Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-07 / 73. szám
nemzeti gyűlés. CXXXVI-dik ülés a’képviselőházban apr. 2-kán. (Vége.) Irányi Dániel: Sem az inditványt tevő, sem az utána szólók nem reducálták részletre a’ vádat; ők emlegetik, hogy bizonyos lapok, úgy tudom a’ Debreczeni lapok, és a’ Martius 15-ke bizonyos czikkekben a’ képviselőház méltósága ellen vétettek nekik. Mikor illy vádat emelnek, első kötelességük volna felmutatni azon kifejezéseket, mellyek által a’ ház méltóságát sértve érzik. Én tehát, miután nincsenek előttem kijelölve azon kifejezések, azon szempontból fogom fel a’ Titát, hogy azon czikkeknek szelleme ollyan, mally a’ ház méltóságát sérti, azon czikkeknek szelleme az, melly szerintük izgató modorban szól. Én is azok közé tartozom, a’kik a’ház méltóságát fentartani és fentartatni akarják ; de mindenekelőtt figyelmeztetem a’ házat arra, hogy önméltóságunk fentartásának legelső teendője az, hogy mi magunk tartsuk fen saját tekintélyünket; ’s azért én nem fogom követni azon szólókat, kik olly kifejezésekkel éltek — bár vád alatt levők ellen — mellyek parlamentbe nem valók. Azt mondják ők, hogy azon czikkeknek szelleme ollyan, melly a’ népet fel fogja izgatni az egyetlen constituált souverain hatalom ellen. Én, ha talán kissé élesebb tollal írottaknak találom is azon csikkeket, de határozott izgatást, vagy valódi szándékos megsértést azokból kiolvasni nem tudok. (Csudálkoznak.) Önök hibája urak, hogy ki nem jelölték azon kifejezéseket; ha kijelöltek volna, talán én is mást szólanék. (Közbeszólások.) Önök átalában azon czikkeknek szellemét találják izgatónak, tehát tendentia-pert akarnak indítani, olly tendentia pert, mint folyt Lajos Fülöp idejében, mikor, ha jól emlékszem, Meunier rá lőtt a’ királyra, és perbe fogattak bizonyos lapok, mellyekre rá fogták: hogyha nem írtak volna olly izgatólag, akkor Meunier nem lőtt volna a’ királyra. — Tendentiák ráfogása által binnt találni igen könnyű, de hogy méltányos-e, igazságos-e? az más kérdés. Meg kell önöknek mondanom, mit tartok én azon czikkek lényegének; úgy tartom, hogy azon czikkeknek lényege nem egyéb, mint azon gondolat, hogy ezen országgyűlés Constituante nem lehet, ha arra lesz szükség, és hogy ezen országgyűlés sokkal aristocratikusabb szellemű, semhogy az a’ nép valódi érdekeit felfogni, ’s azokat megtestesitni képes legyen. (Felkiáltások.) Én nem fogom azon tőrre követni a’ Vitát, mellyre Patti képviselő úr méltóztatott azt vinni, miszerint ő ezen országgyűlésnek érdemeit felsorolva, felmutatni igyekezett, más részről a’ bűnnek nagyságát, melly ezen országgyűlés ellen elkövettetett. Én nem fogom kicsinyíteni ezen országgyűlést, ’s megvallom, hogy ezen országgyűlésnek meg vannak a’ nemzet előtt a’ maga érdemei; de bocsássanak meg nekem önök, mint a’ kevesebbség egyik tagjának — megvallom, hogy én a’ többséggel — mert ez természetes, egy véleményen nem lévén, avval megelégedve nem lehetek, 's ha ezen mostani parlamentben úgy van a’ kevesebbségnek a’ többség ellen, mint a' többségnek a’ kevesebbség ellen kifogása, az a’ pártok természetéből foly. És midőn valaki talán kissé ingerültebb hangon megmondja véleményét a többség ellen, tehát mikor az ellenpárt ellen szól, akkor önök nem csak sajtópert, hanem úgy hallom, vésztörvényt is emlegetnek, mintha nem önök alkották volna azt, és nem emlékeznének vissza, hogy a’ vésztörvény arra van hozva, a’ ki az országgyűlés határozatai ellen izgat. („Országgyűlés és annak határozatai ellen. *) A’ vésztörvényben az van, hogy alája esik az, a’ ki az országgyűlés határozatai ellen határozott engedetlenségre izgat. Ha önök képesek azon csikkekből olly bűnt kihozni, melly ezen alá esik, akkor megadom magamat, különben ellene mondok. (Közbeszólások.) Vannak önök közt, urak, olyanok, kiket az austriai zsarnok hatalom kereset alá vonandóknak ítélt; vegyék elő azon keresetleveleket, olvassák meg azokat, ha nem fognak-e azokban hasonló kitételeket találni, mint voltak azok, mellyeket én is hallottam olly férfiaktól, kik akkor felkeltek az austriai zsarnok hatalom ezen tette ellen; ’s épen ez által nyertek népszerűséget olly kifejezések, mellyekra fogván azt, hogy mikor a’ nép érdekeiről szól a’ hazafi, mikor figyelmezteti a’ hatalmat, hogy korlátot ismerjen, és az alkotmányt ne sértse, rá fogják, hogy ez által zavart előidézni és az alkotmányt magát felforgatni akarta. És önök ezt mondják, mert önöknek gyanúsítani is szabad (rendre utasítások)-------’ ____önök avval gyanúsítják, hogy ő azon czikket azért írta, hogy felforgatván a’ mostani viszonyokat a’ zavarosban halászhasson. (Úgy van. Hosszas zaj. Elnök: — csenget — méltóztassanak a’ szólót kihallgatni.) Ha viszont mi is gyanusitni akarnánk, a’ mire feljogosítva lennénk illy gyanúsítások ellenében, mikor önök nem tesznek fel rólunk tiszta hazafiságot, hanem csak maguknak tartják fen a hazafiság monopóliumát, mikor azt hiszik, hogy csak hivatal, hogy csak hatalom után vagyunk, akkor én azt mondom, hogy önök azért törnek ki mi ellenünk, hogy önök jussanak hatalomra; mit mondanak arra önök ? (Zaj) Önök azért akarnak egyes embereket megbuktatni, hogy a’ párt ereje megfogyván, azon önök annál inkább diadalmaskodhassanak. (Közbeszólások: nincs rá szükségünk.) És önök, a’ kik ezen czikkeket annál nagyobb figyelemre méltóknak mondják, mert nyomtatásban megjelentek, megfeledkeznek arról, hogy a’ Közlönynek 23 és 24-dik számaiban voltak czikkek, mellyek tagadván azt, mit az országgyűlés mondott az áruló dynastiáról, az áruló Istvánról, melly dynastia minden résznak kútfeje a’ hazában, ’s meghazudtolva az országgyűlés határozatait, azon dynastiát mentegetni kezdették; — és önök azon czikkek ellen, mellyek a’ kormány hivatalos lapjában jelentek meg, beérték avval, hogy felszólittassék a’ kormány, miként többé ilylyesmi a’ lapban meg ne jelenjék; de most, mikor azt nem azon pártnak egyes embere teszi, hanem teszi a’ mi pártunknak embere, (közbeszólások: „micsoda párt ?“) most önök vésztörvényeket emlegetnek. Szabad legyen arra figyelmeztetnem, hogy a’ többségnek nem mindig volt igazsága, hogy a’ többség nem mindig fejezte ki a’ közvéleményt, ’s hogy önök e’ kérdésben nem fogják kifejezni a’ közvéleményt, — azt én hiszem. (Zaj.) Gorove István: Beszédemet ott kezdem,hol az előttem szóló is kezdette. Ő a’ szólókat arra hivta fel, hogy mivel átalánosságban beszélnek, nehezen képes felelni, mert az illyen dolgoknál mindig részletekre van szükség. Bátor leszek tehát tüstént felmutatni néhány részleteket. Két lap t. i. a’ Debreczeni lapok és Martius leke, olly csudálatosan, mintha azt kellene hinni, hogy Pálfy Albert és Madarász József összebeszéltek, mit azonban rólok feltenni nem akarok, mart. 30. ugyanazon egy tárgyban szólal fel. A’ Debreczeni lapokból felolvasom a’ következő két szakaszt: „Őh mi nem akartuk elmondani ’stb. Ezen részletek után keményebb dolgokat is fogok felolvasni a’ másik lapból, de szándékom mindenek előtt ezen két szakaszra nézve észrevételeimet megtenni. Egy magit republicanusnak mondott egyéniség előáll, és azt mondja a' népnek: a’ képviselők nem érdemlik meg a’ ti bizalmatokat mert nem adták meg nektek a’ bort húsféle és egyéb hasznokat. Azt kérdem a’ képviselőtől, ki republicanusnak mondja magát.Madarász J. felé néz) ez egyéb, mint megmételyezése a’ nép erkölcsének, dobra verése a’ haza szeretetnek, ’s licitátiója azon gondolatnak: „azon párthoz álljatok , melly nektek többet ád értékben, pénzben“. Azt kérdem úgy készítik elő a’ népet a’ respublicára, hogy mikor a’ haza legnagyobb veszélyben forog, nem annak megmentésére gondoljon, hanem arról gondolkozzék, hogy a’ képviselők megadták-e azt, mit nem tagadom, megadhattak volna, hogy kétely csepegtessék a’ keblekbe, mintha talán nem is kell a’ dolgoknak mostani állását védeni, mivel'a’ dolgok mostani állása nem adta meg azt, mit a’ jövő meg fog adni. Mi ez ? mint lefoglalása a’ nép bizodalmának ’s lehangolása azon erélynek, mellynek felébresztésére a’ ház eddig mindent elkövetett,' így készítik elő a’ respublicát? Azt mondja a’második szakaszban, hogy a’ ház nem felelt meg a’ népnek, mert az öltönyös osztályból választott követeket. Ez nem egyéb, nyíltan kimondom mint lázitás. Igaz, hogy a' nép a’ régi ellenzékből választotta képviselőit, megmondom miben látom okát, hogy ezt tette. Tette ezt, mert elég józan esze és értelme volt, hogy inkább azon férfiaknak higgjen, kik egész éltöknek múltját tudják felmutatni, hogy a’ nép javára dolgoztak, kik vagyonok feláldozását tudják felmutatni mint garantiát; mit higyjen ollyan emernek kik egyebet nem tudtak mutatni, mint a’ pengő czimbalmot, t. i. a’ czika szót. A’ Debreczeni lapoknak ezen czikke telve van alacsonyságokkal, ’s méltatlanságokkal, mellyek egy testületnek morális becsületét tönkre tévén, azt minden erejéből kivetkeztetni akarják. Jelen körülményekben illy irányzatnak más nevet nem tudok adni, mint lázitás. Másik részletre térek most által. A’Mart. 15-ke 39. számában ez áll: Várjuk be hát vélek, a’ képviselőkkel, a’ győzelmet, ’s akkor bocsássuk őket nyugodalomra! Azt kérdem ezen egyszerű kitétel, „bocsássuk nyugodalomra“ mit foglal magában egyebet, mint hogy azon constitualt hatalom, melly oct. 6. után egyetlennek nyilvánította magát, és a’ következés igazolta, hogy igazsága sőt kötelessége is volt ezt tennie, kétségbe vétessék, és mi tehát azon hatalom, miután össze tépettek e’ részben a’ kötelékek és igen helyesen a’ trón és nemzet között, melly a’ constitualt hatalmat feloszlassa ? Mi lehet más, mellyet Pálfy uram czikkjében megirt, adnt a’ nyers erőszak; és a’ dolgok mostani állásában azt kérdem a’ képviselőháztól, lehet-e veszélyesebb e’ nemzetre, — és isten verhette-e volna meg jobban e’ nemzetet, mintha most, midőn annyi 100 ezer ember vérzik a’ harezban és annyi embernek vagyona dulatot fel ’s annyi embernek keresménye tétetett a' lángok és zsákmány martalékává, ha azon perezben midőn a’ szabadulás óráját dobogó kebellel várja minden hazafi, akkor azon kép állittatik fel valaki által, hogy a' veszélyből kibontakozunk ugyan, de azután egy fellázadt erővel széjjel verjük a’ képviselőházat, melly Austria bajonettjei előtt is megtudott állni, és akkor a’ nép újra eljátszhatja az előbbi szerepet, elküldheti fiait a’ harcz mezőre, és feláldozhatja megmaradt vagyonának romjait, és miért? mert néhány emberm ugy tetszet, mert néhány embernek hatalom vágya ezt igy kívánja. Bámulatos szövedéke az eseményeknek. Nem megyek vissza a’ matt történetekre, hogy kimutassam a’ háznak miszerint az országgyűlésnek eloszlatása, mindig és mindenhol a’ hatalomnak vágya volt. Nem megyek vissza Cromwellre, nem XIV. Lajosra, nem Napóleonra, ezek régi elkopott példák, mellyeket minden utczai gyermek tud, hanem kérem figyelmezzünk csak a’ legközelebbi eseményekre. Berlinben a’ király széjjel verte az országgyűlést, talán azért, hogy korlátlan hatalmát támogatta ? Nem, hanem, hogy szabadabb keze legyen a’ jogokat összetördelni, mellyeket a’ nép martiusban kivívott. Martius 7. Krem- sirben széjjel verik az országgyűlést, talán azért, mert a’ népjogokat olly nagy tiszteletben tartották ? Korán sem , hanem hogy a’ dynastiának Vindischgraetz és olygarcha társainak szabadabb kezei maradjanak, a’ népjogok semmivé tételére. Példát mondok Francziaországról. Napoleon Lajos mindent elkövet, hogy a’ házat, melly neki tetszésére nincs szétoszlathassa, kétszer tett kísérletet e’ végett; de a’ követi háznak többsége az együttmaradás mellett határozott, milly szövedéke az eseményeknek. Néhány ember fel áll Magyarországban és azt mondja : szét kell verni az országgyűlést erőszakkal. Kell-e a’ logicának valami élesebb műtétele által látni, hogy ez is hasonló forrásból ered, hogy ez is azon hatalom vágy, mellyet az ellenség keres magának (így van, helyes.) Azt mondotta az előttem szóló, miszerint úgy van meggyőződve, hogy ezen országgyűlés Constituante nem lehet.Tisztelem mindenkinek emlékező tehetségét, ha a’ históriából annyit megtanulhatott, hogy Francziaországban előbb volt nemzetgyűlés, azután Constituante. Hogy ezután mik következtek, azokat én fogom elmondani. Tehát mivel ezek Francziaországban történtek, Magyarországban is meg kell történni! Mivel Francziaországban a’ nemzetgyűlés után következett a’ Constituante, tehát természetesnek fogja látni a követ úr, ha én nem gyanúsítva, hanem az előzmények után azt következtetem, hogy önöknek hasonló kívánságuk van, miszerint a’ Constituante után következzék a convent, annak minden iszonyatosságaival és véráldozataival; ’s én nem akarok polémiát tartani a’ convent felett, mert sok dicsőt és szépet nem lehet mondani róla, de tovább megyek, ’s azt kell feltennem az előttem szólóról, miszerint azt kívánja, hogy a’ conventet egy Napoleon széjjel verje, ’s azután következzék, a’ Bourbonok restauratiója, melly által tökéletesen semmivé tétettek Francziaországnak nem csak belszabadsága, de önállása és függetlensége is, mert Francziaország akkor nem volt egyéb mint zsoldosa az európai alliancenak; a’Bourbonok után ismét következzék Lajos Fülöp ’s ez után egy rövid epocha után, mellyben mint egy meteor tűnik fel az emberi eszmék legszebbjeinek teremtője Lamartine után ismét Napoleon Lajos, kinek minden törekvése ismét oda megy, hogy a’ respublicát rúgja fel, melly ötét a’ praesidensi székbe tette, de a’ mellyet szűknek érez, és hogy a’ trónnak darabjait állítsa össze, mellyet a’ februári napokban a’ nép a’ tuilleriák előtt égetett meg. Ne vegye tehát rész néven ha előadásából ezen következtetést teszem, de itt, azon térre nem követhetem,’s azt mondom, hogy a’ magyar nemzet, melly eddig eredetiségét megtudta tartani, melly annyi megaláztatást és szolgaságot tűrt, mert nem akarta koczkáztatni jövőjét, ’s az alkalmat nem kereste, mikor oka lett volna is, a’ lánczok lerázására, hanem elvárta az alkalmas időpontot, midőn azt bölcsességénél fogva megérkezettnek hitte, ’s akkor tűzte ki a’ szabadság zászlóját, mikor erősnek hitte magát annak megtartására. (helyes.) Én tehát józan » szélen bizom a’ magyar népnek — ’s megvetve az illyen hitványságokat, mellyek előttem fekszenek — erősen hiszem hogy tiszteletben fogja tartani a képviselőket, kiket ide küldött, ’s noha talán vétkezem , ha felteszem előlegesen a’ pesti népről , hogy fognak találkozni ottan utczai népcsoportok, kik illy hitvány csábításnak, engedni fognak. Hanem bizom a’ népben , hogy inkább tisztelni fogja a’ képviselőket, kiket szabadon választott, mint eltűrje, hogy sepredék néhány ember verje szét a’ képviselőházat , mellynek egyszersmind a’ magáénak, ügye mellett a’ nemzet vérét ontotta. (Helyes ) Egyébiránt ha azok után, miket előadtam valaki azt kérdené tőlem, hogy mit kelljen tenni illy hitványsággal, visszatérek előbbi kijelentésemre, hogy az említett czikkek több kitétele nem egyéb mint lázitás, azt sem hozom fel, hogy azért, mert a’ sajtószabadságot, a’maga szüzességében fen akarom tartani, megvetve az illyen kifejezéseket, sem a’ sajtótörvények súlyát sem a’ vésztörvényeket alkalmazni nem akarom, mert meg vagyok győződve, hogy azoknak van talán igazok, kik a’ vésztörvények súlyát akarják ezen emberekkel éreztetni, hanem előadásom után, mivel én bizodalmam horgonyát a’ magyar nép értelmében és józan eszében vetem meg, az illyes hírlapi kitöréseket a’ ház méltóságával meg nem egyeztethetöknek, ’s azért megvetendőknek, és hidegen mellőzendőknek tartom (Elégületlenség) ’s azt hiszem, hogy elég lesz, ha a’ ház nyíltan kimondja azt, hogy eloszlatására nézve nem ismer hatalmat , mely felette álljon, hogy azon házat, melly Windischgraecz bajonettjei előtt együtt tudott maradni, illy ’s bármi fenyegetések nem zavarnak meg. A’ nép pedig elegendő értelmet és józanságot fog kifejteni, hogy az illyen czikkektöl undorral forduljon el. Oda szavazok tehát, hogy a’ ház méltó indignatióval ’s megvetéssel fogadván ezen czikkeket, egyenesen a’ napirendre térjen állal. Szacsvay Imre: Én az előttem szólóknak azon modorát, hogy a’történeti következtetések, gyanúsítások, és a’szenvedélyesség, mindig gyászos terére vitték a’ kérdést, követni nem fogom, még akkor sem, midőn némelly egyes hibákra szorítkozom előadásomban. Kérdem, valljon miben van a’ képviselő háznak történeti élete, ha nem a’ háznak határozataiban? A’ képviselőház határozataiban él, és a’ ki e’ határozatok ellen akar fellépni, maga a’ határozatok által czáfoltatik meg. Hogy élt e’ nemzet nagyszerű pillanatokat, és adta a’ férfias elhatározásnak, tagadhatlan jeleit, e’ képviselőház határozatainak örökké maradó betűi tanúsítják. Ha tehát valaki a’ történeti igazságot csak hogy egy két czikket firkáljon, megakarja tagadni, az igazság iránti vonzalmát különösnek találom, de nem osztom. Ha a’ nemzetnek azon szerencse adatik, mint nekünk, hogy az összes ú 1 népnek, melly e’ házon kívül van, és a’ képviselőknek véleményét és érzeményeit egy olly hatalmas saját érdemeinek babérjai nyugovó egyéniség támogathatja, mint Kosssuth;ha egy népnek azon szerencse adatik, hogy a’ legnehezebb körülményekben megbízhat egy férfit, hogy a’ nemzet akaratát formulázhatja, és a’ képviseleti ház, azon nagyszerű hatalommal mit egy nemzet bizalma kezébe tett, nem a’ pártszerű versengésekre , nem a’ hely ’s időnélküli, sőt a’ jövendőről nem is biztosítható czélszerűtlen tanácskozásokra vissza nem élt, hanem közegyetértéssel azon iparkodik, hogy mindaz, mit a’ szükséghez képest teendőnek a’ nemzet és képviselet akarata egy ember ajkának szavaival mond,megtestessitessék, akkor azt mondani, hogy a’ ház csak gép, csak portéka melly szavatmegengedem, hogy illy embernek mély belátása van, ’s nagy politicai bölcseséggel bir; de egyiket sem osztom. Miután a’ képviselő háznak és a’ kormánynak minden gondjai oda vannak fordítva, hogy a’ védelmi téren semmi hely fel ne adassék, ’s hogy minden megtétessék , mit a’ jelen körülmények sürgetnek, ’s hogy még a’ jövendő iránti intézkedések czélszerűsége most, midőn a’ mindenik nap sorsától függő események bizonytalanságai közt vagyunk, vétethessék kérdésbe, midőn a’ nemzet a’ védelmi téren igy össze tartva áll, ha akkor valaki ez ellen izgat, nevezheti magát hazafinak, de én avval a’ hazafiság iránt nem vitatkozom, nem azért, mert hazafinak tartom, hanem mert látom, hogy midőn hazafinak mondja magát, haszontalan vesztegetem a’ szót, hogy meggyőzzem arról, miként ő nem hazafi. (Helyes!) Ezt előrebocsátván, méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek magára az indítványra. A’ sajtószabadság számtalan sok rosszal jár; de ha a’ szabadságot akarjuk, a’ rosszat tűrni kell, mert az emberi ész még nem találta fel az eszközöket, mikkel meghatározza azon korlátokat, mellyek közt akár előlegesen, akár utólagosan a’ véleményeket bíráló szók elébe vonhassa. Nincs egyéb hátra, mint vagy teljes eltiltás, vagy teljes sajtószabadság. De méltóztassanak megengedni, hogy ezen teljes sajtószabadságot ne úgy értelmezzük, mintha a’ szabadság levegője ollyan volna, mellyben a’ bűn, mellyben a’ zűrzavar, a’ becsület rágalmazása ’s a’ gyanúsítás meg élhetne; a’ szabadság a’ mint egyes embereknek úgy egész testületnek vádolhatását is megengedi, de megengedi a’ történeti igazsággal, a’ vádak egyenes megnevezésével, és nem az alacsony rágalom fegyverével. — Most csak az a’ kérdés, hogy mikor specifics megsértését a’ ház a’ lapokban fél nem találhatja, ha a’ ház meggondolja a’ sajtópernek nehéz következéseit, hogy maga nem ítélhet, csak elrendelheti az eskütszék által hozandó ítéletet, a’ nép nevében tanácsos-e ezt tenni ? Azon ember, kit a’ per fegyverével támadunk meg, a’ védelemnek azon terére van szorítva, hogy maga iránt a’ szánakozók részvétét gerjeszti fel pártjában nem csak itt, hanem az egész nemzetben. ’S felteszem azon esetet, hogy az esküttszék elmarasztalja a’ vádlottat, még a’ gondolat maga nincs elfojtva, csak a’ gondolatnak teste a’ kifejezés ; a’ gondolat elment, de nem magával, hanem kíséretében azon védelmi eszméknek, mellyeket vádlott saját állásának erősítésére hoz fel; ha pedig azon kedvetlen esetet veszem fel, hogy az esküttszék felmentést mond, — azon hatalom, melly a’ vád alá vételt rendelte, egyenesen a’ nép nevében mondott bírói ítéletnél fogva lessz kárhoztatva. És ezen okon azok, melyekért én a’ sajtóperre soha nem szavazok. Ha egyes bűntények követtetnek el, ott van a’ rendes törvény, hajtsák végre az az által szabott ítéletet olly szigorral, mint a’ köztörvény kívánja. A’ sajtó nagy hivatással bir, de hogy ezen hivatást teljesíthesse, elveket kell neki fejtegetni, ’s az ügyek magyarázatára szorítkozni; ’s, ha a’ sajtó kezelője, nem tudván ügyekről beszélni, akár készületlenségböl, akár tudatlanságból, akár rósz- szándékból nem talál egyebet írni valót, mint holmi botanicus kerti ingákat, minutiákat, ha nem tud egyebet, mint valakinek kondor haján vagy pedrett bajuszán fenakadni, az illy sajtó-kezelés első pillanatra magában hordozza saját veszélyét; (helyes) mert a’ sajtó rész kezelőjét sújtja maga a’ sajtónak természete, de sújtja a’ józanabb itéletűeknek megvetése is. 26