Közlekedéstudományi Szemle, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 7. szám - Rév Pál: Első légipostajáratunk 50. évfordulójára
XVIII. ÉVFOLYAM 1968. 7. SZÁM Első légipostajáratunk 50. évfordulójára MÁV PÁL Budapest-Mátyásföld repülőteréről 1918 július 4-én emelkedett a magasba az a kétfedelű repülőgép, amellyel megkezdődött a menetrendszerű légipostajárat Budapest és Bécs között. Ez volt hazánk első légivonal-járata . Menetrendszerű postajáratunkat — időrendi sorrendben — a történelem a világ első légivonalai között tartja nyilván. Természetesen az 1917—18 évben elkezdődött postarepüléseket nem lehet mindentől elvonatkoztatva szemlélni, hanem az a dialektikus fejlődésnek az eredménye. A Közlekedési Múzeum archívumában található elsárgult hivatalos levelekből, okmányokból, egykori híradásokból vissza lehet pergetni első légiposta kísérletünk előzményeit, eseményeit. A levegő meghódítása 1783-tól, a Montgolfier testvérek meleg levegővel töltött léggömbjének magasba emelkedésével megkezdődött. Blanchard és Jeffries már 1785 januárjában Dover és Calais között átrepülték a La Manche csatornát, mégis, a közlekedésre szánt új eszköz, a léghajó sokáig váratott magára, míg bebizonyította, hogy szeszélyes sporteszközből valóban fontos közlekedési eszközzé vált. Az első rendszeres légipostajáratot 1870-ben vezették be, természetesen még léggömbök használatával. Az 1870—71. évi francia-porosz háborúban az ellenség által körülzárt Párizsból rendszeres léggömbpostával szállították a postaküldeményeket és személyeket a németek által meg nem szállt francia területekre. A 4 hónapig működött légipostajárat idején 65 db, levelekkel és személyekkel terhelt léggömb hagyta el az ellenség által szorongatott Párizs területét. A légiposta szállításnak tehát — mint azt a források is bizonyítják —■ már történelmi előzményei voltak. A levegőnél nehezebb szerkezettel a Wright testvérek 1903 decemberében hajtottak végre a világon először irányított repülést. A léghajókkal történő postaszállítással szemben a repülőgéppel való első légiposta-szállításig már sokkal rövidebb időre volt szükség. Blériot az 1909. évi híres csatorna átrepülésekor még alkalmi postaszállításra sem gondolhatott, mert a kézbesítésre szánt levelek súlytöbblete veszélyeztette volna a repülőút sikerét. Két évvel később azonban, 1911- ben Angliában Blériot típusú monoplánnal megkezdődött a légiposta szolgálat. Az első járat a London— Windsor útvonal megnyitásával indult. Az angol posta a légivonal létesítése alkalmából a repülést ábrázoló képes postai levelezőlapokat bocsátott ki, felül a következő nyomtatott felirattal: ,,A. D. Coronation 1911. First U. K. Aerial Post By Sanction of H. M. Postmaster General.” Az angol légipostajárat említett vonalának megnyílását hitelt érdemlően bizonyítják a múzeumunk archívumában található egykori fényképek is. Sajnos, egyelőre adatunk nincs arról, hogy Angliában az említett postajáratot meddig tartották üzemben. Nem lehetünk elfogult patrióták. Be kell ismernünk, hogy a repülés terén világraszóló teljesítményt — néhány sportrekord kivételével — nem értünk el. Mégis úgy gondolom, hogy nem esünk az önteltség hibájába, ha megjegyezzük: a magyar aviatikusok szerény, csendes munkájukkal mindig jelentős munkásai voltak az egyetemes repülésügynek. Hazánkban, ha még nem is rendszeres légipostajáratról, de a maga korában egy jelentős alkalmi légiposta szállításról kell megemlékeznünk. Székely Mihály pilóta és repülőgépszerkesztő a magyarok közül elsőnek hajtott végre Bécs—Budapest—Bécs légiútjával távolsági repülést 21911 augusztusában. Ez alkalommal Az Újság c. Budapesten megjelenő napilapnak a győri előfizetők és vásárlók részére szánt kötegelt repülőgépen szállította Budapestről Győrbe. A világon, közöttük hazánkban a postaszállítás légi úton történő megvalósítására az első világháború előtti próbálkozások mégis csak intermezzót jelenthettek. Még nem voltak meg a politikai, társadalmi és műszaki feltételei egy, a világot behálózó légiposta szállításnak. Az első világháború teljesen katonai síkra vitte át az aviatikát. Még a háború előtt, a kísérletezések éveiben felmerült azonban az a gondolat, hogy a repülést a közlekedés szolgálatába állítsák. Brüsszelben az illetékes szervek 1912 májusában nemzetközi jellegű megbeszélést tartottak a légi közlekedés megteremtéséről. Megvalósítására azonban az említett okokból csak a háború utolsó éveiben kerülhetett sor. Az egyetemes repülés történetében jelentős helyet foglaltak el a franciák. Kiváló műszaki szakemberei, bátor, jól képzett pilótái, az aviatikát finanszírozó tőkések és pénzmágnások, de nem utolsó sorban a mindenkori kormányok jól megfontolt érdekből történt pozitív hozzáállása, élvonalba emelték Franciaország aviatikáját. Ennek előrebocsátásával érthető, hogy a légiforgalom egységes intézésére 1917 augusztusában kormányhatározattal tárcaközi bizottságot hívtak életre. A megoldásra váró kérdések közül a bizottság elsőnek a légiposta megvalósításának lehetőségét vizsgálta meg. Tervet készítettek a Párizs—London légiposta-vonal megszervezésére. Számos kísérleti repülést végeztek, amelyek igazolták a bizottság reményeit. A vonal mégsem nyílhatott meg, mert az angolok álláspontja az volt, hogy a háború idejére minden pilótát és repülőgépet az arcvonalon kell felhasználni. Ugyanebben az időben tervezték a Párizs—Lyon—Marseille—Nizza —Róma nemzetközi járatot is. Feltehetően megvalósítása hasonló meggondolás miatt hiúsult meg. A hazai repülőjárat megszervezését, üzemeltetését vizsgálva abból kell kiindulni, hogy a dualizmus viszonyai között repülőgépekkel egyedül a Monarchia közös hadügy- Közlekedési Múzeum könyvtára, jelzet C: 220. 2 Autó c. szaklap 1911. aug. 1. I. évf. 8. sz. p. 3., valamint a Békés c. lap 1911. július 23. és a Magyar aviatika hőskora, Bp. 1936. p. 48—50. 3 Az Újság 1911. augusztus 24., valamint Autó, 1911. szept. 1. p. 7. 4 Közlekedési Múzeum archívuma, 513/okm. 323