Közlekedéstudományi Szemle, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Szirmay Gábor: A budapesti Duna-hidak időszakos felújításának geodéziai előkészítő munkái
XXXVIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM őrzés). A statisztikai próbák több módszere alkalmazható a mozgásvizsgálatok kiértékelésénél. Közülük a „korrelációs módszert” alkalmazzuk legtöbbször. Egymással függvénykapcsolatban lévő mennyiségeknél a független változó felvett értékéhez a függő változó hozzátartozó értékét egyértelműen meghatározhatjuk. A függvénykapcsolatnál lazább kapcsolat estében, ha az összetartozó változók egymással ok és okozati viszonyban vannak, sztochasztikus kapcsolatot alkotnak. A korrelációs együttható alkalmazásakor a geodéziai mérésekből nyert U,, U2, ... Un (koordináta, magasság stb.) és a nem geodéziai mérésekből nyert tj, t2, ... tn (hőmérséklet, teher stb.) értékek kapcsolatát vizsgáljuk. A kapcsolat szorosságát a korrelációs együttható tükrözi. Ha az XJ és ti mennyiségek egymástól függetlenek, akkor az rut korrelációs együttható értéke 0. Minél szorosabb a két mennyiség kapcsolata, annál közelebb kerül az rut abszolút értéke az 1-hez. Az egyszerű korrelációszámítás felfogható mint a közvetett mérések kiegyenlítésének speciális esete. Legyen ax + by + c , 0 lineáris kapcsolat, ahol x, a mérési eredmények — tehát hibásak — és a, b, c ismeretlen együtthatók. A mérési hibák miatt a jobb oldal eltér zérustól. Legyen sok ilyen lineáris kapcsolatunk, ahol x, és a mérési eredmények, és a zérustól való eltérés legyen v. A [vv] — minimumból az a, b és e legmegbízhatóbb értéke meghatározható. Az x '= mxx + bi és x = myy -f- by formában rendezett lineáris egyenletek a regreszszió egyenesek. A kiszámított regresszió egyenes egyenletével, az egyik változó bármely értékéhez számítható a másik változó kiegyenlített értéke. Az ismertetett korrelációszámítással nem csak az észlelt mozgásokat kiváltó okokra kaphatunk választ, hanem a hibás mérési eredmények „legvalószínűbb” értékeit is számíthatjuk (ld. Lánchíd ellenőrzése). 3. BUDAPESTI DUNA-HIDAK GEODÉZIAI ELLENŐRZÉSE A budapesti Duna-hidak háború utáni újjáépítésének befejeztével az 1960-as években időszerűvé vált a hidak időszakos felülvizsgálata. Először a Szabadság-hidat vizsgálták 1967-ben, majd a Petőfi-híd következett 1969—71-ben. A következőkben a Petőfi-híd, a Lánchíd és a Szabadság-híd legutóbbi években végzett geodéziai ellenőrzéséről kívánok ismertetést adni. 3.1. Petőfi-híd ellenőrzése Az 1970-es években a híd rendszeres ellenőrzései azt mutatták, hogy a pályalemez kb. 20 méterenkénti megszakításainál egyre gyakoribbak a hibák. A kezdetben alig észrevehető mozgás 1977 elejére a 19 pályamegszakítás közül 8 helyen már több milliméternyi nagyságot ért el és épnek látszó betonfelületeken is egyre sűrűsödtek a vasalás mentén megnyíló repedések. A főváros és a KPM illetékesei új pálya megépítése mellett döntöttek (2. ábra). Az 1979—83-as felülvizsgálat a pályalemez átépítésével járt. Az átépítési munkálatok során a védőállványok ellenére sok törmelék hullott a hídfőkre, pillérekre, amit kellő időben nem távolítottak el, így 1982-ben a pesti oldalon a mozgósaruk csavarjai a meggátolt mozgás miatt elszakadtak és a híd a hőtágulásnak megfelelően helyezkedett el, miközben a saruk nem, illetve ellenkező irányban mozdultak el. Már 1980-ban feltűnt, hogy a budai oldalon a dilatációs szerkezet nem annyit mozog, mint amennyit a számítások szerint kellene. Felmerült a gyanú, hogy a budai mederpillér mozgósaruja nem működik a terveknek és a korábbi számításoknak megfelelően. Az UVATERV Híd irodája a tervtől eltérő statikai vázzal végigszámolta a híd reakcióját a hőterhelésre. Ez az eltérő statikai váz azon alapszik, hogy a mederpillérek mindegyike fix és csak a parti pilléreken van lehetőség vízszintes mozgásra. Az így, most már háromszorosan határozatlan többtámaszú, rácsos hidat vizsgálták. Meghatározták az ennek a hatására bekövetkező vízszintes és függőleges mozgásokat. Mindazokat a jellemző el- 1. ábra (fotó). Digitális tapintó hőmérő 449