Közlekedéstudományi Szemle, 1991 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Nádas Péter: A dunai hajózási viszonyok várható változásai
KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XLI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1991. JANUÁR A dunai hajózási viszonyok várható változásai* DR. NÁDAS PÉTER A dunai hajózási viszonyok várható változásairól az elmúlt évtizedekben, és az utóbbi két-három évben ellenkező előjellel igen sok szó esett. A kérdést többnyire önmagában, később hallgatólagosan illett kezelni. Meggyőződésem szerint a hajózási viszonyok várható változásait is csak annak a többrétű hatásmechanizmusnak az átgondolása után lehet felvázolni, mely a tágabb technikai, gazdasági és politikai környezet változásainak a közlekedési piacra, a közlekedési szolgáltatásokra gyakorolt hatásait világítja meg. A fuvarpiac fejlődését, így a fuvarpiac egy adott szegmense, a belvízi hajózás működési feltételeinek változásait is elsődlegesen a szállítási kereslet alakulása, fejlődése indukálja. A keretfeltételek jobbítására irányuló törekvések realitáskontrollja pedig az a társadalmi és gazdasági racionalitás, amely a szállításracionalizálás, a logisztika és a környezetkímélés követelményeinek szűrőjét állítja a kereslet és az erre reagáló kínálat közé. A közlekedési szolgáltatások fejlesztésére, a pályák és eszközök gyarapítására, a technológiák és a szervezettség javítására a technikai, gazdasági és politikai tényezők a primer gazdasági ágak fejlődéséből eredő szállítási igényváltozás útján áttételesen gyakorolnak hatást. Ugyanezen technikai, gazdasági és politikai tényezők azonban közvetlen hatással vannak a közlekedési szolgáltatások kínálatára, a közlekedés, mint „iparág” működési lehetőségeire és feltételeire és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének elhanyagolása is abszolút közvetlen módon gátolja a gazdaság fejlődését. Ugyanilyen többrétegű és bonyolult hatásmechanizmus jellemzi a belvízi hajózás európai és ezen belül hazai feltételrendszerét is. A várható változások a dunai hajózási viszonyok terén is kizárólag a környezet technológiai, politikai és gazdasági fejlődéséből, a teljes európai közlekedési rendszer fejlődési tendenciáin belül vezethetők le. A dunai hajózás kérdésével 1990-ben — két évvel az Európa-csatorna megnyitása előtt —csak az egész európai belvízi hajózás szerves részeként érdemes, sőt csak ilyen aspektusból szabad foglalkozni. 1. AZ EURÓPAI BELVÍZI HAJÓZÁS FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI (a CEMT szakértői vizsgálatának tükrében) Az Európai Közlekedési Miniszterek Konfereciája 1988. novemberében tárgyalta és hagyta jóvá saját szakértői által összeállított vízi közlekedési elemző tanulmányát. Ez az elemző anyag az európai folyamhajózás elmúlt másfél évtizedes fejlődését és közeljövőjét tette sokoldalú vizsgálat tárgyává. A 150 oldalas elemző CEMT-tanulmány két fő fejezete leír témánk szempontjából kiemelkedő jelentőséggel.. Egyrészt az európai folyamhajózás és a keletnyugati áruáramlások összefüggései, másrészt az ezt a forgalmat szolgáló víziútrendszer infrastrukturális helyzetéről és jövőjéről szóló összegző rész következtetései érdemelnek figyelmet. Az ún. kelet-nyugati forgalom belvízi hajózást érintő fejlődési tendenciáiról erősen tömörítve a következő megállapításokat hagyta jóvá a Miniszterek Tanácsa: Ez a jelenleg is évi 140 millió tonnás forgalom továbbra is jelentős fejlődés előtt áll. A forgalom fejlődése elsősorban a benelux tengeri kikötőkből induló és az oda irányuló szállításoknak tulajdonítható és a modern szállítási módokat veszi igénybe. A nyugat-európai országokban ezen áruáramlások árutonna kilométerben mért minimum 10 —15%-a vízi úton zajlik, azaz a közútnál ötször olcsóbb, a vasúthoz képest kevesebb mint a fele költséget használó környezetkímélő közlekedéshordozón. Ennek az aránynak azonban alapfeltétele, hogy a vízi úti infrastruktúra területén a hajózhatóság és a kikötői kiszolgálás javítására tett folyamatos kormányzati erőfeszítéseknek köszönhetően Nyugat-Európa területén szinte nem találunk számottevő forgalomkorlátozó hiányosságot. A Duna vízrendszerén ugyanakkor a kelet i A szerzőnek a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottsága előtt 1990. május 2-án tartott előadása.