Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1955-01-15 / 2. szám
LENGYEL DÉNES: CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY TANÁRI PÁLYÁJA Csokonait nem értette meg saját kora, félremagyarázta az utókor, és még ma s£m tettük egészen jóvá az elődök sok mulasztását. A felvilágosodás legnagyobb költőjének pedagógiai pályafutását eddig csak néhány rágalom alapján vizsgálták vagy teljesen elhallgatták a kutatók. Halálának 150. évfordulóján ismerjük meg tanári pályáját is. A XVIII. századot joggal nevezték a felvilágosodás és a pedagógia századának. A francia felvilágosodás legnagyobb szellemei: Voltaire, Condillac, D'Alembert, Diderot és Helvétius világosan látják, hogy az új világot csak nevelés útján valósíthatják meg. Munkásságuk előkészíti Rousseau, Emil-jének sikerét. Rousseau teljesen szakít a hagyományos neveléssel, és a gyermek személyiségéhez szabja a nevelői eljárásokat. Hatása egész Európát „pedagógiai lázzal“ tölti el. Hazánk tudósai és nevelői körében ez a hatás rendkívül jelentős, mert nálunk a francia felvilágosodás pedagógiai tanításai a magyar kulturális függetlenség kivívásához nyújtanak ideológiai fegyvert. Az anyanyelvi kultúráért folytatott harc történetét az 1790—91-es országgyűlés iratainak tanulmányozása és a Ratiok rendelkezéseinek feldolgozása alapján pedagógiatörténetünk jórészt felderítette. Az eredmények lesújtják az olvasót: a XVIII. században a hazai iskolákban nem folyt magyar nyelvű oktatás. (Az 1790—91-es törvénycikk nem gondoskodik a végrehajtásról, így teljesen formálisnak tekinthető) Kevéssé foglalkozott azonban a pedagógiatörténet e század néhány jeles nevelőjének a magyar nyelv és irodalom tanításáért folytatott harcával, pedig ez a harc haladó hagyományunk egyik jelentős tényezője. II. József germanizáló törekvéseivel szállt szembe Kazinczy Ferenc, mint a kassai tankerület inspektora, amikor „Hivatalba Vezető Beszéd“-ében a magyar nyelv iskolai tanítására hívta fel az iskolák tanfelügyelőit. Kazinczy mellett Kis János evangélikus gimnáziumi tanár és Révai Miklós, a jeles nyelvész tevékenysége tűnt ki: mindketten síkraszálltak az anyanyelvi oktatásért. A haladó pedagógusok küzdelme a magyar nyelv és irodalom tanításáért hazafias érzésükből fakadt, és szorosan összefüggött a felvilágosodás összes íróinak a magyar kultúráért folytatott harcával. A haladó magyar pedagógusok a francia felvilágosodás eszméit saját iskolai gyakorlatukkal kapcsolták össze, és a bécsi udvar hivatalos „normális módszere" helyett a gondolkodtató kérdésekre épülő tanítást kívánták bevezetni. A „normális módszer" ugyanis kész táblázatokból tanított, amelyeket a gyermekek általában nem érthettek, legfeljebb bemagolhattak. A protestáns iskolák felügyelői 1783-ban felségfolyamodványban tiltakoztak a gépies tanítás ellen, hangsúlyozták a szemléltetés fontosságát, és a gyermek gondolkodásának fejlesztését. Kazinczy említett beszédében a „tabellák“ használatát elítéli, és a gondolkodtató kérdések mellett foglal állást: „A Tabellázás filozófusokat illet, nem csaknem csecsemő tanulókat- A katechizáció (kérdés-felet) oly segítő mód, amelyet eléggé dicsérni nem lehet. A tanító a feleletekből kérdést s a kérdésekből feleletet csinál, és azt addig követi, míg azt látja, hogy tanítványai a dolgot egészen értik.“ A francia felvilágosodás az egykorú magyar pedagógiára nagy hatást tett humánus, filantróp elgondolásaival is. Az Emil érzelmi gazdasága az egész századot a gyermek szeretetével tölti el, a katolikus aszkézis és a protestáns puritán szigorúság helyett Rousseau nevelője baráti viszonyt teremt növendékével. Ez a „természetes nevelés“ feltétele. Csokonai már mint a debreceni kollégium kisdiákja megismerte a haladó pedagógusok eljárásait, tanárai közül különösen a Martinovics-mozgalom miatt üldözött Fodor Gerzson és a poétikát tanító Kovács József tett rá hatást. Tanárainak feltűnt a nagytehetségű diák, és 1794-ben a kollégium alsóosztályos tanulóinak oktatását bízzák rá, „publicus praeceptor" lesz. Csokonai előadókészségére Kovács József hamar felfigyelt. Szerepjátszásáról tanára ezt jegyezte fel: „Szokásom volt, hogy tanítványaim közt a Virgil Aeneisében beszélő személyeket felosztottam, egyiket megtettem pl. a második könyvből Hecubának, másikat Pyrrhusnak, és osztán peroráltattam azoknak beszédjeiket; az ilyen tollokat (szerepeket) Csokonai szörnyű tűzzel játszotta, és a bámulásig tudta követni.“ Az ifjú publicus praeceptor elsősorban előadótehetségével kedvelteti meg az irodalmat. A tanulóifjúság hamar felfogja, hogy a régi grammatizáló irodalomolvasás helyett most élettel teljes nevelésben van része, és Csokonai rövid idő alatt nagy népszerűségre tesz szert, előadásait buzgón látogatják. Egyik életrajzírója, Domby Márton, ezt írja erről: „Legkülönösebb pedig és egészen remek volt az ő előadása, kivált a poétai históriákban.