Köznevelés, 1980 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1980-10-03 / 31. szám

TOVÁBBKÉPZÉS SZERVEZI AZ ORSZÁGOS PEDAGÓGIAI INTÉZET ÉS AZ OM VEZETŐKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZETE Az újonnan bevezetésre kerülő általános iskolai, gimná­ziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti tanköny­vek közül rendszeresen bemutatunk egyet-egyet. A könyveket és a segédleteket szerzőik ismertetik. Anyanyelvünk I—II. az általános iskola 3. osztálya számára A tankönyvet írta: BÉKÉSINÉ FEJES KATALIN és NAGY J. JÓZSEF Bemutatja: NAGY J. JÓZSEF Az 1978-as tanterv lépcsőzetes bevezetése a jelen tanévben végéhez ér az általános iskola alsó tagozatán. A 3. osztályos Anyanyelvűnk munkáltató tankönyv tehát egyike az utolsóként megjelent új taneszközöknek. A korábbi évben megismert 2. és 4. osztályos Anyanyelvűnk tankönyvtől eltérően a 3. osztá­lyos eleve két kötetben jelent meg, mert a gyakorlat bebizonyí­totta, hogy a tanulók munkáltatása a kisebb terjedelmű könyv­ben könnyebb. Ezért az 1980/81-es tanévtől az Anyanyelvünk tankönyvek minden osztályban két kötetre bontva kerülnek a tanulók kezébe. A nyelvtani fogalmak zöme viszonyfogalom. Sokkal köny­­nyebben tartalmasítható a melléknév fogalma, ha a főnévhez viszonyítva, illetve a számnév fogalma, ha a főnévhez és a melléknévhez viszonyítva végezzük. A főnév fogalmának alakí­tásakor ez a viszonyítási lehetőség szófaji értelemben hiányzik. Ezért a főnévnek mint fogalomnak az alakítása körülmé­nyesebb és nyújtottabb folyamatban végezhető el. A főnév szó­faji ismeretkörében a nemfogalom mellett a fajfogalmak ala­kítása — például köznév, tulajdonnév — mintegy a fogalmak alakításának, alkotásának a mintáját, módját is tudatosítja a tanulókkal. Vagyis ismeretszerzés közben az ismeretszerzés módszereit is tanulják a 3. osztályosok. A főnév megismeréséhez kapcsolódik a legtöbb alaktani is­meret a névszók körében. Ezeknek az alaktani ismereteknek sokrétű nyelvhelyességi és helyesírási vonatkozása is a tanulók felfedező munkájára vár. Ez az ismeretszerzési modell később segíti a melléknév és a számnév helyesírási vonatkozásainak önálló felismerését. A névszók szövegen (beszéden) belüli kom­munikációs és stilisztikai szerepének a megfigyeltetése, vizsgá­lata is a főnév ismeretkörében történik, kezdődik. E szempon­tok érvényesítése a II. kötetben elősegíti a tanulók önállóbb feladatvégzését. A tanulók a 3. osztálytól majdnem a 4. osztály végéig fog­lalkoznak a szófaji és alaktani ismeretek kutatásával, illetve ezek nyelvhelyességi és helyesírási vonatkozásainak a vizsgála­tával. Vagyis a munkáltatás kezdete, mintája és begyakorlása a főnévvel való foglalkozást terheli. Nem lehet tehát átlépni ezt a szakaszt, mert a főnévvel kapcsolatos tankönyvi feladatok elvégzése egyúttal feltétele a melléknévvel, számnévvel és név­mással, illetve a 4. osztályban az igével kapcsolatos intenzív munkáltatásnak is. Rendeltetése Az Anyanyelvünk tankönyvnek a 3. osztályban is elsődle­ges rendeltetése a nyelvi nevelés, a nyelvhasználati tevékenysé­gek fejlesztése. Ezért a feladatok nagyobb része nem didakti­kai értelemben vett közvetlen nyelvtani, nyelvhelyességi és he­lyesírási tudatosítást, alkalmaztatást, hanem elsősorban a 3. osztályosok szóbeli és írásos nyelvhasználatának továbbfejlesz­tését szolgálja. A tankönyv koncepciójában sok az egyezés a 2. és 4. osztályos Anyanyelvünk tankönyvek felfogásával. A 2. osz­tályos tankönyvtől eltér annyiban, hogy nem különíti el fejeze­tenként az ismeretszerzést és az alkalmazást, s a nyelvi-nyelv­tani ismeretek felfedeztetését is feladatok megoldásával ser­kenti, mint a 4. osztályos tankönyv. Az új tanterv szerint 3. osztályban a következők tudatosí­tása a legfontosabb: A mondattani ismeretek körében az állítás, a tagadás és a tiltás, illetve ezek nyevtani formája. A szófaji ismeretek köré­ben a névszók fogalmi pontosítása, a névszók toldalékolásával kapcsolatos nyelvtani, nyelvhelyességi és helyesírási ismeretek, szabályok tudatosítása. A mondattani ismeretek bővítése az év eleji ismétléshez kapcsolódik. A tankönyv I. kötete az Ismétel­jünk! című fejezetből és a főnévvel kapcsolatos feladatokból áll. A II. kötet a melléknévvel, számnévvel és névmással kap­csolatos feladatokat tartalmazza. Mindkét kötetben két-két tu­dáspróba található. A főnév fogalmi, jelentéstani és stilisztikai ismereteit, illetve a főnév alaktani ismereteit, a velük kapcso­latos visszacsatolást az I. kötet tudáspróbái, a melléknév, illet­ve a számnév és a névmás ismereteire a visszacsatolást elsősor­ban a II. kötet tudáspróbái tartalmazzák. A tudáspróbák a visz­­szacsatolást sohasem szűkítik le az említett ismeretekre, a ta­nulók valamennyi — tehát szövegre és mondatra is vonatkozó — ismereteit mozgósítják. Különösen vonatkozik ez a II. kötet utolsó tudáspróbájára, amelyik egyúttal az év végi összfoglalás­­hoz is kapcsolódik. Nem okoz-e szerkezeti torzulást az, hogy az I. kötetben csak a főnévvel kapcsolatos feladatok sorakoznak? E szerkezeti arány okai a következők: A munkáltatásról Az idei tanévben a munkáltató tankönyvek használata, a tankönyv segítségével folytatott munkáltatás lényegesen köny­­nyebb tanítói feladat, mint az elmúlt tanévben volt. Ennek az az oka, hogy a tanulók 2. osztályban már megszokhatták az Anyanyelvünk tankönyvben végzett feladatmegoldást. A 3. osz­tályban tanítók viszont tapasztalatot szerezhettek a kisfelmenő rendszer keretében a 4. osztályosok munkáltatásának szervezé­sekor a feladatok megfelelő értelmezésében, a közöttük való válogatásban, a tanulók differenciált foglalkoztatásában stb. Ehhez viszonyítva a 3. osztályos foglalkoztatás megszervezése és irányítása könnyebb, ezért most csupán a munkáltatás meg­oldási lehetőségeire utalunk. Bíznunk kell a tanulók anyanyelvi tudásában és feladat­­megoldó képességében, s néhányuk elmaradása miatt nem sza­bad félretennünk a munkáltató tankönyv feladatait, visszatér­nünk a régi, „bevált” módszerekhez, zavarva ezzel a tanulók munkáltatásának egységes jellegét, előrehaladását. Az előző tanév tapasztalatai jól példázták, hogy a második félévre a ta­nulók már átvették a tankönyv stílusát, munkáltató módszereit. Elsősorban a tanulók tevékenykedtetésére kell törekednünk, s ha nem szükséges, nem kell zavarnunk önálló munkájukat. Tudnunk kell, hogy az anyanyelvi képességek fejlődése, a kom­munikációs érzékenység és képességek alakulása tevékenykedés nélkül nem valósulhat meg. Nem kell tehát féltenünk a tan­könyv ösztönözte munkálkodástól a gyerekeket. Szükségtelen a feladatokat örökösen értelmeztetni és újra értelmeztetni, mert sok idő elmegy vele, s még az értelmesen olvasókat is leszok­tathatjuk az olvasással történő felfogásról. A képességek eltéréseit figyelembe véve éljünk a differen­ciált foglalkoztatással! Egyre tö­bb lehetőség is kínálkozik. Egy­­egy feladatsorból más feladatokat oldathatunk meg a gyorsab­ban gondolkodókkal, mint a gondolkodásban vagy éppen a szö­vegértésben segítségre szorulókkal. Néhány tanulótól több fel­adat megoldását várhatjuk el egyazon idő alatt, mint a töb­biektől. De differenciálhatunk azzal is, ha a számozott felada­toknál csak a feladat egy részét oldatjuk meg egyes tanulókkal. Gyorsítja a tankönyvi feladatokban való előrehaloást, ha egyes feladatokat csoportmunkában végeztetünk el. Ilyen fel­adatok például: szavak jelentésének tanulmányozása, kiírása lexikonból vagy értelmező szótárból, szavak helyesírási szabá­lyának tanulmányozása és rövid formában rögzítése a Helyes­írásunk alapján, felkészülés szerepjátékra stb. 15

Next