Köznevelés, 1958 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1958-10-20 / 20. szám
„Tiki láttuk hevét fiatal sziveteknek, tudjuk, mire képes az ifjú akarat” írja Majakovszkij a komszomolookról, a munkásosztály „könnyű lovasságáról”, a szovjet ifjúság legjobbjairól. Róluk, akik megmutatták a világnak, mire képes a fiatalság, ha feladatát korunk világot formáló napjaiban helyesen látja, érti és ha odaáll, ahová kell, a forradalmi munkásosztály mellé és teljes szívével segít „szétzúzni a vócío ”? „Fiatal szívek heve, ifjú akarat!” — ezt az emberiség történetének legnagyobb forradalmában, a szocialista forradalomban nem nélkülözheti a munkásosztály és annak élcsapata, a Kommunista Párt. Jól tudták ezt az orosz bolsevikok és ezért határozták el 1917 augusztusában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat közvetlenül megelőző és előkészítő időszakban, hogy a párt vezetésével dolgozó, önálló ifjúsági politikai szervezetet hoznak létre. A munkásifjúság legjobbjai már a századeleji forradalmi megmozdulásokból kivették részüket. Igazolja ezt az is,hogy a Putyilov-gyárban történt első nagy letartóztatáskor 55 letartóztatott munkás közül 50 huszonöt évnél fiatalabb volt. A bolsevikok hosszú éveken át tervszerűen erősítették a munkásifjúságot a marxizmus-leninizmus elméletével és az osztályharc gyakorlatával. Lenin jól elő akarta készíteni a fiatalokat a nagy harcra, s tudta azt is, hogy bár az osztályharcban a korkülönbségnek nincs döntő szerepe, az ifjúság bizonyos jellegzetes sajátosságait mégsem lehet figyelmen kívül hagyni. Érdekes lenne végigkísérni az orosz fiatalság, az orosz munkásfiatalság forradalmi útjának kialakulását 1917-ig. Sajnos, erre itt nincs lehetőség. Már maga az a tény azonban, hogy az orosz proletariátus 38 százalékát 17—23 éves fiatalok alkották — legtöbbje forradalmi harcokban edzett — megmutatja, hogy a Bolsevik Párt határozatának megvolt a reális alapja. Ebben az időben tulajdonképpen már volt legális ifjúsági munkásszervezet, a Putyilov gyáriaké, amely 1917. április 20-án alakult, s amely rövidesen már mint a Petrograd Paterhof Narva-i kerület Munkaifjúságának Szocialista Szövetsége szervezte az akkori főváros munkásfiataljait. Ez a szervezet a Komszomol elődje, ebből, valamint a moszkvai, uráli és más ifjúsági szervezetekből—• ekkor már 22 ezer taggal — alakult az a szervező bizottság, amely 1918. október 29-re Moszkvába kongreszszusra hívta össze a munkás- és parasztfiatalokat. Ez a nap —• október 29-e — a Komszomol születésnapja. Békés építőmunka helyett azonban nehéz évek, súlyos harcok vártak a komszomolistákra. Az intervenció éveiben — ekkor már közel százezer tagot számlált a Komszomol — nem egy szervezet helyiségén volt kiírva: „A bizottság nem dolgozik, mindenki a frontra vonult.” 1920 októberében, történelmi időben ült össze a Komszomol III. kongresszusa. Itt hangzott el, a mintegy 400 ezer tagot képviselő küldöttek előtt. Lenin híres beszédei,Az ifjúsági szövetségek feladatai ’-ról. Minden szava ma is élő elméleti és gyakorlati útmutatás nemcsak a szovjet, hanem a világ valamennyi szocializmust építő országának fiataljai számára. Lenin feladta a leckét: „Az ifjúsági szövetségnek és általában az egész ifjúságnak, amely át akar térni a kommunizmusra, kommunizmust kell tanulnia.” Kommunizmust tanulni — nehéz feladat. De Lenin nemcsak feladta a leckét, hanem pontosan meg is magyarázta, s hogy a szovjet fiatalok kiválóan megértették és megtanulták, bizonyítja a Komszomol negyvenéves története. Kitűnően vizsgáztak a haza védelmének magasztos feladatából. A polgárháború és intervenció idején hősöket adtak a harctereken és hátországban egyaránt. Csak néhány kevésbé ismert név közülük: Krasznocskina, akit a fehérek nyolc 16—17 éves társával együtt kivégeztek; a tizenhétéves Afanaszjev, a fehér gárdisták szinte széttépték; Orlikova, utolsó gránátjával géppuskáját és önmagát pusztította el; Ratmanszkij, a kijevi komszomol elnöke... hősök hosszú sorban, ezrek és tízezrek, akik fiatal életüket áldozták a fiatal szocialista haza védelmében. Az az ifjúsági szervezet, amely rövid fennállása alatt ilyen hősöket nevelt, méltó volt arra, hogy Lenin halála utánmár 630 ezres taglétszámmal!) 1924 júniusában felvegye Lenin nevét. „Nem a népszerűség kedvéért, nem is azért, hogy minden név között a legszebbet viseljük,” hanem a szovjet ifjúság meg akarta mutatni elszántságát: „megtanul Lenin módjára élni, harcolni és meghalni, hogy teljesítse mindazt, amit rábízott.” És a Lenini Komszomol a Párt irányításával új hősöket nevelt. A Nagy Honvédő Háború sok ifjú hősét ismerjük, de példakép lehet minden fiatal előtt a sok sok névtelen vagy alig ismert, a halálosan megsebesült Kaljuzsnij, aki utolsó erejével veti papírra: „a harcosok esküjét megtartottam”; a húszéves Ornyilova hősi halált halt Szevasztopol védelmében, vallva, hogy „csak az a hőstett szép, amely a nép és a haza kedvéért történik”; a sztálingrádi komszomolisták, akikről Csujkov tábornok ezt jelentette: „Fantasztikus rettenthetetlenséggel és bátorsággal, a győzelem nevében, a történelemben még sohasem hallott hőstetteket hajtottak végre.” Helytelen lenne azonban, ha azt hinnék, hogy a szovjet fiatalok csak meghalni tudtak hazájukért. Tudtak élni, dolgozni érte, tudtak hősök lenni a hétköznapok munkájában, mert erre is megtanították őket az idősebb kommunisták, a Párt. A kommunista szombatokon, a vasárnapi önkéntes munkában kimeríthetetlen alkotó- és kezdeményező erőt mutattak és a békés építés éveiben is mindig ott voltak, ahol a Párt segítségüket kérte és várta a városon és falun egyaránt. .A szocialista iparosítás éveiben a fiatalok megmutathatták és meg is mutatták, hogy szeretik az újat. Versenyekben, rohambrigádokban élenjártak, lelkesedésük magával ragadta az idősebbeket is. A harcban, munkában felnőtt ifjúság új hadjáratot indított a tudományért, tízezerszám adva a hazának az új szocialista értelmiséget, százezrével a képzett szakmunkásokat. A Párt felhívására tömegesen mentek az építkezésekhez, a bányákba s ma máig alig van a művelt világban olyan ember, aki ne ismerné a komszomolista Sztahanov nevét. És a helyükön voltak a falu kollektivizálása idején is. A legnehezebb időben több mint félmillió komszomolista lépett a kolhozokba, követve itt is a Párt szavát: „Komszomolisták a traktorokra!” Napjainkban, a kommunizmus alapjainak lerakásánál ugyancsak ott látjuk mindenhol a Komszomolt. Új városokat, vasutakat, földalattikat építenek, tanulnak és dolgoznak, hogy elsajátítsák és újabb sikerekre vigyék a diadalmasan élretörő szovjet tudományt és kultúrát. A magyar kommunista ifjúsági mozgalom sokat tanult a Komszomoltól. A DISZ sikereiben, a munkában, tanulásban kiváló fiatalok eredményeiben ott van a Komszomol több évtizedes tapasztalata. A Sztálinvárost építő fiatalok, az ifjú traktoristák, a gyárakból és földekről iskolákra menő ifjak és lányok úgy gondoltak a komszomolistákra, mint kisebb testvér a példaképnek tekintett, nagyon szeretett nénjére, bátyjára.