Közlekedés, 1976 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

4 KÖZLEKEDÉS Tíz előadás a tisztségviselők oktatási programjában Élénk, őszinte eszmecsere a tanfolyamokon A könyvtár a művelődés hasznos szervezője Alaposan benne járunk már az oktatási évben, s nemcsak az iskolákban volt félévzárás, de a szakszervezeti tisztségvi­selők oktatásánál is. Sőt, itt sok helyen már túl is vannak ezen, mint például az AFIT II. sz. Autójavító Vállalatnál. Balogh János vszt-titkár gyors statisztikát készít. — Az ünnepek kicsit megza­vartak, addig tartottuk a két­hetes turnusokat, most aztán január elején pótoltuk a lema­radásokat, áttértünk a heten­kénti oktatásra, hogy a terve­zett időre, vagyis február vé­géig be tudjuk fejezni a szak­­szervezeti tisztségviselők okta­tását. — Hány aktíva oktatására került sor? — Mielőtt elővenném a sta­tisztikát, hadd mondom el, hogy a választások alkalmával vállalatunknál 46 olyan új bi­zalmit és bizalmi­ helyettest választottak, akik még addig semmiféle szakszervezeti mun­kában nem vettek részt. De hasonló a helyzet a műhelybi­zottságoknál és az osztálybi­zottságoknál is. Például a 14 műhelybizottság 54 tagjából 35-en nem végeztek korábban szakszervezeti munkát. Tehát mindazok az aktívák, akik legközelebb vannak a dolgo­zókhoz, s akik társaiktól köz­vetlenül értesülnek azok prob­lémáiról, mintegy 50 százalék­ban teljesen újak. És termé­szetesen melléjük csatlakoznak a már eddig is helytállt, a szakszervezeti munkát értő és abban gyakorlatot szerzett tár­sadalmi aktívák is. Hiszen a szakszervezeti munkában sincs soha megállás, ahogyan gaz­dagszik, bővül életünk, ugyan­úgy egyre több a tanulni, illet­ve tudnivaló az aktívák köré­ben is.­­— Akkor most következik a számadás. Tehát hány tisztség­­viselő oktatására kerül sor? — Valamivel több mint két­százra. Mégpedig úgy, hogy 10 csoportba osztottuk őket, s az oktatási program szerint és az elbírálóknak­­megfelelően, kezdtük el oktatásukat. A tisztségvi­iselők 10—10 előadást hallgatnak meg a szakszerve­zeti élet legkülönbözőbb té­máiból. — Az előadók? — Mi magunk, szakszerve­zeti tisztségviselők vagyunk. Közöttük jómagam is. Az én előadásom címe ez: A XI. pártkongresszus és társadal­munk fejlődése, s természete­sen az előadásba ,jócskán bele­szőve kapják a hallgatóik a vállalati sajátosságokat. — Az előadások időtartama? — Egy-egy előadásra csupán 40—40 percet szánunk. Ha­gyunk időt a felvetődő kérdé­sekre. Az úgynevezett nyitott témák­­ kérdésekre inspirálják a hallgatókat, hogy az előadás végére ne maradjon megvála­­szolatlan kérdés. Egy-egy elő­adás így azután másfél és há­rom óra közötti időtartamú lehet. — Hány hozzászóló, vagy helyesebben, hány kérdező kér választ egy-egy előadáson? — Az egyértelműbb előadá­sokon 4—5, a nagyobb vitát ki­váltó, a bonyolultabb témák­kal foglalkozó előadásokon 10—10 kérdező is akad. — Eddig milyen témákból hallhattak előadást a tisztség­­viselők? — Háhn Ferenc gazdasági felelős — egyébként már két évtizede látja el ezt a megtisz­telő feladatot, mégpedig kitű­nően — A szakszervezeti gaz­dálkodás, tervkészítés címmel tart előadást. Ebbe persze be­letartozik az R-alap kialakítá­sa, a jóléti keret felhasználása és még sok idevágó feladat is­mertetése. A TT elnöke Kruc­­hio Istvánné előadásának cí­me: Az új társadalombiztosí­tási törvény, s természetesen ezen belül szó esik az üdülte­tésről, a segélyezésről, a nyug­díj-előkészítő bizottság, mun­kájáról és még minden egyéb­ről. Mészáros Mihály előadá­sának központjában a kollek­tív szerződések készítése áll, dr. Joó Katalin előadásának témája­ a szakszervezeti alap­szervek agitációs, sport- és propagandamunkájának elem­zése, Zsata Ferencné előadása az MSZMP nőpolitikáját is­merteti. Apáczai Károly a munkavédelmi szabályzatról tart előadást. Bischoff Ferenc a válalati versenyszabályzatot ismerteti. Papp Zoltán az újí­tási szabályzatról tart elő­adást, míg a tizedik előadónk Fazekas László, ő az MSZMP ifjúságpolitikai határozatát veszi ben e ké­s alá . — Ez a tíz előadás ebben a sorrendben követi egymást? — Ez lehetetlen lenne, hi­szen az oktatás egyidőben kez­dődött el és majdnem egyidő­ben fejeződik be. Szinte egy­szerre kezdődtek csoporton­ként az előadások, mas-i más előadókkal, és egymást vált­va tartjuk meg az oktatásokat. Az előadók szerint is nagyon érdekes ez így. Hiszen mint mondtam, az alapelőadás 40 perce után jön a helyi, gya­korlati példákkal fűszerezett kérdések sokasága, amely, nyugodtan mondhatom, min­den egyes csoportnál más és más. — Ellenőrzés? — Mindenütt van oktatási napló és jelenléti ív. Termé­szetesen betegek, igazoltan hiányzók mindig adódnak. Ilyenkor a műhelybizottsági titkár kötelessége a hiányzók­kal megismertetni egy-egy előadás lényegét. Minden új — és természetesen régi — aktívánknak ismernie kell a szakszervezeti élet egészét, az intézkedés módjait. Ennek kö­vetkeztében érdekesen alakul­nak a jegyzetelések. A bizal­miak általában a szorgosan figyelők, de a csak ritkán jegyzetelők rétegét alkotják. A többiek szinte kivétel nél­kül szorgosan jegyeznek, per­sze ki-ki főleg azt figyeli, amelyik kérdés, válasz az ő munkaterületével foglalkozik. — Mi az oktatás fő eredmé­nye? — Azon túl, hogy megtanít­juk aktivistáinkat a szakszer­vezeti élet mindennapi tudni­valóira, nekünk, előadóknak — és társaim nevében is nyu­godtan szólhatok — az emberi őszinteség a legnagyobb él­mény , ez egyúttal eredmény is. Őszintén feltárják a prob­lémákat. — Kaphatnánk erre példát is? — Hogyne. Az egyik elő­adás után az aktívak példákat hoztak arra, hogy munkatár­saik köréből ki volt­­betegál­lományban úgy, hogy közben odahaza vígan munkálkodott. Ennek, utánanéztünk, s­­kide­rült : igazat szóltak. Az intéz­kedés nem maradt el! — Mikor kezdődött az ok­tatás? — Szeptember 3-án indult és február végéig be is feje­ződik. — Sok sikert­ ar­­tok­tat­ok­n­ak és hallgatóknak! — AKTIV­AÉRTEK­EZ­LE­TÉN ismertették a magyar pol­gári repülés ötödik ötéves és idei tervének főbb célkitűzé­seit. A MALÉV és az LRI ak­tivistáinak január 5-én tartott tanácskozásán Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter mondott bevezető tájé­koztatót. A debreceni Volán 6. sz. Vállalatnak, sajnos, nincs mű­velődési háza. Ennek ellenére élénk kulturális, művelődési élet zajlik — a könyvtárban! Minderről Papp Lajosné könyvtárvezető tudósít ben­nünket. Megírja, hogy 1975. szeptembertől kezdődően egy esztendőre állították össze a kulturális munkatervet. Ez a program a vállalati dolgozók­nak biztosítja a művelődés lehetőségét és ugyanakkor se­gítséget ad a szocialista bri­gádoknak a kulturális válla­lások teljesítéséhez. Ha nincs művelődési ház, ott a könyvtár — vallják igen helyesen Debrecenben, és a könyvtár helyt ad a szocialis­ta brigádklubnak, a szakmun­kástanulók könyvbarátklub­já­nak és a kézimunkaszakkör­nek. Ugyanakkor a KISZ-fia­­taloknak havi egy-egy alka­lommal játékos vetélkedőt, Vágy­­éppen előadást rendez. Akik az irodalom iránt külö­nösképpen érdeklődnek, azok­nak kitűnő lehetőséget nyújt erre az irodalmi színpad. És még mindig nincs vége a könyvtári lehetőségeknek: író­olvasó találkozókra, vetélke­dőkre kerül sor, mindig a könyvtárvezető i­rányításával. S hogy jól csinálják a vál­lalt feladatot, arra elég egyet­len külső példa. Hírük van a városban, olyannyira, hogy jelenleg nyolc könyvtár-nép­művelő szakos hallgató jár a könyvtárba gyakorlati mun­kára. A debreceniek a könyvtárt a művelődés hasznos szerve­zőjének tekintik. Megszívlel­ték a pártkongresszus határo­zatából a következőket: „Szo­rosabbá kell tenni a kapcso­latot az alkotóműhelyek és a művészek, illetve a munká­sok, a kultúrát szerető, értő dolgozók között.” Volt már üzemi tárlat, né­hány hónappal ezelőtt. Ezt az SZMT kulturális bizottsága, a Képzőművész szövetség kelet­­magyarországi szervezete, il­letve a Volán 6. sz. Vállalat szakszervezeti bizottsága szer­vezte. A kiállítást Kmelty Gyula igazgató nyitotta meg. A nagysikerű tárlatot 40 szo­cialista brigád tekintette meg. Négy alkalommal került sor eddig művészi­ munkás talál­kozóra. Józsa János, Szilágyi Elek, Velényi Rudolf festőmű­vész és Éles Csaba művészet­­történész volt nálunk vendég. Korunk valósága címmel kulturális vetélkedő folyik Hajdú-Bihar megyében. En­nek házi döntőjében jól sze­repelt és továbbjutott a Rad­nóti Szocialista Brigád Lévai Sándorné vezetésével, a Beth­len Gábor Szocialista Brigád Székely Jánosné vezetésével, valamint a­­ fizikai munkások­ból álló Petőfi Brigád Kiss F. Zoltán vezetésével. A Kun Béla Szocialista Brigád más alkalommal már megyei első helyet is szerzett, így most szereplés nélkül jutott a me­gyei elődöntőbe. De még mindig nem értünk a vállalati rendezvények vé­gére. íme, néhány előadás. Borsi László rendőr őrnagy Kalandorok kíméljenek cím­mel tartott előadást a bűn­­megelőzésről, s adott jogi fel­világosítást az érdeklődőknek. Vendége volt a könyvtárnak Szekeres Antal, a TIT megyei titkára, Molnár István, az Ybl Műszaki Főiskola adjunktusa és Papp Péter docens. Rend­szeresen tartja foglalkozásait a szakmunkástanulók könyv­tárklubja is. Állandó, folya­matos kamarakiállítás ad is­mertetőt a népművészetből. Legutóbb Kathy László szíj­gyártó, népi iparművész ta­lálkozott a szakmunkástanuló könyvbarátklub tagjaival. A műszaki könyvhónap ide­jén kiállítás mutatta be a köz­lekedés fejlődését. Szerveztek könyvárusítással egybekötött műszaki könyvkiállítást, s elő­adást tartotta­k a KÖTUKI munkaírásai: dr. Ga­ál Tibor és Pál Ernő, mindketten szak­mai témából. Mindezekből is kiderül, hogy a szocialista ember for­málásához, a tartalmas élet­mód kialakításához a 6-os Vo­lán szakszervezeti könyvtára igen sokat ad. A látogatottság és az érdeklődés pedig arra vall, hogy a debreceni válla­lat dolgozói — fiatalok és idő­sebbek egyaránt — igyekez­nek kihasználni a közműve­lődés helyben kínálkozó lehe­tőségeit. Kathy László szíjgyártó, népi iparművész a szakmunkástanuló könyvbarát­ klub tagjaival beszélget A szocialista életmódról A szakszervezetek XXIII. kongresszusának beszámolójában Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára részletesen szólt a szak­­szervezetek szerepéről a szocialista életmód terjesztésével kap­csolatban.. E fogalom már a kongresszus előtt is szóba került, hiszen kiemelkedő pár­tokmányokban és a szocialista brigád­­mozgalom jelszavában is gyakran találkozunk vele. Ugyanak­kor azonban látni kell, hogy nem teljesen ismert még, hogy mit takar az életmód kifejezés. Nagyon széles témát jelent a szocialista életmód, hiszen ha megfordítjuk és azt mondjuk, hogy annak módja, ahogy élünk, akkor már látható, ebbe beletartozik a teljes élet, az otthon, a munkahely,­ a szabad idő egyaránt. Vannak, akik a fogalmat szinte kizárólag a szabad idő felhasználására szűkítik, és ez hi­bás. Az egyes ember és a dolgozó, kollektívák életében a meg­határozó mindig a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az ott végzett tevékenység és az ezért járó javadalmazás. Ez a meghatározó. Mégis csak az az alapvető, hogy valaki ve­zető vagy beosztott, fővárosi üzemben dolgozik vagy vidéken, jövedelme könnyed megélhetést biztosít vagy pótolni kell azt a család ellátása érdekében. Ezzel mindjárt arra­ is választ kívánunk adni, hogy az élet­mód nem a munkaidő­ utáni tevékenységet foglalja, magában, nem a szabad idő felhasználásával függ össze csupán, hanem a munkahelyen kifejtett tevékenység módja, és ez azonnal megszabja a­ szakszervezetek feladatait is. A­­ szakszervezet egész tevékenysége, amely a­ termelés­­ fokozásáért, a minőség javításáért, az élet- és munkakörülmények színvonalának eme­léséért, a demokratikus légkör kiterjesztéséért és a munkával arányos jövedelemért folyik, mind alapvetően meghatározza a szocialista életmód elterjesztését. Szakszervezetünk tagságának életmódja szempontjából meg­határozó jelentőségűek a­zSZDSZ XXIX. kongresszusának ha­tározatai, amelyek megszabták az ezzel kapcsolatos feladatokat az elkövetkező öt évre. De miután az életmódnak az is szerves részét alkotja, hogy hogyan jutnak el a dolgozó tömegek laká­sukról a munkahelyre, hogyan utaznak színházba vagy rokon­­látogatásra, szakszervezetünk tevékenysége hatással van az egész társadalmi életmódra is, hiszen a közlekedés kulturált­ságának növekedése döntően befolyásolja a tömegek han­gulatát. A munkahelyeken rendkívül jelentős szerepük van a szocia­lista életmód kiterjesztésében a szocialista brigádoknak, me­lyek célul tűztek, jelszavukban meg is fogalmazták a ..szocia­lista módon .. . élni” követelményt. Ennek nagyon sok és szép példája mutatkozik meg a brigádmozgalom kialakulása óta. Alapvető ebben, hogy a szocialista brigádok tagjai társaikkal együtt, a brigád egészével küzdenek a munkában, a­ jobb ered­ményekért, a magasabb jövedelemért. Ennek az eredményes tevékenységnek a nyomán és eközben egymást is állandóan formálják, alakítják. A brigádmozgalomnak ez az egyik leg­lényegesebb vonása és egyben legnagyobb erkölcsi-politikai has­zna, hogy az ember miközben alakítja a termelőmunka so­rán az anyagot, előállít új termékeket, hozzájárul a lakások építéséhez, az élet szebbé tételéhez, eközben önmagát is állan­dóan továbbfejleszti, alakítja. A brigádmozgalom nagyon sokat tesz azért, hogy a képzetlenebbeket felemelje a képzettek szín­vonalára, a munkában elmaradókat biztatja és segíti, hogy el­jussanak az élen járók szintjére. Eléri, hogy akik még nem vé­gezték el az általános iskola nyolc osztályát, azok pótolják ezt, akik régebben szereztek szakképzést, tartsák állandóan napi­renden ismereteik korszerűsítését. A brigádok tagjai törődnek egymás kulturális fejlődésével, az érdeklődés kielégítésével. A szocialista brigádok munkájának értékelésénél azonban sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani ez irányú tevékenységükre, változatlanul figyelemmel kísérve termelési feladataik megol­dását. A szocialista életmód elterjesztése során mégis kiemelkedő helyet kap a szabad idő tartalmas, értelmes, érdekes felhaszná­lása. Folynak már ilyen irányú munkák, ismertek az ezzel kapcsolatos kezdeményezések. A gondot az okozza, hogy na­gyon sok helyen — hasonlattal élve — recepteket adnak, már­pedig tudvalévő, hogy (ismét a hasonlatnál maradva) jobb len­ne „étlapokat” kínálni. Olyan étlapokat, amelyeken mindenki megtalálja étvágyának, ízlésének megfelelően a legkülönbö­zőbb lehetőségeket. Ebben rangsorolás nélkül szerepet kaphat a tanulás, az ismeretterjesztő előadások hallgatása, könyvolva­sás, színházlátogatás, szórakoztató programokon való részvétel, testnevelés és sportrendezvények látogatása, kirándulások stb. Nincsen két egyforma érdeklődésű ember, és aligha fordul elő, hogy egy szocialista brigád minden tagja rendszeresen és állan­dóan ugyanaz iránt érdeklődne. Megvannak annak a lehetősé­gei, hogy a különböző érdeklődésű dolgozók igényeinek meg­felelő programokat javasoljunk. A szocialista életmód, a tartalmas emberi élet kiterjesztésé­nek módja nem a vagyonszerzés, nem a­ hivalkodás, nem a kö­zösségtől való elszakadás. Akinek már van fürdőszobás háza, de a fürdőszobát raktárnak használja, aki összegyűjtött egy polcra való könyvet, de nem olvassa őket, akinek talán több­­szobás, szépen berendezett lakása van, de az életét, a konyhá­ban éli le, erre nem mondhatjuk, hogy értelmesen él. Ma már nem az a gond — mint Kádár János a XI. pártkongresszuson a zárszóban mondotta —, hogy miből élünk, hanem, hogy ho­gyan élünk az egyre javuló anyagi körülmények között. A szocialista élelmed terjesztéséért folytatott munkánk hosz­­szú távon hozhat majd csak eredményeket, de az embe­rek gondolkodásmódjának megváltoztatását, az életmód meg­változtatásának szükségességét máris el kell kezdenünk ma­gyarázni. Ezt a munkát a menetközben elért eredmények nép­szerűsítésével állandóan tovább kell folytatni. Dóri Ernő 1976. Január. Művészi tisztelgés az elődök emléke előtt Farkas István nevét egyre többen ismerik. Szobrászmű­vész, az éremplasztika kiváló művelője, ragyogó plakettek művésze, mint ahogy arról az elmúlt évben a Fészek Klub­ban rendezett és nagy sikert aratott kiállításának nézői is meggyőződhettek. A kiállítást­ Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter nyitot­ta meg. Elismeréssel szólott a művészről és a kiállított éremalisztikákról. — Több mint két évtizede már annak — mondta a mi­niszter —, hogy Farkas István tanár, egykori MÁV-tanácsos közelebbi­­ kapcsolatba került a művészettel, a képzőművé­szettel, miközben tovább ne­velte a leendő műszaki tisz­teket — emlékezett meg a művész pályafutásáról Bödö­­m­i Károly. — Tanítványok százai kerültek ki a keze aló­l a napitali, az esti és levelező tagozatokon, miközben Far­kas István egyre inkább el­mélyült a művészetben, hogy végül felcserélje docensi állá­sát a szobrászművészettel. Mit ábrázol ezen a kiállítá­son Farkas István? Világhírű festő és szobrász elődök portréit, a csodálatos alkotásaik leghíresebbjeit dol­gozta fel a sokak által szere­tett és kedvelt műfajon be­lül: a tenyérben elférő csillo­gó bronzplaketteken, érme­ken. Elég ha csak Cézanne, Gauguin, Modigliani nevét, műveit említjük. Különleges művészi élményt nyújtott a kiállítás, erről vallottak a vendégkönyv beírásai. — Tisztelgés volt ez a kiá­l­­lítás a­ festő és szobrász éle­tök emléke előtt — mondot­ta a művész. Akik ezt a kiállítást látták, sokára emlékeznek a pompás plasztikák szépségére. Farkas István művészi alkotásaira. K. F. — ÚJABB 25 KILOMÉTE­RES SZAKASSZAL bővült a berlin—rostocki autópálya. Az újabb szakasszal a mintegy 240 kilométer hosszúságra terve­zett autópálya fele készült el. — A NEMZETKÖZI LÉGI­FORGALMI TÁPSD­AL ada­tai szerint a szervezethez tar­tozó országok légi közleke­dési vállalatainak forgalma 2 százalékkal növekedett az elő­­ző évihez képest. A légi köz­lekedési vállalatok repülőjára­tai 1975-ben 529 millió utast szállítottak. , — SZOVJET TENGERI FLOTTA címmel kiállítást rendezett a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza és a MA­HART. A kiállítást január 16-án nyitották meg.

Next