette a jelentés amikor megállapította, hogy a brigádok munkájának elbírálásánál, — a szocialista cím odaítélésénél is — magasabb követelményeket kell támasztani. A brigádmunka belső, tartalmi színvonalának megjavítása is szükséges, hogy a brigádok magasabb követelményt támasszanak önmagukkal szemben. A mozgalomban rejlő lehetőségeket a tömegpolitikai munkában még erőteljesebben fel kell használni. A napirendi pont körül magvas vita bontakozott ki szakszervezetünk elnökségében. Jónás Sándor elmondotta, hogy a IV. sz. Autójavító V-nál a középvezető szintű dolgozók és a brigádok közötti kapcsolat javítása volna fontos. A művezetők nem tudnak még ma sem megfelelően foglalkozni a brigádokkal. A 470 szocialista brigádtag közül 130 már technikumot végzett, de találunk olyanokat is, akik nyolc általánossal sem rendelkeznek. A 9—10- szeres brigádok száma szaporodik. Anyagi elismerésük körül nincs hiba, erkölcsi elismerésük azonban további fejlesztést kíván. Horváth Zsigmond azt kifogásolta, hogy az AFIT-vállalatok igazgatói csak akkor keresik fel a brigádokat, amikor bajok vannak, amikor több, vagy különösen fontos munkát kérnek tőlük. Az AFIT Szakszervezeti Tanácsának titkára is a munkahelyi vezetők, a középvezetők jobb „hozzáállását” sürgette. Varga György a 3. sz. AKÖV területéről azt a hiányosságot említette meg, hogy a brigádvezetőket nem megfelelően tájékoztatják a vállalat időszerű ügyeiről és így a brigádtagok sem tudnak megfelelő tájékoztatást kapni. Annár János után Kaszás Béla ugyancsak lényeges kérdésként figyelmeztetett a szocialista brigádvezetők és a gazdasági vezetők jó kapcsolatainak fontosságára. Sajnos — mondotta — a vállalati szakszervezeti bizottságaink sem ismertetik átfogóan a vállalati elképzeléseket, gondokat. A vállalati központokból még a kirendeltségek, főnökségek szakszervezeti szerveit sem tájékoztatják megfelelően az általános feladatokról. Így aztán a szocialista brigádok még kevesebbet tudnak ezekről a kérdésekről. Dr. Terbócs László, a SZOT Termelési Osztályának munkatársa az elhangzottakkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy szakszervezeti feladat a hiányosságok okait megtalálni és orvosolni. Az érem másik oldalát feltárva arról beszélt, hogy vajon a gazdasági vezetők megkapják-e a szakszervezeti szervektől azt a szükséges tájékoztatást, amelynek alapján a szocialista brigádok számára megfelelő tájékoztatást tudnánk nyújtani? Sipos Imre a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatban — és a hiányosságokkal összefüggésben — az önkéntesség elvének fontosságát húzta alá. Esse Lajos, a KPM önálló Munkaügyi osztályának munkatársa elmondotta, hogy a KPM illetékes osztálya levélben és személyes beszélgetések során fogja tájékoztatni a vállalatok gazdasági vezetőit a szocialista brigádmozgalom helyzetéről és továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról szóló elnökségi jelentés lényegesebb pontjairól, kérve a szocialista brigádmozgalom nagyobb támogatását. Mátyási Árpád, szakszervezetünk titkára, a fejlődés szünet nélküli folyamatosságára hívta fel a figyelmet, amely időről időre természetszerűen veti fel az újabb problémákat. Igaz — állapította meg —, hogy a KPM és a gazdasági szervek kötelessége is a mozgalom segítése. A legfőbb feladat azonban a szakszervezeti szervekre hárul. Javasolta, hogy az Elnökség vegye fel az 1970. évi nemzetközi programba egy szocialista brigádvezetőkből álló csoport tanulmányútját a Szovjetunióba. Szilágyi Sándor, szakszervezetünk Közgazdasági és Munkaügyi osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell ugyan minden dolgozónak szocialista brigádtagnak lennie, azonban hiba lenne a „fehér foltokról” megfeledkezni. Példaként felhozta, hogy Pécsett, a XIV. sz. Autójavító V-nál egyáltalán nincs szocialista brigádmozgalom. A napirendi pont vitáját Földvári Aladár, szakszervezetünk elnöke foglalta össze. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy szakszervezeti szerveinknek „harci feladattá” kell tenniük a szocialista brigádmozgalom ügyét. Támogatta Mátyási Árpád javaslatát, hogy szocialista brigádvezetők egy csoportja tegyen látogatást a Szovjetunióban. Az Elnökség ezután még több napirendi pontot tárgyalt és tájékoztató jelentést vitatott meg. V. J. Fontos kérdésekről tárgyalt az AFIT ágazati szakszervezeti tanácsa A Szakszervezeti Tanácsülés elnöksége, Mátyási Árpád, szakszervezetünk titkára, Horváth Zsigmond, a Szakszervezeti Tanács titkára, Jónás Sándor, a IV. sz. Autójavító V. szbtitkára, Kovács Béla, az AFIT vezérigazgatója Az AFIT Szakszervezeti Tanácsa kibővített ülést tartott Köztársaság téri székházunkban. Részt vett az ülésen Mátyási Árpád, szakszervezetünk titkára is. Jó néhány olyan kérdés szerepelt a napirenden, amelyek mindenkor, de különösen az elkövetkező hónapokban, években lényeges feladatként jelentkeznek mind a szakszervezeti, mind a gazdasági munkában. Az értekezlet egyik célja éppen az volt, hogy ezekre a problémákra ráirányítsa a szakszervezeti tisztségviselők figyelmét, felmérje a jelenlegi helyzetet és vázolja a teendőket. Kevés nő és kötni a vezetésben Elsőként az AFIT szakszervezeti szerveinek működéséről jog- és hatásköréről, a szakszervezeti és üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól vitáztak a résztvevők. A tanács jelentése megállapította, hogy a szervezet helyes kialakítása folytán a szakszervezeti munka hatékonyabbá vált a választások óta. Javult a szakszervezeti tanácsok és bizottságok összetétele, noha ma is fogyatékosságnak tekinthető, hogy a nők és a fiatalok képviseleti aránya a szakszervezeti tanácsokban nem tükrözi a vállalati összetételt. A jog- és hatáskörök érvényesülését illetően a tanács arra a következtetésre jutott a vita során, hogy részint tartalmasabbá vált a szervezetek, testületek és tisztségviselők tevékenysége, e jogok és hatáskörök gyakorlása tekintetében nőtt felelősségérzetük, csupán a műhelybizottságok és a bizalmiak vonatkozásában lenne szükséges javítani a műnk. Annál is inkább, mert beigazolódott, hogy a gazdasági vezetők zöme magáévá tesz tiszteletben tartja a szakszervezeti szervek jog- és hatáskörét, ami kedvező lehetőséget teremt azok gyakorlására. Előfordul azonban, hogy egyes gazdasági vezetők nem kérik ki az illetékes szakszervezeti testületek véleményét a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdések eldöntésénél. Az értekezlet úgy ítéli ezt meg, hogy a szakszervezeti szervek minden fórumán fel lehet és fel kell számolni ezt a helyzetet, hogy a jog- és a hatáskörök gyakorlásának elmulasztásáért a szakszervezeti tisztségviselők is felelősek. Vita a bérezésről A kollektív vezetés elvének érvényesülése és a szakszervezeti, valamint az üzemi demokrácia kibontakozása tekintetében számos fogyatékosságra hívta fel a figyelmet az értekezlet. Mind a jelentés, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy mindenekelőtt a választott testületek és azok vezetőinek szemléletbeli hibáit kell felszámolni. Több kezdeményezőkészségre, bátorságra van szükség, támaszkodni kell a szakszervezeti tagság széles tömegeire, a szocialista brigádokra; a termelési tanácskozásokon és a taggyűléseken elhangzott javaslatok megvalósítását szorgalmazni kell, s meg kell követelni a gazdasági vezetőktől is. Széles körű vita folyt az értekezleten az AFIT vállalatainak I. félévi bérfejlesztésével összefüggő kérdés tárgyalásakor. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy noha az ipari vállalatok I. félévi bérszínvonala az előző év azonos időszakához képest 2,8 százalékkal magasabb, a tervezettől azonban 2,3 százalékkal elmaradt. Az iparági 2,8 százalékon belül egyes vállalatok a 0,3 és a 8 százalékos bárfejlesztési szint között helyezkednek el. Például a XIII. sz. Autójavító Vállalatnál (8%), a XIV. sz. Autójavító Vállalatnál viszont az előző évi színvonaltól is elmarad 0,3 százalékkal. A bérszínvonalon belül a munkások átlagbére a bázishoz viszonyítva kielégítő.. A vitában a felszólalók hangsúlyozták, hogy az év hátralevő részében a rendelkezésre álló összegeket az elérendő termelési, termelékenységi és minőségjavító célok érdekében kell felhasználni. Meg kell akadályozni, hogy a jó munkásokat magasabb bérért elcsábíthassák, változatlanul gondoskodni kell az alacsony keresetű dolgozók bérének emelésére, a megfelelő kereseti arányok kialakítására. Figyelemmel kell lenni a törzsgárdához tartozó dolgozók bérviszonyainak a javítására, mert a nagymérvű munkaerő-vándorlás a termelékenységet, a minőséget és a munkafegyelmet egyaránt károsan befolyásolja. A tanácsülés résztvevőinek egy csoportja (Fotók: Vedres) 1969. október 16. Jelentős javulás a szakszervezeti munkában Szakszervezetünk szervezési és káderosztálya megvizsgálta a trösztök és a közvetlen vállalatok szakszervezeti bizottságainak munkatervét. Megállapította, hogy — néhány esetet kivéve —, általában kielégítő, sőt egyes helyeken figyelemreméltó előrehaladás tapasztalható. A munkaterveket általában 1969. augusztus 1-től, 1970. január 31-ig terjedő időszakra építették fel a vállalatok szakszervezetei, ami azért helyes, mert így biztosították a jövő évre vonatkozó átmenetet a szakszervezeti munkában. Csak néhány vállalatnál tapasztalható, hogy helytelenül, az év végéig készítettek munkatervet. Megállapítható, hogy a tervek elkészítésénél igénybe vették az Elnökségi Tájékoztatóban megjelent állásfoglalást, amely útmutatást adott a tartalmi és formai célkitűzések feldolgozásához. Örvendetes, hogy a munkatervekben mindinkább tükröződik a szakszervezetek irányító szerepe. A szervezési és káderosztály kiemeli példaképpen az Autóközlekedési Tröszt szakszervezeti bizottságának munkatervét, amelyben tartalmilag és formailag egyaránt kifejezésre jutnak a vonatkozó célkitűzések. De az AFIT-nál és a MALÉV-nél is komoly fejlődés tapasztalható. A munkatervekben mindenütt figyelembe vették a XXVII. kongresszus és a Központi Vezetőség által meghatározott témákat, és helyesen alkalmazták a helyi adottságokra. Az szb-üléseket általában havonként tartják, egyedül az Autóközlekedési Tröszt vezeti be kísérletképpen a hathetenként megtartandó üléseket. A napirendek meghatározásában is kielégítő a központi és a helyi feladatok aránya. A napirendeket általában valamely központi vezetőségi, vagy SZOT-határozatra építik, ami helyes. Nem kielégítő azonban — legalábbis nem mindenütt — a végrehajtás ellenőrzése, ami legalább olyan fontos, mint a feladatok meghatározása. Örvendetes, hogy a rétegekkel, mint például az ipari tanulók, a nyugdíjasok, az ifjúság, hangsúlyozottabban foglalkoznak, de nem kielégítő a nők helyzetének, problémáinak vizsgálata. Az első félévihez hasonlítva tervszerűbb a tanácsülések ütemezése is. A nagyobb horderejű kérdéseket általában a tanácsülések elé viszik, az operatív munkákat pedig a szakszervezeti bizottságok ülésein tárgyalják meg. Az osztály megállapítása szerint a munkatervek általában a legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak. Ilyenek például a kollektív szerződés; a KV 1968. március 28-i határozatának végrehajtása; a jog- és hatásköri problémák; az üzemi és szakszervezeti demokrácia érvényre jutása; az üzemegészségügy helyzete; a tervteljesítés; a munkaverseny; a propagandamunka; a bérkérdések; a szabadidő stb. Gyakorlattá válik, hogy a tröszti és nagyvállalati szervek testületi ülésein a hozzájuk tartozó szakszervezeti bizottságok is tartanak beszámolót, egy-egy határozat végrehajtásáról. A pozitív tényezők mellett a munkatervekben hézagként jelentkezik, hogy az egyes napirendeknél nincs meghatározva, hogy a szakszervezeti szerv a téma tárgyalása során mely jogát gyakorolja. Itt is példaként lehet felhozni az Autóközlekedési Trösztöt, ahol a szakszervezeti tanács ezt valóban a „helyére tette”. Nem rossz példa a MALÉV, vagy az Autófenntartó Ipari Tröszt szakszervezeti tanácsának ezirányú munkája sem. Amikor a vizsgálat megállapítja a fejlődés pozitív tényezőit, nem hallgatja el a hiányosságok feltárását, azok kiküszöbölésének módját. Mindezeken túl, meghatározza az 1970. első félévének feladatait is. Ezek között az országos nagyaktíva állásfoglalására épített feladatok meghatározása szerepel az első helyen, amelyhez a szervezési és káderosztály messzemenő segítséget nyújt. Figyelembe kell venni a Központi Vezetőség kétéves programját, mindezeket kiegészítve a szakszervezeti bizottságokra háruló helyi feladatokkal. Mosonyi László Jól dolgozott a tanács A résztvevők végezetül beszámolót hallgattak meg az ágazati szakszervezeti bizottság két tanácsülés között végzett munkájáról. Megállapította az értekezlet, hogy mind a munkatervben szereplő feladatokat, mind a soron kívüli teendőket megfelelően és helyesen látta el a tanács. Ennek megfelelően Horváth Zsigmond titkár jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. ÚJ DARABÁRUMENETREND Baranya megye legkisebb falujában is megszűnik a heti egyszeri kiszolgálás az 1970. január 1-én érvénybe lépő új darabáru-menetrend értelmében, amelyet most készített el a 12. sz. Autóközlekedési Vállalat. Mindenütt többször, a megye városaiban és járási székhelyein pedig naponta történik majd az áruellátás. Jelenleg 134 községben egy, 90 községben két esetben, míg az új menetrend szerint 131 községben heti három alkalommal járnak majd darabárut szállító gépkocsik. MegtiaSt Reioh József Megrázó hírt közöltek szakszervezeti központunkkal. Reich József, a Fővárosi Szállítási Vállalat 6. sz. üzemegysége szakszervezeti bizottságának titkára, 1969. szeptember 25-én, életének 56. évében meghalt. Reich József 1947 óta vett részt a szakszervezeti mozgalomban. 1952-től a Villamosvasút Duna pu., majd a Fővárosi Szállítási Vállalat szakszervezeti bizottságának csúcstitkára volt. Mint függetlenített politikai munkatárs, rövid ideig az óbudai területi bizottságban, illetve a szakszervezeti központban is dolgozott. Több, mint 15 évig volt tagja a FÖSPED vállalat szakszervezeti bizottságának. 1965-ben választották meg a FÖSPED 6. sz. üzemegysége szbtitkárának. Igen sokat fáradozott a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában, a bérek emeléséért és a szakszervezeti tagok érdekeinek biztosításáért. Szakszervezeti munkája elismeréséül a KPM kitüntetésben részesítette. Mint fizikai dolgozó is példát mutatott, több esetben kapott „kiváló dolgozó” kitüntetést. Szakszervezeti munkáját mindig igen fontos pártmegbizatásnak tekintette. Fáradhatatlan volt a dolgozók ügyeinek az intézésében. Búcsúzunk tőle a munkatársak, szakszervezeti aktivisták, elvtársak és barátok nevében. A vállalat saját halottjának tekintette Reich József elvtársat. J. G.