Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Szakszervezeti tapasztalatok Mérlegen a vállalati ötéves tervek A központi vezetőség novemberi ülésén áttekintette a szakszerveze­tünkhöz tartozó vállalatok VI. öt­éves terveinek céljait és a szakszer­vezeti tapasztalatokat. A gazdálkodás megváltozott feltételei új típusú ter­vező munkát, érdemibb szakszerve­zeti közreműködést igényeltek a vál­lalatoktól. Mi valósult meg mindeb­ből? — ez volt a számvetés tárgya. Elég nehezen alakultak ki a ter­vek. A tervkészítéshez szükséges in­formációk késése, az időközbeni vál­tozások a tervjavaslatok többszöri átdolgozását tették szükségessé jó néhány vállalatnál. A MALÉV pél­dául hatszor, a MAHART kilencszer kényszerült módosítani elképzeléseit. A végül is elkészült középtávú ter­vek számszerűségükben megfelelnek a népgazdasági terv előirányzatai­nak. A tervidőszak első két évére a kellő részletességgel határozták meg a célokat, a hátralevő évekre lehe­tőséget hagytak az alkalmazkodásra, a rugalmas változtatásra. Sok helyütt azonban a tervek a szemlélet változásának lassúságáról tanúskodnak, így pl." a vállalatok a hatósági árváltozások hatásainak tel­jes továbbháríthatóságát, illetve — a személyközlekedésben — a költ­ségvetési támogatás arányos növeke­dését tételezték fel. Számolnak a vállalatok a tarifák időközönkénti emelésének lehetőségével. Nincs azonban garancia arra, hogy ezek az árelképzelések megvalósíthatók. A vállalati tervek többsége nem tartal­maz alternatívát erre az esetre. Emiatt bizonytalanná válik a bevé­telek mértékének megítélése. Van azonban ennél nagyobb gond is. A költségek automatikus áthárításának koncepciója azt jelzi, hogy a haté­konyabb munkára törekvés még mindig nem került a megfelelő hely­re a vállalati gondolkodásban. A tartalmi célokat, mint az esz­köz- és költséggazdálkodás javítása, a jobb munkaszervezésben rejlő le­hetőségek, a meglevő kapacitások gazdaságosabb kihasználása — a vál­lalati tervek egy része sajnos csak általánosságban tartalmazza. Ezek­ben a tervekben elmaradt a célok megalapozása a fuvaroztatói igények rugalmas és népgazdaságilag is haté­kony kielégítését szolgáló üzletpoli­tikai elképzelésektől. Számos hasznos kezdeményezést tartalmaznak a vállalati tervek az energiafelhasználás csökkentésére. Az intézkedések eredményességét az idei tapasztalatok is igazolják, nö­vekvő teljesítmény mellett is csök­kent a fajlagos üzemanyagköltség. Többségében a foglalkoztatottak szá­mának csökkenését várják a közle­kedési vállalatok tervei. Baj ez? Nem, amennyiben a munkaerő haté­kony foglalkoztatásáról van szó. De baj, ha megfeledkeznek a gazdasá­gosan foglalkoztatható dolgozók megtartásáról! A népgazdaság egyensúlyi helyze­tét tekintve fontos a közlekedési vállalatok devizaszerző és -kímélő tevékenysége. A Hungarocamion, a Volán, a MALÉV és a MAHART együttműködésében volt előrelépés a korábbi időszakban. Középtávú ter­veik azonban a munkamegosztás el­mélyítésével, az így adódó lehetősé­gek kiaknázásával még nem a kellő alapossággal foglalkoznak. Ez — az elmaradt hasznot tekintve — mind a vállalat, mind a népgazdaság szá­mára káros. A dolgozók, a szakszervezeti szer­vek a korábbinál nagyobb mérték­ben vettek részt a tervek készítésé­ben. A szakszervezeti szervek már az előzetes elképzelések kialakításá­nál is ott voltak. Javaslatukra sok helyütt bevonták a tervkészítésbe a középvezetőket, a közvetlen terme­lésirányítókat is. Sok vállalatnál — így például az 1-es Volánnál, a FO­­TAXI-nál — a bizalmi csoportok is megvitatták az elképzeléseket. Szá­mos hasznos javaslatot eredménye­zett ez. A gazdálkodás bizonytalan ténye­zőinek hangsúlyozása egyes Volán- és AFIT-vállalatoknál visszatartotta a dolgozókat a fejlesztési elképzelé­sek érdemi vitatásától, összességé­ben a tervek megbeszélése, a bizal­mi testületi viták során a dolgozók az alapvető gazdálkodási gondok felszámolását és a minőségi tényező­kön alapuló fejlődést segítették ja­vaslataikkal. Igényelték a vállalati belső irányítási, ösztönzési rendszer korszerűsítését, a teljesítménybérezés kiterjesztését, a folyamatos munka feltételeinek biztosítását. A legfonto­sabb feladatokról gondolkodtak, s ez biztosítéka lehet a tervek sikeres tel­jesítésének is. B. P. Tíz millió ember a szállítás és közlekedés biztonságáért Hullik a hó Moszkva házaira, a széles sugárutakra. Sorban indulnak a hókotrók, hogy a forgalom előtt szabaddá tegyék az utakat. A vász­non látható képsorok talán nem is lennének különlegesek, ha a film narrátora nem sorolná az adatokat, amelyek nemcsak a közlekedés fel­adatait, méreteit érzékeltetik, hanem a fejlesztés távlatait is. A moszkvai közlekedést bemutató filmen kívül a Szovjet közlekedés és szállítás fej­lődése a XI. ötéves tervidőszakban az SZKP XXVI. kongresszusa hatá­rozatainak tükrében című előadásból is igen érdekes tervekről tájékozód­hattak a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában a közlekedés dolgozói. Az érdeklődők kérdéseire A. N. Ka­banov, a Szovjetunió Állami Műszaki Tudományos Bizottsága közlekedési osztályának helyettes vezetője vála­szolt. Az óriási ország közlekedésének fejlesztési tervét 1981—85-re, illetve 1990-ig dolgozták ki. Nem csekély területe ez a szovjet gazdaságnak, hiszen 10 millió ember dolgozik a szállítás és közlekedés zavartalansá­gáért. Néhány önmagáért beszélő adat: jelenleg 140 ezer km vasútvo­nallal, 770 ezer km szilárd burkola­tú úttal, 210 ezer km gáz- és kőolaj­­vezetékkel, 188 ezer km, kikötőkkel jól ellátott víziúttal rendelkezik az ország, személyszállító járműveik pedig évente 890 milliárd utaskilo­métert teljesítenek. A jövőben a közlekedés és szállí­tás jelentős struktúraváltozását ter­vezik. Első helyen szerepel a repülő­tér-hálózat rekonstrukciója. Új, üzemanyag-takarékos megoldások után kutatnak, ezért új légi vonala­kat terveznek, módosítják az utak időtartamát. A személyszállítást 1985-re jórészt gázturbina meghajtá­sú repülőgépekkel szeretnék megol­dani, természetesen növelik a sugár­meghajtású gépek számát is. Az autóbusz-közlekedés területén mintegy hatszoros növekedésre szá­mítanak a tervidőszak végéig. Ez nagyobb befogadóképességű buszok gyártását, vásárlását igényli. Óriásit fejlődött a teherszállítás: 1960-ban még a vagonállomány 40 százaléka kéttengelyes volt, ma már ilyen egy­általán nincs. Nőtt a vagonállomány teherbíróképessége és villany-, vala­mint Diesel-mozdonyok teszik jóval gyorsabbá a szállítást. A tengeri flot­tát 1961—80 között felújították. So­kat várnak az egyre nagyobb szám­ban munkába álló, 75 ezer lóerős Arktyika típusú atomjégtörőktől, amelyeket elsősorban az északi terü­letek szállítási feladataiban használ­nak. A folyami közlekedés is jelentős fejlődésen ment át. Ezen a területen Szibéria anyagi-műszaki bázisának erősítése a cél. Előadása után Kabanov a jelenle­vők kérdéseire válaszolt. Többen ér­deklődtek a helikopterközlekedés és -szállítás lehetőségei iránt, amelynek előnyeit különösen a nehezen hozzá­férhető területeken, így Szibériában ismerték fel az utóbbi években. Szó esett a folyami közlekedés további fejlesztéséről és végül a sokakat ér­deklő témáról, a személyautók szá­mának növekedéséből adódó gon­dokról. Kabanov elmondta, hogy a Szovjetunióban még — elsősorban a nagy távolságok miatt — nem fenye­get az utak zsúfoltságának veszélye. A 260 millió lakosra mindössze 10 millió magán-személyautó jut. Egyéb­ként inkább turisztikai célokat szol­gálnak a magánautók, míg a na­gyobb távolságokat, illetve a városi közlekedést korszerű tömegközleke­dési eszközökkel oldják meg. Több­féle kísérlet folyik légpárnás, mág­neses pályás, függőpályás és egyéb járműveknek a városi közlekedésbe való beállításán. Zsoldos Júlia 2 KÖZLEKEDÉS A művezető szb-elnök Negyedszázada került az AURAS Autóalkatrészgyárba Mihályi Tiva­dar. Azóta ugyanabban a műhely­ben dolgozik. Tulajdonképpeni szak­mája vasesztergályos, ő a fogaske­­ékgyártásra specializálódott. Jelen­­eg művezető. Társadalmi tisztsége tb-elnök. Régi munkás és régi szak­­szervezeti ember, tagkönyvének dá­tuma 1946. Ekkor kötelezte el magát a szakszervezeti mozgalomnak. — Kezdetben bizalmi voltam, sze­rettem ezt a feladatot. Tulajdonkép­pen egy kicsit most is annak érzem magam, bár egészen más a munkám és néha jó, néha kevésbé, hogy mű­vezető és szakszervezeti elnök is va­gyok egyben. Van, amikor segíti egy­mást e két feladatkör, egyszer egyik kerekedik felül bennem, máskor a másik. De mindig lelkiismeretem szerint cselekszem, hogy ne csorbul­jon sem a kis közösség, sem a na­gyobb közösség érdeke. Volt még egy igen kedvelt társadalmi munkám, ami nagyon a szívemhez nőtt; két évtizeden keresztül szakszervezeti munkavédelmi felelős voltam, ezt a tisztséget már valóban nem tarthat­tam meg tovább. Találtam magam­nak mást. Mióta jogsegélyszolgálat működik vállalatunknál, rendkívül népszerű. Mintegy 100 ügyet szám­láltunk össze legutóbb. A jogász mel­lett, szakszervezeti munkatársként segédkezem ezeknek az ügyek-ba­­joknak a rendezésében, és úgy ér­zem, ezzel is jó szolgálatot teszek. — Mint művezető, hányan tartoz­nak irányítása alá? — Jelenleg 18-an. Azért mondom így, mert a létszám változó, ugyanis nagy a fluktuáció, és állandó a mun­kaerőhiány. Férfiak-nők, betanított és szakmunkások vegyesen tartoznak ide. Én már gondoskodtam utánpót­lásról. A fiam itt a vállalatnál vil­lanyszerelő, leányom a pénzügyi osz­tályon dolgozik, most megy majd számviteli főiskolára , megtalálták a helyüket. A közelben lakunk, Mátyásföldön, kertes házban. Én szabad időmben a kertet gondozom, meg a két kis­­unokámra vigyázok, ezzel segítek a lányomnak. Mindig délelőttös va­gyok, de három óra előtt ritkán érek haza. Mihályi Tivadar 1969 óta párttag. Állandóan képezi magát, olvas, ta­nul. Most végzett újabb 1 hetes el­nöki tanfolyamot, mert a szakszer­vezeti életben történő eligazodáshoz is mindig újabb ismeretek kellenek. — Megbecsülik-e társadalmi tevé­kenységéért? — Úgy érzem, igen. Gazdasági és társadalmi munkámért is több ki­tüntetésben volt részem. Ötször vol­tam kiváló dolgozó, kétszer kaptam miniszteri dicséretet, és most, no­vember 7-e alkalmából a­zSZDSZ- ben Kiváló Munkáért kitüntetést. Közhely, hogy soha nem kitünteté­sek reményében dolgozik az ember, de hogy észreveszik, számontartják, amit csinál a közösségért, az jólesik és újabb erőt ad. L. Gy. KONDICIONÁLÓ TERMET avat­tak november 5-én a BKV Tábornok utcai munkásszállóján. Régi, haszná­latlan fürdőhelyiséget alakítottak át erre a célra, főként szocialista brigá­dok segítségével, társadalmi munká­ban. Különösen sokat segített a Hun­gária villamosüzemegység Budapest brigádja. A nagy örömmel fogadott kondicionálóteremben egyebek kö­zött pingpongasztal és más játékok teszik kellemesebbé az időtöltést a szállólakók részére. Egymást segítve, a tagság javára Egy főbizalmi egyedül maradt Levelet írt szerkesztőségünknek Fazekas Antal, a Fővárosi Szállítási Vál­lalat 4. sz. üzemegységének dolgozója. Idézzük sorait: „... Szakmám autó­szerelő. A szakszervezeti mozgalomban a főbizalmi tisztséget töltöm be. E tisztség jog- és hatáskörének tisztázatlansága levelem megírásának oka. Az 1980—81-es évben végzett mozgalmi munkám, a sok ellentmondás és átte­kinthetetlen hatáskör miatt, úgy érzem, semmit sem ért. Munkahelyemen a szakszervezeti és a középvezetés szemében a főbizalmi tisztség jog- és hatáskörét túllépni akaró ember vagyok. Az üzemegységi szb-ülésekre meghívnak, azokon egy-két kivétellel részt veszek. Hozzászólá­saimat figyelembe veszik, a kényesebb kérdéseimre — mint pl. a bérezés, a munkavédelem — a kellő intézkedés elmarad. Az eltelt két évben a közép­­vezetés és közöttem (talán személyi okokból) az együttműködés megszakadt, ez egyre jobban fokozódik. A teljességhez tartozik, hogy az szb titkára is zaklatásnak tartja a közép­vezetőnek az elmúlt napokban feltett kérdéseimet a bérekkel, célprémiumok­kal, mozgóbérekkel kapcsolatban. Kérem önöket, a főbizalmi jog- és hatáskörének tisztázásában segítsenek.” Eddig hát a levél, melynek kézhez­vétele után beszélgetésre kértük az érdekelteket: Fazekas Antal főbizal­mit és Szilvási Bélát, a FÖSPED 4-es üzemegységének szb-titkárát. Ott volt Csák Lajos, a Fővárosi Szállítási Vál­lalat bizalmi testületének titkára. Fazekas Antal tenni akar. Szavai­ból kitűnik, tetteket, érdekeik kép­viseletét várják tőle a dolgozók is, akiknek bizalmából szakszervezeti tisztséget visel.­­ Az első időkben még megbeszél­ték velünk, főbizalmiakkal a dolgo­kat — mondja —, aztán ez elaludt. Kár, pedig jó volt. Amikor pél­dául beindult nálunk a zárttech­­nológiás javítási rendszer, a feltéte­lek nem voltak biztosítottak, sok min­dent nem gondoltak át eléggé. Hiába szóltam, így aztán a dolgozók között igen nagy alaptalan különbségek, s következésképpen feszültségek ala­kultak ki. — Ha valakinek ellenvetése van, megkerülik. Ha kérdezősködik, mondjuk bérügyekben, nem veszik szívesen. A főművezető nem vont be például a legutóbbi béremelésbe sem. Kinek jó az — kérdem én —, ha megkerül? Az szb annak idején el­fogadott egy megfelelő bérezési kon­cepciót. Mostanra eltorzult, mert nem megfelelően osztják el a munkát. Egyes műhelyeknek mindig csak jól fizető, másoknak pedig gyengén ja­vadalmazott munka jut. Van jól fize­tő műhely, jól fizető műszak és van rosszul fizető. Pedig a dolgozók ugyanolyan tisztességgel dolgoznak, s munkájuk is legalább olyan fontos, a rosszul fizető helyeken mégse bol­dogulnak. Jó ez? Kinek jó? Vagy, ha az egyes dolgozót nézem: három családos szakmunkás, tíz éve dolgo­zik itt 18,50-ért. Egy másodéves se­gédnek meg 16,50 a bére. Hát persze, hogy feldühödik, különösen amikor a főművezető azt mondja: menjen át éjszakai műszakra, ha több pénzt akar! — Én Bélát (Szilvási Béla szb-tit­­kárt) kérdeztem ezekről a legutóbbi béremeléssel kapcsolatos ügyekről. Azt a választ kaptam: nem képzeli, hogy leülök magával tárgyalni erről! Az ember így egyedül marad, a feje felett, körülötte zajlanak a dolgok, ő mégsincs benne. A legutóbbi béreme­lésről is csak akkor hallottam, ami­kor már a bérosztályon voltak a pa­pírok. — Az szb álláspontja, hogy a fenn­álló törvények szerint hajtsák végre a bérfejlesztést. Az törvényesen, a bi­zalmiak egyetértésével történt mondja Szilvási Béla. Amit Fazekas Antal említ, akkor éppen munkavé­delmi minősítés folyt, s sejtettem, hogy a bér miatt jött. Ideges voltam, de megnyugtattam, hogy törvénysér­tés nem történt. De én úgy érzem, mó­nikám, hogy magában sértődöttség van. A szakszervezeti mozgalomban pedig megsértődni nem lehet! Fazekas Antal tehát egyedül ma­radt. Nem kapta meg azt a támoga­tást, az üzemegység szakszervezeti szerveitől, amire szüksége lenne. Út­mutatást se nagyon, hogyan dolgoz­zon, mit várnak tőle. Mert attól, hogy törvénysértés nem történik, a jó szak­­szervezeti munka még­ igen messze van. Fazekas Antal — leveléből is láthattuk — magát is okolja. Elmond­ta, fél éve már, hogy utoljára tanács­kozott a hozzá tartozó bizalmiakkal. Egyedülma­radásához ez is hozzájá­rult. Megsértődött, valóban megsér­tődött. Tudja, hogy ez nem jó­­, de ő is ember. Elvárná, hogy hívják meg oda, ahol a közösség érdekében, kép­viseletében ott kéne lennie, hogy se­gítsék, irányítsák, tanácsokkal lás­­­sák el, ösztökéljék, ha elfáradt, el­kedvetlenedett. Nehezére esik hívás nélkül megjelenni, kilincselni taná­csért, segítségért. Tudja, hogy ezen változtatnia kell — de mi is tudjuk, hogy az igazság valahol félúton van, s nemcsak neki kell változtatnia. Ezt hangsúlyozta Csák Lajos is, amikor elmondta: a jó szakszervezeti munkához a keretek adottak. De hogy miképp töltik meg tartalommal a ke­reteket, hogy mit és hogyan dolgozik a főbizalmi — ez rajtuk: a helyi szak­­szervezeti szerveken, testületeken és a főbizalmiakon múlik. Kölcsönösen több támogatást kell adjanak egy­másnak, csak így végezhetik a tagság javára munkájukat. Többet segíteni egymásnak, jobban tájékoztatni egy­mást, több figyelemmel és megértés­sel fordulni a másik felé — valóban ez oldhatja meg a problémákat. Bi­zonyára a vállalati bizalmi testület is segít ebben. Az ügyet itt lezárhatnánk, de Faze­kas Antal kérte, segítsük a főbizalmi jog- és hatásköre, feladatai tisztázá­sában. Úgy gondoljuk, kérését sok más főbizalmi is leírhatta volna. Ezért az alábbiakban közzétesszük a SZOT szervezési és káderbizottságá­nak a Magyar Szakszervezetek Alap­szabályának alkalmazásához kiadott állásfoglalása idevágó részét­ . „A főbizalmi tevékenysége önálló funkció, de nem jelenthet elkülönült vezetési szintet. A feladat ellátásában ez azt jelenti, hogy a főbizalmi tölti be a gazdasági, állami vezető partne­rének a szerepét a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő vala­mennyi kérdésben; szervezi, segíti, ellenőrzi a hozzá tartozó bizalmiak munkáját úgy, hogy nem veheti át a bizalmiak hatáskörét, jogkörét. A főbizalmi alapvető feladatai a szakszervezeti célkitűzések megvaló­sításában. A termeléssel, a gazdálkodással összefüggésben: Saját tevékenységi körében előse­gíti, támogatja a dolgozóknak a ter­vezésben való alkotó közreműködé­sét; szervezi, segíti a termelési, gaz­dálkodási feladatok, a munkaver­­seny-célkitűzések végrehajtását; a beruházási, a felújítási, a termék- és termékszerkezet korszerűsítésével összefüggő tervek megvalósítását. Se­gíti a szocialista brigádmozgalom mindenkori konkrét célkitűzéseinek megvalósítását, az alkotó emberi tu­lajdonságok kibontakoztatását; támo­gatja és segíti az egyéni munkaver­­seny-vállalások kibontakozását és megvalósítását, figyelemmel kíséri a dolgozók javaslatainak megvalósítá­sát, tájékoztatja az érintetteket, kü­lönös tekintettel az újítási mozga­lomra, a munka- és üzemszervezési kérdésekre és a hatékonyságot javító ésszerűsítésekre. Az érdekvédelemmel, a neveléssel, a munkahelyi élettel összefüggésben: A hozzá tartozó bizalmiak, bizalmi he­lyettesek, főbizalmi­ helyettesek köré­ben ellátja és gyakorolja mindazon jogokat, amelyek a bizalmiakat illetik meg, a szakszervezeti bizottság és az érintettek felhatalmazása alapján. Szervezi a bizalmiak munkáját az őket megillető jogok gyakorlásában, biztosítja a bizalmiak jogvédelmének érvényesülését; a felsőbb szervek ha­tározatairól tájékoztatja a bizalmia­kat, szervezi, segíti azok végrehajtá­sát. Segíti, támogatja a kulturális, ideo­lógiai nevelő-, agitációs és propagan­damunkával összefüggő célkitűzések megvalósítását. Az üzemi, munkahe­lyi demokrácia érdemi fejlesztése ér­dekében szervezi és segíti a különbö­ző munkahelyi rendezvények színvo­nalas megtartását, elősegítve a dolgo­zók felkészítését és aktív közremű­ködését. (Termelési tanácskozás, munkahelyi bizalmi testületi ülés, brigádvezetői értekezlet stb.) Rend­szerezi és biztosítja a tevékenységi te­rületéhez tartozó dolgozóktól felfelé történő információ áramoltatását; fi­gyelemmel kíséri és ellenőrzi a dolgo­zók politikai, szakmai képzését szol­gáló tanfolyamok megtartását; részt vállal a bizalmiakkal együtt a mun­kahelyi életet alapvetően meghatáro­zó kérdések előkészítésében, a dönté­sek meghozatalában. A mozgalmi, a szervezeti élettel összefüggésben: Biztosítja a vezető szervek határozatainak végrehajtá­sát, állandó és rendszeres kapcsola­tot tart a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak között, együttműködik az illetékes gazdasági vezetőkkel, a munkahelyi párt- és KISZ-szervezet­­tel; segíti, támogatja a szakszervezeti bizottságok munkáját. A bizalmiak testületének két ülése között össze­fogja, szervezi, segíti a bizalmiak te­vékenységét és rajtuk keresztül a szakszervezeti csoportokét; közvetíti a szakszervezeti bizottság által kije­lölt tennivalókat a bizalmiaknak; se­gíti és ellenőrzi a szakszervezeti cso­portértekezletek és csoporttaggyűlé­sek megszervezését, megtartását. Se­gíti, ösztönzi a szakszervezeti demok­rácia kibontakoztatását tevékenységi körében és a bizalmi testületi mun­kában; irányítja a reszortfeladatok­kal megbízott aktívák munkáját; fi­gyelemmel kíséri az adott terület szervezettségét, a tagdíjfizetés alaku­lását, szükség esetén bekapcsolódik a tagszervező munkába...” (bernhardt)

Next