Köznevelés, 1980 (36. évfolyam, 1-43. szám)
1980-10-03 / 31. szám
TOVÁBBKÉPZÉS SZERVEZI AZ ORSZÁGOS PEDAGÓGIAI INTÉZET ÉS AZ OM VEZETŐKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZETE Az újonnan bevezetésre kerülő általános iskolai, gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti tankönyvek közül rendszeresen bemutatunk egyet-egyet. A könyveket és a segédleteket szerzőik ismertetik. Anyanyelvünk I—II. az általános iskola 3. osztálya számára A tankönyvet írta: BÉKÉSINÉ FEJES KATALIN és NAGY J. JÓZSEF Bemutatja: NAGY J. JÓZSEF Az 1978-as tanterv lépcsőzetes bevezetése a jelen tanévben végéhez ér az általános iskola alsó tagozatán. A 3. osztályos Anyanyelvűnk munkáltató tankönyv tehát egyike az utolsóként megjelent új taneszközöknek. A korábbi évben megismert 2. és 4. osztályos Anyanyelvűnk tankönyvtől eltérően a 3. osztályos eleve két kötetben jelent meg, mert a gyakorlat bebizonyította, hogy a tanulók munkáltatása a kisebb terjedelmű könyvben könnyebb. Ezért az 1980/81-es tanévtől az Anyanyelvünk tankönyvek minden osztályban két kötetre bontva kerülnek a tanulók kezébe. A nyelvtani fogalmak zöme viszonyfogalom. Sokkal könynyebben tartalmasítható a melléknév fogalma, ha a főnévhez viszonyítva, illetve a számnév fogalma, ha a főnévhez és a melléknévhez viszonyítva végezzük. A főnév fogalmának alakításakor ez a viszonyítási lehetőség szófaji értelemben hiányzik. Ezért a főnévnek mint fogalomnak az alakítása körülményesebb és nyújtottabb folyamatban végezhető el. A főnév szófaji ismeretkörében a nemfogalom mellett a fajfogalmak alakítása — például köznév, tulajdonnév — mintegy a fogalmak alakításának, alkotásának a mintáját, módját is tudatosítja a tanulókkal. Vagyis ismeretszerzés közben az ismeretszerzés módszereit is tanulják a 3. osztályosok. A főnév megismeréséhez kapcsolódik a legtöbb alaktani ismeret a névszók körében. Ezeknek az alaktani ismereteknek sokrétű nyelvhelyességi és helyesírási vonatkozása is a tanulók felfedező munkájára vár. Ez az ismeretszerzési modell később segíti a melléknév és a számnév helyesírási vonatkozásainak önálló felismerését. A névszók szövegen (beszéden) belüli kommunikációs és stilisztikai szerepének a megfigyeltetése, vizsgálata is a főnév ismeretkörében történik, kezdődik. E szempontok érvényesítése a II. kötetben elősegíti a tanulók önállóbb feladatvégzését. A tanulók a 3. osztálytól majdnem a 4. osztály végéig foglalkoznak a szófaji és alaktani ismeretek kutatásával, illetve ezek nyelvhelyességi és helyesírási vonatkozásainak a vizsgálatával. Vagyis a munkáltatás kezdete, mintája és begyakorlása a főnévvel való foglalkozást terheli. Nem lehet tehát átlépni ezt a szakaszt, mert a főnévvel kapcsolatos tankönyvi feladatok elvégzése egyúttal feltétele a melléknévvel, számnévvel és névmással, illetve a 4. osztályban az igével kapcsolatos intenzív munkáltatásnak is. Rendeltetése Az Anyanyelvünk tankönyvnek a 3. osztályban is elsődleges rendeltetése a nyelvi nevelés, a nyelvhasználati tevékenységek fejlesztése. Ezért a feladatok nagyobb része nem didaktikai értelemben vett közvetlen nyelvtani, nyelvhelyességi és helyesírási tudatosítást, alkalmaztatást, hanem elsősorban a 3. osztályosok szóbeli és írásos nyelvhasználatának továbbfejlesztését szolgálja. A tankönyv koncepciójában sok az egyezés a 2. és 4. osztályos Anyanyelvünk tankönyvek felfogásával. A 2. osztályos tankönyvtől eltér annyiban, hogy nem különíti el fejezetenként az ismeretszerzést és az alkalmazást, s a nyelvi-nyelvtani ismeretek felfedeztetését is feladatok megoldásával serkenti, mint a 4. osztályos tankönyv. Az új tanterv szerint 3. osztályban a következők tudatosítása a legfontosabb: A mondattani ismeretek körében az állítás, a tagadás és a tiltás, illetve ezek nyevtani formája. A szófaji ismeretek körében a névszók fogalmi pontosítása, a névszók toldalékolásával kapcsolatos nyelvtani, nyelvhelyességi és helyesírási ismeretek, szabályok tudatosítása. A mondattani ismeretek bővítése az év eleji ismétléshez kapcsolódik. A tankönyv I. kötete az Ismételjünk! című fejezetből és a főnévvel kapcsolatos feladatokból áll. A II. kötet a melléknévvel, számnévvel és névmással kapcsolatos feladatokat tartalmazza. Mindkét kötetben két-két tudáspróba található. A főnév fogalmi, jelentéstani és stilisztikai ismereteit, illetve a főnév alaktani ismereteit, a velük kapcsolatos visszacsatolást az I. kötet tudáspróbái, a melléknév, illetve a számnév és a névmás ismereteire a visszacsatolást elsősorban a II. kötet tudáspróbái tartalmazzák. A tudáspróbák a viszszacsatolást sohasem szűkítik le az említett ismeretekre, a tanulók valamennyi — tehát szövegre és mondatra is vonatkozó — ismereteit mozgósítják. Különösen vonatkozik ez a II. kötet utolsó tudáspróbájára, amelyik egyúttal az év végi összfoglaláshoz is kapcsolódik. Nem okoz-e szerkezeti torzulást az, hogy az I. kötetben csak a főnévvel kapcsolatos feladatok sorakoznak? E szerkezeti arány okai a következők: A munkáltatásról Az idei tanévben a munkáltató tankönyvek használata, a tankönyv segítségével folytatott munkáltatás lényegesen könynyebb tanítói feladat, mint az elmúlt tanévben volt. Ennek az az oka, hogy a tanulók 2. osztályban már megszokhatták az Anyanyelvünk tankönyvben végzett feladatmegoldást. A 3. osztályban tanítók viszont tapasztalatot szerezhettek a kisfelmenő rendszer keretében a 4. osztályosok munkáltatásának szervezésekor a feladatok megfelelő értelmezésében, a közöttük való válogatásban, a tanulók differenciált foglalkoztatásában stb. Ehhez viszonyítva a 3. osztályos foglalkoztatás megszervezése és irányítása könnyebb, ezért most csupán a munkáltatás megoldási lehetőségeire utalunk. Bíznunk kell a tanulók anyanyelvi tudásában és feladatmegoldó képességében, s néhányuk elmaradása miatt nem szabad félretennünk a munkáltató tankönyv feladatait, visszatérnünk a régi, „bevált” módszerekhez, zavarva ezzel a tanulók munkáltatásának egységes jellegét, előrehaladását. Az előző tanév tapasztalatai jól példázták, hogy a második félévre a tanulók már átvették a tankönyv stílusát, munkáltató módszereit. Elsősorban a tanulók tevékenykedtetésére kell törekednünk, s ha nem szükséges, nem kell zavarnunk önálló munkájukat. Tudnunk kell, hogy az anyanyelvi képességek fejlődése, a kommunikációs érzékenység és képességek alakulása tevékenykedés nélkül nem valósulhat meg. Nem kell tehát féltenünk a tankönyv ösztönözte munkálkodástól a gyerekeket. Szükségtelen a feladatokat örökösen értelmeztetni és újra értelmeztetni, mert sok idő elmegy vele, s még az értelmesen olvasókat is leszoktathatjuk az olvasással történő felfogásról. A képességek eltéréseit figyelembe véve éljünk a differenciált foglalkoztatással! Egyre több lehetőség is kínálkozik. Egyegy feladatsorból más feladatokat oldathatunk meg a gyorsabban gondolkodókkal, mint a gondolkodásban vagy éppen a szövegértésben segítségre szorulókkal. Néhány tanulótól több feladat megoldását várhatjuk el egyazon idő alatt, mint a többiektől. De differenciálhatunk azzal is, ha a számozott feladatoknál csak a feladat egy részét oldatjuk meg egyes tanulókkal. Gyorsítja a tankönyvi feladatokban való előrehaloást, ha egyes feladatokat csoportmunkában végeztetünk el. Ilyen feladatok például: szavak jelentésének tanulmányozása, kiírása lexikonból vagy értelmező szótárból, szavak helyesírási szabályának tanulmányozása és rövid formában rögzítése a Helyesírásunk alapján, felkészülés szerepjátékra stb. 15