Köznevelés, 1958 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1958-10-20 / 20. szám

„Tiki láttuk hevét fiatal sziveteknek, tudjuk, mire képes az ifjú akarat” írja Majakovszkij a komszomolookról, a munkásosztály „könnyű lovasságáról”, a szovjet ifjúság legjobbjairól. Ró­luk, akik megmutatták a világnak, mire képes a fiatal­ság, ha feladatát korunk világot formáló napjaiban helye­sen látja, érti és ha odaáll, ahová kell, a forradalmi mun­kásosztály mellé és teljes szívével segít „szétzúzni a vócí­o ”? „Fiatal szívek heve, ifjú akarat!” — ezt az em­beriség történetének legnagyobb forradalmában, a szocialista for­radalomban nem nélkülözheti a munkásosztály és annak élcsapata, a Kommunista Párt. Jól tudták ezt az orosz bolsevikok és ezért határozták el 1917 augusztusában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat közvetlenül meg­előző és előkészítő időszakban, hogy a párt vezetésével dolgozó, önálló ifjúsági politikai szervezetet hoznak létre. A munkásifjúság legjobbjai már a századeleji forradalmi megmozdulásokból kivették részüket. Igazolja ezt az is,­­hogy a Putyilov-gyárban történt első nagy letartóztatás­kor 55 letartóztatott munkás közül 50 huszonöt évnél fiatalabb volt. A bolsevikok hosszú éveken át tervszerűen erősítették a munkásifjúságot a marxizmus-leninizmus elméletével és az osztályharc gyakorlatával. Lenin jól elő akarta készí­teni a fiatalokat a nagy harcra, s tudta azt is, hogy bár az osztályharcban a korkülönbségnek nincs döntő sze­repe, az ifjúság bizonyos jellegzetes sajátosságait még­sem lehet figyelmen kívül hagyni. Érdekes lenne végig­kísérni az orosz fiatalság, az orosz munkásfiatalság for­radalmi útjának kialakulását 1917-ig. Sajnos, erre itt nincs lehetőség. Már maga az a tény azonban, hogy az orosz proletariátus 38 százalékát 17—23 éves fiatalok alkották — legtöbbje forradalmi harcokban edzett — megmutatja, hogy a Bolsevik Párt határozatának megvolt a reális alapja. Ebben az időben tulajdonképpen már volt legális ifjú­sági munkásszervezet, a Putyilov gyáriaké, amely 1917. április 20-án alakult, s amely rövidesen már mint a Pet­rograd Paterhof Narva-i kerület Munka­ifjúságának Szo­cialista Szövetsége szervezte az akkori főváros munkás­fiataljait. Ez a szervezet a Komszomol elődje, ebből, va­lamint a moszkvai, uráli és más ifjúsági szervezetekből­­—• ek­kor már 22 ezer taggal — alakult az a szervező bizottság, amely 1918. október 29-re Moszkvába kongresz­­szusra hívta össze a munkás- és parasztfiatalokat. Ez a nap —• október 29-e — a Komszomol születésnapja. Békés építőmunka helyett azonban nehéz évek, súlyos harcok vártak a komszomolistákra. Az intervenció évei­ben — ekkor már közel százezer tagot számlált a Kom­szomol — nem egy szervezet helyiségén volt kiírva: „A bizottság nem dolgozik, mindenki a frontra vonult.” 1920 októberében, történelmi időben ült össze a Kom­szomol III. kongresszusa. Itt hangzott el, a mintegy 400 ezer tagot képviselő küldöttek előtt. Lenin híres beszéde­­i,Az ifjúsági szövetségek feladatai ’-ról. Minden szava ma is élő elméleti és gyakorlati útmutatás nemcsak a szov­jet, hanem a világ valamennyi szocializmust építő orszá­gának fiataljai számára. Lenin feladta a leckét: „Az ifjú­sági szövetségnek és általában az egész ifjúságnak, amely át akar térni a kommunizmusra, kommunizmust kell ta­nulnia.” Kommunizmust tanulni — nehéz feladat. De Lenin nemcsak feladta a leckét, hanem pontosan meg is ma­gyarázta, s hogy a szovjet fiatalok kiválóan megértették és megtanulták, bizonyítja a Komszomol negyvenéves tör­ténete. Kitűnően vizsgáztak a haza védelmének magasz­tos feladatából. A polgárháború és intervenció idején hő­söket adtak a harctereken és hátországban egyaránt. Csak néhány kevésbé ismert név közülük: Krasznocskina, akit a fehérek nyolc 16—17 éves társával együtt kivégeztek; a tizenhétéves Afanaszjev, a fehér gárdisták szinte szét­tépték; Orlikova, utolsó gránátjával géppuskáját és ön­magát pusztította el; Ratmanszkij, a kijevi komszomol elnöke... hősök hosszú sorban, ezrek és tízezrek, akik fiatal életüket áldozták a fiatal szocialista haza védel­mében. Az az ifjúsági szervezet, amely rövid fennállása alatt ilyen hősöket nevelt, méltó volt arra, hogy Lenin halála után­­már 630 ezres taglétszámmal!) 1924 júniusában fel­vegye Lenin nevét. „Nem a népszerűség kedvéért, nem is azért, hogy minden név között a legszebbet viseljük,” ha­nem a szovjet ifjúság meg akarta mutatni elszántságát: „megtanul Lenin módjára élni, harcolni és meghalni, hogy teljesítse mindazt, amit rábízott.” És a Lenini Komszomol a Párt irányításával új hősö­ket nevelt. A Nagy Honvédő Háború sok ifjú hősét is­merjük, de példakép lehet minden fiatal előtt a sok sok névtelen vagy alig ismert, a halálosan megsebesült Kal­­juzsnij, aki utolsó erejével veti papírra: „a harcosok esküjét megtartottam”; a húszéves Ornyilova hősi halált halt Szevasztopol védelmében, vallva, hogy „csak az a hőstett szép, amely a nép és a haza kedvéért történik”; a sztálingrádi komszomolisták, akikről Csujkov tábornok ezt jelentette: „Fantasztikus rettenthetetlenséggel és bá­torsággal, a győzelem nevében, a történelemben még so­hasem hallott hőstetteket hajtottak végre.” Helytelen lenne azonban, ha azt hinnék, hogy a szov­jet fiatalok csak meghalni tudtak hazájukért. Tudtak élni, dolgozni érte, tudtak hősök lenni a hétköznapok munkájában, mert erre is megtanították őket az idősebb kommunisták, a Párt. A kommunista szombatokon, a va­sárnapi önkéntes munkában kimeríthetetlen alkotó- és kezdeményező erőt mutattak és a békés építés éveiben is mindig ott voltak, ahol a Párt segítségüket kérte és várta a városon és falun egyaránt. .A szocialista iparosítás éveiben a fiatalok megmutathatták és meg is mutatták, hogy szeretik az újat. Versenyekben, rohambrigádokban élenjártak, lelkesedésük magával ragadta az idősebbe­ket is. A harcban, munkában felnőtt ifjúság új hadjáratot in­dított a tudományért, tízezerszám adva a hazának az új szocialista értelmiséget, százezrével a képzett szak­munkásokat. A Párt felhívására tömegesen mentek az építkezésekhez, a bányákba s ma máig alig van a művelt világban olyan ember, aki ne ismerné a komszomolista Sztahanov nevét. És a helyükön voltak a falu kollekti­­vizálása idején is. A legnehezebb időben több mint fél­millió komszomolista lépett a kolhozokba, követve itt is a Párt szavát: „Komszomolisták a traktorokra!” Napjainkban, a kommunizmus alapjainak lerakásánál ugyancsak ott látjuk mindenhol a Komszomolt. Új váro­sokat, vasutakat, földalattikat építenek, tanulnak és dolgoznak, hogy elsajátítsák és újabb sikerekre vigyék a diadalmasan élretörő szovjet tudományt és kultúrát. A magyar kommunista ifjúsági mozgalom sokat tanult a Komszomoltól. A DISZ sikereiben, a munkában, tanulás­ban kiváló fiatalok eredményeiben ott van a Komszomol több évtizedes tapasztalata. A Sztálinvárost építő fiata­lok, az ifjú traktoristák, a gyárakból és földekről isko­lákra menő ifjak és lányok úgy gondoltak a komszomo­­listákra, mint kisebb testvér a példaképnek tekintett, na­gyon szeretett nénjére, bátyjára.

Next